Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dés - DejRomániaErdély és PartiumSzolnok-Doboka vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Térkép

Vármegye: Szolnok-Doboka 

Ország: Románia 

Régió: Erdély és Partium 

Helységnév 1: Dés 

Helységnév 2: Dej 

Dés – Óvár


Észak–Erdélyben, a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál terül el Dés (Dej) városa, Belső-Szolnok megye egykori központja. Középkori eredetű református templomától ÉNy-ra, az Óvár-hegyen feküdt egykori vára, melynek kezdetei az Árpád-korig nyúlnak vissza. 

A település és vidéke régi sólelőhely, bányáit II. Endre király (1205-1235) idején kezdték feltárni. A bányák élén kinevezett kamaragróf állt, a település pedig szabad királyi városi rangot kapott. Egykori királyi vára is ebből az időből való volt, a helyi sóbányászatra ügyelt a Kolozsvárra vezető főút mellett. 

A városnak, mint sószállító helynek neve okleveleinkben először 1214-ben fordul elő. Nyilvánvaló azonban, hogy a település már jóval ezen említés előtt fennállt. 1236-ban írnak először Dés-várról “Deeswar” formájában, majd a 13. és 14. században ugyanebben a névformában még számos alkalommal említik. Az Óvár-dombon álló erődítmény ismeretlen körülmények között pusztult el. Oklevél említi 1507-ben egy lakóház meghatározása alkalmával a romokban heverő várat. 

Valószínűleg az a hatalmas kő, amelyet régebben “Tanácskő”, később “Hét vezér köve” néven ismertek a désiek, a 15. században pusztulásnak indult régi vár egyik köve lehetett. Az emlékkövet a 18. század közepén az itteni németek gurították a Szamosba. 

A vár területén templom is állt, melyet egyesek szerint Szűz Mária, míg más források szerint Mária Magdolna tiszteletére szenteltek. E nevezetes templom köveiből 1578-ban emlékkápolnát emeltek, melyet a román nacionalisták 1938-ban felrobbantottak. 

Manapság az Óvár területén a város egyik nagy temetője helyezkedik el. Az egykori várárkok nyomát csupán egy-egy elmosódott terasz jelzi.

19. századi leírások szerint az Óvárhoz közeli Rózsahegyen, valamint a Cziczhegyen és a Béla-hegyen régi várak nyomai láthatók. Ezen egykori dési várak korának és maradványainak vizsgálata a közeljövő feladata lesz.


Források:

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 157.
Szabó T. Attila: Dés települése és lakossága. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Désen, 1942. október hó 18–20. napján tartott tizenhetedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár. 1943. 80-81. /A Magyar Nemzeti Galéria könyvtára; jelzet: C 3329.R /

Kristó Gyula főszerk.: Korai magyar történeti lexikon. Bp. 1994. 166. 

Kőváry László: Erdély régiségei és történelmi emlékei. Kolozsvár. 1892. 85, 314-315.

Albert Bielz: Die burgen und ruinen in Siebenbürgen. Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpathenvereins. Hermannstadt. 1898. (XVIII.). 62.

Miski György: Erdély – demográfiai és statisztikai adattár. Erdélyi és Erdélyen kívüli települések ismertetése. Arcanum CD. 2001.

Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. Században. Kolozsvár. 1994. 23.


/Karczag Ákos/

GPS: É 47° 8.694 (47.144894)
K 23° 52.097 (23.868280)
Új feltöltések, frissítések
21NovNagybereg - Bereg vára  ▪  Nagybánya - Borkúti völgy  ▪  Nagybánya - városerődítés
20NovGímes - Gímes, Gimes, Ghymes  ▪  Gímes - Hidegvár
19NovNagybajom - Temető  ▪  Nagybajom - Koroknyavár  ▪  Nagyapold - templom  ▪  Nádasd - rotunda és lakótorony
Ajánlott látnivalók
Keresési előzmények
Dés - Vár