Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sepsibodok - BodocRomániaErdély és PartiumHáromszék vármegye - Kincsás vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Sepsiszentgyörgytől É-ra, Sepsibodok (Bodoc) határában, az 1194 m magas Bodoki-havas DNy-i kiágazásán emelkedő, 1053 m-es Kincsás-tető csúcsán állt valaha Kincsás vára.

Maradványait legkönnyebben a málnási (Malnaş) vasútállomástól induló kék jelzésen, 6 km-es gyalogtúrával érhetjük el. A turistaút a Herec-patak mentén – érintve Herec-vár romját – egy K-i irányban lassan emelkedő hegyháton vezet felfelé. Néhány km után a csak ritkán felfestett piros jelzés is beágazik jobbról utunkba. Miután elmegyünk a Bodoki-hegység pusztája mellett, jobbra fordulva már a Kincsás-vár É-i peremére érkezünk, melyet keletről a Talomir-pataka, nyugatról a Kincses-árok övez, mely alább a Sütei-patakba torkollik. E hegyoromról egykor a csíktusnádi Bálványosvártól a Vecer-tető hajlatáig majdnem az egész Olt-völgyet szemmel tarthatták, sőt, azon túl is, a Kárpátok ormaiig elláttak innen. A kilátás napjainkban a hegyoldal fái miatt sajnos részben korlátozott.

Az erődítmény nevét valószínűleg nagymérvű kincskeresés következtében nyerhette. Az, hogy a „Kincsás” név a kincsásás kopott, megrövidült alakja, hogy a várban valamikor régen jelentős kincskereső tevékenységre került sor, végül pedig hogy a maradványokat már a 16. században is várhelyként tartották számon, igazolja Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek 1592-ben Gyulafehérváron kiállított adománylevele is. A ma élők tudomása szerint azonban, bármennyire is kutattak kincsek után, még soha senki nem bukkant ott régi pénzre, vagy egyéb drágaságra.

A várat valamikor a bronzkor végén - a korai vaskorban építhették. Évezredekkel később, a középkorban a környék lakói – felhasználva az őskori erődítéseket – újból lakhatóvá tették. A várfalat folyamatosan jó karban tartották, és alkalomadtán ide menekültek a tatárok, törökök elől, akik a havasokba csak ritkán merészkedtek utánuk.

Az erősség legutóbbi leírása Vofkori Lászlótól származik. Mint azt útikönyvében olvashatjuk: „a vár falkerülete 900 lépés, hossza 330 és szélessége 170 lépés. A töltésen ma is lehet sétálni. A várkapubástya helye is kivehető az északkeleti sarokrészen. Ide vezet fel az északi irányból kanyargó várút is. A várudvart borókaliget borítja. A nyugati várperemen fenyők keverednek nyírrel, keleten a bükkös tarvágás áldozata lett. 1950-ben régészeti kutatás nyomán feltárták a vár kőfalát, és vaskori (Hallstatt) kerámiatöredék és középkori kard került elő. A védősáncos, kőfalas vár a középkorban épült. A várat valószínűleg alkalmi menedékhelyként használták a környék lakói.”

A 19. század második felében Orbán Balázs által megfigyelt falmaradványok ma már nem láthatók, csupán az ÉK-i részen általa „kőtorony”-nak meghatározott, egykor körülfalazott, beomlott üreg és a várárok található meg. A vár alakja hozzávetőlegesen félkör formájú, É – D-i irányú. A kerítőfal terepalakulata töltésszerű vonulatként töretlen ívben halad a hegy peremén mind a K-i, mind a Ny-i oldalon. É-i részének tetején nagy mennyiségű, szanaszét heverő kő található. A töltésen kívül megfigyelhető egy-két teraszszerű jelenség. Az erősség belseje északról délre enyhén lejt, itt épületek nyomai nem észlelhetők. Ha voltak is lakások, ezek többnyire agyaggal tapasztott, vesszőfonásos kunyhók, házak lehettek.

Sepsiszentgyörgytől É-ra, Sepsibodok (Bodoc) határában, az 1194 m magas Bodoki-havas DNy-i kiágazásán emelkedő, 1053 m-es Kincsás-tető csúcsán állt valaha Kincsás vára.