Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Magyarléta - LiteniRomániaErdély és PartiumTorda-Aranyos vármegye - Léta

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

Léta várának keletkezéséről eddig nem tudtunk meg semmi biztosat, de valószínűleg az 1241- 42-es tatárjárás utáni nagy várépítési időszakban emeltette a korai magját a környező vidék földesura {vagy a király?}. A XIV. század elején, amikor az Árpád-házi királyok fiú utódnélküli kihalásával az országot feldarabolták maguk között a minél nagyobb hatalomra törő bárók, ezt az erősséget is elfoglalták az Erdélyben egyeduralomra jutó Kán László nagyúr fegyveresei. Az oligarcha fiaitól 1321-ben vette vissza a Nápolyból érkezett, és hosszú harcok után a magyar uralkodóvá koronázott Anjou Károly Róbert serege. Léta vára és a hozzá tartozó környékbeli jobbágyfalvak sora a további évtizedekben az erdélyi vajda tisztsége alá tartozott, a várnagyai általában egyúttal betöltötték Torda vagy Kolozs vármegye alispáni hivatalát is. Egészen 1441-ig a királyi várbirtokok közé számították, amikor Jagelló I. Ulászló a táborához tartozó Herepei Márk nemes úrnak adta élethossziglani használatra. Két esztendő múlva már örökbirtokról szóló oklevelet állíttatott ki neki az uralkodó. Miután azonban a földesúr meghalt, 1451-ben Dengelegi Pongrác özvegyének és fiainak tulajdonába került át. A régészeti kutatás közben talált címeres kő alapján feltételezhetően Barlabási Lénárd alvajda {1500 – 1520 között} is birtokolta. Ismeretlen körülmények között a Balassa főnemesi család hatalmába került 1524 előtt. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata után az ország nemesi rendjei két pártba szakadtak, az egyes főurak igyekezve a számukra előnyösebb oldalra állni. Az Erdélyben is hatalmas földbirtokokkal rendelkező Balassák előbb Szapolyai János király, majd annak fia, János Zsigmond választott magyar uralkodó táborát erősítették. A hírhedten féktelen természetükről ismert nagyúri família Létán is, más váraikhoz hasonlóan, veretett hamispénzt, mely műhely régészeti nyomait megtalálták. A Balassák 1561 decemberében, az addigi ellenfelükhöz, Habsburg Ferdinánd királyhoz álltak át, ezért ennek megtorlására a Balassa Menyhárt várai ellen felvonuló erdélyi sereg, Báthory István vezetésével már a következő év, 1562 februárjában rövid ostrom után megszállta Léta várát. A korabeli feljegyzésekből ismerjük, hogy a szabad elvonulás fejében az erősséget feladó őrség puskaport rejtett el a várban, ami a győztes erdélyi katonaság bevonulásakor felrobbant, irtózatos pusztítást okozva a soraik között. A fejedelmi kézbe került vár rongált épületeit rövidesen helyreállították, ami később a Báthory Zsigmond kiskorúsága idején Erdély kormányzói tisztét viselő Géczi János {1586 – 1588} főúr tulajdonába került át. A további sorsáról szinte semmit sem tudni az ekkoriban már elavult, katonai szempontból jelentéktelen magánvárnak, ami csak a környékbeli jobbágyfalvak birtokközpontjaként szolgálta az urait. A várrom jelenlegi állapota alapján elképzelhető, hogy végleges elhagyására a védőművek felrobbantása után {a Habsburg katonaság által?} kerülhetett sor. 1916-ban Strommer György kolozsvári régész mérte fel a maradványait, amiken 1978 – 1983 között Palkó Attila kolozsvári történelemtanár vezetésével a diákjai társaságában folytatott kutatásokat. A feltáró munkálatokat Gyulai Pál, a Kolozsvári Történeti Múzeum régésze irányította. Sajnos 1983-ban félbeszakadt a kutatás, Léta várromja azóta is elhagyatottan koronázza a sziklacsúcsot. 


Leírása:


A minden oldalról jóval magasabb hegyektől övezve, a Jára patak völgye fölé emelkedő, Ny-i oldalán függőleges sziklafalú csúcsot koronázza meg a XIII. század második felében épített Léta várromja. Az 1916-os felmérés és a későbbi régészeti kutatások alapján már kirajzolódik előttünk az erődítmény építés története:


-- A legkorábbi részlete a sziklás csúcs tetejére emelt 7,3 x 6 méteres külső falú, 2 méter falvastagságú öregtorony, melynek szintjeit gerendasoros mennyezetekkel választották el. Napjainkra már csak az É-i fala emelkedik két emelet magasságáig, de valószínűleg ennél magasabb lehetett. 

-- Tőle D-i irányban állt a 14 x 7 méteres palota, melynek már erősen lepusztultak a falai. A földesúri család lakóépülete L-alakban húzódik a K-i és D-i oldalon, ez utóbbi részen már a sziklafelszínig lepusztulva. A palota és az öregtorony közötti kis udvaron egy faragott kövekkel bélelt ciszternát is láthatunk, de egy másik vízgyűjtőt a lakóépületen belül is kialakítottak a középkori építőmesterek, mint ahogy a sziklából vésték ki a pincét is. A magas sziklacsúcsot koronázó felsővárat vastag kőfal övezi, mely szintén erősen rongált állapotú. 

-- Ezt a kis alapterületű erődítményt érte 1562 februárjában az ostrom és a helyőrség elvonulása után az elrejtett lőpor felrobbanása. Az iszonyatos erejű pusztítás utáni helyreállítás során egy nagyobb területű alsóvárral bővítették Léta erősségét. Az É – D-i irányban elnyúló sziklacsúcs D-végén került kialakításra a legerősebb védőmű, egy sokszögű ágyúbástya, melynek lőréseiből pusztító ágyútűz alá vehették a falak ellen támadó ellenséget. Az egyemeletes védőmű alatt egy pincét is létrehoztak, mely napjainkra teljesen beomlott. A bástya udvarából Ny-i irányban vezetett egy kisebb ajtó a felsővárba. 

-- Az alsóvár bejáratát egy téglaalap alakú kaputornyon keresztül lehetett megközelíteni, melynek ajtónyílása 2 méter magasságban volt a talajszint felett, így feltételezhetően egy fahíd állhatott előtte. A felsővárhoz képest vékony kőfalban {1, 6 méter vastag} kisebb méretű lőrések sorakoznak. A Ny-i oldalról, ahol félelmetes mélységű szakadék tátong, csak a sziklák közötti részeket kellett felfalazni, erről támadhatatlan volt az erősség. Az alsóvárban egyéb épületnek nem maradt látható nyoma, pedig itt kellett, hogy álljon a lóistálló és más gazdasági épületek, raktárak. -- Az 1980-as évekbeli régészeti kutatásokat sajnos nem követték helyreállítási munkálatok az egyik legszebb fekvésű erdélyi erősségben, Léta várromjában. 


Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 298-299.

Kőváry László: Erdély régiségei {1892, hasonmás?} 174. 175. old.

B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak {1973} 17. old.

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 358. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 130. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 406. old.

Részlet Fábián Zsolt: Kalotaszegi várak bejárása c. munkájából


GPS: É 46° 36.507 (46.608452)
K 23° 25.613 (23.426878)