Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SamoborHorvátországHorvát-SzlavónországZágráb vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép


Szamobor vára (grad Samobor) – Zágráb vármegye

Helye és megközelítése:

Szamobor városát több úton is megközelíthetjük Zágrábból. A szamobori vár a település közepétől nyugatra, a Rude – Jastrebarsko közti út mentén, egy városi pihenő park és uszoda fölött található. A várhoz a parkból egy kényelmesre kiépített út vezet fel.

A vár leírása:

A vár Horvátország egyik legnagyobb kiterjedésű várai közé tartozik. A szamobori hegység keleti nyúlványának egy kiugrásán fekszik. A várat magára az élő sziklára alapozták. Bemenni az alsó vár védőerkéllyel és vasráccsal védett kapuján át lehet, ahonnan az alsó udvarba jutunk. Az udvart háromszögben övező várfalak csatlakozási pontján, egy ötszögletű ágyútorony emelkedik. A belső vár kapujához, a belső vár falainak árnyékában lehet jutni. A második kaput egy félkör alakú toronnyal kombinált védőépítmény védte. Itt boltozott pincék nyomait láthatjuk. Az út innen tovább vezet a felső várba, mely kialakításában igen korai állapotokat mutat, későbbi ablaknyílásokkal. A valamikori lakó/öregtorony szinte teljes magasságában áll, a mellette lévő kápolnatoronnyal együtt. A várat délről egy 17. században épített kastélyszárny zárja. A vár valamikori bejárat innen, a hegynyereg irányából nyílott, melynek kapuíve töredékesen máig fennmaradt. A várból gyönyörű kilátás nyílik magára Szamobor városára.

A vár rövid története:

Egy horvát történész, Kukuljević úgy véli, hogy Szamobort, II. Ottokár, cseh király építette, úgy 1260. környékén, 1264-ig. Ám kétségtelen, hogy már azelőtt is állt itt valamiféle erősség, de a közeli Gradistyében (Gradišće), ahol ma a Szt. Fülöp és Jakab kápolna van, is állhatott valamiféle erősség.
Szamobor ősi települése, már 1242-ben szabadság jogokat kapott, és 1272-ben a király, mint regiam villam, adta Szamobort a Babonicsoknak, hogy aztán pár évvel később, Okich Ivánnak ajándékozza a Portae címmel együtt, mivel az Okichok Szamobor várát, Ottokártól foglalták el. Későbbi tulajdonosai nem meghatározhatók, 1351-ben, Szamobort Péter mester, Zágráb vármegye ispánja, irányította, 1395-ben a várnagya Kont Imre (Mirko Komt) volt.
A XV. században, Szamobor is a Cilleiek kezében volt, akik rokonuktól, az Albeniektől vették zálogba. Egy időben, a várat, Brankovich Katalin tartja, később, állítólag, Tárnoki Péter zenggi kapitánytól, Mátyás király veszi meg, hogy odaadja, Frangepán Borbálának, Ormozsd váráért, hogy aztán ő, 1492-ben, eladja, a szomszédvári Henning Jánosnak. Három évvel később, a rabságba ejtett Frangepán Miklós felesége, Pethő Erzsébet vette meg a várat, miután Frangepán kiszabadult a fogságából, bevezették a vár birtokába (1513.). Később Szamobort, Thúry, született Frangepán Ilona kapta meg, aki a településen felépítette a ferencesek kolostorát, a várat pedig vejére Ungnádi Jánosra hagyományozta. A vár felét, 1534-ben, Ruda ura, Gruber Leonárd veszi meg, akit 1534-ben ünnepélyesen a birtokba iktattak. Ettől kezdve, családi kapcsolatok és intrikák következtében, gyorsabban változtak az urai: Gruber Dorottya második férje terzsáci Frangepán Miklós, Gruber Kristóf, felesége Tahy Klára, Tahy Ferenc és Ungnádi Kristóf, aki újból egyesítette az összes szamobori javakat, az egyik részét erővel szerezte meg, míg más részét, Szentgyörgyi Boldizsártól vette meg. Ungnádi veje, Bakócz-Erdődy Tamás, saját uralma alatt egyesítette, Szamobort, Lipovácot, Keresztinecet, Jasztrebarszkót, halála után, Szamobort, leánya Judit, férjezett Moscon kapta meg. Később a várral, az Auerspergek rendelkeztek, akiktől először az Erdődyek, majd a Kulmerek vették meg, házassággal került a Kiepachok és az Alnochok tulajdonába. A várat eközben teljesen egy kastéllyá alakították át, melynek rajzolata máig fennmaradt az egész váron. A XIX. század elején még feltehetően egyben volt, ám nem sokkal később rommá lett.

Források:

Poljak, Željko dr.: 50 nejlepših Planinarskih izleta u Hrvatskoj, Zagreb, 2000.
Szabo, Djuro: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zagreb.
Talma kiadó: Várak kastélyok legendák 3. CD-ROM, Pécs, 2002.

fordította és összeállította: Szatanek József

GPS: É 45° 47.935 (45.798912)
K 15° 41.879 (15.697983)
Nógrád Megye Várai
NVA