Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagykemlék - KalnikHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös vármegye - Nagykemlék

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Videók
  • Térkép

Megközelítése I:

A vár megközelítése Berzence határátkelőhelyen át a legkönnyebb: Berzence – Kapronca (Koprivnica) – Körös (Križevci), (52 km). Körös városának főterén, a templom mellett balra, Kustyer (Gušćerovac) felé haladunk tovább, majd Kustyer falva után, kb. 2 kilométerre jobbra, északnak fordulunk (Selanec – Mikovec – Šoprun – Kalnik). Kemlék (Kalnik) falvának közepén egy négyes útkereszteződéhez érünk, melyen egyenesen tovább, Kemlék vára felé megyünk tovább (balra Gornja Rijeka – Kiskemlék, jobbra Kamešnica). Autóval egészen a vár kapujáig juthatunk, majd itt leparkolva, a szépen felújított várba, már csak gyalog haladhatunk tovább.

Megközelítése II:

A várat egy másik úton is meglehet közelíteni, mégpedig Letenye határátkelőhelyen átlépve, a Varasd-Zágráb autópályán haladva, a Novi Marof-i elágazásnál való lehajtással (52 km). Az autópálya leágazásban nem Novi Marof (északnyugat), hanem Sudovec (Križevci) irányába, azaz délkeletnek haladunk. Először átautózunk a Kemléki hegység déli részén lévő hágón, majd Sudovec faluba érünk. A faluban balra, keletnek, Gornja Rijeka irányában megyünk tovább. Itt érdemes megnézni a Gornja Rijeka-i kastélyt és Kis Kemlék várát, melyhez a falu közepén lévő templom mellett élesen felfelé kanyargó úton juthatunk. Maga Kis Kemlék vára egy szelíd, gondosan megmunkált szőlőültetvények közti mg. úton érhető el.

Ha nem megyünk Kis Kemlék várához (bár kihagyni nem érdemes, cca. 1 óra), akkor Gornja Rijeka falván keresztül autózhatunk, Vukovec falváig, ahol a falu közepén Vojnovec falu (és nem Križevci) felé kanyarodunk. Eztán Borje falva jön, majd Kalnik települése. A település közepén egy négyes útkereszteződéshez érünk, melyen balra, azaz északnak fordulunk, és kb. 2 km után, egy szerpentines úton Nagy Kemlék várának kapujához érünk, ahol leparkolva megtekinthetjük ezt a várat is.

A vár története:

„E vidék legrégebbi várával, Nagy Kemlékkel (Veliki Kalnik)1 kezdünk. Két hegycsúcs közé, az ősidőkben, egy hatalmas sziklatömb szakadt le: ez a Katalin hegy, mely a Vuklecnek és a Vranilecnek nevezett hegyek között van.

Réges régtől erődítésnek használták ezt a sziklafalat (91. kép): a történelem előtti, de a római kor emberei is lakták és valószínű, hogy közeli hegyeket is. A Sztárecnek (Starec) nevezetten is állt egy erősség, ahogy ezt az ottani leletek, különösen egy római kori lándzsa mutatja.

Kemlék középkori vára nem egy ütemben jött létre. Már Kukuljevich felfigyelt arra, hogy a felső (román) része a régebbi, és az alsó, mely nagyon elromosodott, az újabbik része. Ő is és mások is, úgy tartják, hogy Kemlék még a nemzeti királyok korában keletkezett, ám az okiratok ezt nem erősítették meg. Feltehető, hogy régebben ezen a helyen már állt valamiféle erősség, akár több is, azonban valószínűbb, hogy az egész kemléki tájék, egy ősi, nemzetségi körzet volt, Túrmezőhöz (Turopolje) hasonlóan. Ám azok a maradványok, melyeket itt találhatunk, sokkal későbbi időkből eredeztethetők: csak a felső rész romjai tartoztak a középkori várhoz, a többi maradványt, egy későbbi kastély romjai képezik. Az a régi vár igen kicsiny volt, annak ellenére, hogy a királyok és királynék is gyakran tartózkodtak benne.

A legmagasabb, sokszögletű részét, 10 a sziklafal egyik kitüremlésére építették, ám az építők a hasadékokat gerendákkal fedték el, melyek máig megmaradtak, annak ellenére, hogy a falak teljesen eltűntek (90. kép). Nyilvánvaló, hogy ezen erődítés mellett egy kápolna is állt, igaz lehet az a hagyomány, hogy ezt a kápolnát Szt. Katalinnak szentelték fel. Ebből a legmagasabb részből, egy szűk folyosón 9-9 jutunk a fő épületbe 7. Ez a folyosó a főépület felső szintjére vezetett, de jelenleg nem lehet oda jutni. A 7 torony volt a vár, fő lakóépülete: rendkívülien megerősített építmény volt, a sarkait olyan faragott kövekkel, un. BuckelÐuaderrel, erősítették, melyeket az 1-es és a 2-es épületeknél is megtalálhatunk, nincs nála különb egész Horvátországban, Medvevárán kívül. A főépület földszintjét ketté osztották: jobbról meghagyták a csupasz sziklát, balról egy helyiség volt. Az első emelet padlógerendái, a gótikában megszokott módon, nagyon közel helyezkedtek el, melyek részben gerendafészkekben, részben konzolokon nyugodtak. A sarokban 8 lévő lépcsőháznak gótikus ajtókeretei vannak. A földszinti ablakok kicsinyek és íves záródásúak, a magasabban lévők szélesebbek Két gótikus támpillér is erősítette ezt az építményt. Itt nincs sehol semmi több, ami román stílusú lenne: lehetséges, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás előtt keletkezett, vagy pillanatokkal az után. Kukuljevich úgy gondolja, hogy Okics várának tulajdonosa volt Kemlék tulajdonosa is, és valóban, Kemlék sok mindenben Okicsra emlékeztet: mind két várat a csupasz sziklára és azt felhasználva építették fel. Hogy igazából mire szolgáltak az 1, 2, 3-as épületek valamint a 6-os torony (igazi út nincs is ezen épületek között, csak néhány, az élő sziklába vágott lépcsősor), azt mára többé nem lehet megállapítani. Az 1-es építményben nyilvánvalóan laktak, de itt volt a vár bejárata is.

Azonban minden további várfal a későbbi kastély romjait képezik, mely teljesen elromosodott, és jóval nagyobb területű volt Kemlék váránál. A régebbi időkből fennmaradt egy litográfia, ami azt a falat is ábrázolja, mely a távolabbi elővárat zárta le a külső vártól. A várárkok nyomai még ma is megkülönböztethetőek.

Nem éppen helytálló az, hogy Dionez Ochuz Kemléket is bírta, annak ellenére, hogy az övé volt a közeli Kemšnica, ahol egy rozzant gótikus templomocska található. Az oklevelekben erről így olvashatunk: Dionisius, comes Novi castri, Ochuz…, tehát, tévedés Dionüzosz ispánt „Okics újonnan épített várának tulajdonosává” tenni, mivel Ochuz egy másik személy volt. Nekünk azt kell tudomásul venni, hogy Kemlék castrumát, először 1243-ban említették meg (Cod. dipl. IV. 191.), abban a levélben, mely azt állítja, hogy Kemlék királyi várát, és a tatároktól, Bebek Fülöp védte meg. Ám ez az adomány levél is kétséges, mivel 1244-ben és 1245-ben is még mindig csak terra Kemluknak említették meg (a Kemlék nevet a szolgálati oklevelekben nem egyféleképpen írták le: Kemnuk, Kemluk, Kalnik, stb.). 1264-ben megemlítik, comes de Kemnuk et iobagiones castri. Tehát ebből az derül ki, hogy az oklevelek szerint, Kemlék is a király tulajdonában volt, a megyés ispánok és a bánok csak igazgatták.

Kemléket, 1270-ben, V. István király, a Rátold nembéli Rolandnak ajándékozta, majd nem sokkal a család kihalta után, újra a királyé lett, még ha az osztrákok ellen, grebenvári Vukoszláv védte meg. Ezután a várnak gyorsan változtak az urai: egy kis időre Zsigmond király újra a tulajdonába vette, majd eladta, Albeni Iván, zágrábi püspöknek. A későbbekbe, a várat, Brankovics Farkas kapta meg, de ez ellen a zágrábi egyházfő pert támasztott, és vissza is kapta a várat. Ám nem sokáig. Már 1453-ban, Cillei Ulrik elfoglalta mind két Kemléket, majd a vár, az utolsó Cillei hercegtől, halála után, Vitovác János kezébe került, egy kicsivel később Mátyás királyéba, aki 1481-ben, mind két várat hadvezérének, Koszách István legidősebb fiának, Szt. Szávai Vladiszlávnak adta, akinek, már ezelőtt is Kalnik tényleges urának kellett lennie, de lehet, hogy csak Kis Kalniknak. Miután Mátyás király meghalt, a vár Corvin János kezén volt, aki Alapi Boldizsárnak és Batthányi Benkének (Benedek) adta el. Ők építették fel a vár újabb részeit, amit 1685-ben így említettek meg: castellum muratum sub castro Nagy Kemlek, situatum defuncti Ladislai Orehoczi. Ezután a várat ténylegesen a Keglevichek szerezték meg, majd tőlük a Patacsichok, és végül az Orehóczyak. Kis Kemlék nyilvánvalóan később keletkezett, történelme csak pillanatokra kapcsolódott Nagy Kemlékhez, míg más pillanatokban újból önálló történelmet írt.”

A vár története Engel Pál adatai szerint:

A vár, 1291-től, 1419-ig királyi (királynéi) birtok volt. Ezután Horvatinich Farkasé 1396-1405-ig, majd Garai Jánosé 1420-1428-ig. A vár 1435-1439-ig a bosnyák király birtoka, majd a Cilleieké 1451-1456-ig.

A vár mai állapota:

Az utóbbi évek helyreállítási munkálatainak köszönhetően, meglehetősen pazar látványban lehet részünk. A vár alját képező, egykori, 17-18. századi kastély mindmáig romokban maradt, viszont a vár egykori, hangsúlyos részét képező, toronyszerű, gótikus lakóépület, kiegészítésekkel jól ellátva, felújításra került. A vár legfelső részét képező, egyes feltevések szerint a tatároknak ellenálló (13. századi) része, azonban csak alapfalakban jelenik meg, amihez a vár védelmi rendszerét lépező gerincúton juthatunk. E várrész elhelyezkedése, illetve valamikori felépítménye a szlovákiai Árva várához hasonlítható. A vár felső részének bejárása, a szédítő magasság miatt, nagy körültekintést igényel, jóllehet védőkorlátokkal ellátott.

/Szatanek József/

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

Nagy Kemlék (Veliki Kalnik) vára, kb. 25 kilométerrel északnyugati irányban található Körös (Križevnik) városától, Veliki Kalnik falu északi határában, közvetlenül a nagykemléki turistaház mellett. A vár innen könnyedén megközelíthető. A várról az első írásos adatok 1243-ból származnak, amikor is IV. Béla király, „castrum nostrum Kemluk-ot”, fontos támaszpontként említette meg a tatárok elleni, 1241/42-es harcokban. Mindez arról beszél, hogy maga a vár valószínűleg sokkal régebbi volt. Ebből az következik, hogy ez a vár volt a nagykemléki uradalom székhelye, de a nemzetségi vármegye igazgatási központja is. IV. Béla király után, Nagy Kemléknek gyakran változtak a tulajdonosai. Roland szlavón bán, 1270-ben kapta meg V. István királytól, valamivel később, a Gardun nemzetség bírta. A 14. század kezdetén, a nagykemléki vár, Kozsatich Ágoston zágrábi püspök tulajdona lett, majd 1400. körül, Luxemburgi Zsigmond király uralta, a vidéken ő, a körösi „véres országgyűlés” bírájaként vált ismerté. Valójában a Nagy Kemlék fölötti irányítást, hamar átengedte Zsigmond a feleségének, Cillei Borbálának, majd miután őt Zsigmond király elzavarta a hűtlensége miatt, Nagy Kemléket 1429-ben, Albeni Iván zágrábi püspöknek adta. Albert püspök 1433-as halála után, Nagy Kemlék tulajdonosa, továbbra is a zágrábi püspök maradt, ám az, a vár és a birtok irányítását átengedte Thallóczy Iván bánnak. Három évvel később, Zsigmond visszavette Nagy Kemléket a zágrábi püspöktől és Kotromanics Tvartkó bosnyák királynak, aki valószínűleg sohasem foglalta el. Az új magyar-horvát király, Habsburg Albert, 1438-ban Nagy Kemléket, Branikovics Vuk szerb despotának adta. Branokivich halála után, a birtokait leánya, Katalin örökölte, aki gróf Cillei Ulrikhoz ment feleségül. Cillei, 1461-ben, eladta Nagy Kemléket a fent említett, cseh eredetű, Thallóczy Iván szlavón bánnak. Valamivel később, 1465-ben, Nagy Kemlék új tulajdonosa, Corvin Mátyás magyar-horvát király lett, aki 1470-ben hűségéért. Koszich Vladiszláv hercegnek adta. Ő aztán tíz évvel később, Egervári Lászlónak adta bérbe, 4.000 dukátért. Mátyás király halála után, Nagy Kemléket fia, Corvin János herceg kapta örökül. A történelem viharai, továbbra is érintették a nagykemléki várat. A 15. század végén, a vár tulajdonosa az Alapi család lett, egészen a 17. század elejéig, amikor a vár tulajdonosaként az Erdődy fivéreket, Tamást és Péter említették meg, majd Orehóczy Ferencet, akinek a leszármazottja, Orehóczy László, a vár aljában a 17. század közepén egy új várkastélyt emeltetett, ami mára rosszabb állapotban van, mint az ősi vár. A 17. századtól a várat lassacskán felhagyták és romlásnak indult. A későbbi birtokosai (a Patacsichok, a Sermagok, a Fodróczyak, az Oszegovichok), az itteni birtokaikat, már máshonnan irányították és a máshol lévő kastélyaikban is laktak. 
A nagykemléki várral kapcsolatban él egy legenda is, amit irodalmilag, August Šenoa dolgozott fel a „Hétszilvafások „ (Šljivari) című költeményében. Eszerint, amikor 1241. őszén a tatárok rátörtek Magyarországra, IV. Béla Horvátországba szökvén, Kemlék várában húzódott meg. A tatárok pedig letáboroztak a jól védhető vár falai alatt és hosszas ostromba kezdte, hogy kiéheztessék a védőket. A kemléki parasztok, másként nem bírván segíteni a fáradó védőknek, az éjszaka leple alatt egy halom szilvafaágat tele szilvával cipeltek az Öreg vár falai alá, melytől a Bebek Fülöp herceg vezette elcsigázott védősereg visszanyerte az erejét. A tatárok látván, hogy az ostrom nem járt sikerrel, felkaptak apró lovaikra és felhagyva Kemlék ostromával ellovagoltak. Így sikerült megmenekülnie a várnak és IV. Béla királynak is, aki a kemléki parasztoknak eme tettükért, hálájának kifejezéseként, nemesi címet adományozott. A körösi polgárok pedig, a kemléki kisnemesek iránti féltékenységükben, hétszilvafásoknak kezdték őket csúfolni. 

Nagy Kemlék (Veliki Kalnik) kapu és lakótornyának látképe.

A nagykemléki vár.
Forrás: a Vodić po Kalniku című honlap, Utvrda Veliki Kalnik.htm 
Fordította: Szatanek.jozsef@hor.b-m.hu, 2004. 06. 24.
******************************************************************
„… E vidék legrégebbi várával, Nagy Kemlékkel (Veliki Kalnik) (1) kezdünk. Két hegycsúcs közé, az ősidőkben, egy hatalmas sziklatömb szakadt le: ez a Katalin hegy, mely a Vuklecnek és a Vranilecnek nevezett hegyek között van. Réges régtől erődítésnek használták ezt a sziklafalat (91. kép): a történelem előtti, de a római kor emberei is lakták és valószínű, hogy közeli hegyeket is. A Sztárecnek (Starec) nevezetten is állt egy erősség, ahogy ezt az ottani leletek, különösen egy római kori lándzsa mutatja.
Kemlék középkori vára nem egy ütemben jött létre. Már Kukuljevich felfigyelt arra, hogy a felső (román) része a régebbi, és az alsó, mely nagyon elromosodott, az újabbik része. Ő is és mások is, úgy tartják, hogy Kemlék még a nemzeti királyok korában keletkezett, ám az okiratok ezt nem erősítették meg. Feltehető, hogy régebben ezen a helyen már állt valamiféle erősség, akár több is, azonban valószínűbb, hogy az egész kemléki tájék, egy ősi, nemzetségi körzet volt, Túrmezőhöz (Turopolje) hasonlóan. Ám azok a maradványok, melyeket itt találhatunk, sokkal későbbi időkből eredeztethetők: csak a felső rész romjai tartoztak a középkori várhoz, a többi maradványt, egy későbbi kastély romjai képezik. Az a régi vár igen kicsiny volt, annak ellenére, hogy a királyok és királynék is gyakran tartózkodtak benne.
A legmagasabb, sokszögletű részét, 10 a sziklafal egyik kitüremlésére építették, ám az építők a hasadékokat gerendákkal fedték el, melyek máig megmaradtak, annak ellenére, hogy a falak teljesen eltűntek (90. kép). Nyilvánvaló, hogy ezen erődítés mellett egy kápolna is állt, igaz lehet az a hagyomány, hogy ezt a kápolnát Szt. Katalinnak szentelték fel. Ebből a legmagasabb részből, egy szűk folyosón 9-9 jutunk a fő épületbe 7. Ez a folyosó a főépület felső szintjére vezetett, de jelenleg nem lehet oda jutni. A 7 torony volt a vár, fő lakóépülete: rendkívülien megerősített építmény volt, a sarkait olyan faragott kövekkel, un. Buckelquaderrel, erősítették, melyeket az 1-es és a 2-es épületeknél is megtalálhatunk, nincs nála különb egész Horvátországban, Medvevárán kívül. A főépület földszintjét ketté osztották: jobbról meghagyták a csupasz sziklát, balról egy helyiség volt. Az első emelet padlógerendái, a gótikában megszokott módon, nagyon közel helyezkedtek el, melyek részben gerendafészkekben, részben konzolokon nyugodtak. A sarokban 8 lévő lépcsőháznak gótikus ajtókeretei vannak. A földszinti ablakok kicsinyek és íves záródásúak, a magasabban lévők szélesebbek Két gótikus támpillér is erősítette ezt az építményt. Itt nincs sehol semmi több, ami román stílusú lenne: lehetséges, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás előtt keletkezett, vagy pillanatokkal az után. Kukuljevich úgy gondolja, hogy Okics várának tulajdonosa volt Kemlék tulajdonosa is, és valóban, Kemlék sok mindenben Okicsra emlékeztet: mind két várat a csupasz sziklára és azt felhasználva építették fel. Hogy igazából mire szolgáltak az 1, 2, 3-as épületek valamint a 6-os torony (igazi út nincs is ezen épületek között, csak néhány, az élő sziklába vágott lépcsősor), azt mára többé nem lehet megállapítani. Az 1-es építményben nyilvánvalóan laktak, de itt volt a vár bejárata is. 
Azonban minden további várfal a későbbi kastély romjait képezik, mely teljesen elromosodott, és jóval nagyobb területű volt Kemlék váránál. A régebbi időkből fennmaradt egy litográfia, ami azt a falat is ábrázolja, mely a távolabbi elővárat zárta le a külső vártól. A várárkok nyomai még ma is megkülönböztethetőek.
Nem éppen helytálló az, hogy Dionez Ochuz Kemléket is bírta, annak ellenére, hogy az övé volt a közeli Kemšnica, ahol egy rozzant gótikus templomocska található. Az oklevelekben erről így olvashatunk: Dionisius, comes Novi castri, Ochuz…, tehát, tévedés Dionüzosz ispánt „Okics újonnan épített várának tulajdonosává” tenni, mivel Ochuz egy másik személy volt. Nekünk azt kell tudomásul venni, hogy Kemlék castrumát, először 1243-ban említették meg (Cod. dipl. IV. 191.), abban a levélben, mely azt állítja, hogy Kemlék királyi várát, és a tatároktól, Bebek Fülöp védte meg. Ám ez az adomány levél is kétséges, mivel 1244-ben és 1245-ben is még mindig csak terra Kemluknak említették meg (a Kemlék nevet a szolgálati oklevelekben nem egyféleképpen írták le: Kemnuk, Kemluk, Kalnik, stb.). 1264-ben megemlítik, comes de Kemnuk et iobagiones castri. Tehát ebből az derül ki, hogy az oklevelek szerint, Kemlék is a király tulajdonában volt, a megyés ispánok és a bánok csak igazgatták.
Kemléket, 1270-ben, V. István király, a Rátold nembéli Rolandnak ajándékozta, majd nem sokkal a család kihalta után, újra a királyé lett, még ha az osztrákok ellen, grebenvári Vukoszláv védte meg. Ezután a várnak gyorsan változtak az urai: egy kis időre Zsigmond király újra a tulajdonába vette, majd eladta, Albeni Iván, zágrábi püspöknek. A későbbekbe, a várat, Brankovics Farkas kapta meg, de ez ellen a zágrábi egyházfő pert támasztott, és vissza is kapta a várat. Ám nem sokáig. Már 1453-ban, Cillei Ulrik elfoglalta mind két Kemléket, majd a vár, az utolsó Cillei hercegtől, halála után, Vitovác János kezébe került, egy kicsivel később Mátyás királyéba, aki 1481-ben, mind két várat hadvezérének, Koszách István legidősebb fiának, Szt. Szávai Vladiszlávnak adta, akinek, már ezelőtt is Kalnik tényleges urának kellett lennie, de lehet, hogy csak Kis Kalniknak. Miután Mátyás király meghalt, a vár Corvin János kezén volt, aki Alapi Boldizsárnak és Batthányi Benkének (Benedek) adta el. Ők építették fel a vár újabb részeit, amit 1685-ben így említettek meg: castellum muratum sub castro Nagy Kemlek, situatum defuncti Ladislai Orehoczi. Ezután a várat ténylegesen a Keglevichek szerezték meg, majd tőlük a Patacsichok, és végül az Orehóczyak. Kis Kemlék nyilvánvalóan később keletkezett, történelme csak pillanatokra kapcsolódott Nagy Kemlékhez, míg más pillanatokban újból önálló történelmet írt.
1. Kukuljević: Neki gradine i gradovi u Hrvatskoj III. 1870. (Néhány várrom és vár Horvátországban). Csánki: Körösmegye, 7. Prosvjeta, 1903. (Felvilágosodás folyóirat, 1903-as száma)

90. kép. Nagy Kemlék romjainak alaprajza.
A felső részen vannak a középkori vár maradványai, az alsó részen a későbbi kastélyé.

91. kép. Nagy Kemlék romjainak látképe.
Forrás: Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj is Slavoniji, 1920. Zagreb
***************************************************
„2. Lépcsőzetek a várfalak vastagságában
Helyenként, a középkori várak és várkastélyok jelentős falvastagsága, lehetővé tette, hogy lépcsőzeteket helyezhessenek el bennük, mindenek előtt a lakóépületekben. E lépcsőzetek szárai lehetettek egyenesek és kanyargósak, illetve az épületek alaprajának függvényében spirálisak (orsó alakú, vagy csigavonalú) is. 
Az egyenes karú, egyben a legrégebbi lépcsőzeteket, szabályos téglalap és négyzetes alaprajzú lakótornyokban (Szaplonca – 23. ábra; Csáktornya; Brinye; Garics vár – 24. ábra), vagy várfalak vastagságában (Szarvaskő vára; Ribnik – 1. ábra) találhatjuk meg.
A falak vastagságában kialakított lépcsőzetek kanyargóssága logikusan azon épületek alaprajzából következik, melyekben elhelyezték őket, azaz leginkább a kör alakú lakótornyokban voltak ilyennek, illetve néhány más építészeti megoldásnak is ez lett az eredménye. Az ilyen lépcsőzetek száma sokkal kevesebb és főként, a 16. századi lakótornyokban és ágyútornyokban találkozhatunk velük (A Bihács közeli Sólyomkő várában és Bužimban, ma mind kettő, Bosznia-Hercegovinában található és a zágrábi Káptalandomb északnyugati tornyában).
Spirális, orsó alakú, vagy csigavonalú lépcsőzetek, kifejezettek középkori szerkezetek, melyek néhány tipikus megoldásával állandóan találkozhatunk. Ezeket általában egy külön falazott blokkban helyezték el (Nagy Kemlék (25. 26. ábra), mivel a várfalak kevés helyen voltak elegendően vastagok ahhoz, hogy bennük helyezhessék el őket.

25. ábra. Nagy Kemlék vár. A palota/lakótorony I. emeleti és földszinti alaprajza. ŽS – a bejárati tér élő sziklája; B – várfal; Z - a II. emelet árnyékszéke; PI – vészkijárat; D – az spalettás ablak vízszintes csatornája; S – sziklameredély.
26. Ábra. Nagy Kemlék, a lakótorony lépcsőzetének részlete. (mindkét rajz: Z. Horvat)
27. Ábra. A nagykemléki lakótornyok lépcsőbejáratának kő ajtókeretezése (rajz: Z. Horvat)
Forrás: a Horvátországban megjelenő „PROSTOR” kiadvány, Vol. 3(1995), No. 2(10) 299. oldaltól, 322. oldalig.
Eredeti cím: Neki pomoćni prostori u starim gradovima kontinentalne Hrvatske
Fordító: Szatanek József, Pécs, 2003. 07. (Szatanek@dravanet.hu)


GPS: É 46° 7.997 (46.133286)
K 16° 27.840 (16.463999)

Nagykemlék (Veliki Kalnik) vára legegyszerűbben, Letenye határátlépéssel, a Goričan - Zágráb közti autópályáról közelíthető meg. Az autópályáról a Varaždinska Toplica-i lehajtóágon térünk le, Varaždinska Toplica felé. A települést délnek, Ljubešćica irányában hagyjuk el. A falut elérve, a 24-es főútról, Križevci irányába, fordulunk, s haladunk Kalnik településéig. A vár sziklatömbje már messziről látható, így eltévedni sem igen tudunk. A várhoz egy jó minőségű aszfaltozott út vezet. A vár alatti parkolóban leparkolva, a vár már szabadon bejárható.