Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Orsova - OrşovaRomániaBánságKrassó-Szörény vármegye - Ó-Orsova

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

ORSOVA

Orsova – Ó-Orsova vára
Vármegye: Krassó-Szörény
Ország: Románia
Régió: Bánság
Helységnév: Orsova
Helységnév: Orsova
Megközelítése:
Románia D-i részén, az Al-Duna mentén, ott, ahol a Cserna folyó beletorkollik a folyamba, a magasabb hegyek lábánál félkörben emelkedik Orsova új városa. A régi település maradványai a hatalmasra felduzzasztott, már tengeröbölnek is beillő víztükör mélyén bújnak meg. Ott nyugszanak hullámsírjukban a római erődnek, a középkori várnak és az osztrák sáncoknak maradványai, hogy soha többé ne láthassa emberi szem. 
Leírása:
Orsova településén az elmúlt évszázadok során több erődítményt is emeltek a mindenkori megszálló hatalmak. Időrendben a legkorábbi a római Dierna erődje, ami a régészeti feltárások szerint egy szabályos négyzet alakú, sarkain kisméretű tornyokkal tagolt támaszpont volt. Nem tudni bizonyosan, hogy ezt mennyire használták fel a középkori vár kialakításánál, de az országosan ismert gyakorlat alapján ez valószínűsíthető. A török hódoltság végére már korszerűtlen kővárat sorsára hagyva az osztrák hadvezetés inkább modern földsáncokkal védelmezte a területet a gyakori oszmán hadjáratok ellenében. Ennek védőműveiről a fennmaradt hadi térképek tájékoztatnak. Mindezen katonai létesítmények napjainkban már a Duna magasra felduzzasztott víztükre alatt nyugszanak. 
Története:
Mivel a területet az 1970-es évek óta a felduzzasztott Duna folyó vize borítja el, most már végérvényesnek mondhatóan, csak az előtte végzett régészeti kutatások adatait vethetjük össze az írásos dokumentumokkal, hogy megismerjük Orsova településének múltját. Az időszámításunk kezdetén a dák birodalomhoz tartozó vidéket Traianus római császár légiói foglalták el véres harcok árán a 102-es esztendő körül. Hatalmuk megszilárdításához, mint mindenfelé a császárság területén, a hódítók itt is emeltek egy kőből készült erődítményt a folyó mentén. A népvándorlás viharaiban egyik nomád törzs váltotta a másikat, de csak a IX. század végén a Kárpát-medencében új hazára találó magyarság tudott tartósan megtelepedni. Életükről a sírleletek tárgyai mesélnek, így például felleltek honfoglalás-kori övgarnitúrát és a kalandozások korából származó, díszként hordott II. Lajos német király uralkodása alatt vert denárt is. Az Árpád-házi uralkodók alatt virágzó település temetőjében Könyves Kálmán, II. Béla, Anjou Károly és Nagy Lajos királyok pénzeit temették az elhunytak mellé. 
A kutatások megállapították, hogy a kora-középkori település az addigra már romba dőlt római erődtől DNy-i irányban terült el. Nem ismeretes pontosabban, hogy mikor építettek új erődítményt Orsován és ehhez milyen mértékben használták fel a római védőműveket. Az első, napjainkig fennmaradt oklevél szerint Nagy Lajos király parancsára 1372-ben már újjáépítették, tehát ennél korábbi időpontban keletkezhetett. A királyi végvárat általában a szörényi bán igazgatta, annak nemléte esetén pedig a temesi főispán. Luxemburgi Zsigmond király idejében, a fokozódó török veszély elleni védelmül 1429-ben ezt a fontos posztot is átadták a német lovagrendnek, ők azonban a túlerő miatt 1435-ben kénytelenek voltak visszaszolgáltatni. A továbbiakban a Habsburg Albert király szolgálatában kitűnt két Hunyadi fivérnek, mint szörényi bánoknak irányítása alá tartoztak a várbeli népek. Mátyás király idejében szilárd bázisát képezte a hódító oszmánok ellen kialakított déli végvárrendszernek. A Jagelló uralkodók alatt a hanyatló központi állam már nem tudta elegendő katonasággal és fegyverzettel ellátni, így a mohácsi csatavesztés {1526} után könnyűszerrel foglalták el a törökök. 
A hódoltság másfél évszázadában már a muzulmánok kiindulópontját képezte a keresztény települések ellen indított rablóportyáikhoz. Csak a visszafoglaló háborúk idején, 1688-ban foglalta vissza Veterani császári generális, aki a közeli szigeten újabb erődítményt létesített. Ha részletesen tanulmányozzuk a XVIII. századi hadi térképeket, láthatjuk, hogy addigra már a középkori erődítményt felhagyták, helyette a korszerű hadviselésnek megfelelő földsáncokkal biztosították a stratégiai fontosságú terület védelmét. Az ó-orsovai, a szigeten emelt új-orsovai erődök a szerbiai parton létesített védőművekkel egyetemben többször is véres csaták tárgyát képezték az osztrák és a török katonaság között. 1737 novemberében az oszmán katonaság felégette Orsovát, de a dunai erődszigettel nem bírtak. A következő esztendőben azonban Mohamed nagyvezérnek sikerült megszállnia a környező vidéket, ezzel megnyílt az útja Belgrád vára felé. 
1788-ban már a Bécsi Haditanács kezdeményezte a harcokat, februárban bevették az ó-orsovai sáncokat, amit azonban már augusztusban visszaszereztek a muzulmán harcosok. Bár 1790-ben a törökök feladni kényszerültek a dunai erődszigetet, a megkötött békeszerződés mégis visszajuttatta nekik. Csak a Török Birodalomnak a Balkánról történő visszaszorulása után jutott az Osztrák Császárság, majd a Monarchia fennhatósága alá. A katonai jelentőségét vesztő terület ezután, mint Románia felé eső határváros számított fontosabb helynek. A gyorsan fejlődő település lerombolta az egykori harcok színhelyeit, majd az 1970-es évekbeli vízszint duzzasztása mindörökre elnyelte a római erődöt, az orsovai várat valamint az osztrák sáncokat. 

Irodalom:
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}-------------------------------------- 510. old.
Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török hódítás korából {2000} ---------- 330. és 379. old.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}----------------------------------- 383. old.
Csorba - Marosi - Firon: Vártúrák kalauza III. {1983}------------------------------------- 568. old.
Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken {2006} 
{Szatmári Tamás} 
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban