Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Várkudu - ColdăuRomániaErdély és PartiumSzolnok-Doboka vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Az Ilosvai-hegység DK-i lábánál, a Kudui-patak mellett fekszik Várkudu (Coldău) község, melyet először 1392-ben említenek „Koldow” néven. A falu keleti széle és a közeli Nagy-Szamos közötti keskeny földsávon, a folyó felé meredeken leszakadó kiemelkedésen állnak Kudu-vár maradványai, sáncnyomai.

A vár területén a leletek tanúsága szerint már az újkőkorban laktak. Az első erődítmény a késő-bronzkorban keletkezett ezen a helyen. Az ásatások nyomán előkerült kevés cseréptöredék a kései Wittenbergi kultúra idejére keltezi e korai várat.

Az Árpádok korában a magyarok szintén felismerték a hely stratégiai jelentőségét és a 11-12. században az ősi várat újra felhasználták. Az úgynevezett „vörös sánc” (melyet Ferenczi G. „égetett- vagy cserépfalú vár”-nak is nevez) maradványai, a helyszínen mindenütt fellelhető vörösre kiégett földnyomok megléte a magyar régészeti kutatások szerint a legkorábbi magyar várépítészet időszakához köthető (ld. pl. Kozárvár, Malomfalva, Locsmánd, Sopron–várfalkert, Darufalva stb.). Az erődítmény a Keleti-Kárpátok ívét Ny felől legtávolabb követő védelmi vonalhoz tartozott. A tatárjárás (1241/42) idején valószínűleg már nem volt használatban.

A K–Ny-i irányba elhúzódó vár két részből állt. A nagyobbik várterület mérete 250 x 100 méteres. E várrészt jelenleg is jól látható, részben elszántott árok veszi körbe. Ettől a platótól K-i irányban található a 60 x 80 m területű, ma sűrű bozóttal borított elővárrész. A kétrészes várat K–D–Ny-i irányban a Szamos övezi, melynek ártere fölé emelkedik a várdomb. A várnak a Szamos felé eső D-i oldala meredeken lejt, relatív magassága kb. 10 m. Ezen a bozóttal fedett oldalon mesterséges védmű nem található. A fő várrész É-i és Ny-i oldalán teljes hosszában mesterséges árok nyomai figyelhetők meg. Bár a kb. 250 m hosszú É-i oldal sáncait és árkát nagymértékben elszántották, az a platóhoz képest napjainkban is kb. 1 m mélységben jól megfigyelhető.

Ottjártunkkor a nagyobbik várrész K-i oldalát szántóként használták, míg a plató Ny-i oldalában legelőt és gyümölcsöst találtunk.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 493.

GPS: É 47° 10.666 (47.177773)
K 24° 8.584 (24.143059)

A vár kettős dombja a falu keleti szélén, a Szamos kanyarulatában fekszik.

NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban