Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BalatonalmádiMagyarországVeszprém megyeVeszprém vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Térkép

A templomot a XI-XII. században építették. 1567-ben török kézre kerül. 1618-ban református templom. 1625-ben II. Ferdinánd a győri jezsuitáknak adja, akik 1700 körül foglalják el. A Rákóczi szabadságharc alatt újra a reformátusoké. Utána újra katolikus, majd kb. 1737-től végleg a reformátusoké. A templom körítőfalát a XVIII. század elején, a reformátusok építették a katolikusok elleni védekezésül.

A vörösberényi református templom falaiban egy, még Szent István korában épült falusi egyháznak maradványai rejtőznek.
A templom alapja egyszerű, téglalap alaprajzú kőtemplom, egyenes záródású és a hajóval azonos szélességű szentéllyel. A keresztboltozatos szentély diadalív közbe iktatásával csatlakozott a hajóhoz. A szentélyboltozat és a diadalív lenyomatai láthatók a padlástérben, mivel az egykori templom magasabb volt a mai boltozatnál. Az északi falban látható szögletes mélyedés e román kori templomhoz tartozó szentségtartó fülke. E korai templom alakját és méretét a keleti és nyugati falon kívül függőlegesen végighúzódó falvarratból lehet megállapítani.
A második építési szakaszban (XII. század) a korábbi kistemplomot déli irányban bővítik, az épület teljes hosszában, a szentéllyel együtt. E célból a déli falat elbontják, és kijjebb helyezik. Mivel az első templom szentélye keresztboltozatos, a három méterrel bővült fesztávot csak két egymás melletti keresztboltozattal tudták beboltozni, ezért meghagyták a régi boltozathordó falat a diadalívig. A bővített részt külön boltozták, ami által egymás mellett fallal elválasztott két szentélyt alakítottak ki. Az eredeti megmaradt szentélynek, míg a déli, bővített részből oldalkápolnát alakítottak ki.
A gótikus átépítésre feltehetőleg a XIV-XV. században került sor. A déli homlokzatra csúcsíves, nagyobb ablaknyílás került, valamint két gótikus ablakot nyitottak a nyugati zárófalon is. A régi ablaknyílásokat a szentélyen lévők kivételével befalazták. A diadalívet áthelyezték a szentélyrész bővítése érdekében. A déli homlokzat elé támpilléres harangtornyot emeltek. amelynek tágas, ülőfülkés toronyalja egyben a bejárat is.
A negyedik építési korszakban feltehetőleg a török pusztítás utáni, romos állapotból kellett helyreállítani. Jellegében nem változtatják meg a templomot, inkább csak helyreállítási munkákról van szó, barokk stílusban.
Az ötödik és egyben az utolsó építési korszak a második barokk, melyben elnyeri a templom a mai jellegét. A templomtér lefedését teljesen megváltoztatva három csehsüveges boltozattal egységes csarnokká alakítják az egész teret. Megszűntetik a boltozott szentélyt és mellette a kápolnát. Mivel az új tér alacsonyabb, mint a középkori, az előnytelen nyomott térhatás ellensúlyozására 80 - 100 cm-rel lesüllyesztették. A templom nyugati felébe karzatot építenek, melynek középső tartóoszlopához felhasználják a régi templom síkmennyezetét alátámasztó oszlop lábazatát. Az előző építési korszak ablakait befalazzák, és két újat nyitnak a déli homlokzaton, és egyet a nyugati homlokzat tengelyében. A tornyot is egyszerű, félkörívben záródó ablakokkal látják el. A toronyból a hajóba nyíló bejárat magasságát csökkentik, és ekkor festik fel a befalazott részre a renováció évszámát - 1789.
A templom építési korszakai ezzel le is zárultak, később már csak egy újabb ablakot nyitnak, és megépítik 1899-ben a keleti karzatot.
A templomba belépve még mindig fellelhetők az eredeti, középkori falak, és az eredeti falfestmények részletei. Az eredeti középkori templomról is kaphatunk képet, hiszen a falakat javarészt megtartották, lényegében csak hozzáépítettek.
A templomot körülvevő fal nem a középkorban épült, azt a XVIII. század elején a reformátusok építették védelmi céllal, a katolikusok ellen, a tőlük várható újabb visszavételi kísérlet miatt.
A mai Vörösberény (középkori nevén Szárberény) a Vezsprémvölgyi apácák birtoka volt. Első királyunk, Szent István adta egy általa, Veszprémvölgyben alapított monostornak, ahova apácákat gyűjtött. Az ásatási eredmények szerint a templom a XI. században már állt, és temető vette körül, melyet később megszűntettek. A sírok nagy részét ismeretlen okok miatt felszedték, de az újkori sekrestye alatt megmaradt temetőrészen a feltárt sírokból X. XI. századra utaló úgynevezett S végű hajkarikák, sőt IV. századi római pénzek is előkerültek.
Az első királyunk neve alatt fennmaradt 10 oklevél között előkelő helyet foglal el a Veszprémvölgyi monostorról szóló, amelyet eredetileg 997 - 1010 körül írhattak, de ez sajnos eredetiben nem maradt fent, csak az 1109-ben Kálmán király által átírt oklevél. A Kálmán király által megújított adománylevélbe Szárberényt 54 házzal rendelkező falunak említik. Vörösberény 1567-ben kerül török kézre, de a templom nem válik teljesen romossá, sőt a reformátusok elfoglalják, és használják. 1625-ben II. Ferdinánd Vörösberényt a györi jezsuita kollégiumnak adományozta. Az új földesúr igényt tartott a templomra, és 1700 körül fegyveres erővel elfoglalja, azonban a reformátusok a plébánost elűzik. Az 1700-as évek elején a templom tulajdonlásáért többször is harcolnak a katolikusok és reformátusok. 1737 után a templom végleg a reformátusoké marad, mert minden felszólításnak, erőszakos kisajátításnak ellenállnak. (Forrás: internet, ittvoltam.hu)

GPS: É 47° 2.788 (47.046467)
K 18° 0.470 (18.007833)

A Veszprémbe vezető út mellett, a lakott részen belül található. Veszprémi út 107.