Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

HrastovicaHorvátországHorvát-SzlavónországZágráb vármegye - Hrasztovica

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

„…A Zágrábi püspöknek volt még két másik vára is Hrasztovicán (Hrastovica), ahol a régi Szt. Lélek plébániatemplom (a közelmúltban leégett) környékén még láthatók a vár meglehetősen rossz állapotú maradványai. Már 1573-ban is azt jelentette II. Miksa királynak, Draskovich György horvát bán, hogy jobban kéne vigyázni, erre a nagyon fontos várra, mely Sziszek mellett, a védelmi vonal, egyik legjelentősebb vára (1578.). Később (1583-ban) Rudolf király engedélyt adott arra, hogy a hrasztovicai felső várat lerontsák, de az alsót megőrizzék. 1584-ben, Thurn Jos(ef) azt jelentette, hogy Hrasztovica elpusztult és Gradac is romokban hever. Ezután a török foglalta el Hrasztovicát.…”

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi… Zágráb, 1920.

Engel Pál adatai szerint:

Hrasztovica, horv. Hrastovica (Zágráb m., ma HO.)

Castrum. A zágrábi püspökségé volt, de 1292-ben átmenetileg a Babonicsok kezére került (Blagay 59, vö. 1300: uo.

68). Kaboli László püspök 1326-ban visszaszerezte Babonics Jánostól (F. VIII/6. 97, Simič. IX. 320). 1387-ben Zsigmond hívei elfoglalták Horváti Pál püspöktől (Krassó III. 168). Eberhard püspök itt keltez 1413-ban (MHEZ V.

418). 1435-45 között Tallóci Matkó, 1445 után a Cilleiek tartották elfoglalva. Eztán újra a zágrábi püspöké.

1419-től kettős várként említik (duo castra H.), akárcsak a Vas megyei Kőszeget. – Egyik vára ma rom Petrinja közelében D-re, ~ mellett (Szabo 64), a másik helyét nem ismerjük (Fügedi 143; Engel 117).

várnagyok:

(Kanizsai István püspöké) 1360-01-05 (Z. III. 164, Alsószlavónia 60)

Haga (Kanizsai István püspöké) 1370–12-14 - 1371-05-06 (Dl. 5928)

Chook-i Péter és László fia Miklós (Eberhard püspöké) 1399-09-08 (Z. V. 142)

Nezsétei János fia Imre alvárnagy (Eberhard püspöké) 1419-06-04 (DF 252377)

várnagy [Albeni János püspöké] 1421-10-18 (DF 231010)

Farkas (Farkasy) István és Bálint deák [Albeni János püspöké] 1429-05-22 (Dl. 80206)

Tallóci Matkó [a püspökség gubernatora] honorbirtokos 1437 s. d. (Engel 204) Pyers György kap. (Cillei Ulriké) 1445-06-18 (Dl. 80833)

Rewthcher Márton (Cillei Frigyesé) 1448-08-20 (DF 255727)

Borsowcz-i Fekete Péter 1469 V 25 (Zágrábi k. hh. lt. II-163)

A vár mai állapota:

A vár bejárása 2009. 03. 20-án történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A többrészes, nagyterületű vár bejárása a csekély romok ellenére is majd három órát vesz igénybe. A várba keletről, egy keskeny hegygerincet megkerülve juthatunk. A felfelé vezető út jobb oldalán találkozhatunk először falromokkal, melyek az egykori település keleti negyedének külső falát képezték. A felvezető út a település központjában álló, Szt. Léleknek szentelt templomhoz vezet. Az út baloldalán ma szőlők fekszenek, míg a jobb oldalán a kisebb sáncocskává silányult falmaradványok találhatók. A templomkörzetet védő falak némileg jobb állapotban vannak, de nyomvonalukon kívül, más nem igen figyelhető meg. A templom egy 20. szd. eleji tűzvészben égett le, azóta egyre pusztul. Hrasztovicán egykor két vár is megtalálható volt. A két vár, igazából csak egy-egy nagyobb toronyból és egy övező falból állt. Az un. Alsóvár, a templom romjaitól délre, egy a környező tereptől jól elkülönülő domb tetején állt. A templomtól az alsóvárig egy völgyzáró fal húzódott, amelynek csak az alapfalai láthatók, az alsóvári csatlakozás kivételével, ahol egy kb. 6 méter hosszú és kb. 2 méter magas szakasza áll még. Az alsóvárat keletről egy árokkal választották el a szomszédos magaslattól. Magából a várból csak némi alapfalak maradtak, melyekből az egykori elrendezésre még következtetni sem lehet. Az alsóvárból keletnek és nyugatnak is egy fal húzódott, mely keleten az egykori kapuig ért, míg nyugaton a Felső várig. Az alsó és a felsővár közti falszakaszt az igen meredek hegy peremére építették, de az eróziónak köszönhetően a nyomvonala csak néhol követhető. Ezt a részt két hengeres toronnyal is megerősítették, de ezekre csak a terep kerek süppedései utalnak. A felsővár egy négyzetes toronyból és egy kb. 20x20 méteres övező falból állt. A torony déli és keleti fele a szakadékba omlott, így a fennmaradó toronyfalak most meglehetősen bizarr látványt nyújtanak (a torony nyugati fala a szakadék felett „lóg”). Az egykori várudvaron épületnek nincs nyoma, de hely sem igen volt, hogy komolyabb építményt készítsenek. A várudvart övező falak, jelenleg egy nagyobb, négyszögletes gödör benyomását keltik, s csak egy kb. 1,5 méteres falszakasz bújuk ki a föl alól. A felsővárat nyugatról, a városfal nyugati része zárta, a felsővár és a fal között egy fal-szorosszerűséget alkotva. Itt egy hengeres torony tekintélyes méretű maradványai láthatók. A városfal a felsővártól északnak, s völgynek lefelé haladt, majd a városon átvezető út után keletnek fordulva, tért vissza a templomkörzethez. A városfalak itt is csak a talajszint magasságáig maradtak fenn, kivétel a templomtól kb. 25 méterrel nyugatabbra eső részén, ahol egy kb. 15 méter hosszú, kb. 4 méter magas szakasza, szinte eredeti magasságig áll. A város védettebb része a nyugati negyedben lehetett, melynek északkeleti sarkán a templom és erődítései álltak, délkeleten az alsóvár, délnyugaton a felsővár állt, köztük pedig egy kb. 95 cm vastag, egykor kb. 5-6 méter magas fal húzódott. A nyugati negyed lakóházait, egy teraszos rendszerben építették fel, mely a déli faltól ereszkedett északnak. A keleti negyedben nem volt szükség ilyen teraszok kialakítására, mert ott lejtős, de sima talaj található. Az együttes ivóvízzel való ellátásáról számtalan forrás és egy patak gondoskodhatott.

A környéken aknaveszélytől nem kell tartanunk.

Adattár Hrasztovica 1537-1584-ig tartó történetéhez.

Hrasztovica - Báni határvidék (Milan Kruhek: Krajiške utvrde…)

38. oldal, 40-es lábjegyzet:

„A katonai célú palánkokra jó példa a szentgyörgyi (�ur�evac) földesúri vár mellett kiépített erődítés. A polgári lakosság védelme céljából, tervszerűen felépített palánkra példa, a Kulpa menti Brest erődítése, melybe a feladásra került Hrasztovica lakosságát telepítették át.”

98. oldal:

„Az 1537. november 5-én, Dubravába összehívott száboron, a rendi küldöttek az alábbiakban egyeztek meg: mindenekelőtt meg kell erősíteni a határvidék még horvát kézen maradt várait, melyek teljes névsorát Ferdinánd elé terjesztették. A lista a következő horvát várakat érintette: Bihács, Ripács, Krupa, Novi, Otoka, Busevics, Cetin, Szluin, Izacsics, Drezsnik, Terzsác, Kobaszics (ez valószínűleg Kobaszics Iván bresztovicai vára lehetett), Gradác az alsóvárossal (ez valószínűleg a báni Nagy Gradác lehetett), Hrasztovica mindkét vára az erődített várossal együtt, Kosztajnica és Dubica…”

107. oldal:

„Az 1550-es esztendőben, egy újabb és erős török betörés érte Horvátország területét, mely Körös és Ivanics környékét érintette a leginkább, de megsűrűsödtek a török fosztogatások az Una a Kulpa és a Száva közti területen is egészen Hrasztovicáig…”

123. oldal:

A törökök Huszrev bosnyák szandzsákbég vezetésével, 1537. április 24-én minden ellenállás nélkül, elfoglalták Dubicát. Az elfoglalt, de nagyobb helyőrség nélkül maradt vár visszafoglalására Keglevics Péter horvát bán és a Zrínyi grófok szövetkeztek, de segítségkérésüket mindenoldalról elutasították, így törököknek maradt idejük egy nagyobb helyőrség elhelyezésére, a várfalak megerősítésére és minden védelemhez szükséges felszereléssel való ellátására. Ezzel Dubica végleg elveszett és léte komoly fenyegetést jelentett az egész Una mentére, valamint az Una, Száva és a Kulpa közti térségre („Iam Thurci ibi se bene firmaverunt et a fluvio Wn et usÐue Hrazthowyczam pauperes homines se fuge dederunt…”).

128. oldal:

„Az 1544-es esztendőben, midőn a horvátság sorra vesztette el területeit és csatáit Szlavóniában és a déli térségekben, a zágrábi káptalan és Zrínyi Miklós egy rendeletet hozott arról, hogy, a leendő Kulpa menti védvonal kulcsfontosságú helyein, fel kell építeni az első, új és korszerű erődöket. A határozat szövege ellenére, nem a szilárdan megépített sziszeki kastély volt az első vár, amit a zágrábi káptalan a Kulpa mellé, a Kulpa menti birtokai védelmére építetett. Miután a zágrábi egyház, a káptalan és a püspök voltak (a Zrínyi és a Blagaji grófok mellett) az Una, a Száva és a Kulpa közti térség legnagyobb földesurai, ezért ők már jóval korábban megérezték a török veszély közeledtét, így számos kisebb várat emeltettek a stratégiailag érzékenyebb pontokra, mint Pecki-t, Csunticsot (Hrvatski Čuntić), Klinac-ot, Szentkeresztet (Križ), Szokolt (Sokol). Ám már ennek előtte is álltak, s már akkor réginek mondott várai a káptalannak és a püspöknek (a Zrínyiek és a Blagajiak várain kívül), mint Vinodol, Veliki Gradac, Mali Gradac, Hrasztovica (Hrastovica) és Gora…”

137. oldal:

„Egy, a királyi vizsgálóbizottság elé terjesztett 1552-es indoklásban, a káptalan felsorolja azon régi várait a Kulpa menti térségben, amelyeket szerinte az egyesítendő védelmi rendszerhez kellene csatolni. A káptalan a bizottságon keresztül kérte a királytól, hogy térítse meg a kárát, amit a török, Usztilonja (Ustinlonja) felperzselésével okoztak, amely Sziszek előőrse volt, s amit Sziszekhez hasonló módon, a Blinja patak szávai torkolatában építetett fel. Noha Usztilonja csak egy fából készített torony volt, arra azonban megfelelt, hogy az őrsége felügyelhesse a török bárkák mozgását. Az itteni őrök egy mozsárlövéssel figyelmeztethették a sziszeki védőket és a környékbeli lakosságot, hogy felkészülhessenek a védekezésre az ellenség megjelenése esetén. A káptalan szerint, ugyanilyen őrséget kell tartani Blinja-ban, Vinodolban, Hrasztovicában és Gora-ban, valamint Sziszek körül is. A káptalan a védelem regionális alapú átszervezésének szükségességét is megindokolta, melynek fenntartásához kérte a király, a szábor és a rendek segítségét. A káptalan kihangsúlyozta azt is, hogy minden eddigi jövedelme elment Sziszek és a szomszédos, Zríny hegység – Kulpa közti terület egészét védő végvárainak költségeire, különösen Ópetrinjára, a két Gradacra, Szokolra és Csuntics tornyára…”

138. oldal:

„A káptalan védelmi törekvései a zágrábi püspököt is arra ösztönözte, hogy maga is jobban megerősítse a Kulpán túli várait. S a püspök valóban tett is azért, hogy megerősítse Hrasztovica régi, földesúri, hegyi-várát és az alatta lévő nagyterületű város védelmét. Ám a püspök más hatalmas költségei miatt. Hrasztovicában csak egy várnagyot tartott egy provizorral, egy tüzérrel és 12 strázsával, valamint egy kapust 8 további őrrel, 4 fizetett katonával és néhány szolgával, akik különböző szakfeladatokat hajtottak végre. A püspök tehát mindösszesen 30 embert tartott fegyverben, ami a vár és a város hatalmas területét tekintve, csakugyan kevésnek mondható. Ezért, a zágrábi püspök birtokainak irányítója, Heresinácski György a királytól kért segítséget Hrasztovica védelméhez. A zágrábi püspöknek Hrasztovica mellett, még Pecki és Klinác tornyainak védelméről is gondoskodnia kellett, amelyek szintén tágas és erősfalazatú tornyoknak számítottak és ott volt még a Kulpa menti Pokupszka kastély védelmének gondja is…”

182. oldal:

„1558-ben Krajnából (ma Szlovénia) 160 lövészt küldtek a zágrábi püspök váraiba, köztük Hrasztovicába…”

184. oldal:

„A horvát szábor 1560 márciusában újból egy sor fontos határozatot hozott, az Una a Száva és a Kulpa közti terület, különösen az ottani, a Kulpához legközelebb eső várak védelméről: Szracsica, Hresznó, Bojna és Topuszkó. Ezekből a várakból lehetett ellenőrizni az Una hátságból, a Kulpa mentére, azaz Hrasztovica és Sziszek felé, vagy Pokupszka és Sztenicsnyák felé tartó utakat…”

187. oldal:

„Lenkovics Iván, 1563-as jelentésében így ír Hrasztovicáról: a város a két várával és a kolostorával szintén a zágrábi püspök birtoka. A települést ötven, a király személyes kincstárából fizetett katona védi. A felsővárról maga a püspök gondoskodik, de meglehetősen hanyagul, így a gyengén védett erősség nagy és valós veszélyt jelent az egész vidékre. Az erődített települést a kolostorral együtt fel kell hagyni és le kell rombolni. A felsővárat ki kell javítani, el kell látni a szükséges mennyiségű élelemmel és hadianyaggal, s a továbbiakban legalább 50 fős helyőrséget kell benne tartani…”

219. oldal:

„Ferdinánd király biztosainak 1563. végi jelentése, a horvát, szlavón határ végvárainak állapotáról: Hrasztovicának két, erősfalú vára van, ugyanazon hegygerinc két eltérő magasságú pontján. Alattuk található a szintén kőfalakkal övezett település a piactérrel. Hrasztovica 4 mérföldnyi távolságra fekszik Zrínytől (valójában kb. 40 km, sJz), félmérföldnyire a Kulpától (kb. 5,4 km), egymérföldnyire Sziszektől (kb. 20 km). Mindkét várat az erődített várossal együtt, el kell venni a zágrábi püspöktől és a király határvidéki katonasága részére átadni. Mindkét hegyi-várat (tornyot) ki kell javítani, új tetőzettel lefedni és fent kell tartani a védelmüket. A bizottság ekkor még nem gondolt arra, hogy Hrasztovica mezővárosát felhagyják és védőfalait lerombolják, hanem épp ellenkezőleg, az akkor még bőven lakott püspöki település védelmének megerősítését kívánták. Ennek okán, az erősséget el kellett látni megfelelő számú tűzfegyverrel, sáncpuskával, szakállas puskával és elegendő mennyiségű munícióval. Hrasztovica jól erődített és jól védhető, így a környező vidék védelmi központja lehetne, hasonlóan Zríny várához, az Unaháton (Pounj). Ezért a bizottság Hrasztovicába egy elég erős katonai helyőrséget irányzott elő, s egyben a döntöttek arról is, hogy a helyőrség parancsnokát a felsővárba, a másik várba pedig a várnagyot kell elhelyezni. Magában a városban maradhatott egy 80 főnyi martalócból álló helyőrség a parancsnokaikkal: 2 vajdával, 2 zászlóssal és 8 tizedessel.

Mindemellett, Stájerországból egy jó puskamívest is idevezényeltek. Az állandó hrasztovicai helyőrség mellett, 40 puskás huszárt is javasoltak tartani, akiket részben vérttel kellett felszerelni. A lovasoknak, saját parancsnokuknak, zászlósuknak és trombitásuknak kellett lennie. A könnyedén mozgósítható lovasoknak, állandó készenléti szolgálattal kellett felügyelnie a Hrasztovica és a szomszédos várak közti nyílt térségeket, részben Sziszek felé, részben a Zríny hegységi várak irányában („Ist nicht zuratten den Fleken abzureissen sondern noch mit muglichen fersehung zuhalten, im bedacht, das dies Ort zimblich an ainem guetten pass legen.”)…”

249-250. oldal:

„1565-ben, többször is tesznek említést olyan erődítési munkálatokról, amelyeket Hrasztovicában, Buzsimban, valamint a zágrábi káptalan Kulpától délebbre eső birtokain lévő várakban kellett végrehajtani… A szábor 1576.

szeptember 26-ai záradékával (ekkor lett Székely Lukács a horvát-szlavón végvidék királyi katonaságának parancsnoka), újra számos és új határozatot hoztak, amelyek a határvidéki várak építésére, felújítására vonatkoztak. A szábor ekkor kiemelten foglalkozott Cetinvárral, a Korana menti Terzsáccal és a zágrábi püspök, Kulpa közeli Hrasztovicájával…A szábor 1569-es záradékában nem sok új adat szerepel a határvárakról, de megemlítettek minden nagyobb gondot a Kulpa közeli új erősség építése körül. A legtöbb figyelmet Hrasztovicának és várainak szentelték… 1569/70-ben is folytatódott Ivanicsvár építése, valamint a hrasztoviai vár felújítása… A szábor 1570 április havi záradékában, a horvát és a szlavón rendek több pénzt kértek Körös, Ivanics és Hrasztovica erődítési munkálatainak gyorsításához - példának Kaproncát említették meg, ahol a munkálatok jóval gyorsabban haladtak előre, miután a stájer rendek és Károly főherceg nagyobb pénzeszközöket biztosított („..cum serenissimo domino archiduce Carolo et inclitis statibus Styriae ad aedificia Kapronczensis magnam summam pecuniarum deputaverit status et ordines humilime, út ad aedificia Ðuoque Hrazthowyczam Iwaniych et Crisiensis, que laboribus miserorum colonorum nunÐuam ad effectum perduci poterunt, de huiusmodi pecuniarum subsidio gratiose deputare dignetur…”)… Az 1571-es esztendőben újra erődítik Kapronca kastélyát és városát („..arcis et oppidi Kaproncza…”), és Kapronca mellett építik és újítják Hrasztovicát és a közeli Blinját is…”

252. oldal:

„Az 1572-es esztendő végén, a szábor újra számba veszi azokat a határvárakat, amelyeket a következő tavasszal ki kell javítani, illetve továbbépíteni: Verbovc, Ivanics, Kapronca, Rakovac, Körös, Bozsjákó, Gradac (a zágrábi püspöké). A Kulpa menti várak közül Hrasztovicát említik meg, hogy várának felújítása továbbra is szükséges…”

255. oldal:

„1575. körül az ellátási nehézségek okán, komolyan felmerül Zríny várának a felhagyása. Ám Zríny elestével a törökök ellenőrzésük alá vonhatták volna az Unától Gvozdanszkóig terjedő térség egészét, de a Zrínyiek kastélya sem sokáig tarthatta volna magát, s akkor a törököknek nyílt útjuk lett volna egyrészről a zágrábi káptalan gradaci váraiig és Hrasztovicáig, másrészről egészen Sztenicsnyáig és a Kulpáig…”

257. oldal:

„1578. körül, a király arra kérte a zágrábi püspököt, hogy adja át a nagy erőfeszítésekkel felújított és így jól védhetőnek számító Hrasztovicát, hogy a város a váraival, parancsnokaival és katonáival az ő parancsnoksága alá kerüljön („..ut capitaneu in Hrastovica ad portas oppidi et arcium illic existentium claves in sua potestate teneret…” A kulcsok valójában csak szimbólumok voltak. A király Hrasztovica királyi kézbe, azaz az ő kapitányának katonai hatáskörébe való átadását kérte)…”

258. oldal, 437. lábjegyzet:

„A Bihácsi kapitányság várainak 1576-os összeszámlálásakor, jó néhány olyan várat is odaszámoltak Horvátország déli részéről, az Unahát és a Zríny hegység vidékéről, amelyek később az újonnan létrehozott Ogulini és Hrasztovicai kapitánysághoz kerültek. Egy 1577-es összeírás szerint, az alábbi várakat számolták és rendelték a Hrasztovica kapitányság alá: Zríny, Gvozdanszkó, Mutnica és Grad. A Bihácsi kapitánysághoz ekkor az alábbi várakat csatolták: Szluin, a Korana menti Terzsác, Pecsigrad, sőt a Stenicsnyák közeli Kneja-t is. A fenti várak beosztása változott és pontatlan is, az egyes okiratok listák függvényében….”

259. oldal:

„„A már korábban meglévő Zenggi és Bihácsi kapitányság mellé, 1576. után, Ogulin és Hrasztovica székhellyel, két új kapitányságot is kialakítottak... Hrasztovica maga is két különböző várból állt. A Hrasztovicai kapitányság alá, 12 környékbeli vár tartozott: Blinja, Vinodol, Bojna, Gora, Hajtić, Mazin (Dugi Šimun-nak is nevezték), Greda, Mutnica, Donji Gradac, Gornji Gradac, Zríny (Zrin) és Gvozdanszkó (Gvozdansko). A tűzfegyverek összeírása szerint, a fenti várakban, 2 rövid vaságyút, 2 kisebb vaságyút, 4 mozsarat, 85 szakállas puskát, 16 kézi puskát és 35 mázsa lőport találtak, amit további 500 puskával, 5 nehezebb és nagyobb ágyúval, valamint 15 mozsárral javasoltak megnövelni…”

265. oldal:

„Egy 1577-es összeírás szerint, a horvát határvidéken 53 kisebb-nagyobb vár volt, melynek katonaságát a király fizette és a felszerelésükről is ő gondoskodott a katonai tanácsadóin keresztül. A várak parancsnokait, a kapitánysági székhelyek (Bihács, Ogulin, Hrasztovica) parancsnokain keresztül irányították. Az 53 vár fegyverarzenálja akkoriban így nézett ki: 4 nagyobb kaliberű nehézágyú, 12 középkaliberű ágyú, 9 kisebb ágyú, 21 kisebb vaságyú, 367 puska, 26 kézi puska, 17 mozsárágyú és 105 mázsa lőpor. Mindezek bővítését kérték még: számos különböző kaliberű nehéz tűzfegyvert és 2000 puskát (zömében sáncpuskát és szakállas puskát)…”

268. oldal:

Zríny vár védelmi állapotának 1576 körüli leírásából látható, hogy a horvát határ számos vára a csökkenő pénzeszközök miatt annyira lepusztult, hogy immár csak az volt a kérdés, hogy mikori és mekkora török támadás után törlik őket a horvát végvárak listájáról. A leírásból az is kiderül, hogy a védelem leggyengébb pontját az a háromszög jelentette, melyek sarkain a már török kézen lévő Kosztajnica, a még horvát Hrasztovica és a Kulpa menti Sztenicsnyák állt. Végül az egész térség Ferhát bosnyák szandzsákpasa 1577-es és 1578-as hadjárata során török kézre is került…”

270. oldal:

„A 16. szd. végére, az elégtelen pénzeszközök okán, számos vár építészetileg nagyon rossz állapotba került, de helyőrségük is nagyon gyenge volt és felszerelésük is elégtelenné vált a sokkal jobban felfegyverzett ellenség ostromának elhárítására. Az ilyen várak zöme a horvát krajina területén volt megtalálható, különösen az Una, a Száva és a Kulpa közti vidéken, ahol az újonnan szervezett Hrasztovica kapitánysággal sem sikerült konszolidálni a védelmi rendszert, így a törökök 1577 végi, 1578 eleji offenzívája során, könnyedén elfoglalták a Zríny hegység vidékének összes várát. Miután erre az időre még nem fejezték be a Kulpa menti, utolsónak szánt védelmi rendszer kiépítését, Horvátország maradéka ugyancsak nehéz helyzetben találta magát.”

283-284. oldal:

„Az 1578-as Bruck an der Mur-i száboron részt vett küldöttek, a sziszeki kastély után, a zágrábi püspök birtokában lévő Hrasztovica helyzetét tekintették a legfontosabbnak. A küldöttek meglehetősen jó információkkal rendelkeztek Hrasztovicáról, így joggal döntöttek arról, hogy az elavult vár helyzete és állapota már olyan rossz, hogy a védelme érdekében többé már semmit sem lehet tenni, ezért egy másik határozatot hoztak. Elkülönítettek 8.000 forintnyi összeget azzal, hogy Hrasztovica és Sziszek között, valahol a Kulpa közelében, kell keresni egy megfelelő stratégiai pontot, ahol e pénzből egy új erősséget lehet felépíteni.”

288. oldal:

„Az 1578-as Bruck an der Mur-i száboron döntöttek a grazi udvari haditanács felállításáról, melynek része lett a Határvidék Élelmezési Felügyelősége. A hivatal élén, az élelmezési főfelügyelő állt, a szlavón végvidék gondnoka Hans Augustin von Siegesdorf, a horvát végvidék gondnoka Sigmund Mosbacher lett. A hivatalhoz tartozott még öt 5 raktáros, akik a Zenggben, Bihácson, Hrasztovicában, Szluinban és Dubovácban kialakított élelmiszerraktárakat vezették. A grazi udvari haditanács megalapításáról szóló határozatot, Károly főherceg és Franz von Poppendorf csak 1578. május 24-én írta alá, noha a tanács már elsején megkezdte működését…”

304. oldal:

„Sziszektől és a Kulpa folyótól nem messze állt, a már 13. századtól említett Hrasztovica erőssége, mely a zágrábi püspök itteni, hatalmas birtokának a székhelye volt. A püspöki települést védőfalak őrizték, melyek fölött, egy meredeken lemetszett hegy délnyugati és délkeleti végében egy-egy erős torony állt. Ám a püspöknek a birtokai elvesztésével mind kevesebb lehetősége maradt ahhoz, hogy felújítsa az ősi és igen nagy területű várát, így 1563-ban Ivan Lenkovics már csak azt állapíthatta meg, hogy Hrasztovica egy gyengén védett település, noha a két várban elhelyezett kisszámú helyőrséget már ekkoriban is a király és nem a püspök pénzéből tartották. Ettől az időtől kezdve, Hrasztovicáról a királyi katonaság parancsnokai, a határvidéki katonai bizottságok és építészeik gondoskodtak.

Hrasztovica oly közel esett Sziszekhez és a Kulpa folyóhoz, hogy a kezdetekben a szlavón végvidék védelmét irányító parancsnokok gondoskodtak Hrasztovicáról. Az 1569-es esztendőben pld. azt írta Vid Halleg Ernő főhercegnek, hogy mély hóban és nagy vízjárásokon át ment Hrasztovicába, hogy áttekintse Hrasztovica védelmi állapotát. Halleg napokig várta, de hiába a horvát-szlavón végvidék építési főfelügyelőjét, Salustia Perugy-t az ismert hadmérnököt, aki az addigi, néhai Francesco Thebaldi császári hadmérnöktől vette át a szolgálatot. Miksa király egy újabb levelében utasítja Halleg-et a szlavón végvidék parancsnokát, hogy Varasdon, vagy Zágrábban várja meg Salustia Perugy-át, hogy együtt vizsgálják át a szlavón várakat, és hogy vigyék magukkal Hrasztovicába a többi biztost is, valamint a zágrábi püspök emberét is (már ha a püspöknek szándékában áll ilyen embert adni), hogy együtt alaposan vizsgálják át a hrasztovicai várak építészeti állapotát és döntsenek a további sorsukról, azaz, hogy továbbra is szükséges, és érdemes e védelmezni ezt a fontos stratégiai pontot, mely a Kulpa két oldalán lévő védelmi vonalat köti össze.

A királyi, építési biztosok 1570 elején csakugyan felkeresték Hrasztovicát. A biztosokkal együtt, maga a zágrábi püspök is személyesen megjelent két haditanácsnokkal, Vid Halleg kapitánnyal és Salustio Perugy hadmérnökkel, aki eddigre már a horvát és szlavón végvidék legfőbb építési felügyelője lett. A hrasztovicai vár átvizsgálása után, Salustio Perugy egy saját indítványt tett. Végkövetkeztetése szerint arról, hogy Hrasztovica helyén egy valamilyen, nagyobb területű véderősség épüljön – szó sem lehet. Állítása szerint, Hrasztovica korszerűsítésének költsége legalább 100.000 forintot tenne ki, és a végén, a vár elavult védelmi rendszerének felújítása sem nyújtana elegendő védelmet se a településnek, se a helyőrségnek. Végül azt javasolta, hogy Hrasztovica városát fel kell hagyni, legfeljebb csak némi javítás után lehet benne nagyobb helyőrséget hagyni, de az egyik várban érdemes az őrséget fenntartani.

Az évek múltával, Hrasztovica lassacskán, csakugyan elfelejtődött, noha korábban Erdődy Péter bánként (1557-1567) a városban a saját báni seregének alakított ki egy katonai tábort, míg a piacteret a huszároknak adta, a felső várakba, pedig gyalogosokat ültetett. A tisztségében őt követő szluini gróf (Frangepán Ferenc), azonban teljesen elhanyagolta Hrasztovicát úgy, hogy a helyőrség hónapig nem kapott fizetséget, se hadfelszerelést. A királyi bizottság végül az alábbi határozatot hozta: A két felső várat, melyek két hegyen találhatók, továbbra is meg kell védeni és bennük helyőrséget kell tartani, ahogy maguk is javasolják. Mindkét felsővárat ki kell javítani, lefedni és a bennük lévő lépcsőzeteket is helyre kell állítani. Továbbra is fent kell tartani és meg kell védeni a hrasztovicai mezővárost, melynek ki kell javítani a külső védőfalait, le kell fedni és védhetőbbé kell tenni a kapukat, hogy növeljék az ott szolgálatot teljesítő strázsák biztonságát. A bizottság azt is javasolta, hogy a katonai parancs alá eső helyőrség parancsnoka, állandóan ott legyen Hrasztovicában, mellette legyen egy várnagy, két zászlós, két vajda és nyolc tizedes. A városban (ahogy korábban is), egy 80 főből álló helyőrséget kell tartani és 40 puskás, vértes lovast (arkebuzír). A helyőrségnek kell tartania egy puska mívest, aki a tűzfegyverek hadrafoghatóságáról köteles gondoskodni („Im Flecken an der Ring Mauer die gang gedeckt und gebessert werden. Ist nicht zuratten den Flekhen abzureissen sonder noch mit möglichen fürsehung zuerhalten, im bedacht, das dieses Orth zimblich an ainen guetten pass gelegen...”).

Mint ahogy már említettük, az 1578-as Bruck an der Mur-i száboron a rendek hasonlóan foglaltak állást. Nem adtak semmiféle anyagi eszközt sem a hrasztovicai várak felújítására, hanem egy olyan határozatot hoztak, hogy valahol Hrasztovica és Sziszek között egy megfelelő helyen, egy új erősséget kell felépíteni. Hrasztovica elavult földesúri várainak és településének sorsát egy új végvidéki építési bizottság pecsételte meg, mely azt javasolta, hogy a várak körüli települést rombolják le, s lakosait egy másik helyre telepítsék át, és csak a felsővárban tartsanak továbbra is őrséget…”

309. oldal:

„A breszti új erősség felépítése (1582.) mellett, a szábor döntött Hrasztovica sorsáról is: elutasították azt a javaslatot, hogy lebontsák a hrasztovicai várat, a városát pedig teljesen felhagyják. Mint mindig, védték azt az elvi álláspontot, hogy a „Királyság üdvössége, ezen a jól kiépített és erődített határtelepülésen nyugszik és nem a romjain”. Ha már, végképp lehetetlen Hrasztovica védelmének fenntartása, akkor minél előbb be kell fejezni a breszti erősség felépítését, s a vár mellé egy védőpalánkot kell emelni, amelybe a még Hrasztovicában élő lakosságot kell áttelepíteni. Hrasztovica lakossága még ekkoriban sem volt kevés, s még mindig kb. 500 lakosa volt. A hrasztovicai település és az alsóvár védelmének felhagyását csak akkor tartották lehetőnek, ha a felsővárat jobban megerősítik és benne egy nagyobb helyőrséget hagynak. Hrasztovica lerontását és felhagyását a szábor tehát, a Kulpa menti Breszt várának felépítéséhez és a hrasztovicai lakosságnak az új erősségbe történő áttelepítéséhez kötötte.

A szábor hrasztovicai álláspontját Rudolf király is átvette, s 1584 tavaszára tényleg döntött Hrasztovica védelmének kérdésében. Ekkora az alsóvár már romba dőlt és felhagyták a település védelmét is, a lakosságát pedig áttelepítették Bresztbe, a felsővárból pedig csak egy egyszerű határvidéki őrhely lett. Ám, miután a hrasztovicai felsővár igazából csak egy hengeres falú torony volt, melynek falait és kapuját az ellenség közvetlenül támadhatta, szükség volt árokkal és palánkkerítéssel való megerősítésére, hogy az őrsége is nagyobb biztonságot élvezhessen.

A breszti erősség felépítése nem bizonyult különösebben szerencsésnek. Másodsorban túl közel helyezték el a Kulpához, így nagyobb vízállás esetén a kiáradó folyó gyakran elöntötte. Ezen kívül, miután eldöntésre került, hogy felhagyják Hrasztovica települését és lerombolják az egyik várát, Breszt mellé egy településnek elegendő helyet biztosító palánkot kellett felépíteni. A szábor azt is javasolta, hogy Breszt melletti települést egy magasabb fekvésű helyen, míg tornyait szilárd anyagból kell megépíteni, és a tornyok körül erős palánkkerítést kell létesíteni, hogy oltalmat nyújthassanak a Hrasztovicából áttelepített lakosság részére. Breszt már álló, Kulpa menti erősségét is meg kell hagyni, s benne őrséget kell tartani, mely a Kulpa átkelőjét felügyelheti. Azonban ez a jól kigondolt terv nem valósult meg, ugyan is nem volt egyszerű a hrasztovicai romokból az építőanyagot az új tornyok építéséhez elszállítani. Nem volt sem elegendő ember, sem elegendő szekér a szállításhoz, de nem volt meg a szükséges véderő sem, mely nélkül a védtelen építőket a török állandóan megtámadhatta („…munitio nova primum ex sepibus pro suborbio portaÐue in eadem munitione contra insultum hostium Thurcarum peragetur et occludetur et tandem statim murro turris lapidea sive castellum in eadem munitione erigatur…”)…”

312. oldal:

„1591 őszén megjelent a Kulpa mentén Hasszán pasa a seregével. Elfoglalta a hrasztovicai és a gorai őrhelyet, majd a rátámadt a sziszeki kastélyra…”

317. oldal:

„1594. elején, Horvátország egy új törökellenes háborúra készült. A márciusban megtartott szábor egy határozatot hozott az általános nemzeti felkelés elindításáról. A védelmi harc fő feladata horvát részről az volt, hogy visszaverjék a törököket a Kulpától a sziszeki és a petrinjai kastélytól. 1594 nyarának végén, a Lenkovics György vezette keresztény seregek, sikeresen kiverték a török őrséget Gorából és Hrasztovicából és elfoglalták a petrinjai erőd előőrsének számító tornyokat…”

319. oldal:

„A horvát szábor 1595. áprilisi ülésén, újból tervbe vették a hrasztovicai vár felújítását és őrségének megújítását. A munkálatokhoz a szábor segítséget kért a királytól és a főhercegtől is. A segítségkérés különösen az építési szakemberekre, kőfaragókra és mérnökökre vonatkozott, aki jól megtervezhették és felügyelhették a munkálatok folyamát („..in Ðuo status sit arx Petrinia quae nisi primio tempore munita fortius fierit, timendum est, ne adeo ruinosa sit, út de hosti commodior occasio obsidendi fiat…”)…” 322. oldal.

„1597 júniusában befejezték a petrinjai új erőd építését a Kulpa bal partján. Ezután, Daniel Franko, a petrinjai erőd királyi kapitánya, a török betörések folytatódása miatt, Hrasztovica közelében egy haditábort készítetett, ami 1.000 lovas befogadására volt alkalmas…”

324. Oldal:

„A horvát határvidék első frontvonalának hátországában lévő várakat, közvetlenül a Károlyvárosban székelő főparancsnokság alá sorolták (1578/79 körül): Alsó Kladusát (Donja Kladuša), Priszeka-t, a Glina folyó menti Hresznót, Sztankovácot, Klinacot (Klimna Gora), Mazint, Pernát és Gradacot – tehát azokat a várakat, melyek korábban a hrasztovicai kapitányság alá tartoztak. Ezek a várak képezték a horvát határ védelmének a „közepét”, s azért számítódtak a károlyvárosi generalitáshoz, mivel Brucki szábor határozata értelmében, felhagyták Hrasztovic településének és várának a védelmét, ami azért is volt könnyű döntés, mert a hrasztovicai kapitányság területét sohasem sikerült igazán erős katonai térséggé szervezni. A térség védelme is áttevődött Hrasztovicából a Kulpa vonalára, a támaszponti szerepe pedig Sziszekre és Bresztre, így Hrasztovica parancsnoki székhelyi státusza, a kulpai főerőd egyik előőrse szintjére zuhant.

Zagreb, 1995.

Forrás:

Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. 

GPS: É 45° 24.099 (45.401653)
K 16° 16.427 (16.273790)

Hrasztovica vára, a legkönnyebben Petrinja kisvárosából érhető el úgy, hogy Petrinját Hrvatska Kostajnica, azaz délkelet felé hagyjuk el, majd a főuton kb. 4 km-t megyünk. Az első jobbra tartó (Hrastovica) leágazásban délnek fordulunk és megyünk Hrastovica település közepét jelölő templomig. A templom egy deltaalakú téren helyezkedik el s mi a teret a nyugati csúcsán hagyjuk el. Itt már találkozhatunk a piros karikás turistajelzéssel, amit nekünk is követni kell. A nyugatra vezető út végén, egy újabb elágazást találunk, melynek bal szára a hegység legmagasabb csúcsára visz fel, de nekünk a jobb száron kell továbbmennünk északnyugat felé. A jó minőségű makadámos út, kb. 1 km után egy jobbról befutó úttal találkozik, de nekünk balra, nyugati irányba kell mennünk kb. 250 métert. Ennek az útnak a végén, egy családiházzal és egy természetes patak által tisztított minivágóhíddal találkozunk. Autóval itt kell leparkolnunk, mert tovább csak gyalog ajánlott menni. A városfal dálkeleti sarkát megkerülő út végén, már is a vár területén vagyunk, ami után a vár szabadon bejárható és fényképezhető.