Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

KerepesMagyarországPest megyePest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye - Kálvária-hegy

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Térkép

Kerepes – Kálvária-hegy

A kálvária-hegy a falu D-i szélén, a Szilas-patak partján emelkedik. Tengerszint feletti magassága a régi 10 ezres térkép szerint kb. 251,72 m, a felmérés szerint 244,8 m. A falu szélén folyó kis patak feletti relatív magassága kb. 25 m. ÉNY felől patak, ÉK és DNY felől mély, vízmosásos völgy határolja. DK felől mesterséges árok választja el a domb folytatásától. Ez az árok eredetileg teljes szélességében átvágta a domb gerincét, jelenleg azonban az É-i és D-i vége be van töltve. Egykor ehhez a 14 m széles, jelenleg 80–100 cm mély átvágáshoz csatlakozhatott a kb. 1 m mély, 3 m széles sáncárok, amely a tetőtől kb. 4 m-rel lejjebb ölelte körül a mintegy 30 m átmérőjű dombot.

A sánc és az árok is – újkori átalakítások következtében – helyenként megszakad. Az így védett területből 0,5–1,5 m-rel emelkedik ki egy kisebb, lapos tetejű dombocska, amelynek átmérője mintegy 15 m. Szélén körben kis dombvonulat látszik. A dombtetőn jelenleg három feszület és néhány kőemlék áll.

Miklós Zsuzsa 1999-től több alkalommal készített légi felvételeket a kálváriáról és közvetlen környékéről. Lombmentes időszakban megfigyelhető az átvágás, valamint a sánc és árok is. 2008-ban csak súrolófényben lehetett észlelni a sáncot és az árkot.  2010. februárban hóban, napsütésben szépen kibontakozott az erődítés és környéke.

A templom körül az 1860-as években még látszottak „védfal romok és felárkolás nyomai”, amelyek alapján a helybeliek feltételezték, hogy a „templom vár gyanánt szolgálhatott”.

Az első leírást Rómer Flóris készítette, ő figyelt fel az erődítésre is: „…a templom erődítettnek látszik, mert a régi temető kőkerítésén kívül még kettős árok és kerítés van meg."

A templomról az első részletes leírást és felmérést Arányi Lajos készítette 1876-ban. Eszerint a keletelt templom bejárata NY felől, a torony alján nyílt. Az ajtó gótikus, kiképzése Arányi szerint a vajdahunyadi Nyebojsza-torony ajtajához hasonló. A templom szentélye megnyúlt, félkörben záródott, a hajó és a szentély boltozata és az ablakok a XVIII. század elejéről származnak. Középkori a csúcsíves diadalív, és az egyik toronyablak, amely egyenes záródású, de gazdagon tagozott. A kereszthajó DK-i sarkán gótikus oszlopot talált, amely szerinte eredetileg a keresztboltozat gót bordáinak egyikét tarthatta. A szenteltvíztartó edénye tízszögletes, talapzata kerek, pikkelyszerűen tagolva, szára csavarszerű. Az építészeti részletek alapján Arányi Lajos 1450 körül épültnek tartja a templomot. Nem említi, hogy a domb erődített lett volna, de az egyik távlati képen a domb NY-i oldalán két teraszt ábrázol.

A templomot 1907-ben villámcsapás érte, ezért a sérült épületet lebontották.

Az erődített középkori templom és a korábbi földvár:

A kálváriára vonatkozó irodalom, a terepbejárási tapasztalatok összegzése, valamint az első szintvonalas felmérés 1982-ben látott napvilágot. 1987-ben Miklós Zsuzsa szondázó ásatást végzett a lelőhelyen. Eredményeit az 1991-ben megjelent anyagközlése alapján foglalta össze.

Az ásatás célja a földvár korának, szerkezetének, a földvár és a templom egymáshoz való viszonyának megállapítása volt. A dombtetőt két kutatóárokkal vizsgálták meg. Eszerint a felső, 110–150 cm vastag réteg laza bontási törmelék, amely a templom elbontása után maradt vissza. Az épületet szinte tökéletesen elhordták, többnyire még az alapfalakat is kitermelték. A törmelék eltávolítása után, 110 cm mélységben találták meg a hajó É-i és D-i falának maradványait, valamint az É-i falhoz csatlakozó XVIII. századi oldalkápolna falának indulását.

A hajófal kőből épült, meszes habarccsal. Az ásatási megfigyelések szerint a XVIII. századi átépítések során a középkori hajót nem bontották el, hanem meghagyták eredeti szélességében és talán hosszúságában is. Így a középkori hajó hossza 16,50 m, belső szélessége 7,25 m volt, 100 cm-es falvastagsággal. Rómer és Arányi szerint a diadalív csúcsíves, a szentély megnyúlt és félkörrel záródik. Az ásatás során az árokban, a szentély feltételezett helyén két falat találtak. Az ÉK-i oldalon vegyes, tégla-kő falazású, 100 cm vastag falat; ettől a templom belseje felé 480 cm-rel pedig egy 100 cm vastag kőfalat. Előbbi az Arányi által látott XVIII. századi szentélyzáródás, utóbbi talán a diadalív részlete lehet. A középkori szentély szélességét, hosszát, záródásának alakját nem ismerjük. ha az ásatáson talált kőfal valóban a diadalívhez tartozott, az újkori szentélyzáródást talán a középkori helyére építették.

A torony a NY-i oldalon, középen állt, sarkain egy-egy előreálló, tagozott támpillérrel. Az egyik, egyenes záródású toronyablakon függőleges és vízszintes pálcadíszek metszették egymást. Rómer megfigyelései szerint „a torony egyenes szemöldű ablakai közt meg a hajdani kő ülőkék láthatók.”  A bejárat a torony homlokzatán nyílt: a csúcsíves ajtó béllete kétszeresen vájatolt, körtetagos profilú. A templom eredeti boltozatát már Arányi sem látta. Szerinte a boltozatok és az ablakok a XVIII. század elején készültek. A hajó DK-i részén, az 1. árokban, 120–130 cm mélyen két középkori, habarcsos padlószintet találtak, de a XX. századi pusztítás miatt csak roncsoltan, igen kis felületen lehetett megfigyelni.

Arányi rajzán szerepel egy, a D-i oldalkápolnába másodlagosan beépített pillér, amely szerinte egykor a keresztboltozat egyik bordáját tarthatta. A négyzetes alapzaton álló nyolcszögű pillér a XV. század második felében készülhetett. Az ásatás során az egykori körítőfalnak 3 helyen tárták fel egy-egy részletét: a törtkőből, kavicsos, meszes habarccsal épített, 60 cm vastag fal maradványai a jelenlegi felszín alatt 20–30 cm-re bukkantak elő. Vonala pontosan követi a domb peremét. A fal által bezárt terület kb. 30 × 34 m.

A templom bontási anyagából épült házak közül néhányat 1985-ben lebontottak. Ekkor bukkantak elő az alapokba beépített faragott kövek. Megmentésük Mihalik Mihály helyi lakos érdeme. Többek között előkerültek az egykori bejárat részletei, így ezek és Arányi Lajos rajza alapján készítette el Egyed Endre a templom kapujának rekonstrukcióját.

Korábbi földvár:

A domb erődítettségére már Rómer Flóris is felfigyelt. Szerinte kettős árok és kerítés képezte a védelmi vonalat. Megállapításait nem részletezte, ezért nem lehet tudni, mit értett rajta. Jelenleg ugyanis csak egy védelmi vonal látható: az átvágás, a dombtető alatt az árok és annak külső oldalán a sánc. Az átvágás eredetileg kb. 210 cm mély, 7 m széles, lapos aljú volt. Eredeti rendeltetésének megszűnése után a már részben betöltődött árkot is felhasználták temetkezésre. A védett területet a templomépítéssel és bővítéssel, a temetkezésekkel és az újkori bolygatásokkal teljesen felforgatták, ezért a vár lakóépületének, járószintjének a feltárt területeken nem maradt nyoma. Csupán egy alapozási árokrészlet utalhat esetleg a földvár épületére.  

A templom és a körítőfal között megfigyelt árok szélessége 130 cm, dokumentálható mélysége 80 cm volt. A földvár feltehető használatának idejéből néhány lelet került felszínre: sárgásfehér, lekerekített szélű csészeperem, csigavonalas díszű  fazéktöredék. A sáncárok aljáról származik két db sárgás, erősen kavicsos anyagú, befelé ferdén levágott szélű XIII–XIV. századi fazékperem.

Összefoglalva megállapítható, hogy a földvár a XIII. században létesült és minden bizonnyal nem érte meg a XIV. századot. Építtetőjét nem ismerjük. Csak ötlet szintjén vethető fel az 1275-ben kerepesi birtokáról is végrendelkező Sándor, mert itteni birtoklásának kezdetét nem ismerjük. A földvár belsejébe felhagyása vagy pusztulása után, a XIV. században építhették fel kerepes plébániatemplomát, amelyet az építészeti tagozatok alapján a XV. században átalakítottak. A törökkorban is használt templomot a XVIII. században kibővítették. A középkori templom alaprajzának tisztázására további, nagyobb ívű feltárásra van szükség.

Források:

Miklós Zsuzsa - A Gödöllői-dombság várai -  Petőfi Múzeum (Aszód) , 1982

Miklós Zsuzsa - Árpád-kori földvár, középkori templom és temető Kerepes - Kálvárián (MTA Régészeti Intézete)

Magyarország Régészeti Topográfiája 11. kötet (2012) Pest megye - Az aszódi és a gödöllői járás (MRT XIII/3)

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 47° 33.629 (47.560486)
K 19° 17.511 (19.291847)

Információk: A Kálvária-hegy a településről a sárga turistajelzésen két irányból is megközelíthető. A rövidebb ága a jelenlegi templom irányából a Templom utcától indul, míg a hosszabb a település északi végén, a Madarász utca felöl érhető el. Ez utóbbi a Szőlő soron a zsákutca jelzésig autóval is megközelíthető. Innen a sárga jelzést követve kb. 10 percnyi séta a a Kálvária-hegy.

Nógrád Megye Várai
NVA