Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sztropkó - Stropkov, Szlovákia, Felvidék, Zemplén vármegye -  Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Az egykori Zemplén vármegye É-i részén, a Lengyelországba vezető régi országút mentén áll Sztropkó (Stropkov) városa. A település központjában, a négyszögletű főtéren emelkedő gótikus eredetű, barokkizált templom körül terült el valaha Sztropkó vára. A templom mögött találhatunk rá a várból megmaradt, részben átalakított, lakatlan kastély épületére és a mellette fekvő alapfalakra. A vártemplomot leszámítva mindössze ennyi maradt az egykor terjedelmes, fontos erősségből.

Sztropkó várát 1414-ben említi először oklevél Toporó néven, mint a Perényiek terebesi ágának birtokát. Ők 1410-ben kapták az uradalmat, s a rákövetkező évben már a várépítési engedélyt is.

Perényi János, Zemplén megye főispánja 1440. januárjában Jagelló Ulászlónak felajánlotta a magyar koronát, később azonban a Habsburg-házból származó, csecsemő Lászlóhoz pártolt. Rozgonyi Simon egri püspök ezért seregével Sztropkó ellen indult, melynek várnagyai, Varjú Miklós és Demétei György előkészületeket tettek a vár megvédésére.

Bártfa városához is írtak segélykérő levelet, melyben 20 felszerelt zsoldos katonát és ágyúkat kértek. Rozgonyi azonban időközben megváltoztatta terveit, és hadával Eperjes ellen vonult, így a veszély elmúlt.

A 15. századi zavaros időket a Perényiek is kihasználták, és gyakran kirabolták a Lengyelország felé igyekvő, áruval megrakott kereskedőket. Emiatt 1471-ben törvény mondta ki Sztropkó lerombolását, ám a Perényiek ezt megakadályozták. 1473-ban az országba törő lengyel hadak foglalták el Sztropkót, de Mátyás serege kiostromolta őket onnan, és ezután a várat a király visszaadta a Perényi családnak. Mivel azonban Perényi Miklós a várból portyázva továbbra is fosztogatta a kereskedőket, Mátyás 1483-ban Kassa városát bízta meg, hogy szállja meg az erősséget. Minthogy a királyi kirendelteket Miklós fivére, Perényi István megtámadta, Sztropkó várát Lábatlan András által ostrom alá vette a király. Miután sikerült elfoglalni, egy ideig Lábatlan András birtokolta, majd Perényi Imre közbenjárására családja visszakapta Mátyástól.

1491-ben János Albert lengyel király tört az országra és Sztropkó várát elfoglalta, majd 1492-ben Zudar Simon a várost és a várat felgyújtatta. A szörnyű pusztítás után Perényi Imre 1493-ban átadta a várat 20.000 aranyért Bakócz Tamás esztergomi érseknek. Az érsek Sztropkót és birtokait fivérére, Miklósra és rokonaira, az Erdődy családra bízta. 1539-ben már újra a Perényieké, majd Perényi Gábor halálával (1568) Miksa király eladta Sztropkót Gersei Pethő János királyi főkamarásnak. Ezután évszázadokig a Gersei Pethő család birtoka volt. A hatalmas uradalom csaknem félszáz települést számlált a 16. században.

1686-ban Thököly hadai égették föl a várost, 1703-ban Rákóczi kurucai foglalták el a várat. Ekkor Rákóczi hűségére esküdtek fel a Gersei Pethők és zsoldosokat adtak a fejedelemnek, aki ezért nem is tartott helyőrséget várukban.

Gersei Mihály gróf azonban 1707-ben hűtlenségbe esve elmenekült Lengyelországba, így a fejedelem Ocskay László hadvezérnek adományozta Sztropkót. Ocskay 1708. augusztusában Rákóczit elárulta, s a császáriakhoz pártolt, ezért a fejedelem elvette tőle a várat, és Babocsay Ferenc kuruc brigadérosnak adta. Miután Babocsay 1710-ben a romhányi csatában elesett, özvegye lakott benne a szabadságharc végéig. Az 1710. esztendő utolsó napjaiban Wolffs-Keel János Vilmos császári ezredes csapatával körülzárta a várat, mely néhány nap múlva megadta magát. Ezután a császáriak az erődítmény külső védműveit lerombolták, a Gerseiek pedig – akik a Habsburgoktól visszakapták itteni birtokaikat – a kastéllyá alakított épületben tovább éltek, egészen a család 1767-ben történő kihalásáig. Ezután a család női ágon leszármazott utódai lettek a sztropkói uradalom birtokosai.

A vár legkorábbi, 15. század eleji formáját nem ismerjük. Valószínűleg ebből az időből származik a vár közepén álló többszintes, négyszögű torony, mely ma a vártemplom tornya. Alsó két szintje ma is emlékeztet eredeti rendeltetésére, felső emeletei részben átalakítva láthatóak. Egyesek úgy tudják, hogy a torony alapkövét 1593-ban tették le, többek véleménye szerint azonban az ellenség által elpusztított, korábbi torony maradványainak felhasználásával, annak helyére építették. E torony legalsó helysége a börtön volt. Fölötte volt az éléstár és a fegyvertár, efölött a női cselédség, felette a várúr és családja, legfelül pedig az őrség.

A vártemplomot a vár középső részére a Gersei Pethő család építtette, 1675-ben már állt. E templomot valószínűleg a régi várkápolnából alakították át. Terméskőből, csúcsíves stílusban épült. Támasztó pillérei és ablakai faragott kövekből készültek. A feltűnően hosszú szentély csúcsíves boltozatú, hossza 15,6 m, szélessége 8,8 m. A templomhajó szélessége 14,02 m, hossza 13,5 m. A templom alatt négy sírbolt van, benne a Pethők nemzetségének csontjai porladnak. Itt nyugszik Babocsay Ferenc kuruc vezér is, akit 1710 jan. 22-én temettek ide.

Az 1767. esztendőben készült a legkorábbi, ismert alaprajz a várról, melynek nyomán megállapítható, hogy a vártemplom körül még akkor is jelentős épületek, várfalak álltak. Napjainkban mindössze a vártemplom szentélye mögött, az egykori palotaszárnyból a 18. században kialakított, lakatlan, pusztuló kastély tekinthető meg, melyet a 19. század elején klasszicista stílusban részben kibővítettek. Mellette az épületszárny korábbi, elpusztított részének alapfalai láthatók. A vár hajdan díszes lovagtermében 1756 előtt gyakran tartották a vármegye közgyűléseit.

A vártemplomtól É-ra, kb. 20 m-re, az ott levő lakóházak udvarán egy K-Ny-i irányban húzódó, kb. 15 m széles és 1 m mély árokszerű mélyedés figyelhető meg, mely valószínűleg a valamikori várfal előtt húzódott.

A megmaradt palotarésztől D-re, a mostani utca túloldalán egy régi, kővel falazott kút található, mely már bizonyosan kívül esett az 1767-es alaprajzon látható D-i várfalakon, de elképzelhető valamilyen kapcsolata a vár külső – 1711-ben elpusztított – védműveivel.

/Karczag Ákos/

Forrás:

Csorba Csaba: Regényes váraink. Bp. 2002. 304.

Unghváry Ede: Sztropkó és várának története. Huszt. 1912. 

GPS: É 49° 12.105 (49.201744)
K 21° 39.209 (21.653482)

Az egykori Zemplén vármegye É-i részén, a Lengyelországba vezető régi országút mentén áll Sztropkó (Stropkov) városa. A település központjában, a négyszögletű főtéren emelkedő gótikus eredetű, barokkizált templom körül terült el valaha Sztropkó vára.

Nógrád megye várai