Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Varasd - VaraždinHorvátországHorvát-SzlavónországVarasd vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Gjuro Szabo:

Varasd (Varaždin) vára szép példája hadiépítészet fejlődésének. Itt már réges-rég is állt vár, mely a varasdi erdőispánság székhelye volt. Az egész XIII. századon keresztül emlegették a vármegye és az ispánjának a nevét. A valamikori fából készült várából semmi sem maradt fenn. Még az 1441-es cillei krónika is azt állítja, hogy sem város, sem a vár nem volt rendesen megerődítve: Nu was dieselbe statt Warasdin keinerley zain noch graben umbfangen. 
Do was ein burg in ein egg daselbst, die von gezein gemacht was, die hette der graff Ulrich von Cilli mavhen lassen. Varasd várának története szoros kapcsolatban állt Varasd városának történetével. Ez a vár is Vitovác János kezébe esett, a későbbiekben Corvin Jánosé, majd Corvin özvegyének második férjéé, Brandenburgi György őrgrófé. Aztán Báthory István magyar nádor kapta meg, és ez időben kellett Frangepán Kristóf csapatainak támadását elszenvednie, aki Szapolya János hűségén volt. Frangepán, 1528. IX. 27-én, el is esett Varasd falai alatt. Báthory után a várat, Ungnádi Iván kapta meg, miután leánya, Ungnádi Mária, Erdődy Tamás horvát bánhoz ment feleségül )1585.) a várat, az Erdődyek kapták meg, és még manapság is a tulajdonukban van.
A számos régi, különösen Martin Stier hadmérnök 1600-as rajzából tudjuk, hogy Varasd vára és városa jól meg volt erősítve. A vár körüli várfalak, a sarkokon, félkör alakú tornyokkal és bástyákkal, valamint két kapuval: Porta gegen Ungarn und Porta gegen Crobaten, voltak ellátva, a várból hidak vezettek a várárkokon keresztül.. A várfalak egészen 1807-ig álltak, jelenleg csak nyomai maradtak meg, míg a várárkokat teljesen feltöltötték.
Varasd várát különösképpen megerősítették. Minden oldalról, erős földsáncok védték a behatolás ellen. A városból, a várba egy őrházon keresztül lehetett bemenni, ami még ma is fennmaradt. Ezután a kaputoronyhoz érhettünk, ami mára eltűnt. 
Részletesebben megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a vár legrégebbi része, a kör alakú torony, mely jelenleg a vár kapuját képezi, jobb oldalán lévő négyszögletes torony volt. Ez a torony eleinte jóval alacsonyabb volt, és valójában nem is a várhoz tartozott, hanem magának a városnak a legforgalmasabb, főkapuja volt, melyen át szekerekkel is közlekedhettek. A kapu kőkeretezése (Prellsteine), máig fennmaradt. A kapualjban, balról is, jobbról is kőpadok vannak, melyek árnyékvetőit rendkívül szép gótikus kőfaragó díszítményekkel látták el. A szépen faragott köveken, több kőfaragó jelet is találhatunk; leggyakrabban a W jel ismétlődik. Az okiratok szerint ez a helyiség nem volt beboltozva, ám még a gótikus korban bordaíves boltozattal látták el, manapság ezek a boltozati bordák a padok fölötti faragványok részeit képezik. A későbbiekben a tornyot felmagasították: az Ungnádiak címere tanúsítja, hogy mely korban tették ezt. Ezután a tornyot harmadszor is megmagasították és a nehéztüzérség részére egy platformot készítettek, továbbá az öreg torony hatalmas lőréseket kapott, ami által egy ágyútoronnyá vált. A tetőzetét csak később tették fel, mivel, amíg bástyatoronyként szolgált, semmiképpen sem lehetett tetőzete.
A kör alakú tornyon át induljunk a várba (86. ábra). A kapja fölött az Erdődy –Rákóczy címer található, 1705-ből, amikor is a várat felújították. Ennek a kör alakú toronynak a felsőbb emeletein csak lőrések vannak, a kisebb tüzérségi eszközöknek (87. ábra). A földszinten még egy kandallót is elhelyeztek, ami mellett a vár őrsége melegedett.
Bakócz Tamás építette fel a vár nyugati és északi részét (88. kép), amivel egy épületekkel övezett, várudvart alakított ki, melyeket festett oszlopokkal és ornamentikákkal díszítetett, melybe mázas kerámiákat nyomkodtak, amihez hasonlókat, Nagy Tábor várában láthatunk. Bizonyára ebben az időben (1592. körül) jött létre a két bástyatorony V. 
és VI. is. Ezektől a tornyoktól sokat várhattak el, melyek azonban, nem éppen a legalkalmasabbaknak mutatkoztak. A VI torony különösen erős (hasas) építmény lett, az aljában a kisebb tüzérségi eszközök, feljebb a nagyobb ágyúk számára alakították ki, persze ezt a tornyot és az V tornyot is pótlólag fedték le cserepes tetőzettel. A szűkebb VI. várudvar galériáját, ívekkel díszítették, melyek teljesen megegyeznek a Nagy Táborban találhatókhoz.

---/---

Žmegač:

Varasd (Varaždin)

Varasd középkori erődítései, melyek magukba foglalták a földesúri várat és a település körüli erődítéseket [152], a 16. században új jelleget kaptak.
Miután Ungnád János 1543-ban megkapta a varasdi várat, azonnal megkezdte az addigi vár felújítását. A következő években, az építési munkálatok, melyeket D. dell’Allio vezetett, már folytak. A munkálatok egy időben zajlottak mind a vár, mind a település erődítésein [153]. Így jelentősen modernizálták, illetve kibővítették a várat, mégpedig úgy, hogy az egészet földből készült bástyákkal és sáncokkal övezték. Az új, varasdi erősség állapota, pld, már egy 1557-es adatból is kiolvasható [154]. Tény, hogy az ekkorra felújított vár köré, a Drávából vezették a vizet, ám a vár körüli vízellátással, a természetes nehézséget okozó elégtelen vízhozam miatt, az egész 16. és 17. század folyamán problémák adódtak [155]. A bástyák, a kötőgátak, a sáncok és a várfalak kijavítása, illetve karbantartása, egészen a 18. század második feléig folyamatos volt, hogy aztán a következő évszázad elejére, teljesen megszüntessék a település körüli falakat [156].
A varasdi bástyás erősség első ábrázolása, D. Specklin, 1568-as rajza volt [157] (2. kép). Ez a rajz azért jelentős, mert már ábrázolja az újonnan felépített erődítéseket, emiatt azok, így datálhatók is. A vár, a későbbi évszázadok folyami varasdi ábrázolásokon is, ugyanilyen állapotban jelenik meg, ami megerősíti Specklin alaprajzának a pontosságát, továbbá megmutatja azt a tényt is, hogy a váron nem többé hajtottak végre jelentősebb változtatásokat. 
Noha Specklin rajza helyenként sematizált, a saját korához képest, mégis precíz és adatokkal gazdagon ellátott ábrázolás. Az ábrázolt település körüli erődítések alakja, megközelítőleg négyzetes volt, a falak mentén, már amennyire megítélhető, földsáncok (terrapieno) voltak, a városfalak sarkain, valamint a hosszanti oldalakon, régebbi típusú, félkör alakú tornyok voltak. A településnek volt egy kisebb bástyája a keleti oldalon, valamint egy-egy nagyobb bástyája, melyek magukba foglalták a kerek tornyokat, a délnyugati és a délkeleti sarkon.
A település északnyugati sarkában, önálló egységként, egy citadella állt, mely a falaival együtt, egy korszerű földesúri várként jelenik meg. A citadella közepén felismerhető az a rondella és csatlakozó szárnyai, melyek még ma is állnak. Az egészet egy védőövvel övezték, melybe vizet is vezettek. Ezt a részt, széles sáncokkal, a sarkain bástyákkal védelmezték. A város felé még egy bástyás sánc nyújtózott, mely előtti térséget, megint csak vízzel áraszttoták el. A település északi fala elé, egy hosszú sáncot építettek, mely egy hatalmas bástyában végződött az északkelti sarokban. Az említett sáncrészeket, kölcsönösen hidakkal kötötték össze [158].
Mint ahogy azt már említettük, a későbbi időszakokban, több változtatást már eszközöltek a varasdi váron. Ilyen állapotban ábrázolja Stier 17. század közepi rajza is (82. kép), sőt egy 18. századi rajz (3. kép) is szinte változtatás nélküliként mutatja. Ezen a rajzon egyedüli megfigyelhető változás a citadella sáncaihoz köthető, mégpedig az, hogy a sáncok egyöntetű, megszakítás nélküli gyűrűt alkotnak.
A varasdi földesúri vár körüli sáncok és bástyák nagy része, máig fennmaradt. Tömegükben még állnak a bástyák (az északkeleti, az északnyugati és a délnyugati) és kötőgátjaik, valamint a sáncok mindkét oldalán lévő várárkok területe is megvan. Fennmaradt a keleti oldal sánca is, míg a déli oldal sáncainak és árkainak nagy részét, a későbbi építkezések során megszűntették (4, 83. kép). Mindezek ellenére, a mai vár alaprajzán, még mindig kivehetők az egykori földesúri vár délkeleti sarkának a nyomai. A település mai főutcáján, világosan végigkövethető, Varasd történeti településének, középkori, majd bástyás erődítésekkel övezett határa 
152) Az erősség körül látható paliszádot, 1455. körül készíthették: Lentić-Kugli (1977.), 26. oldal. A városfalakat csak 1515. körül építették ki: Lj. Perči: Prilog poznavanja izgradnje varaždinskih gradskih utvrda u prvoj četvrtini 16. stoljeća (Adalékok a varasdi, városi erődítések 16. század első negyedi kiépítésének megismeréséhez, „Muzejski vjesnik” 12/1989. 55. oldal).
153) Iljanić i Kapustić (1983.) 179-180. oldal; Rogatsch (1933.) 10. oldal.
154) Iljanić i Kapustić (1983.) 180. oldal.
155) Példa rá az 1655-ös esztendő: ZHS, I. 191-192. oldal.
A vizesárok vizének ki és bevezetésének, 18. századi ábrázolása (tervezete?): HDA, Térképgyűjteménye, 394. szám. 
Az tény, hogy még akkoriban is nehézségek merültek fel ezzel kapcsolatban.
156) M. Mirković: O spajanju unutrašnje varoši i gradskih predgrađa u Varažinu (A varasdi városbelső és a vár elő-műveinek összekapcsolásáról „Godišnjak Gradskog muzeja Varaždin” 2-3/1962-63.)
157) A rajz mellett, a Warasdin im Windischenland 1568-DS 1578. felirat található. A javaslat tehát 1568-ból ered, a rajz pedig 1578-ból.
158) Néhány újabb adatot közöl M. Klemm, a Die befestigung von Varaždin művének szövegében; Festungsforschung International. Schriftenreihe Festungsforschung, 13/1997-98.


---/---

Obad Šćitaroci:

VARAŽDIN- VARASD

Hosszú és gazdag múltja van a varasdi Öreg várnak, de magának Varasd városának is. Az Öreg vár a várépítészet fejlődésének példájaként a legmagasabb, nullakategóriás, kultúr műemlék. Történelme során a legvirágzóbb szakaszát a 16. században élte, annak ellenére, hogy történelmi múltja sokkal régebbi. Már a régmúltban is állt itt vár, a valamikori varasdi erdőispánság székhelyekét. A Varasd nevet először 1181-ben említik meg abban az oklevélben, melyben Varasd vármegye birtokaiból, kijelölték a zágrábi káptalan birtokait képező Varasdteplice (Varždinske Toplice) határait. A Varasd nemzetségi ispán, a részben római kövekből épített ősi várban (castrum comitis) lakott, mely feltehetően a 11. század végén, de a 12. század elején már mindenképpen létezett. Ebből a várból semmi sem maradt fenn. Nagyon korán, a XII, 13.. folyamán, az ősi vár mellett, ami számos út kereszteződésében keletkezett, melyek közül, még római kori is volt, egy váraljai település is kifejlődött, amit az okiratok Garesztnek neveztek. II. András magyar-horvát király a varasdi vár melletti mezőváros lakosainak, 1204-ben, szabad királyi városi jogokat adott. Ez a város kapott legelőször, észak Horvátországban királyi városi kedvezményeket, míg Zágráb csak 1242-ben, Kőrös 1252-ben.
A 16. század végéig a varasdi Öreg várnak sok tulajdonosa váltotta egymást. Cillei II. Hermann, 1397-ben kapta meg Zsigmond királytól Varasdot, majd hamarosan az egész Zagorját és Csáktornyát is. Cillei Ulrik 1456-os halála után, a család utolsó tagja volt, a várat Vitovác János vette birtokába, aztán Corvin János, majd 1504-től özvegye Frangepán Beatrice és második férje, Brandenburgi György őrgróf, aztán Pekry Lajos, Báthory István magyar nádor (1527-1531), Ungnádi Iván báró (1543-1584) és végül az Erdődy grófok. Ungnádi Iván unokája, Anna, 1585-ben férjül ment Erdődy Tamás grófhoz és hozományul a varasdi Öreg várat hozta, mely ekkortól egészen 1925-ig az Erdődy család tulajdonában maradt. II. Ferdinánd császár, 1607-ben, Erdődy Tamásnak adományozta a Varasd szabad királyi város örökös kapitánya és a Varasd vármegye örökös főispáni címét. Az Erdődyek ezt a magas tisztséget egészen 1845-ig viselték. Az Öreg várban 1925-től a Varasdi Múzeum van.
Varasd földesúri vára a 16. századra, Európának, a török ellen felállított végvárrendszer legfontosabb tagjává vált. Ezért Varasd, a Horvát-Szlavón katonai körzetparancsnokságának (generalitás) a székhelye lett. Varasd e kiemelkedő katonapolitikai szerepét a 17. századig tartotta meg, amikor a generalitás székhelyét, Kapronca (Koprivnica) vette át, miután a stratégia súlypontja a Muraközre és Szlavóniára helyeződött át. Katonai székhely helyett, Varasd a varasdi vármegye székhelyeként fejlődött tovább. Az 1756-1776. közötti időszakban Varasd, Horvátország fővárosa volt, egészen egy katasztrofális tűzvészig, ami után a bán és a kormányzati szervek újból visszatértek Zágrábba.
Arról, hogy hogyan nézett ki az Öreg vár a 15. században nem sokat tudunk. Hunyadi János, amikor 1446-ban rátámadt a várra és el akarta foglalni, a várost felgyújtotta ugyan de a várat nem bírta elfoglalni. A város 1454-1464 közötti jegyzőkönyvei megemlítik a vár körül kiásott árkokat és a sáncokat paliszáddal. A varasdi Öreg vár legrégebbi része a gótikus, négyzetes torony egyes részletei 15. század eleiek. Először magának a városnak a kaputornya volt, melyen át szekerekkel is közlekedhettek. Idővel a torony a körülötte kifejlődött Öreg vár magja lett, amit valószínűleg Brandenburgi György építette 1524. körül, a keleti toronnyal és a város falaival együtt.
A 16. században a varasdi vár radikális átalakítást élt meg és a késő gótikus várból, reneszánsz vízi várat (Wasserburg) alakítottak ki. A reneszánsz átépítés és az Öreg vár felújítása 1544. körül kezdődött meg, amit Ungnádi Iván stájer báró, az akkori varasdi vár ura, a határőrvidék főparancsnoka kezdeményezett. Az építési munkálatokat egy ismert olasz várépítész, a grazi vár építője, Domenico dell’Allio vezette. Az Öreg vár ekkor kapta a reneszánsz típusú kör alakú tornyot, az un. rondellát, eléje magas földsáncok készültek, gátakkal, árkokkal övezve, melybe a Dráva vizét vezették be. A kora középkori részeket részben lebontották vagy részben belefoglalták a vár reneszánsz kinézetébe. Így pld. a gótikus négyzetes tornyot visszabontották egy emeletesre, a falait lőrésekkel törték át és a torony tetejét, egy nehéz tüzérség számára alkalmas platformmal látták el. A gótikus torony déli homlokzatán lévő reneszánsz kettős, Ungnádi címer, dell’ Allia műve. Az Öreg vár egy sor kora reneszánsz építési részletet is kapott, pld.: egyszerű profilozású boltíveket tartó oszlopokat (archivolt), dór kialakítású kő támoszlopokat, fából és kőből készült bábos korlátokat, az árkádos hídon, festett (sgraffito) homlokzatokat, stb. Az Öreg vár és a település erődítéseinek befejezési éve 1575. volt.
A 16. századtól, a 20. századig, mely idő alatt az Öreg vár az Erdődyekhez tartozott, több felújítást, átalakítást, bővítést is megélt, ami után a katonai erősségből egy kényelmesen lakható kastéllyá alakult át. A legtöbb építészeti beavatkozás a 17. 18. századra szorítkozott. Ebben az időben egy barokk felújítás zajlott le, amikor is a déli falhoz egy folyosót építettek, a keleti toronyban kialakították a Szt. Lőrinc kápolnát, a kastély nyugati részében lévő lakószárnyakra egy második szintet építettek, stb. A legnagyobb, átfogó építkezéseket 1705-ben hajtották végre, amiről feliratok és a bejárati kapu fölötti, Erdődy-Rákóczy címer tanúskodik. Megépítették a négyzetes torony és az északi fal közötti hidat 1776-ban, amivel kettéosztották a belső udvart. A vártól délre volt a külső udvar, melynek egyetlen védőtornyát a 19. század elején bontották le. Ebben a külső udvarban egy kétszintes fegyver és lőportár is megtalálható volt, ami ma Történeti Múzeum. A 19. század eleji, Varasdot elpusztító tűzvész után, elkezdték lebontani a város erődítményeit és a várárkok betemetését, melyek már akadályozták a város további fejlődését. A varasdi Öreg vár a varasdi barokk városközpont része lett, dominanciájával és méreteivel meghatározza a történelmi belváros északi határait221.
A varasdi Öreg vár mellett soha sem volt történeti park. A környező területet 1933-ban rendezték, miután a sáncárkokat betemették, 1938-ban a munkák befejezéseként kezdtek a parkosításba. Az Öreg vár körüli mai parkot 1952-ben alakították ki, Jeglič Cirill mérnök tervei szerint, aki ismert kertépítészként, Zágrábban is számos értékes kertépítészeti alkotást hozott létre222.
221) A Varasdról felhasznált irodalom az alábbiakban: Belošević, S. 1926.: 142-144. oldal; Đurić, T. és Feletar, D. 1981.: 18-21. oldal; Horvat, A. és mások, 1971.: 101-102. oldal; Horvat, A. 1975.: 221. oldal; Horvat, Z. 1980/81.: Gotička kula varaždinskoga Staroga grada „Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” (A varasdi Öreg vár gótikus tornya, A horvát műemlékvédelem évkönyve, 6-7. szám, 72-82. oldal); Ilijanić, M. Dograđivanja varaždinske tvrđave u 16. 
stoljeću, „Čovjek i prostor (A varasdi erőd 16. századi átépítése „Ember és tér” folyóirat, 1954, 11. szám); Slike Varaždina kroz stoljeća (varasd képe az évszázadokon át, JAZU „Bulletin” 1962, 3. szám, 169-176. oldal); Prilog historijskoj urbanističkoj dokumentaciji Varaždina od postanka, do 16. stoljeća (Adalékok Varasd várostörténetéhez, a kezdetektől a 16. századig, „Peristil” folyóirat, 1963-64, 6-7. szám); Lentić-Kugli, I. Varaždin-povijesna urbana cjelina grada (Varasd – az egész város várostörténete, Zágráb, 1977.); Szabo, Đ. 1920.: 88-91. oldal; 1939.: 137-140, 150-153. oldal; Horvát történeti és kulturális enciklopédia, 712-714. oldal.
222) A varasdi Öreg vár parkját, az alábbi irodalom említi meg: Čegelj, P. Stari grad Varaždin „Hortikultura” 1956, 2. szám, 13-14. oldal; Pajtak, J. Parkovi Varaždina „Hortikultura”, 1958, 3-4. száám, 23-29. oldal; Tomičić, J. 1985.

---/---

Z. Horvat:

Kapuk (6. oldal)

Függőlegesen leereszthető kapurostélyt, csak néhány esetben alkalmaztak (Brinyénél, a Károlyváros vidéki Ribniknél, Varasdnál). A rostélyos kapuzárási módszer arra szolgált, hogy a várkaput gyorsabban rekeszthessék el, különösen a meglepetésszerű ellenséges támadás esetén. Ennek különösen szép példája a varasdi kapu. ám mivel mára nem lehet világosan elmondani, hogy az a Cillei hercegek várkastélyának, vagy annak külsővárának, vagy magának a városnak a kapujaként szolgált, ezért csak párhuzamos példaként említjük meg6.
6. Z. Horvat, 1995.: 318-320. oldal (lásd alábbiakat) 
Uő. Kisegítő helyiségek:

A különféle kaputereket, gyakran gazdagították paddal ellátott, vagy anélküli fülkékkel. Egy némelyikről már beszéltünk, ám meg kell említenünk azt, hogy az ilyen fülkék leggyakrabban a várak átjáróinak a pitvarában voltak. Az ilyen fülkék, valóban reprezentatív példáit találhatjuk a varasdi Öreg vár gótikus tornyának mind két oldalán, kőpadokkal (31. ábra). A fülkék szemöldökeit, reprezentatív architektúrájú koronadíszítésekkel, díszítették gazdagon27.
. Kőkeretes vájatba beépített, függőlegesen leereszthető kapurostélyokat, úgy különben elég ritkán használtak a kapuk elzárásához. Ezeknek a rendeltetése az volt, hogy a rostély leeresztésével, minél gyorsabban zárhassak le a kaput, ezért is hívják német nyelvterületen Fallgitternek, azaz csapórácsnak. Ilyen rostély volt megtalálható valamikor Dobra kutya lakótornyában, Brinyében, a Pozsega környéki Kővár (Kamengrad) palotájában, a ribniki vár kapujában és a varasdi Öreg vár, un. gótikus tornyában (31. ábra). 
27) Horvat, Z. Gotička kula varaždinskog Starog grada „Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” Zagreb, (A varasdi Öreg vár gótikus tornya, a „Horvát kultúra és műemlékvédelmi évkönyv, Zágráb, 6-7/1980/81. 75. oldal, 6. és 7. kép); Lentić-Kugli, I.: Najstariji plan Varaždina iz 1586. „Vijesti MK”, Zagreb (Varasd legrégebbi térképe, 1586-ból, a „MK. közleményeiben” Zágráb, 3/1977. 19. oldal).
fordította: Szatanek József

GPS: É 46° 18.609 (46.310143)
K 16° 20.049 (16.334158)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban