Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Munkács - MukacseveUkrajnaKárpátaljaBereg vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Munkács (Mukacsevo) város déli részén, a Latorca kanyarulatánál, a vidék fölé magasodó sziklabérc tetején áll a munkácsi vár.

Keletkezésének pontos dátuma a mai napig bizonytalan, azonban a XIX - XX. század fordulóján a Várhegyen lefolytatott ásatások szerint már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. A síkságból kiemelkedő, stratégiai szempontból kiváló helyen álló trachitszikláról könnyen szemmel lehetett tartani a Latorca völgyében északnak, a Kárpátok hágóinak tartó utakat.

Az első, valószínűleg fából készült őrtornyot honfoglaló őseink emelhették a Várhegyen.

A várról szóló első írásos említés 1263-ból, egy adománylevélből származik, amelyben az uralkodó Aladár tárnokmesternek adományozta Szentmiklóst (Munkács/villa supra Munkách/ iránypontként szerepel). „… a munkácsi vár a tatárdúlás után megnagyobbíttatván: az hírében is emelkedett” � ír erről a korszakról Lehoczky Tivadar „Beregvármegye monographiaja” című munkájában.

A munkácsi királyi uradalmat (amely zömében járhatatlan erdőségekből állt) IV. Béla király Konstancia lánya hozományául adta.

A 14. sz. elején Leó halicsi királyé, majd 1311-ig Aba Amadé kezén volt. A vidék jelentősebb betelepítése Károly Róbert király idejére tehető, akinek külpolitikája Lengyelország és a Halics-Ladomériai fejedelemség irányába jelentősen aktivizálódott. Munkács várnagyául 1321-ben az oklevelek Tamás beregi főispánt említik. A vár és az uradalom az Anjou-ház családi birtoka lett, hosszabb ideig Erzsébet királyné, Károly Róbert felesége birtokolta. Nagy Lajos király egyik 1342-ben kelt oklevelében arról intézkedik, hogy a lampertszászi polgárok 10 ötven köblös hordó bort kötelesek a munkácsi várba (ad castrum Mounkach) szállítani. Utóda, Mária királynő 1397-ben Újváron kelt rendeletében utasította a leleszi konventet (a területileg illetékes hiteles helyet), hogy Csák Miklós temesi grófot iktassák be a munkácsi uradalom egyes részeibe.

A birtokot 1397-ban Zsigmond király idegenítette el, aki Korjatovics Tódor podóliai fejedelemnek adományozta, cserébe annak uralkodói jogaiért Podólia litván tartomány felett. Valószínűleg ebben az időben épült fel az első európai típusú lovagvár a Várhegyen (a négybástyás, központi donjonos erősség előképéül a Nagy Lajos által épített diósgyőri királyi vár szolgálhatott).

Korjatovics sokat „háborúzott” szomszédaival, így a Kerepeczi, a Salánki és a Komlósy családokkal a birtokhatárok megállapítása ügyében, ezért azokat többször perbe idéztette a leleszi konvent előtt. Korjatovics és felesége Olga (Valha) nevéhez fűződik a munkácsi kolostor megalapítása is. A fejedelem halála után egy ideig felesége Valha és unokaöccse Vaszil irányította az uradalmat, majd visszaszállt a koronára.

Nem sokkal ezután Zsigmond király a várat és az uradalmat Pálóczi Máténak adományozta, aki 1419–1431 között a beregi ispáni tisztet is ellátta. 1432-ben a tatai szerződés értelmében Munkácsot számos más birtokkal együtt Lazarevics István szerb despota kapta meg, amelynek fejében átadta a magyar királyságnak a délvidéki várrendszer kulcsát képező Nándorfehérvárt. Lazarevics egyike lett Zsigmond király leghűségesebb támaszainak, az uralkodó még a Sárkány-rendbe is felvette. Halála után unokaöccse, Brankovics György örökölte meg a szerb fejedelemséget és a magyarországi birtokokat.

Brankovicsnak a törökkel való szövetkezése miatt előbb I. (Habsburg) Albert majd I. (Jagelló) Ulászló Munkácsot a fejedelemtől elkobozta, és Pálóczi László országbírónak adományozta.

1444-ben a csúfos vereséggel végződött várnai ütközet után (amelyben I. Ulászló király is odaveszett) az országos főkapitánnyá, majd a rendek által V. László kiskorúsága idejére kormányzóvá választott Hunyadi János szerezte meg Munkács várát is uradalmát.

A törökverő főúr több alkalommal is megfordult itt, így többek között 1446. február 9-én, amikor munkácsi várát is felkereste. Halála után felesége, Szilágyi Erzsébet birtokolta a vidéket. A nagyasszony Vajdahunyad várából intézte a birtok ügyeit. Bereg megyében személyesen is megfordult, mint az 1466-ban kelt okleveléből is kitűnik, amelyben arról írt, hogy "Munkácsra azért jött, hogy az e várhoz tartozó jószágot megszemlélje s alattvalóinak elnyomottnak talált sorsán könnyítsen".

Szilágyi Erzsébet halála után a terjedelmes Hunyadi-birtokokat Mátyás király 1484-ben kelt iratában fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta. Mátyás halála után Corvin János megpróbálta megszerezni a trónt, de a csontmezei csatában vereséget szenvedett. Birtokainak jelentős részét a rokon családok kaparintották meg. A munkácsi uradalom Csáktornyai Ernuszt Zsigmond pécsi püspöké lett. Azonban nem sokáig bírhatta azokat, mert még 1495-ben elhalálozott. A következő birtokos Geréb László erdélyi püspök lett, aki a birtokok kormányzását átadta testvérének, Vingárti Geréb Péter országbírónak. Ennek 1499-ben bekövetkezett halála után az uradalom visszaszállt a koronára, majd 1504-ben II. Ulászló király Bélteki Drágffy Györgynek adományozta zálogként.

1505-ben a király felesége Candelai Anna francia hercegnő birtokává tette Munkácsot, azonban a királyné korai halála után ismét a korona birtoka lett. Az 1514. évi országgyűlés Diósgyőrrel együtt a munkácsi uradalmat a királyi udvar ellátására rendelte: Munkács a bort és a zsiradékot szállította Budára.

1522-ben II. Lajos király feleségének, Habsburg Mária királynénak adományozta többek között Munkács várát is. Az uradalommal kapcsolatban számos királynéi oklevél született: több kenézség alapítása kapcsolódik ehhez az időhöz.

A várat Mária királyné megpróbálta biztosítani a maga részére, ezért 1526-ban egyik bizalmasára, Büdy Mihályra bízta annak igazgatását. 1529-ban Szapolyai a munkácsi uradalmat Báthori Istvánnak adományozta Szatmár és Németi városaiért cserébe. Báthori tetemes javításokat végzett az erősségen, jelentősen felújította a felsővárat.

1530-ban a vár visszaszállt Szapolyaira, azonban tényleges ura Mária királyné kegyéből Büdy Mihály lett. 1538-ban, a váradi békekötés idején Munkács birtokosa János király volt, azonban 1540-ben bekövetkezett halálakor özvegye, Izabella királyné átadta Ferdinánd királynak. 1552-ben, amikor a királyné Lengyelországba, majd Sziléziába távozott, Ferdinánd király Munkácsot és uradalmát Petrovics Péter temesi bánnak (Szapolyai János király rokonának, János Zsigmond egyik gyámjának) adományozta. Petrovics végrendeletében gyámfiára, János Zsigmond erdélyi fejedelemre hagyta birtokát. 1567-ben Swendi Lázár felsőmagyarországi főkapitány megostromolta és elfoglalta Munkács várát. Az ostrom során keletkezett sérülések kijavítására Miksa király rendelete Ung és Bereg vármegyék lakosságát kötelezte.

A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség közötti többéves háborút a speyeri szerződés zárta le, amelyben Ung, Bereg és Ugocsa vármegyék az előbbihez, míg Máramaros Erdélyhez (mint a Partium része) került.

A vár és az uradalom egyik meghatározó tulajdonosa Mágóczy Gáspár, Torna várának ura volt. 1556-ban mint gyulai várkapitány, 1564-ben pedig mint Eger vára parancsnoka szolgálta az uralkodót, aki Heves és Külső-Szolnok vármegyék főispánjává is kinevezte. 1572-ben lemondott az egri kapitányságról. Szolgálatai jutalmául 1573-ban Miksa király Munkács várát és uradalmát 42 ezer forintért zálogba adta Mágóchynak. A zálogbirtokban 1579-ben Rudolf király is megerősítette, majd mivel fia még gyermekként meghalt, testvéreit, Andrást és Gáspár jelölte ki örököseivé.1574-ben Mágóchyt Bereg vármegye főispánjává is kinevezték.

A főúr halála után unokaöccse, II. András örökölte a birtokokat. Özvegyét, Alaghy Bekény Juditot felsővadászi Rákóczi Zsigmond vette feleségül, aki a Mágóchy-árvák, Ferenc és Gáspár gyámja is lett. A munkácsi uradalom zálogjoga 1588. október 20-án szállt át Rákóczi Zsigmondra, kinek egyévi jövedelmét 97.936 forintra becsülték. A birtokot hatalmas erdőségek borították, de a síkságon földműveléssel is foglalkoztak. Bár a vártartomány 260 adózó portával rendelkezett, az új birtokos kenéz családokat telepített az eddig még érintetlen területekre, hogy ezeket is művelés alá fogják. A jövedelmek java részét a vár felszerelésének korszerűsítésére fordította.

1591-ben Mágóchy Ferencet nagykorúvá nyilvánították, s mivel közben édesanyja is meghalt, Rákóczi Zsigmondnak át kellett adnia a munkácsi várat, s el kellett számolnia a gyámsága alá tartozó birtokok állapotáról. Rákóczi Zsigmond és Alaghy Bekény Judit házasságából egy lány, Erzsébet született, akit Homonnai Drugeth Bálint vett feleségül.

1605-ben Bocskai István foglalta el a várat és bírta egészen haláláig. Az 1608. évi 22. törvénycikkely elidegeníthetetlen koronabirtokként említi, azonban továbbra is a zálogbirtokosok, a Mágóchy-család kezén maradt.

Mágóchy Ferenc Torna és Bereg főispánja és Felső-Magyarország főkapitánya volt. Tevékenységéről elég keveset tudunk, 1611-ben 30 éves korában hunyt el Beregszászon. Felesége, szerdahelyi Dersffy Orsolya a munkácsi vár egyik hadnagyának, Esterházy Miklósnak nyújtotta kezét, aki a házasság révén megalapozta családja vagyoni helyzetét és a köznemességből a mágnások rendjébe emelte azt. Esterházy Miklóst 1617. október 6-án nevezte ki II. Mátyás király Bereg vármegye főispánjává.

1620-ban kárpótlásul Munkács helyett Fraknó várát és uradalmát kapta meg, miután Bethlen Gábornak a nikolsburgi béke értelmében átadta. Bethlen Gábor 1623 februárjának elején kereste fel Bereg megyei birtokait, így a munkácsi várat, ahol Petroniust iktatta be a munkácsi püspökségbe.

Bethlen a korábban a Báthory családnál szolgáló gelsei Balling Jánost nevezte ki munkácsi főkapitánynak és az uradalom főnökévé. Balling kormányzása idejére tehető a vár korszerű felújítása (1629-ben), amelyről a felső vár falában lévő márványtábla is tanúskodik.

Bethlen Gábor 1629. november 15-én hunyt el. Végrendeletében az erdélyi fejedelmi széket, birtokainak és vagyonának jelentős részét feleségére, Brandenburgi Katalinra hagyta. Az erdélyi rendek kormányzóul Bethlen Istvánt, a fejedelem öccsét rendelték mellé. Mivel Brandenburgi Katalin az ország ügyei iránt nem fordított figyelmet, Bethlen Rákóczi Györggyel, Felső-Magyarország egyik leggazdagabb főurával kezdett tárgyalásokat, annak az erdélyi trónra való meghívásáról. A tárgyalások során azonban érdekes helyzet alakult ki: az erdélyiek lemondásra kényszerítették Katalin fejedelemasszonyt és Bethlen Istvánt választották meg uralkodójukká. Brandenburgi Katalin tanácsosával, Csáky Istvánnal a Magyar Királyságba távozott, ahol birtokainak nagy részét „átjátszotta” az utóbbinak. Bár a fejedelemasszony korábban számos birtokadománnyal próbálta meg a maga oldalára állítani Ballingot, az csak Csáky nélkül volt hajlandó beengedni a várba.

Ezután Katalin fejedelemasszony Rákóczival kezdett tárgyalásokat a munkácsi vár átadása ügyében. A tervek szerint örökbe fogadja Rákóczi Zsigmondot (Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fiát), aki halála esetére teljes jogú örököse lett volna a munkácsi uradalom tekintetében, férjhez menetele esetében 150 ezer forintot fizetett volna utódainak. Balling János a fejedelemasszonynak, mint az uradalom tulajdonosának tett hűségesküje ellenére a vár kapuit megnyitotta a fejedelem hadai előtt.

Bár a Rákóczi család már 1631-ben birtokába jutott Munkács várának és uradalmának, hivatalosan csak 1633-ban, az eperjesi egyezséget követően iktatta be a leleszi konvent I. Rákóczi Györgyöt és Loránffy Zsuzsannát. Az uradalom ekkor 4 mezővárosból és 148 faluból állt.

I. Rákóczi György 1648. október 11-én bekövetkezett halála után Loránttfy Zsuzsanna Munkácsra költözött: innen, illetve pataki várából igazgatta terjedelmes birtokait. 1649-ben készült el az uradalom úrbérösszeírás is. A Cseh Mihály udvarbíró által elkészített 331 félívre terjedő, magyar nyelvű összeírásból teljes képet kapunk a Bereg vármegye nagyobbik részét kitevő munkácsi váruradalom életéről, gazdasági lehetőségeiről, a falvak lakosságáról.

A fejedelemasszony idősebb fia, II. Rákóczi György 1648-ban került Erdély trónjára. Sikertelen lengyelországi hadjárata után a Vereckei-hágón keresztül Lubomirski György hetman vezetésével lengyel sereg tört Magyarországra, felégette a védtelen falvakat, templomokat, kastélyokat rombolt le. Lorántffy Zsuzsanna a munkácsi várban húzta meg magát, majdnem a lengyelek fogságába esett.

A lengyelek kivonulása után a fejedelemasszony hozzá is látott a munkácsi vár átépítési munkálataihoz. A francia hadmérnököknek köszönhetően kapta a vár jelenlegi tagoltságát, ekkor alakult ki az alsó-, a középső- és a felsővár. Az építkezés emlékét idézi a felsővárba vezető bástyakapun a fejedelemasszony faragott kőcímere: a Lorántffyak hársfalevele az erdélyi sassal, a holddal, a hét várral; illetve a jelenleg a felsővár udvarán található tábla az alábbi felirattal:

"Illustrissima ac celsissima Transilvaniae principissa,

D. D. Susanna Lorantffy hoc opus erigi curavit. 1657.”

Később II. Rákóczi György örökölte, halála után pedig özvegyére, Báthory Zsófiára szállt. 1680-ban, Báthory Zsófia halálakor menye, Zrínyi Ilona birtokába került. 1682-ben Thököly Imrével kötött házassága révén a fejedelem átvette a várat. Kijavíttatta a palánkot és megerősíttette. 1686-188 között Zrínyi Ilona védelmezte hősiesen a Caraffa vezette császári túlerővel szemben.

Az ostromot édesanyjával és húgával a várban vészelte át a gyermek II. Rákóczi Ferenc, aki később hosszú ideig innen irányította a szabadságharcot. Amikor a fejedelem csillaga leáldozóban volt, Munkács vára tartotta magát a legtovább. Az 1711-es szatmári béke után a vár császári kézbe került.

1728-ban a munkácsi uradalmat a Schönborn családnak adományozta a császár, a vár pedig, mint királyi birtok, hadiszertárrá lett. Az is maradt 1787-ig, amikor II. József fogházzá alakíttatta át, így megmenekült a lerombolástól. 1834-ben egy hétig tartó tűzvész emésztette a várat, Léderer Ignác főkormányzó hozatta rendbe.

A szabadságharc leverése után a vár a forradalmárok fenyítő helyévé lett. 1855-től polgári fegyház, amelyet 1896-ban megszüntettek. Ez idő alatt a legfelső udvar keleti és nyugati épületszárnyait egy-egy emelettel bővítették, de egyéb átalakítások is készültek.

A vár ma Kárpátalja legjelentősebb, épségben fennmaradt vára. Fénykorát a 16-17. században élte, amikor birtokosainak állandó lakhelyéül is szolgált. A 17-18. században három részből állott, amelyek kőfalakkal voltak egymástól elkülönítve, s átjáró hidakon közlekedtek. A szirt északi csúcsán emelkedett a lépcsőzetes kiképzésű négyszögű fellegvár, amely jelentősen különbözött a mai felső vár háromemeletes épületétől. Az erődítmény védelmi képességét jelentősen növelte a vár kőfala alatt sziklába vájt mély árok. További védelmét képezte a hegy alatti külső erődítés széles és mély vizesárka, amelyet 15 egyenlő távolságban épített bástyatorony övezett, köztük földbe vert, magas gerendákból összeállított palánk volt. A várat a 20. században előbb laktanyaként, majd az 50-es években traktorosiskolaként használták. Kiürítése után megindult a restaurálás, amely ma is tart.

INFORMÁCIÓK: A vár belépődíj fizetése mellett látogatható. A vár előtti parkoló használatáért is fizetni kell. A felsővárban kiállítások láthatóak, de a felső szinteken irodák vannak, ahová nem lehet bemenni.