Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Oklánd - OclandRomániaErdély és PartiumUdvarhely vármegye - Kustaly vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

A Persányi-hegység É-i részében, a megyei út Oklánd (Ocland) – Vargyas (Vârghiş) közötti szakaszától D-re emelkedő Heveder-hegyese és a Gyepűbükke lapos, bükkös teteje közötti hegynyeregben fekszik Kustaly vára. 
A kis erősség története összefügg a székelyföldi töltésvonulatok (gyepűk) keletkezésével. 
A Kárpátok hágóin már a középkorban fontos útvonalak vezettek a Kárpát-medence belsejébe. A hágókról a Barcaságra aláereszkedő utak az Olt folyó széles völgyét követték északi irányba, a ma Erdővidéknek nevezett medencerészig. Innen az utak északabbra, a Rika-, és délebbre, az Apácai-, illetve a Sárkány-erdőn át vezettek tovább Erdély központi része felé. A Rika-patak tágas völgyét az Árpád-korban a ma Kakasborozdának nevezett töltésvonulat keresztezte. Az átjárót – valószínűleg faszerkezetű palánkkal megerősített – töltés őrizte, a keleti oldalán ásott árokkal. Ettől nyugatra, a Rika-tetőn egy második töltésszakasz húzódik, keresztben az útra. A Rika-patak völgyét közrefogó gerinceken kétfelől kőből, forrómésszel épített, kora középkori (11. sz. vége – 12. sz. eleje) erődítmények, a Rika vára és Kustaly vára egészítette ki az átjáró védelmi létesítményeit. Kustaly vára tehát – a Rikai erődítménnyel, és a töltésvonulattal – a kelet felől várható támadások megállítására ill. visszaverésére készült, és a keleti gyepű egyik fontos elemét képezte. 
A Persányi-hegység hosszában kiépített, kőerődítményekkel megerősített, 11-12. századi, nagyjából É – D-i irányú töltésvonulata helyettesítette ill. fölváltotta a 10-11. század kezdetlegesebb gyepűségeit. A bizánci hadsereg 1166-os jelentős méretű erdélyi pusztításai nyomán, a gyepű keletebbre (a Csíki- meg a Háromszéki-medencébe) tolásával a rikai-barcasági védelmi rendszer jelentősége a 12. század utolsó negyedének küszöbén erősen csökkent majd megszűnt. Ekkor vált lakatlanná és pusztult el Kustaly vára is. 
A vár fölfedezésének érdeme kétségtelenül Orbán Balázsé, aki 1868-ban így ír a maradványokról: „Ami e romoknál legelőbb felötlik, az egy négyszögidomú, 20 lépés oldalhosszal bíró közép zömtorony (centraldonjon), melynek két öl szélességű, forró mésszel épült falai annyira szilárdak, hogy több század viharjaival, s az elemek dulakodásával szemben ölnyi magasságban még most is fenn állanak. Hogy pedig ezen donjon eredetileg nagyon magas lehetett, azt falainak szokatlan vastagsága mellett azon hatalmas omladéktömeg is mutatja, mely ezen zömtorony körül felhalmozódott”.
Az Orbán B. által leírt falak a 20. század elején a hegy lábánának közelében kanyargó közút áldozatául estek. 
1901-1902-ben ugyanis az alkalmatlanná vált régi rikai-út helyettesítésére Homoródújfalu és Barót között új megyei útszakasz épült, és az út Hagymás-tetőtől nyugatra eső részletének alapozásakor az építési vállalkozó a romokat kiszedette és a kinyomdokolt szakaszra hordatta.
A vár helyén 1971-1973-ban Ferenczi Géza és Ferenczi István irányításával régészeti ásatás zajlott. E feltárás nyomán az előkerült leletek segítettek a vár fennállásának idejét pontosabban megállapítani, valamint fontos információkat kaphattunk a vár szerkezetének megismeréséhez is.
Kustaly vára építtetői egészen szokatlanul választották meg az erősség helyét. A várat hordozó magaslat ugyanis nem különálló, nehezen támadható, elszigetelt hegytető, hanem a Székelyudvarhelyt Baróttal összekötő jelenlegi megyei út Homoródoklánd-Vargyas közötti szakaszától délre emelkedő tekintélyes, erdős Heveder-hegyesét (803) az attól nagyjában keletre magasodó Gyepűbükkével (794 m) folytató, alig észrevehető, enyhén hullámos felületű hegynyereg. A nyereg délre és délnyugatra lassú eséssel, enyhe lejtővel bocsátkozik a Rika-patakához északról csörgedező Csihányos-vizének árka fölé. Csupán a Gyepűpataka felé tekintő, északi oldala meredek. Valószínűleg éppen e sajátos helyzet miatt vált szükségessé a várat körös-körül kerítő, nagyjában 2,5-3 m széles ma is eléggé mély védőárok kiásása. A vár nagyjából tojásdad alaprajzú. Külső árokperemek között mért hosszúsága 48 m, szélessége 40-42 m-re becsülhető. A fél méterrel magasabb szinten levő, számos kincskereső gödörrel tarkított, hepehupás felületű, kőfalas belső erősség romjait rejtegető térszín hossza 32 m, szélessége 24 m körül van. A viszonylag épebb fenntartású ÉNy-i, a csaknem teljes egészében kiszedett DNy-i meg DK-i belső sarokkal kapcsolatos mérésekre támaszkodva a kicsi kőerőd belvilágának hossza 10,40 m, szélessége 7,50 m-re tehető. Alig valamivel a hajdani járószintbe mélyített, 5-6 cm vastag mészhabarcs ágyba faragatlan, de válogatott kőtömbökből rakott forró-mész kötésű falának kezdeti vastagsága 1,6 m. A belső színéhez utólag toldott 80 cm vastag, egészen hasonlóképpen emelt falbéléssel azonban kereken 2,4 m-re szélesedik. A keleti oldalon, a III. sz. kutatóárokban a belső erősség falától kb. 2 m-re keletre, nagyjából az egykori felületbe 1 m-re vágott alapozási árkú, 1 m szélességű további (második) külső fal kitermelt maradványait, pontosabban alapozási árkát metszették át az ásatók. A jelenlegi ismeretek alapján nem tudni: vajon ez a külső kőfal minden oldalon megvolt-e, vagy csupán kelet felől csökkentette ellenséges csapatok támadási lendületének hatásosságát. A vár árkának oldalait hajdanán valamilyen faszerkezet támasztotta meg. A védőárok keleti szakasza a megkívánt mértéknél jóval (mintegy 32 m-rel!) északabbra végződik, a fokozódó lejtő kezdetétől lefelé haladva. Ez a nagyon érdekes és szokatlannak tűnő megoldás is, nyilván, a főként keletről várható támadások sikeresebb elhárításának igyekezetét sugallja. 
A hadászati tekintetben látszólag jelentéktelen, sőt bátran kimondhatjuk: hátrányos helyre telepített, minden nevezetesség nélküli hegynyakat lezáró vár kelet felé forduló védelmi rendeltetését bizonyítja a keleti oldalon észlelt "kikülönített" keskeny kőfalon és a védőárok keleti szakaszának számottevő meghosszabbításán kívül a várba való egyetlen bejutási lehetőség elrendezése is. Az erősség fennlapályájának északi pereménél 3,5-4 m-rel alább húzódó, éppen a vár északi oldala előtt kissé benyergesedő, közvetlen utat a nyugati oldal északi harmadától az egész északi oldal hosszában tűz alatt" tarthatták, más szóval oldalozhatták, azonkívül a történetesen erről a várba nyomulni igyekvő ellenséget le is "nyomhatták" a keskeny útról az északi oldal meredekjére... Az út a védőárok északi szakaszának keleti vége és a megnyújtott keleti védőárok még ma is tekintélyes mélyedése között hagyott keskeny földszoroson ért föl rövid, de hirtelen kaptatóval az erősség északkeleti sarkába.
Az ásatás tehát részben igazolta Orbán Balázs egykori megfigyeléseit: valóban négyszögletes, aránylag kis terjedelmű kőerőd állott itt valaha. A keleti oldal kivételével délen, nyugaton és északon a faltól a védőárokig pedig, tehát szinte körös-körül egy 12-14 m széles szabad térség maradt. Ennek a magyarázata újabb, nagyobb szabású ásatások elvégeztéig egyelőre kétséges. 
Kustaly-várának a belseje, de csakis a kőfal keretezte terület valósággal ontotta a meglehetősen változatos régészeti anyagot. Az edénytöredékek sorában említhetők pl. a vár kőépületének belsejéből napfényre bukkant, 8-10 fazékhoz tartozó, részben összeragasztható, részben ki is egészíthető, bekarcolt hullámvonalas, párhuzamosan vízszintes, részben böködött, vagy körömbenyomásos, egyszerű fenékbélyegzős, nagyobbrészt durva gyurmájú emlékek. 
Előkerültek megmunkált csontholmik (pl. nyeletört csontkanál) és viszonylag nagyobb számú agancsrész, azután az egykori hosszabb itteni tartózkodás folyamán szerteszét dobált, aránylag sokféle házi- és vadállat- (szarvas-, disznó-, juh-, szárnyas-, kicsi rágcsáló-) csontok, továbbá három ló-metszőfoga, valamint alacsony termetű ló (talán csikó?) patája is. Az egyetlen fémeszköz lelet egy nyélbe verhető vas szúrószerszám- vagy fegyver-féleség lehetett. A feltúrt volta ellenére is biztosan csupán egyetlen művelődési rétegből származó emlékanyag egyöntetű, egyértelmű: főként a jellegzetes fazéktöredékekre támaszkodva a 11. század második felébe, valamint a 12. századba keltezhető. A lófogak és pata nem véletlenszerű előkerülésére alapozva esetleg valamilyen lovas őrség itteni szállásolását feltételezhetjük. Napjainkra a torony területét és környezetét a kincskereső gödrökkel és régészeti kutatóárkokkal annyira fölforgatták és szétdúlták, hogy első ránézésre a torony hozzávetőleges helyét is nehéz meghatározni. A figyelmes szemlélő azonban az ásatók által készített alaprajz és az erődítményt körülvevő árok nyomán be tudja határolni az egykori épület helyszínét. 

Forrás:

 

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 356-357. 

GPS: É 46° 8.719 (46.145313)
K 25° 28.340 (25.472338)
Nógrád Megye Várai
NVA