Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Újlak - IlokHorvátországHorvát-SzlavónországSzerém vármegye - Újlak

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

„….Az Újlak-i (Ilok) vár történetét, a Savremenik (Mindenidők folyóirat), 1917-es számában közölték le. Már az elhelyezkedése is arról tanúskodik, hogy itt már régen emberi településnek kellett létrejönnie. A leletek arról is beszélnek, hogy itt egy jelentős római település állt: úgy tartják és joggal, hogy itt volt Cuccium . 1365-től, Újlakot, Kont Miklós, a későbbi nádor, az Újlaki hercegek ősapja, bírta. Az Újlaki nemesi előnevet, azonban csak Kont Miklós unokái, Imre és László viselte. Lászlónak három fia volt: János, István és Miklós, aki az egész család legjelentosebb tagja lett, számos tisztséget viselt, sőt végezetül, a bosnyák király címet is megkapta. Miklós, Mátyás ereje elől sem hátrált meg, csak látszólag engedelmeskedett neki, valójában egészen haláláig, vele egyenrangúnak tekintette magát, sőt mint Bosnyák király, még saját pénzt is veretett. Fia Lőrinc, csak az apja gyenge másolata volt: ő is ellenszegült Ulászló királynak, ám a király még Újlakot is elvette tőle, és csak azután adta vissza, miután kibékült vele. Lőrinc ezután már nem viselhette többé a Bosnyák királyi címet. Ő volt a család utolsó tagja: halála után, az újlaki javak legnagyobb részét, özvegye, Bakos (Bakić) Magdolna kapta meg azzal a feltétellel, hogy férjhez megy Móré Chula Lászlóhoz. Egy évvel Lőrinc halála után Újlak már idegenek kezében volt (1526.). Az újlaki vár, egy Duna fölé emelkedő hegyen van. Itt igazából, csak a középkőri erődített városról beszélhetünk, mivel az Újlaki hercegek vára (palotája) nem maradt fenn: az Odescalchi hercegek (akik Szlavónia visszafoglalása után, kapták meg, a hatalmas újlaki birtokot és a Szerém hercege címet) kastélya a középkori vár helyén áll, ami lehet, hogy éppen a rómaiak castrumán állt. Még máig fennmaradtak az övező falak nagy része, csak a nyugati része, ahol egy mély várárok ( Halsgraben ) választotta el a felső várost a hegy további részétől, maradtak fenn a falak nyomokban. Ám a karlsruhei levéltár alaprajza után, jól ismerjük az összes övező falak elrendezését. A nyugati oldalon volt a kapu. Délnyugatra még ma is áll egy kolosszális bástya, a déli falat, öt ferdén beépített toronnyal és két félkör alakú toronnyal erősítették meg. Keleten, a félkör alakú toronytól, mely ma is áll, nem messze volt egy ötszögletű falszoros is, amit mára megszüntettek, amikor ide, egy a várig érő, feljárót készítettek. Az északkelti sarkon ma is áll egy kör alakú torony, mely most a ferences kolostor részét képezi, az északi, szabálytalanra kialakított falat, két félkör alakú torony erősítette, míg az északnyugati falnak csak nyomai maradtak fenn. A visszafoglalás idejében keletkezett az a rajz, amit egy bizonyos Schmalkalder rajzolt le, ami teljesen ugyanazt ábrázolja a várat, amit ma is láthatunk. Ezen az ábrán még látható az újlaki hercegek vára is, mely elég jó állapotúnak mutatja, csak tetőzete nem volt. A falakat kituno téglákból építették fel, melyek belso szerkezetét kisebb gondossággal vitelezték ki, ám a falak mind két oldalán meglévő palástot, a legjobb téglákkal borították. A várfalaknak fönnmaradt a koronázata is. A falkorona fogazatai nem teljesen egyeznek: az északi oldalon kisebbek: itt a külső oldalon, valamivel alacsonyabban konzolok vannak, melyek valaha, egy fából készített védőfolyosót hordozhattak. Helyenként minden fogban lőrések vannak, helyenként csak minden másodikban. A legjellegzetesebb fogak, a keleti oldal falkoronáján vannak: mindegyik 2,52 méter széles és 2,35 méter magas (a belső oldalról), az egyes fogak közötti távolság, összesen 61 centiméter , és minden másodikban szűk lőrések vannak. A ferdén kialakított falkoronát, cserepekkel takarták, ami minden tekintetben alkalmas volt arra, hogy a lövészeket megvédje. A török uralom alatt álló Újlakról az útleírások, elég sok feljegyzést közöltek. Már 1553-ban megemlítette Verancsich, hogy Újlaki Lőrinc vára ekkorra eléggé lepusztult, de a törökök gondosan őrzik. Pigafett 1567-ben említette meg Újlakot, míg Karl Rym Újlak leírása közé tévesen betette Athyát, a mai Šarengradot is.

Valamivel terjedelmesebben mutatja be, Unnád Dávid 1572-ben, de Újlak legjelentősebb leírása 1608-ból származik, amit Prandstetter adatott ki, ehhez a leíráshoz csatolta a török Újlak képét is, amit azonban semmi választ nem ad arra, ami elvárható lenne tőle. Ennek az útleírásnak egy része megjelent a horvát Országos levéltári közlemények XII. kötetének, a 205. oldalán, eszerint: A várat egy magasabb hegyre építették fel, amit nach teutscher Manier védelmeztek, aztán fallal és árokkal nyugaton, ahol a fokapu volt megtalálható, amihez egy híd vezetett, amin kívül volt két kisebb kapuja is. A falaknak, hogy „ starke und weite st�nt zur Wehr” legyenek, koronázata volt. Az Esztergomhoz hasonlított váron belül, egy károsodásokat szenvedett templomot és egy kolostort talált. A várban volt egy kastély is, amit külön fallal öveztek, de az teljesen rozzant volt. A váron kívül, egy nagyobb falu volt. A nem sokkal Prandstetter után Újlakra utazó Katich püspök a kastélyról azt tartotta, hogy azok a püspöki palota romjai.

1687-ben, Aspremont gróf megközelítette Újlakot, de csak, 1688. július 12-én esett Újlak, Caprara kezére…”

Engel Pál adatai szerint:

A magyar középkor folyamán Újlaknak nevezett vár, a Csák nembeli Újlaki családé volt 1364-ig, majd a család hercegi ágáé lett 1364-tol 1524-ig. A váraljai települést 1438-1452-ig oppidumnak nevezték, majd civitas-i rangban említették, 1454-1482-ig, amikor is földesúri kézen volt. A török hódoltság alatt (1570 körül), nahijei székhelyként városi címet viselt. A Szt. Péternek szentelt plébániája, a marchiai főesperességhez tartozott. Újlakon kolostoruk volt az ágoston rendieknek (1344-1526-ig) és ferenceseknek (1316-1516-ig).

A vár mai állapota:

A nyugat-keleti irányban több (kb. 300) száz méteren át húzódó várnak két súlyponti egysége van: nyugaton az Újlakiak palotájának helyén a 18. században felépült barokk stílusú, un. Odescalchi kastély, míg keleten a ferencesek temploma és kolostorának együttese. E két végpont között egy hatalmas, számos bástyával erősített várfalakkal határolt udvar található. Mind a várfalak, mind a bástyák építőanyaga tégla volt, melynek jó részét az újvidéki erőd építésekor, építőanyagként elhordták. A kastély északi részén jelenleg is feltárások folynak, melynek során, az Újlakiak palotájának alaprajzi elrendezését próbálják tisztázni. Ezzel egyidejűleg, a várfalak újjáépítése is halad, jóllehet nem egy hatalmas tempóban. A ferences kolostor és a templom ma is nagyon jó állapotban van, igaz a kolostor nem látogatható, ám a templom megtekintése feltétlenül ajánlott. A várudvar északi felén található egykori múzeum az 1991-es háború során teljesen elpusztult, így most egy helyén, tömegében azonosnak tekinthető, de csak szerkezet készen álló épület található. Az udvar közepe táján, kisebb és szerényebb vegyes rendeltetésű, meglehetosen lepusztult állagú épületek állnak. A déli falak menti egykori épületek zömét már elbontották, így a bástyák belső szerkezete jól megfigyelhető. A vár délnyugati sarkát egy hatalmas rondella zárja, melynek keleti előterében az egykori kastélykert maradványai láthatók. A vár egykori, nyugati kapujának a helyén, ma egy piac és egy kisebb kápolna található, mely mellet elhaladva juthatunk a vár, falakkal övezett udvarára. A kastély keleti előterében, egy fákkal árnyékolt, török türbe található.

A vár-együttes felkeresése feltétlenül ajánlott, főleg az északi falak egyedi kialakítású koronázata miatt. Sajnos a látogatásunk időszakában a várban még nem működött múzeum, így csak az építészeti maradványokban lehetett gyönyörködni. A kastély nyugati oldalán, a Dunára néző részén, szállásra is találhatunk.

Itt érdemes megemlíteni, hogy Újlak várától nyugatabbra, kb. 8 kilométerrel, egy másik vár is található, amit egykor Atya várának, ma Šarengradnak neveznek.

A várat 2002. májusában bejárta: Kósa Pál, akinek köszönet az átadott képekért, Csorba Csaba és Szatanek József.

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

GPS: É 45° 13.446 (45.224098)
K 19° 22.568 (19.376133)

Megközelítése: Újlak - Ilok vára, legkönnyebben a magyarországi Mohács - Udvar határátkelohelyen keresztül közelítheto meg. A határ átlépése után, utunkat egyenesen Eszék (Osijek) irányába vesszük. A várost északról elérve, átkelünk a Dráva hídon, melynek déli hídfoje éppen az eszéki erod maradványai mellet fut ki. A déli hídfoben, a tábláknak megfeleloen balra, Vukovar irányába fordulunk, majd ezen a foúton keletnek elhagyjuk Eszék városát. A foút kb. 9 kilométer után elágazik és mi az elágazás jobbra forduló szárnyán haladunk tovább Vukovárnak. Vukovár települését Borován át, északról érjük el. A város érdekessége, hogy vagy csak új, vagy csak szétlőtt épületeket láthatunk benne, tekintve, hogy a város egy igen súlyos ostromot élt át 1991-ben. Ha kellően kicsodálkoztuk/szörnyűlködtünk magunkat a városon, útunkat tovább folytatjuk az települést átszelő, Ilokig vezet főúton. Újlakra, kb. 40 kilométer után érünk.