Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kézdiszentlélek - SânzieniRomániaErdély és PartiumHáromszék vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Története:

Az eddig végzett régészeti és helyreállítási munkálatok megállapításai szerint a helység jelenleg álló egyházi épületét a 15. század végén, a 16. század elején emeltette a székely falusi lakosság – nagy valószínűséggel – a régebbi templomának a helyére. Osztozott a Székelyföld történelmi sorsában, vagyis az egyre erősebben támadó török és tatár seregek, valamint a garázda Habsburg zsoldosok gyakori dúló-fosztogató portyáiban. Ennek kivédésére, mint szerte a környéken, Kézdiszentléleken is az egyetlen jelentősebb kőépületet, vagyis a helybeli plébániatemplomot kőfalakkal és tornyokkal övezték. Az viszont érdekes, hogy a védőművek létrejöttét elég késői időpontra, a 18. századra helyezik a szakemberek. A történeti adatok arra utalnak, hogy a ma is látható védőfal 1731-ben még csak épülőfélben volt. Jelentősebb katonai eseményről, ostromról nem maradt fenn írásos adat a falusi lakosságnak menedéket nyújtó templomerőddel kapcsolatban. A háborús idők elmúltával is épségben maradt, a helyreállítási munkálatokról 1622, 1701, 1773, 1892, 1931 és 1969. esztendőből tudunk. Az 1980-as években két oldaltérrel bővítették a szentélyt, megsemmisítve a középkori sekrestyét és feltehetőleg a vakolat alatt megbúvó külső és belső falfestményeinek jó részét.

Leírása:

Kézdiszentlélek katolikus templomát a 15. század végén, a 16. század elején emelték a székely faluban. Erről az épület gótikus kőfaragványai adnak tájékoztatást az ide érkező látogatónak. A hajó a szentéllyel együtt 34 méter hosszú és 10 méter széles, gótikus támpillérekkel tagolt. Bejárata felett emelkedik a 7 x 7 méteres torony, amely a felső övpárkányig középkori eredetű, míg a felsőbb része a csúcsos sisakkal barokk-kori. Nagyon érdekes kialakítású az egyházat kerítő védelmi rendszer kiépítése, ami egyedülálló a székely templomerődítések között. A szokásos egyszerű falkiképzés helyett egy szabálytalan sokszög területet övez a 0,8 méter vastag, 3 – 4 méter magas kőfal, melynek tetejét rézsűs cserépsor fedi. Valamikor lőrések sora húzódott a falban, melyen keresztül a védők fegyvereikkel tűz alatt tarthatták a környező területet. Ezeket a lőréseknek a külső oldalát azonban a háborús idők elmúltával befalazták, belülről azonban megtekinthetők. Nem ismeretes az építőmester neve, de tudatosan tagolta így a falakat, hogy minden irányban jó kilövés legyen, ne alakuljon ki holttér, ahová beférkőzhet a támadó ellenség. Erre szolgáltak az alacsony, kerek tornyok is, melyeket szintén kilövőnyílásokkal láttak el. A négyszögletes kaputornyot későbbiekben barokk ízlésvilágra utaló díszítéssel láttak el, ami egyébként jellemzi a kézdiszentléleki templomerődítés egészét is. Kovács András megállapítása szerint, a megépült védőrendszer már az építés idején is teljesen korszerűtlen és célszerűtlen volt. Az alacsony falak és a földszintes tornyocskák nyilvánvalóan nem ágyútűz ellen épültek. Az oldalazó védművek 5 - 6 m-es falszakaszaiból kialakított ollók és az ezek mögött kialakított 2 - 3 lőréspár a védekezésre csak igen kevés lehetőséget adott. A tört vonalú védőfal sokkal kisebb alapterületet kerít, mint amekkorát szabályos, vagy ahhoz közelálló alaprajzú fallal védeni lehetett volna. Az építők számára valószínűleg nem a védelmi funkció volt a legfontosabb. Esetleg egy, az építést jóval megelőzen készült rajz inspirálhatta az Erdélyben egyedülálló alaprajzú, sokszögű védőfal kialakítását. Kézenfekvő, hogy a 18. sz. elején hadászati szakember az említett, korszerűtlen megoldást nem ajánlhatta. Talán valamilyen korábbi építészeti traktátus illusztrációi mozdíthatták meg az építők fantáziáját. Szóba jöhetnek Francesco di Giorgo Martini (1439-1502) 15. század végén készült, városok erődítéséhez készült rajzai. Ezek a rajzok később újra felbukkannak több itáliai építész munkájában, így például Baldassare Peruzzi (1481-1536) hagyatékában is. Talán a székely közösség egy tanult fia által közvetített rajz hatására választották ezt a kora reneszánszban gyökerező megoldást a kézdiszentléleki védőfal építésére a 18. század húszas éveiben, akkor, amikor Erdély igazi erődítményeit már a francia rendszerhez igazították.

Megjegyzés: az egyházi épület, mint minden templom, csak a misék ideje alatt van nyitva. Nekünk szerencsénk volt, mert rövid kérdezősködés után az egyház melletti temetőben tartózkodó asszonyok egyike elszaladt a plébános házához, és elhozta a templom nagy kulcsát. Míg ő imádkozott, addig mi megnéztük a gyönyörű hajó és szentély berendezését, ami gótikus és barokk stílusú. Itt is azt tapasztaltuk, mint bárhol a Székelyföldön, vagyis nagyon kedvesen fogadtak a vendégszeretetükről híres székely emberek.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 671-672.


GPS: É 46° 2.846 (46.047432)
K 26° 8.270 (26.137838)