Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tótvárad - Vărădia de MureşRomániaErdély és PartiumArad vármegye - Szád vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

A Solymosi- (Zarándi-, Drocsa-Hegyes-) hg. D-i lábánál, a K-ről érkező és itt ÉNY-ra forduló Maros jobb partjától kb. 0,2 km-re fekszik Tótvárad ((V�r�dia de Mureş) község.

A település feletti sziklás hegy tetejét egy hajdan jelentős vár alapfalainak maradványai koronázzák. Keletkezési ideje nem tisztázott, de lehetséges, hogy a Zsigmond királytól 1427-ben zálogba kapott Váradja település feletti magaslaton Garai János és felesége fogtak hozzá az építkezéshez. Egy 1479-ben kelt, a Garaiak és Bánffyak közötti adásvételt rögzítő okmányban Castellum Zadya (Szád, Szádia vára) néven tűnik fel. Később Mátyás királyé, majd fiáé, Korvin Jánosé lett, ennek halálával és az özvegy Beatrix újbóli férjhez menetelével pedig a többek között Lippát és Solymost is magáénak tudó Brandenburgi György őrgróf birtokává vált. 1551-ben a törökök elfoglalták a várat, melyet 1595-ben Báthori Zsigmond visszavett, de 1614-ben már ismét a török ül benne. Evlia Cselebi leírásából tudjuk, hogy a nagyjából téglalap alaprajzú, erős palánkvárnak központi része a várparancsnok által lakott kőből épült öregtorony volt, amelyben az erődítmény hadifelszerelését is tartották. A vár 1709-ben dőlt romba, már jóval a török fennhatóság megszűnte után, hadászati megfontolásból alighanem a császáriak tették használhatatlanná. Később a község temetőjeként szolgált a várdomb.

A várhelyre felérve már csak a vár egykori árkai figyelhetők meg, a romokat a helybéliek teljesen elhordták építkezéseikhez.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 469-470.


GPS: É 46° 0.056 (46.000935)
K 22° 9.777 (22.162945)

A vár Tótvárad délkeleti szélén, az út és a vasút között emelkedő alacsony dombon állt.