Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szilágycseh - Cehu SilvanieiRomániaErdély és PartiumSzilágy vármegye - Csehvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Térkép

Szilágycseh vára

A Szilágysági dombvidék területén, az itt É-ra tartó Szilágy-patak jobb partjától mintegy 1-1,5 km-re fekszik Szilágycseh (Cehu Silvaniei) község.
A település feletti dombtetőt egykor királyi vár koronázta, melyet először 1319-ben említ oklevél (castrum Csehvár). Ekkor már adományként Elefánti Dezső birtokolta, s kapta Károly Róberttől a várat azért, mert röviddel előtte (1316) hősiesen védte azt Lóránt vajda fia István és Borsa Kopasz fia Bekcs ostromával szemben. A lázadók elfoglalták a várat és azt felégették, az égő várból kitörő Elefántit pedig elfogták ugyan, de úgy látszik, hogy hamar kiszabadulhatott. A XIV. század közepe táján a még vagy már ismét romos vár már a Pok család birtokai között van, innen a kusalyi Jakcsok, majd 1464-től a Drágffyak birtokába került. Drágffy János a régi vár helyén újabb erősséget, várkastélyt épített, s Cseh várát a (számára is) végzetesnek bizonyult mohácsi csatába indulása előtt fiára, Ferencre hagyta. A XVII. századig viszonylagos nyugalom volt a vár körül, csak gazdái cserélődtek. 1616-ban azonban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ágyúval ostromoltatta Cseh várát, mivel annak akkori birtokosa, Prépostvári Zsigmond hűtlenség főbenjáró bűnébe esett, s a vár eleste és ő maga elfogatása után 40.000 forint lefizetésével válthatta meg életét. Várad elestével (1660) Cseh vára végvárnak számított, s mint ilyen, megerősített őrséget kapott. 1671-ben a Thököly család birtokolta (innen az erősség másik, Thököly-vár elnevezése), majd Thököly Imre idejét követően, 1685-ben II. Apafi Mihály szerezte meg. A várkastélynak később még a Wesselényi család is tulajdonosa volt. A XIX. század közepe táján a vár köveit széthordták, csupán a többszörösen átalakított központi épülete maradt meg. Ez állami gazdaság volt az 1990-es évek elejéig. 1993–94-ben ezen épület anyagát is elkezdték bontani. Ekkor mestergerendáján az 1792-es esztendő dátumát találták meg. Angyalos kandallóját is elpusztították. Az épületszárny csonkjai még most is megtekinthetők. A várkastély egyéb falainak már csak terepalakulatai figyelhetők meg, ill. buja növényzet takarja és faltörmelék lepi be őket. Az egykori vár reneszánsz ízléssel faragott kútja (az un. “Thököly-kút”) kőkávája sokáig épen állt. A közelmúltban sajnos egy traktor beletolatott, így egy része összetört és a mély, öblös kútba zuhant.

Források:

Eduard Albert Bielz: Die burgen und ruinen in Siebenbürgen. Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpathenvereins. Hermannstadt. 1898. (XVIII). 60.
Miski György: Erdély – demográfiai és statisztikai adattár. Erdélyi és Erdélyen kívüli települések ismertetése. Arcanum CD. 2001.
Csorba Csaba – Marosi Endre – Firon András: Vártúrák Kalauza III. Bp. 1983. 360-361.
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 401-405.
Drăgan József szilágycsehi lakos szóbeli közlése.

GPS: É 47° 24.466 (47.407768)
K 23° 10.940 (23.182325)