Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Brassó - Kronstadt - BraşovRomániaErdély és PartiumBrassó vármegye - városerődítés

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Erdély DK-i részében, a Barcaság szívében fekszik Brassó (Kronstadt, Braşov) városa.

Brassó nevével először „Corona” alakban egy 1234 körül készült premontrei kolostorjegyzékben találkozhatunk. A település nem sokkal később, az 1241. évi tatárdúlás következtében teljesen elpusztult. A visszatérő német, ill. szász lakosság a várost 1252 után, a Márton-hegy mögötti völgyben építette fel újra. Az 1285-ben betört tatárok Brassó városát felgyújtva vonultak Magyarország belseje felé. A városfalakat 1384-ben kezdték építeni. 1421-ben II. Murád török szultán a Barcaságra törve Brassót elfoglalta, a még épülőfélben lévő falakat lerombolta, és számos brassói lakost fogságba hurcolt. A várost rövidesen visszafoglalták, és 1427-ben Zsigmond király már itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben adott engedélyt a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva építhessék Brassó városfalát. 1467-ben Mátyás király Moldva ellen hadjáratot vezetve Brassóban pihent meg.

A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és kiverte a falai között tartózkodó Szapolyai Jánost és csapatait. Péter moldvai vajda (Rareş Péter) szultáni parancsra betört Erdélybe, és miután Ferdinánd seregét Földvárnál 1529. június 29-én megverte, Brassót megrohanta, és a Fellegvárt is elfoglalta majd lerombolta. 1534-ben Gritti Lajos 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai alatt, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben Mihai Viteazul vajda hódoltatta a város elöljáróit.

A város két lőportornya 1660-ban felrobbant, a védőműveket 1667-ben állították helyre.

1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg a hűségében ingadozó Brassó ellen vonult, melyet Veteráni tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtott.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották. Az 1848/49-es szabadságharc hadi eseményei után a városfalak jelentősége végleg megszűnt.

Brassó védőfala gyűrű alakban öleli át a várost. A várfalak a K-i és a Ny-i oldalon közvetlenül a völgyet szegélyező hegyek alján húzódnak. A városfalat a Ny-i oldalon két kapu szakította meg, az egyik a Katalin-kapu (korábban Szentlélek-kapu), melyet 1522-ben említenek először. Négyszögletes, háromszintes kaputorony emelkedik fölötte négy kis saroktoronnyal, homlokzatán lőrésekkel. A bejárat fölött Brassó címere látható. Mai alakját az 1559. évi újjáépítéskor nyerte.

A Bolgárszegi-kaput 1827-ben építették, klasszicista diadalkapuként.

A várost övező falat eredetileg harminckét hatalmas torony és bástya szakította meg, melynek legtöbbje ma is áll. A Cenk-hegy aljában, a városfal DK-i szegletén, áll a legépebb, a Takácsok bástyája. Hatszögletes alaprajzú, több emeletes, fából készült fedett folyosója van. Két részben épült, 1421-1436 és 1570-1573 között. 1750-ben állították helyre, majd 1910-ben és 1950-ben restaurálták. 4-4,5 m vastag falai között ma múzeum működik.

A Takács-bástyától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalat a Posztós-, vagy Posztóművesek bástyája szakítja meg. Megközelítően kör alaprajzú, kb. 12 m magas, tetején gerendafészkek nyomaival. 1450-1455 között épült, egykor az aranyműveseké volt, akik 1640-ben adták át a posztóműveseknek.

Innen ÉK-re, a fal végén áll a hatszögletű, 12 m magas Kötélverő-bástya, melyet 1416-ban említenek először. 1641-ben leégett, 1689-ben építették újjá. Itt a városfal Ny felé fordult, és a mai N. B�lcescu utca végén álló, de időközben elpusztult Bodnárok bástyájához vezetett.

A Várhegy felőli oldalon volt még az 1877-ben lebontott Szíjjártók bástyája és az Aranyművesek bástyája. Ezt 1639–1641 között építették, és 1880-ban bontották le. Falát a város címere díszítette.

A városfal és a Ny-i oldalon emelkedő hegy között délnek forduló falat a Graft-bástya szakítja meg, ami egy felvonóhíddal a védők átjárását biztosította a hegy oldalában lévő Fehér-toronyhoz. 1515-1516 között épült, négyszögletes alaprajzú, és boltozata alatt folyik át a Graft-patak. Az innen D felé húzódó védőfal a Kovácsok bástyájába torkollik, amelyet 1529-ben említenek először. Ötszögletes alaprajzú, háromszintes bástya, jelenleg az Állami Levéltár otthona.

A Kovács-, és a Graft bástya előtti Dup� Ziduri utca valaha a Zwinger, a kettős várfal közötti falszoros volt.

A város É-i oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a külső védelmet.

Az egyik a négyszögletes alaprajzú Fekete-torony, a másik a félkör alakú Fehér-torony. Az előbbi 11 m magas, háromemeletes volt, hármas kapuval építették, és a rajta lévő 1785-ös évszám szerint ekkor nyitották meg, miután előzőleg be volt falazva. A 15. század elején épült, de 1599-ben villámcsapás következtében leégett, és az ekkor megfeketedett falról vehette nevét. Az 1494-ben épült Fehér-torony ötemeletes volt, ma 14 m magasságú.

A városfal kapui többnyire elpusztultak, mert a forgalom kinőtte a szűk nyílású átjárókat. A Katalin-kapu a város Ny-i részén ma is áll.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 135-136.


GPS: É 45° 38.453 (45.640884)
K 25° 35.219 (25.586987)