Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gyulafehérvár - Alba IuliaRomániaErdély és PartiumAlsó-Fehér vármegye - erőd

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Gyulafehérvár (Alba Iulia) az Erdélyi–érchegység Ompolymelléki (Zalatnai) hegysorának K-i végében, a Maros folyó jobb partján, az egykori Alsó-Fehér vármegyében fekszik.

A város és környéke már az őskor óta lakott volt. A 7. században szlávok jelentek meg ezen a területen, akik településüknek a Belgrád (Fehérvár) nevet adták, amely az első bolgár birodalom évszázadaiban kezdett benépesülni.

A magyar honfoglalás után Horka fia Gyula vezér szálláshelye lett, aki az itt talált romokon felépíttette és székhelyévé tette az új várat, amit nevéről a nép Gyulafehérvárnak nevezett el. István (Vajk) fejedelem 997-ben Koppány legyőzése után testének egy darabját ide, Fehérvár kapujára szögeztette ki. A hűtlenné vált erdélyi Gyulától 1003-ban I. István király elvette birtokait, és azokat Gyulafehérvárral együtt rokonára, Erdőelvi Zoltánra bízta. Az erdélyi püspökséget I. István király 1009-ben alapította Gyulafehérvár székhellyel, melynek püspöki székesegyházát és palotáját is a várban építették fel. A várra vonatkozó első okleveles emlék II. Endre király 1232. évi adománylevele. Gyulafehérvárat 1241-ben a tatárok elfoglalták és elpusztították. Alig állították helyre a romos épületeket, amikor 1277 februárjában az erdélyi püspök kivégeztette Alardus vízaknai bírót és emiatt a feldühödött szászok serege felégette a templomot és részben a várost. A város helyreállítását 1287-ben kezdték el és 1291-ben már be is fejezték, amikor III. Endre király országgyűlést tartott itt. A vár azonban az építkezések ellenére sem érte el a hadászat kívánt szintjét, ezért 1469-ben Miklós erdélyi helytartó arról értesítette az erdélyi káptalant, hogy Mátyás király parancsára a gyulafehérvári várat földig le kell rombolni, a sáncokat pedig be kell tölteni. 1516-ban Ulászló király az erdélyi káptalannak megparancsolta, hogy a vár régi, lerontott falait az egyház és a haza védelmére új kőfallal erősítsék meg, melynek elősegítésére 200 aranyforint értékű só kiutalását engedélyezte. Mikor a török Buda várát elfoglalta, Izabella királynő ideköltözött a fiával, János Zsigmonddal. Azt követően, hogy a királynő tárgyalásokat kezdett Ferdinánd királlyal, 1550-ben Martinuzzi György sereggel jelent meg a falak alatt, de a várat elfoglalni nem tudta. Csak a következő évben bekövetkező ostrom során sikerült bevennie Gyulafehérvárat és megegyezésre kényszerítenie Izabellát. 1599-ben Mihály havasalföldi vajda, majd 1603-ban Székely Mózes előtt nyíltak meg a város kapui. 1614-től Bethlen Gábor erdélyi fejedelem székhelye lett. A fejedelem jelentős erődítési munkálatokat végeztetett a várban. Az itteni székesegyházban temették el 1630. január 25-én. A törökök 1658 szeptemberében elfoglalták és kirabolták a várat és a várost. 1704. július 7-én nyílt meg Gyulafehérváron Erdély utolsó fejedelemválasztó gyűlése, s fogadták el egyhangúlag II. Rákóczi Ferencet fejedelemnek. Az ellenreformáció idején, 1715-ben visszaállították a reformációval megszüntetett katolikus püspökséget, ugyanezen évben kezdtek hozzá III. Károly parancsára és gróf Steinville vezetésével az új, un. Vauban-rendszerű, csillag formájú erődítmény építéséhez, mely 1738-ra készült el teljesen. Az 1784-es Horea-Cloşca-féle felkelés elbukása után 1785. február 18-án a magyarok gyilkolására felbújtó román vezéreket Gyulafehérváron törték kerékbe (harmadik halálra ítélt társuk, Crişan a börtönben öngyilkos lett). Az 1848-49-es szabadságharcban osztrák helyőrség tartotta megszállva a korszerűnek számító várat, s azt a magyaroknak hosszan tartó ostrommal sem sikerült bevenni. Az osztrákok a vár területén képezték ki azokat a román csapatokat, melyek aztán innen irányítva pusztították az erdélyi magyarságot. 1918. december 1-én itt tartották a románok azt a naggyűlésüket, melyen a gyűlés 1228 delegátusa elfogadta Erdély egyesülését a Román Királysággal.

A ma látható várnak két bejárata van. A déli oldalon az Alsó-Károly kapun keresztül az út a Felső-Károly kapuhoz vezet, melyen III. Károly lovas szobra és Ausztria címere látható. Egyenes út vezet a vár északi részén levő barokk stílusú, egynyílású kapuhoz, amit ma 4. számú kapunak neveznek. A kapu homlokzatán Ausztria címere, két oldalán pedig egy-egy Atlasz-szobor látható. E kaputól balra épült 1921 – 1922 között V. �tef�nescu építész tervei alapján a monumentális görögkeleti katedrális. A katedrálist övező tornácon kőtár látható.

Ezzel szemben, a kapu jobb oldalán emelkedik Erdély leghatalmasabb román kori építészeti emléke, a püspöki székesegyház, melyet Szt. István idején, 1009-ben kezdtek építeni. A XI. századi háromhajós bazilikából (mely annak idején körapszissal, északkeleti toronnyal épült) és a különálló keresztelő kápolnából egy Krisztus-domborművön kívül nem maradt fent semmi (az ősi templom alapfalait az I. világháború idején tárták fel). A mostani székesegyházat (a korábbi közelében) a XII. században kezdték építeni a késő román kor stílusában háromhajós, kereszthajóval, félköríves szentéllyel és a hajók találkozásánál emelkedő négyszög alaprajzú toronnyal ellátott bazilikának. A tatárjárás idején komoly károkat szenvedett épület sokszöggel záródó kora gótikus szentélye 1270 körül épült. A Vízaknai Gyán és szászai által 1277-ben felgyújtott templomot 1291-re állították helyre. Az 1307. évi újabb szász támadás után a délnyugati torony két középső szintjét Széchy András püspök 1320-40 között építette ki, s jáki mesterek ekkor alakították ki a csúcsíves nyugati bejáratot. 1442-ben a törökök pusztítottak Gyulafehérváron, ekkor a templom ismét megsérült. A rombolás nyomait Hunyadi János hozatta rendbe a marosszentimrei győzelem emlékére, a torony három felső emeletét is ő húzatta fel, s ekkor jelölte ki családi temetkezési helyül a székesegyházat. A későbbiekben további gótikus majd reneszánsz részletekkel bővült a templom, az utóbbi stílust elsősorban az 1512-ben elkészült Lászai- (Lázói-) kápolna képviseli.

A püspöki palota a székesegyház déli szomszédságában áll. A középkori eredetű épületet többször átépítették.

Lakója volt többek közt a könyvtáralapító Batthyány Ignác, rajta kívül Haynald Lajos és Márton Áron püspökök.

A fejedelmek lakóháza a püspöki palotától keletre eső épület. Az Erdélybe visszahívott Izabella királyné lakott itt fiával, a későbbi fejedelemmel, János Zsigmonddal. A nemzeti fejedelmek közül Bethlen Gábor és II. Rákóczi György is szépített az épületen. Falai között többször tartottak országgyűlést.

Forrás:

Karzcag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 229-232.

GPS: É 46° 4.092 (46.068207)
K 23° 34.309 (23.571819)

A vár nagy része szabadon látogatható, azonban a déli részén egy szakaszon katonai létesítmény van, ahová nem lehet bemenni. Ottjártunkkor (2005), a keleti Alsó Károly kaput és a Felső kaput renoválták, ezért a Felső kapu környéke le volt zárva, de be lehet kéredzkedni. A vár északnyugati részén a várárkot különböző cégek használják. Itt portaszolgálat van.

Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban