Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Erdőd-Erdut - ErdutHorvátországHorvát-SzlavónországVerőce vármegye - Erdőd

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

„… Erdőd (Erdut) várának némi maradványai a Duna fölött emelkednek, melyet 1472-ben, a titeli prépostság tulajdonában említettek meg. A későbbiekben az alsólendvai Bánffy familia kezében találhatjuk, majd 1526-tól szinte folyamatosan a törökök kezében volt: Prandstetter az útleírása szerint 1608-ban nagyon rossz állapotban találta.

1687-ben Erdőd is felszabadult, majd az udvari kamara kezére került. 1730-ban, mint zálog, báró Zuan Iváné, majd erdődi Pálfy Jánosnak adták el, hogy véglegesen a csepéni Adamovich família és Cseh Ervin kapja meg a várat, akik utasítást adtak arra, hogy egy családi sírboltot alakítsanak ki belőle. Prandstetter útleírásában a várat, teljesen sematikusan rajzolta le, ám lényegében mégiscsak pontosan. A vár annak ellenére, hogy üresen állt egész jó állapotban maradt fenn. Ma a lakótorony már jóval alacsonyabb, s a ma látható falkorona sem eredeti, ugyanis a kicsiny fogazatokat is a sírbolttá történő átalakítás során készítették el. Még a legjobb állapotban, a kiugratott felső részű, kör alakú torony maradt fenn (a konzolokra történő építkezés, a XV. századi olasz épületekre emlékeztetnek). Az övező falakból csak nagyobb falcsonkok maradtak fenn. Hötzendorf festőművész, a XIX. század közepén lefestette ezt a várat (137. kép), sajnos meglehetősen romantizáló módon, ám úgy, ahogy az, abban a korban követelmény volt…”

Engel Pál adatai szerint:

A magyar történetírásban mindig Erdőd név alatt szereplő vár, 1403-tól, 1499-ig a titeli prépostság tulajdonában volt. A váraljai települést, mint oppidum említik meg 1443-1499-ig. A Szt. István nevét viselő egyházközsége, a 14. szd-ban a valkói főesperességhez, azon belül a Valkón inneni kerületéhez tartozott. A várat castellumként említik meg 1472-ben. A település, a török hódoltság alatt városnak minősül (1550. közepén). Erdőd települése a törökök alatt nahije-i, adóegységként han-i ranggal bírt.

Rudolf R. Šmit adatai szerint:

Erdőd – Erdut – (Castellum Erdeed, 1472). A titeli káptalanhoz tartozott. K ésőbb a Bánffy de Alsólendvaiaké [44], majd 1526-1687-ig a törökökhöz tartozott. Érdemes megemlíteni, hogy a XIX század hatvanas éveiben, az egyik sarok torony a földrengéskori földcsuszamlás után alapjaiban elmozdult, majd kb. 20 ölnyire a tényleges helyéről, de fennmaradt a hegy lejtőjén, úgy, hogy ez a része a földcsuszamlás utáni tűzvészben le sem égett [44a] . A vár különösen jó állapotúnak tekinthető.

[44.] Gjuro Szabo : 141. oldal.

[44/a] H. I. Archeológiai Értesítő IV. 1870; Grabungen 220-222. oldal; Századok : 1890. 687. oldal; Rómer F.

Archeológiai Értesítő V. 1870. 68. oldal; Alm. v. Ungarn 1778. 221. oldal; Mind. Gyüjtemény III. 1790. 125. oldal; Podhradczky Hist. dipl. II. 695. oldal.

Bővebbet:

Branko Nadilo: Védelmi építmények a Duna partján , Megjelent: a „Gra�evinar” címet viselő folyóirat 57.

évfolyamának (2005.) 9. számában, M. O. Šcitaroci és B. Bojanić: Kastélyok és történeti kertek Szlavóniában, 2001. Zagreb, Školska Knjiga

Rudolf R. Šmit – Gyorgye Bošković: Középkori várak a Vajdaságban, Novi Sad, 1939.

A vár mai állapota:

Erdőd várának ma is tekintélyes maradványai vannak. A vár közepét elfoglaló lakótorony a maga tömegével szinte ránehezedik az, úgy különben nem oly nagyterületű várra. A torony belsejét egykor födémgerendákkal osztották több szintre, de ezek egykori beosztását, a többszöri felújítás miatt, már nem lehet megállapítani. A külső várban még áll az északnyugati palotaszárny külső fala, igaz, a talajmozgások miatt meglehetősen kibillent állapotban. Az itáliai reneszánsz hatást mutató, északnyugati saroktorony viszont nagyon jó állapotban van. Van még egy, a palotával és a kerek saroktoronnyal, azonos megoldásokkal rendelkező torony maradvány is, mely a vár alatt, mintegy 40 méternyire található. E torony egykori elhelyezkedése máig vitatott. Egyes vélemények szerint, a torony eredetileg a külső vár északi sarkát képezte, s egy 1860-as földsuvadás során került a mai helyére, mások szerint a torony most is az eredeti helyén áll és egy egykori külső védelmi rendszer részét képezte. Ennek eldöntésére, azonban egy komolyabb ásatásra lenne szükség, melyre a közeljövőben esély sem mutatkozik.

A várat 2006. szeptember 10-én, a „Várak, kastélyok, templomok” folyóirat szerkesztőségének tagjai is felkeresték (Kósa Pál, Szabó Tibor, Karczag Ákos, Szatanek József és meghívott vendégként: Nováki Gyula, valamint Csabai Dolores).

GPS: É 45° 31.601 (45.526688)
K 19° 4.146 (19.069099)

Megközelítése: Erdőd vára, legkönnyebben a magyarországi Mohács - Udvar határátkelőhelyen keresztül közelíthető meg. A határ átlépése után, utunkat egyenesen Eszék (Osijek) irányába vesszük. A várost északról elérve, átkelünk a Dráva hídon, melynek déli hídfője éppen az eszéki erőd maradványai mellet fut ki. A déli hídfőben, a tábláknak megfelelően balra, Vukovar irányába fordulunk, majd ezen a főúton keletnek elhagyjuk Eszék városát. A főút kb. 9 kilométer után elágazik. Az elágazás jobbra forduló szárnya tovább halad Vukovárnak, de mi egyenesen megyünk tovább az Erdőd (Erdut) irányt mutató táblának megfelelően. Innen még további 34 kilométert kell megtennünk keletnek, melynek során az első, Sarvaš nevet viselő faluba érünk, majd Bijelo Brdo következik. Innen 15 kilométerre, már Erdőd - Erdut település közigazgatási határához érünk. Az út továbbra is keletnek tart, de az már Szerbia területére vezet, így egy kamionterminál előtti elágazásban balra, Erdőd falu felé kell fordulnunk. Az enyhén emelkedő út végén egy szép, vöröses téglából épült templomhoz érünk (jobbra található az Adamovich-Cseh kúria), ahol az út egyszer balra, a falu főterére vezet, másodszor jobbra, a Duna partjára. Ám mi egyenesen haladunk tovább egy szűk utcaközben északnak, hogy kb. 300 méter után a vár előterébe érjünk, ahol le is tudunk parkolni, ami után a vár már szabadon bejárható és fotózható.