Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Somkerék - Şintereag, Románia, Erdély és Partium, Szolnok-Doboka vármegye -  templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Somkerék (Simkragen, Şintereag) község a Borgói-hegység Ny-i lábánál húzódó, a Nagy-Szamos, Sajó és Beszterce által határolt dombvidéken, a D-ről érkező és itt Ny-ra forduló Sajó jobb partján fekszik.

A helység 1325-ben Sumkerek, 1334-ben Sumberek, 1392-ben Somkerek néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Tilmann a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1333-ban 2 garast, 1334-ben 1 garast.

A templom nem sokkal előbb épült, ugyanis 1333-ban Virágosbereki László azt vallja, hogy Gombási Domokos, az András fia építtet kőtemplomot Somkeréken, mégpedig Szűz Mária tiszteletére. Ez 1324 után történhetett, mert Gombási András özvegye 1324-ben kapja meg a somkereki birtokot a testvéreitől. 30 évvel később Gombási Domokos egy szőlőst és egy malom tizedét adományozza a somkereki egyháznak. 1407-ben “Sanguis Christi” egyházról szól az oklevél, bizonyára a templomnak egy kápolnáját vagy oltárát kell érteni ezen. Ekkor Somkereki Geleth fia, László egy poharat és egy bíbor ruhát hagyományoz a templomnak. 1485-ben a plébános Mihály.

A somkereki Erdélyi család a XV. században gótikus stílusban átépítette a templomot, ekkor került a hajó délnyugati oldalához a magas torony, melynek vaskos támpillérei és sisakja (mely alatt erkély vonul körbe) későbbről, a XVIII. századból való (valószínűleg 1761-ből, mikor Bánffy Mária és Szepesi Zsuzsánna építtette újjá az egyházat). 1470-ből való az úrasztali aranyozott ezüst kehely. A későbbi ismételt átalakítások és újítások után is lényegében megtartotta régi gótikus formáinak egy részét. Egy 1617 évi. feljegyzés szerint a romlásnak indult templom újjáépítésre vár.

1661-ben tatárok pusztítják, csak 1675-ben tudják helyrehozni. A templombelső berendezései közül Umling Lőrinc nevéhez fűződik az 1761-ből való úrasztala, a festett padok és a karzat, valamint az 1765-ben festett kazettás mennyezet elkészítése, ez utóbbi azonban időközben elpusztult és fiókos dongaboltozattal váltották fel. Ez és a szentély borda nélküli keresztboltozata már barokk eredetű.

A reformáció idején a falu középkori tiszta katolikus lakossága református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században nagyon megfogyatkozik, de továbbra is anyaegyház marad. E század elején is anyaegyház.

A templomot övező, középkori eredetű védőfalat a 20. század első évtizedeiben hordták el a környező házak építkezéseihez, ma már semmi sem látható belőle. A templomban álló fatábla a kerítőfal kapuján állt egykor. A kaputorony egyik faragott kövét is a templomban őrzik.

Források:

Guther M. Ilona szerk.: Ég áldjon, Somkerék! Nagyvárad. 2004. 12-14.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.

Csorba Csaba – Marosi Endre – Firon András: Vártúrák Kalauza III. Bp. 1983. 400.

Miski György: Erdély – demográfiai és statisztikai adattár. Erdélyi és Erdélyen kívüli települések ismertetése. Arcanum CD. 2001.

/Karczag Ákos/

GPS: É 47° 10.793 (47.179878)
K 24° 17.338 (24.288973)
Nógrád megye várai