Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dénes József: Nyírkarász - Garadomb

  • Tartalom
  • Fotók

Nyírkarász-Garahalom

Dénes József: Egy ásatás eredményei s azok történeti értelmezése

8b5d0dc8a07f2d7e3d73.jpgA tényeket meg kell ismerni. Az ismertté vált adatokat pedig helyesen kell értelmezni. E két lépés vezethet el bennünket a múlt egy-egy kisebb-nagyobb szeletének helyes rekonstrukciójához.

A megismerés egyik hatékony formája lehet a régészeti ásatás. Annak ideális változata a ránk maradt információanyag lehető teljes körét tárja fel (a későbbi korok egy részüket általában óhatatlanul eltünteti ugyanis). Erre persze ritkán van mód, így a tájékozódó, szondázó jellegű kutatásnak is van létjogosultsága. Az itt feltárt adatokat is szükségszerűen értelmeznünk kell. Egy ilyen kisebb nagyságrendű ásatásra került sor Nyírkarászon 2001 őszén. A kutatás vezetője, Juan Cabello tette közzé beszámolóját (1.)

A vár nem a falu déli végén s nem is egy északkelet-délnyugati dombhát végén helyezkedik el. Előbbi elírás lesz a nyugati helyett, utóbbi esetben nem tudni mit ért a szerző a dombhát fogalmán, tudniillik sík területről van szó.

2cd2d05f0be6cb3d0d72.JPG    247e9937cc7ba6902450.jpg

A várról két – egyaránt pontosnak tekinthető - felméréssel is rendelkezünk. Ezekről leolvashatók a mértek is. A szerző szerint a 22 x 19 m-es belső területet 4,5-7 m szélességű árok veszi körbe, ez a rajz szerint 20-22 m széles. Az árok szélességét a két árokperem között szokás mérni.

A „külső sánc” fogalmát használja a szerző az árok kiásásakor kifelé dobott földből keletkezett, a várárkot kívülről kísérő domborulatra.

Megfigyelése szerint az árok ásása során kitermelt földből nem emelték meg a belső területet, azt kizárólag kifelé lapátolták volna és előttünk ismeretlen okból szétterítették volna olyan módon, hogy annak ma már nincs is látható nyoma. Pedig a láthatóan nagy alapossággal elkészített metszetrajzon (következő ábra), c2345c2922eef589973d.jpgaz 1. kutatóárok keleti szakaszának bal szélén jól látható az a vízszintes rétegelválás, aminek megfelelője a 3. kutatóárokban is jól megfigyelhető a feltárt lapos árokfenék szintjétől kb. 5 m-rel magasabban. Ez jelzi az árok kiásása előtti felszínt! Vagyis a belső területet mégiscsak megmagasították az árokból kidobott földdel. Ez közel 2 m magasság-emelkedést eredményezett. Ez a „külső sánc” keleti, megkutatott szakaszán alig több, mint 1 m. Egy térfogat-számítás pontosan igazolni fogja sejtésem szerint, hogy nagyjából annyi föld hiányzik az árokból, amennyi szintemelkedés keletkezett a belső terület és a külső sánc emelkedése révén. A „külső sánc” földjét nyilván tudatosan próbálták meg szélesebben szétteríteni, hogy a várbelső nagyobb relatív magassággal emelkedjen ki.

Mindebből következik, hogy azért nem került elő semmiféle járószint a vár belső platóján, mert az legalább 1 m-rel mélyebben van ma, mint lehetett a vár használatának időszakában. Nyilván ez magyarázza azt is, hogy az ásató értelmezése szerinti „belső árok” a plató mai peremétől 1-1,2 m-rel beljebb van, holott a támadók számára eredetileg aligha szándékoztak „pihenőt” kialakítani a fő védővonal eléréséhez, hogy legyen hova támasztani a létrát…

A megfigyelt jelenség védőároknak túl keskeny, egy fa védőpalánk függőleges cölöpjei számára viszont épen megfelelő méretű. Ne feledjük, akkoriban még nem voltak cölöpverő-gépek. A védőpalánk cölöpjeinek először ki kellett ásni akkora árkot, amiben fel tudták állítani a cölöpsort, utána pedig kétoldalról visszadöngölhették a földet. A feltárt „belső árok” alapján egy kb. 17 x 17 m-es külméretű építményt lehet rekonstruálni. Ehhez igen hasonló került elő a Vas megyei Góron 1988-1993 között, melyet nekem volt szerencsém feltárni. Ott a középső torony függőleges tartóoszlopai is előkerültek. Helyzetében hasonló a Juan Cabello által megfigyelt egyik „szemétgödör” az 1. kutatóárokban.

A 2. kutatóárok déli végén feltárt mély cölöplyuk sajnos nem szerepel az ásatási alaprajz közölt változatán. Mindenesetre gyanús, hogy a feltárt „belső árok” (szerintem palánk-alapárok) itt van legtávolabb a plató mai peremétől. Ha valami magyarázatot keresünk, akkor talán az árkon átvezető híd egyik fogadópilléréről lehet szó.

A vár belső területén feltárt „árok” értelmezése sem problémamentes. Helyesen állapítja meg az ásató, hogy nem találtak a vár belsejében járószintet. Nem is találhattak. Hiszen a várárkot eredeti mélységéhez képest kb. 2 m-rel feltöltő földmennyiségnek is származnia kellett valahonnan. Mint a szép metszetrajzból látható, kívülről is belülről is egyenletesen. Annyira egyenletesen töltődött mindkét oldalról, hogy az nem lehet véletlen. A puszta erózió sem lehet oka ekkora földtömeg megmozdulásának, pláne hogy még ma is érzékelhetően vízszintes a felső plató. Talán logikus feltételezni, hogy megpróbálták szándékosan betemetni az árkot, de a munka túlzottan nehéznek bizonyult s inkább félbehagyták.

A plató szélén a szerző által elképzelt sáncra a metszetrajzon semmi sem utal. Olyasmire meg sehol sem ismerünk példát, hogy egy sáncot belülről, a védők felől kísér árok. Nem nehéz belátni, a védőknek nem lehetett érdeke, hogy önmaguk számára megnehezítsék a védővonal megközelítését. Az már-már vicclapba illik, hogy bárki is 40-50 cm magas sáncok mögött próbált volna meg védekezni. A várárokba bezuhant, betöltött nagy mennyiségű patics és famaradvány egy dolgot bizonyít. A vár belsejében fa és tapasztott faszerkezetes (sövényfalas) épület(ek)et kell elképzelnünk. Ezeket lehet felégetni!

Kitűnő megfigyelés a föld karolásos kiásásra! Máshogy nem is lehetséges futószalag nélkül…A belső oldalon megfigyelt lépcsőkről aligha lefelé lapátolhatták a földet, ahhoz nem kell lépcső…

A jó minőségű metszetrajzról leolvasható, hogy a várépítés kezdetekor a terepszint pontosan hol lehetett. A vízszintes vonal a kiásott várárok aljától 5 m-rel van magasabban. Vagyis a várépítéskor egy kb. 16,5 m széles kijelölt nyomvonalon kezdték meg az árokásást. Könnyen kiszámítható, hogy hozzávetőleg 7000 m3 földet ástak ki. Ennek felét kifelé dobhatták, másik felét befelé halmozták, a belső területet megemelve.

A mai állapot úgy alakulhatott ki, hogy kívülről, belülről elkezdték visszatemetni a várárkot. A munka több mint feléig eljutva, kb. 3500 m2 földet visszatemettek. Mindez a metszetrajzról jól látható. Ezáltal a belső domb magassága kb. 2 m-rel csökenhetett, a „külső sánc”-nak nevezett földtöltés magassága is jelentősen, 0,5-1 m-rel válhatott alacsonyabbá a visszatemetés miatt.

Nem óhajtom a matematikai számítás részleteivel untatni az olvasót, de ellenőriztem, ami már egy ránézésre sejthető. Az árokásáskor kitermelt föld mennyisége nagyjából megegyezik a jelenlegi középső mesterségesen megemelt része, a „külső sánc” és az árokba újra vissztöltött-töltődött föld mennyiségével. Vagyis nincs szükség arra az illogikus feltételezésre, miszerint a nagymennyiségű, 7000 m3-nyi földet valahova elszállították és szétterítették volna. A régiek nem lehettek teljesen ésszerűtlen gondolkodásúak.

A „külső sánc” földjében megfigyelt paticsdaraboknak a puszta logikából következően az árok kiásásakor kellett odakerülniük. Ergo: egy az árokásással megsemmisített objektumból kell származzanak.

A várárok betöltéséből származó Árpád-kori edénytöredékek időrendi szempontból aligha alkalmasak akár csak félévszázadnyi pontosságú keltezésre. Természetesen azt sem tudjuk a vár életének melyik szakaszából származnak. Nyilvánvaló – mint arra a szerző is jól rámutat – vannak köztük viszonylag késői darabok is.

Többek tapasztalata szerint a kutatóárkos módszer nem igazán hatékony. Amíg nem tárjuk fel a belső felületet, vagy annak nagyobb egybefüggő felszínét, csak minimális esélyünk van, hogy képet kapjunk a vár alaprajzáról.

44137d072d31122902a8.jpg

A történelmi kérdések

A szerző szerint a várral kapcsolatba hozható okleveles adat nincs. Illetve ami van, azt egy lábjegyzetbe száműzte. Eszerint 1280-ban említenek egy volt bán és asztalnokmester birtokán a megelőző években bizonyos Gutkeled nembeli fivérek (Tiba fia Gergely és testvérei) által fölégetett várat. Az ismeretlen nevű várat Karácsonyi János, a nagynevű genealógus hozta kapcsolatba Karászi Sándor szörényi bánnal. Ha feltevése alapos, akkor ez a vár aligha lehetett máshol, mint Karászon.

Még megértenénk, ha úgy foglalna állást, hogy számára bizonytalan, hogy a felégetett vár Karászon lehetett. Hisz elméletileg nem tudhatjuk, hogy a közeli környéken hány Sándor nevű főúr lehetett, aki báni méltóságot viselt. De gyakorlatilag kijelenthető, nem lehetett annyi elfeledett Sándor nevű bán, hogy a közelben szügségszerűen másra kelljen-lehessen gondolnunk. Különösen, hogy ismerjük Karászi Sándor bánt (2.)… Akinek még az utódai is következetesen Karászinak nevezték magukat.

Hasonlóan önkényesnek, de legalábbis minden konkrét alapot nélkülözőnek tűnik az a megállapítás-féle („joggal feltételezhetjük”) is, miszerint Karászt „Drugh fia Sándor az 1260-70-es években – királyi adományként – szerezte meg”. Erre semmiféle adatunk sincsen. Vélhetően csak arra szolgál, hogy a vár 1260 utáni felépülését sugallja.

Ha az objektivitás talajára próbálunk helyezkedni, azt kell mondjuk: nem tudjuk a Karásziak mióta birtokolták „névadó” falujukat. Azt sem tudni, mikor épült a vár. Csak elpusztulásának egyik lehetséges időpontját tudjuk megnevezni: 1280 előtt (s talán 1273 után).  Persze azt sem tudhatjuk, az említett felégetés után helyreállították-e esetleg…

Régészet-történelem-várak

Nyírkarászon egy régészetileg megkutatott, okleveles forrásokból megismert genealógiai, archontológiai és birtoktörténeti adatokkal kapcsolatba hozható várról van szó. Vagyis a hagyományos történelmi források adatait egyeztethetjük - ha tudjuk - a régészeti megfigyelésekkel.

Ráadásul egy az egész országban elterjedt, általában sajnos ismeretlen történetű vártípus egyik jellemző esetéről van szó. Tehát nem mindegy milyen.

A honfoglaló sír vajon véletlenül került-e a vár alá. Minden valószínűség szerint igen. Igen fontos megfigyelés, hogy nem a halom közepe alatt volt a sír. Bár meglepő módon vannak hasonló helyszínek (Nógrádsáp-Tatárka).

 
(1.) Juan Cabello: A nyírkarászi Árpád-kori vár régészeti kutatása. In: Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. Bp., 2004. 9-28.

(2.) Zsoldos Attila: Karászi Sándor és utódai. In: Századok 135. (2001) 385-407.

Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Új feltöltések, frissítések
12SzeptSomoskőújfalu - Somoskő
11SzeptSzombathely - Vár
10SzeptVáraszó - templom
07SzeptBabót - Feketevár
06SzeptKapuvár - Földvárdomb
Ajánlott látnivalók
Vár
UgodVár
Dabar, Szokolics grad
DabarDabar, Szokolics grad