Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Spisic-Bukovica - Špišić-BukovicaHorvátországHorvát-SzlavónországVerőce vármegye - Bakva (Bakva)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

BOKOA-BAKWA-BUKOVA

Špišić Bukovica

 

Elhelyezkedése:

            A Radotić hegytől (238. magassági pont) délre, Vukosaljevica falvától nem messze, egy hosszú és szelídlejtésű völgyben, egy magányos domb található, mely déli oldalát, egy sor alacsonyabb sánc köti össze egy másik magaslattal, mely a várhely fölött (245. magassági pontjával) dominánsan helyezkedik el. Az említett, ritkás erdővel benőtt domb valamivel délebbre helyezkedik el a 145-s magassági pontnál. A dombon egy hatalmas erődítmény nyomai találhatók, mely alakjával egy földből készített piramisra hasonlít. Ennek a várnak a legrégebbi részét Moys ispán emeltette, valamikor a 13. század közepén. Ez alatt található az erősség első védelmi vonala, melyet egy széles árok és előtte egy sánc képez. Ennek a sáncnak az északkeleti oldalán egy nagyobb kiterjedés van. Ez után és ez alatt, még két védővonal következik, két árokkal és két sánccal. A legalacsonyabban lévő sánc, a völgy aljánál, kb. 10 méterrel magasabban látható. Magának a felső várnak az alakja elliptikus, míg a hosszanti átmérője, kb. 30 méter. A valódi nagyságát nehéz megállapítani, mivel az alapjai a sok kincskereső gödör miatt meglehetősen tönkrementek. A várban semmiféle építőanyag maradványnak sincs nyoma, se téglának, se kőnek, ezek mindegyikét széthordta a környékbeli lakosság. A terepen bőséges XV. XVI. századi kerámia található, a mélyebb rétegekben, régebbiek is. Talán itt érdemes megemlítenünk azt, hogy az egész objektum meglehetősen impozáns látványt nyújt.

 

A várhely neve és múltja:

            Annak ellenére, hogy a bükk, jelentésű „buk”, vagy „bok” horvát szóról mindenki arra következtet, hogy minden olyan szó, ahol ez az alapszó megjelenik, a bükkfához (Fagus silvatica) kapcsolódik, mégis talán előbb gondoljuk át, hogy eme egy szótag esetben, nem e valamiféle ősi etnikum nevéről van-e szó. Tudniillik, Horvátországban rengeteg olyan patrónusi és topográfiai név van, melyek ezzel a szótaggal kezdődnek, de ezek levezetése az említett fa nevéből teljesen kizárható.

            Azonban az itt talált keramikák alapján az a tény állapítható meg, hogy a legrégebbi rétegek, még az illírek idejéből eredhetnek. Továbbá, ezt a völgyet a rómaiak is megszálták, sőt ide egy külön utat is építettek, mely a Dráva menti magisztrális útról, Vukosavljevicénél ágazott le, a Radotić dombság tájékára és a völgyet éppen Bakva mellett hagyta el, majd innen haladt tovább Brzaji és Zrinski Topolovac irányába. Brzajiben szintén állt egy vár az úttól nem messze, épp úgy, mint Bakva esetében.

            Azért némi megbízható adatot kaphatunk az itteni hatalmas objektumról, egy 1267-es okiratból, mely szerint Moys mester, somogyi és varasdi ispán, végrehajtotta vagyonának megosztását. Ebben az okiratban a „ultra Drawam”, az alábbi birtokokat említették meg:

-         Racca – ma Nova Rača

-         Sudin – ma a Bjelovár melletti Podgorica és Lipovčan közeli „Zidina” nevű helynév

-         Musyna – ma Šandrovac

-         Bokoa – ma Špišić Bukovica

-         Izdench – ma Veliki Zdenci

 

Az 1328-as esztendő környékén, itt, azaz Bakva és Stari Gradac között, három templom is megtalálható volt: a Szt. Péter templom Gradac (Gerech) mellett volt, a Szt. Benedek templom a pálosoké volt, ezt a „Zidina” nevű határban emelték fel, azaz Špišić Bukovicától délebbre és a Szt. Bertalan templom, mely valószínűleg a közeli Radotić dombon állt, de ez már Franjo Meter földjére esik (Meter rétje – Meterova livada), ahol jelenleg is emberi csontvázak bukkannak el (70-80 cm-es combcsontokra, tégla és edénydarabokra, stb.).

Ezen a vidéken volt megtalálható a fent említett években, Crasnichano birtoka is, mely a pálosokhoz tartozott. A priorjuk, Jakab követelésére, pontosan meghatározták e birtok birtokhatárainak folyását és ezt a csázmai káptalan kiküldöttjének a jelenlétében, rögzítették is. Ezt a területet jelenleg Srednja Zanogának hívják.

Valamivel később, azaz 1334-ben a Szt. Bertalan templomot is megemlítették, majd 150-ben, a Bakwai plébániát. Mindkettő a közeli 147-es magassági ponton volt megtalálható. Bokao várának, mint sok más nemesi várnak is gyakran változtak a tulajdonosai. Így pld. a XV. század közepén, az Újlaki hercegek tulajdonában volt megtalálható (Bösendorfer szerint), majd donációként, 1529-ben, Kruzsich Péter kapta meg Ferdinánd királytól (Bwkwa in comitatu Werwczwartensis). Miután a törökök kezdtek a Dráva mentére törni, úgy 1552. körül, Bakvát is elfoglalták, és romba döntötték.

A törökök szalánkeméni veresége, majd az 1699-es karlócai békekötés után, a Dráva mente és Szlavónia is kezdett újratelepülni, létrejött a polgári közigazgatás, megalakult a verőcei vármegye is, az élén a főispánnal, Ivanich Ferenccel. Azon települések között, melyeket a törökök kitakarodása után emeltek fel, már az új Bukovica is megjelent, melyet kb. 4 kilométerrel keletebbre építettek fel Ó Bakvától. A tulajdonosa 1745-ben, a japrai Szpisich Antal (Antun Spišić de Japra), a verőcei vármegye jegyzője lett, aki után aztán a falu, a mai nevét kapta.

 

A várhelyet beazonosította:

1970-ben, Miroslav Vukčević, Zvonko Lovrenčević

1978-ban, Miroslav Vukčević, Vešligaj Ivan vadász, Goran Jakovljević, Zvonko Lovrenčević

 

ADATOK:

-         CD V. No. 912. p. 446; 1267. év,

-         CD IX. No. 326. p. 396; 1328. év,

-         Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Szlavónia történeti vázlata, Eszék, 1910. 100. oldal)

-         „Savremenik” folyóirat, 1917. év,

-         Vjes. Zem. Arh. 1908. 11. oldal.

       

Forrás: Lovrenčević, Z.  (1985),  Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski   zbornik", 85: 168-199, Zagreb. /Fordította: Szatanek József/

GPS: É 45° 51.018 (45.850296)
K 17° 15.003 (17.250042)
Nógrád Megye Várai
NVA