Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

HreljinHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

„Hreljin, Ledenice-hez hasonlóan egy elnéptelenedett településsé vált, miután a helye már nem felelt meg a lakosai szükségleteinek. A városka délnyugati sarkában az egykori Frangepán vár maradványai találhatók. A vártól induló falak körbefogják az egész települést a közepén egy nagy építménnyel, melynek tornya egy villámcsapás következtében rongálódott meg. Sabljar őrnagy ezt az építményt egy templomnak tartja, ám az épület mellett van egy jelenleg is használatos kápolna, amit állítólag 1699-ben, egy korábbi Frangepán templom helyére építettek fel. A Frangepánok templomából ered az a szép, kőkeretezésű szentségtartófülke is, amit jelenleg a zágrábi Régészeti Múzeumban őriznek. A korabeli Hreljinben gyakran megfordultak a vegliai grófok, s birtokai 1449-es megosztásakor, Hreljin Frangepán János grófnak jutott. Mátyás király 1481-ben megerősíti Hreljin birtokában Frangepán Istvánt és fiát, Bernátot. Az 1649-es esztendőben Hreljin Zrínyi Péter birtoka, majd a lefoglalt jószágot az utolsó Zrínyi, Ádám kapja vissza, akinek halála után (1691-ben a szalánkeméni csatában halt hősi halált) a birtokot a kamara veszi el. 

Utóbb, Hreljin egykori lakosai egy kicsit odébb, a ma Piket-nek nevezett faluba költöztek át, melynek plébániatemplomában egy Frangepán kori, csodálatos szentségtartó is fennmaradt, ami egy igazi, képzőművészeti remekmű! Hreljin településének alaprajzát Sabljar őrnagy készítette el, s Laszowski művében tették közzé. 



---/---



A vár mai állapota:


A vár bejárása 2009. 06. 10-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. 


Bővebbet lásd az alábbiakban, valamint a honlapon is olvasható Branko Nadilo féle cikkben:


Hreljin erődített városának romjai, és Kraljevica várkastélyai, Megjelent: a „Građevinar” című folyóirat 54. 

évfolyamának (2002.) 2. számában 

---/---


Hreljin Topográfiai leírása – Hreljin környéki római emlékek – Hreljiniek az 1288-as vinodoli törvények megalkotásánál – Hreljin legrégebbi urai, a Frangepánok – 1493. a modrusi káptalan egy része Hreljinbe költözik – Örökösödési szerződés alapján, Hreljin 1544-1550. között a Zrínyi grófok birtokába kerül – Hreljin 1670-ig a Zrínyiek birtokában – Hreljin elnéptelenedése és további sorsa.

A vonattal utazó ember, a Plasza-i (Plasa, Fužine) hágótól Bakar felé ereszkedve, csak gyönyörködhet a látványban. 

Alatta karsztpusztaság nyúlik el a maga víznyelőivel, kőből épített kerítéseivel, melyekben a tengermellékiek gondos kezei kertecskéket telepítettek, s amelyeken kívül, csak helyenként zöldell valami a szirteken és a karszton. Erre tekereg az út Károlyváros (Karlovac) és Bakar felé is, és távolabb a számos gyönyörűséggel bíró bakari öböl merül a szirtek közé. Az öblön túl, a Kosztrena (Kostrena) sziklás partja emelkedik ki a tengerből, vele szemben a zöldellő Kraljevica (Porto Ré) terül el, míg az öböl mélyén Bakar kicsiny városa található. 

A Bakarac feletti hegy kicsiny fennsíkjáról látható az elnéptelenedett Hreljin teljes képe, a közepén egy toronnyal, s mellette egy kicsiny kápolnával. A hreljini vár és városának romjait hordozó hegy, 321 méterrel magaslik a tenger szintje fölé, s messziről, ha nyugatról nézzük, egy óriási piramisra hasonlít. A hegy egésze sziklás, s a völgy felé egy hatalmas szirt ugrik ki belőle, melyen a szorgalmas hreljiniek nagy kínnal, szőlőket alakítottak ki. Csak helyenként találkozunk némi zölddel, mely valamennyire megélénkíti az amúgy szürke, puszta sziklákat.

A helyiek által Gradina-nak nevezett romoktól, egy mély sziklaárok esik meredeken a tenger felé, amit a nép csak Ördög útjának (Vražji put) hív. 

A gyönyörűen megépített főút, Krizsistyéből (Križišće) vezet Hreljin településére, mely fölé, a Gorski kotarból a tenger felé, a bakari öbölből Vinodol felé vezető utak uraként, magasodnak Hreljin ősi romjai. A hreljini romokhoz legszélszerűbb, a Bakaracból vezető utat használni. Innen az út, a parókia mellett elvezet a hreljini romok alá egészen az ősi Károly útig (amit szintén érdemes lejárni), vagy átvágunk az új út felé, melynek nyomvonalát közvetlenül a romok alatti kemény sziklából vágták ki. Innen is jó rálátás nyílik a Bakari öbölre. Továbbhaladva az út számára a terep szintje alá mélyített sziklaárkon jobbra, egy fölfelé haladó ösvényre fordulunk. Áthaladva egy meredek szakaszon a völgynek fordulunk, majd két víztározó következik. A ciszternákat faragott kövekből készítették, s így nyitottan is megtartja a gyors és jó vizet. Miután felértünk a hegyre, csak akkor tárul elénk a néptelenség igazi látványa! A hreljini vár és városa egy meglehetősen magas fennsíkon terül el. Az egész együttes kisebb-nagyobb épületek, helyenként rendezetlen halmazából áll. Az összes épület jobban, vagy kevésbé, de romos, tető és padozat nélküli, az ablakokban, a falakon fű sarjad, s kórók eresztik gyökereit a falak repedéseibe. A házak száma eléri az ötvenet. 

A hreljini romterület alakja hosszúkás és északról keletnek nyúlik. Egykor az egészet erős, falazott fal övezte, mely körös-körül, teljesen szabálytalanul, a legkülönbözőbb irányokba, hol kisebb, hol nagyobb derék és tompaszögeket képez. Az északnyugati sarokban egy hengeres torony állt és egy ugyanilyen torony volt a szembeni, délnyugati sarokban is, de már a várkastély részeként. A két torony között volt a város egyik kapuja, míg a másik az északkeleti sarokban volt. A kastély legjobb állapotú tornya, a bakari völgynek fordul. Ennek a toronynak támaszkodott maga a kastélyépület, majd még egy, de négyszögletes torony következik, melynek két sarka a külső falakon kívülre ugrik. 

Kétségtelenül, ez a torony lehetett a városka fő-véd tornya. A nép elmondása alapján, a Frangepánok e torony előtt tartották az úriszéket. A kastélyépület külső fala még meglehetősen magasan áll, a közepe táján és felül még láthatók az ablaknyílások is. A kastélynak a város felé is erős falai voltak, ám belső elrendezése nehezem állapítható meg, az időjárási viszonyok megtették a magukét. Ez a kastély volt egykor a hreljini polgárok legfőbb védelme, s ma gyíkok és kígyók búvóhelye… A polgárok házainak zöme, egészen a városfalakig ért. A romterület közepi kicsiny tisztáson egy hatalmas templom áll egy, a homlokzatának közepére épített harangtoronnyal, mely még meglehetősen jó állapotban van. míg mintegy 60 évvel ezelőtt egy villám meg nem repesztette. Valaha ez volt Hreljin, Szt. Györgynek szentelt nagytemploma, avagy ahogy a források írják: székesegyháza. A templom baloldala mellett, egy jó állapotú, cseréppel fedett, Boldogságos Szűz Máriának szentelt kápolna áll egy kicsiny, a homlokzat ormára falazott, nyitott haranglábbal. A kápolna kőkeretezésű ajtaját is a homlokzatán alakították ki. Minden valószínűség szerint, 1699-ben építették fel, s az évszámot egy faragott kőtáblán is jelezték. A kápolnában két sírgödör van, melyek közül a jobboldali Antun Turin-ié 1712-ből. A kápolna helyén, korábban Frangepánok ősi, Szt. István protomártírnak szentelt kápolnája állt. A régi kápolna falai, a Szűz Mária kápolna három oldalán még mindig jól megfigyelhető. A korai kápolnából eredhet az a szép, márványkeretezésű tabernákulum, melynek jobb oldalára a Frangepánok címerét, míg a baloldalára Szt. György sárkánnyal vívott harcát faragták. Még van rajta egy angyalfej, egy szőlőindás, búzaszálas arabeszk, valamint egy „élet kenyere” (panis vitae), az alábbi felirattal: „Hic est chorpus domini nostri Yesu Cristi 1491”. Ez a szép emléktárgy jelenleg a zágrábi Régészeti Múzeumban található. Barčić bakari krónikás megemlíti, hogy a kápolnában a Frangepánoknak saját kriptájuk is volt, amelybe utóbb, Juraj Žuvičić hreljini plébános temetkezett. 

A kápolna előtt jobbra, de némileg alacsonyabban egy ciszterna van, míg a kápolna mögött egy valamiféle Kálvária volt, ahol még 30 évvel ezelőtt is állt egy fakereszt.

A hreljini romok területének látványa, kétségtelenül a horvátországi romok leglátványosabbjai közé sorolható, így nem is csoda, hogy Lajos Szalvátor főherceg a vidéket járva is elragadónak találta, s művében (Der Golf von Buccari und Porto Ré) is említést tett róla. Hreljinen kívül megtekintette még az Adria ezernyi kékjét, a fehérlő Kraljevica-t, két várát és szikláit, aztán megnézte még Bakar környékét. Előtte hevert az egész Kvarner öböl, számos szigetével, azok ormaival, fokaival és hegygerinceivel. Bakar fölött Sv. Kuzma falva fehérlik, tőle távolabb Kukuljanovo, Krasica, Viševica, Praputnjak és Meja. Kraljevice előtt a kicsiny Szt. Márk szigete van, melyről mindig öröm visszatérni, hogy elmerülhessen az ember a dúsan zöldellő völgyekbe, melyek előtt Bakarac halászfaluja, Hreljin egykori kikötője van, aztán Turinovo selo, Dol, Velika és Križišće. Valamivel távolabb északon meredek, köves hegytetők emelkednek, melyek aljában tekergőzik a károlyvárosi-fiumei vasútvonal. Északnyugaton a büszke Učka emelkedik, mely naplementekor a legcsodálatosabb, bár mostanság kicsit szomorú, mert elszakították horvát fivérétől. 

„Az egész környéken szent csend honol, itt is ott is csak a nyájukat őrző a pásztorok énekét hallod, s mikor az alkony takarja a földeket – titokzatos nyugalom uralkodik el, csak a tücsköket hallod, melyek a saját nótájukat ciripelik...” Mivelhogy Hreljin környéke, csak vadrózsával és tengermelléki cserjével díszített szirtekkel és sziklákkal van teli, a földje, már ahol meg lehet művelni, igen gyengén termő. Van egy két szőlő is, de nagyon kevés a víz. Ám a Bakarac környéki mélyvölgyekben, árkokban jóval több a zöld, s megtalálható itt a zöld csombor (borsikafű/satureja), a boróka, az alacsony kőris, a juhar, helyenként a törpe feketefenyő (pinus austriaca), a fekete kökény, stb. 

Manapság csak csend és szomorúság honol a hreljini falak között, ám évszázadokkal ez előtt, nem így volt, legalább is erről árulkodnak a régi, Hreljin múltbeli életéről szóló írásos elbeszélések.


---/---


* Néhányan Hreljint is a római Liburnia hét erőssége (septem turres) közé sorolják, ami arról tanúskodik, hogy nagyon régi várnak tartják. Hogy ki és mikor építette, arról egyetlen forrás sem tesz említést. A köznép azt meséli róla, hogy maga Heraklész (Hrelja) emeltette, aki Görögországból jött e vidékre. Az már azonban biztosan állítható, hogy Hreljin környékén volt egy római település, amit a földben talált régiségek bizonyítanak. A Pálosok mezején (livada Pavlinovica), megperzselt és égett csontokat találtak, míg a Planina közeli Plasza-nál római pénzeket. Bakaracnál a Gradac nevű csúcson, valaha egy alapjaiban négyszögletes, 40 m hosszú és 3,5 m széles építmény állt, a keleti oldalán egy toronnyal. Az elbeszélések szerint, különböző pénzeket és egy aranypálcát találtak itt. A torony egy római figyelőtorony lehetett, mely a római Tarsaticae-ből Senia-ba tartó utat őrizte. Bakaracnál még találtak római mérföldköveket is. Hreljin környékén itt találhatók a legfőbb nyomai a római kultúrának és életnek. 

Hreljin 1225-ben, Vinodollal együtt került a vegliai Frangepán grófok birtokába, ám először csak 1288-ban említik meg, azaz Frigyes, Iván, Lénárt, Duim, Bertalan és Vid vegliai grófok, vinodoli birtoklásának idejében. Noviban, Frangepán lénárt elnöklésével megtartott gyűlésen, a hreljinieket Raden pap (plovan), Ivanac százados, Živina és Kliman Nedal bírók képviselték (Monum. hist. – jurid. Jugosl. ak. I. 5.).

A 14. század folyamán, egy híradás sem szól Hreljinről, de a 15. században már annál bővebbek a hírek. Frangepán Miklós gróf idejében, azaz 1403-ban Hreljint várként és városként is megemlítik, valamint négy papját is: a Blaževićet, Simont, Andrást és Ferencet. Nekik és szerzetesrendi utódjaiknak adományozta András bíró a Zlobinci (Zlobinom) alatti, Črni-nek nevezett szénakaszálóját, a maga és az, az évben katonaként a török elleni harcokban elesett György nevű fia lelki üdvéért (Šurmin: Act. Croat. I. 104.).

Frangepán Miklós gróf halála után Hreljint fia, István gróf bírta, s az időben (1437) rendezték a hreljiniek és a bakariak közti vitatott birtokhatárokat. Az erről szóló oklevében megemlítik Mátyás pap, Kolermanić Mátyás bíró, Dobren Kalut bíró, Osen Iván, Perlačić Pál és Kugobca Relja Markó nevét. Frangepán Iván grófot 1440-ben Hreljinben találjuk, amikor is adományt tett a cirkvenicai kolostornak (Šurmin: Act. Croat. I. 147; 153.).

A Frangepán fivérek egészen 1449-ig közösen bírták atyai javaikat, amikor is felosztották maguk között. Az osztozkodáskor Hreljint Frangepán Iván kapta meg, Buska megyével, Veglia egy részével és Zenggel együtt. Iván grófot Hreljinben egy Bolia nevű familiárisa (potknežina) helyettesítette, aki ugyanezen (1449) év december elsején az urát képviselte a grizsaneiek, a belgradiak és a drivenikiek közti perben. Rajta kívül megemlítették a hreljini KirilićPétert is. Ám hamarosan, Iván gróf elidegenedett a fivéreitől, mivel elfoglalta Veglia egészét, s behódolt a velenceieknek. Ez után Hreljin vára Frangepán István gróf kezére került, hogy István gróf megegyezett e Iván gróffal, vagy elhódította tőle, az nem ismert. István gróf 1465-ben Hreljinben lakott, s az „udvarában” szolgált egy Jekević Miklós nevű szolgája, aki ezt szép glagolitaírással le is írta. Az írás István gróf 12 éves fiát, Bernátot is megemlíti (Šurmin: im. 181, 242.). 

Frangepán István a Hreljiniektől a kereskedelem után szedett adót, sőt a zágrábi polgárokat is fizetésre kényszerítette, akik azt erősen sérelmezték, mivel egyik kiváltságukként mentesültek a kereskedelmi illeték megfizetése alól. A zágrábiak ezért panaszt tettek a királynál, s az ügyben eljáró Országh Mihály udvarbíró, az 1481. február 21-én, Zágrábban megtartott tárgyaláson eltiltotta István grófot a további adóztatástól (Tkalčić: Monum. Zagrab. II. 406.). Ez időben Korvin Mátyás király is Zágrábban tartózkodott, s március elsején új adománylevelet állított ki István grófnak és fia, Bernátnak Hreljin városára és annak bakaraci kikötőjére, valamint más várakra is. Az adománylevelet Mátyás, Beatrice királynéval is jóváhagyatta (Thallóczy-Barabás, im. II. 159.) Frangepán István gróf ez után nem sokkal elhalálozott, s örökébe fia, Bernát lépett, aki már 1491-ben felújítatta és megszépítette a hreljini Szt. György templomot. A horvát sereg udbinai veresége jó okot adott arra Bernát grófnak, hogy a korbavai püspököt és káptalanját Modrusba menekítse. A káptalan egy része, a hreljini Szt. István protomártír kápolna mellé telepedett le. Ez időtől, Hreljinben három kanonok élt, akik közül az egyik plébános is volt. Hamis az, az elképzelés, amit egyesek állítanak, hogy Hreljinben más vinodoli településhez képest csak egy kanonok volt, míg a többi csak capellanius portinarius (?) volt, akiket csak utóbb kezdtek a kanonokok közé sorolni. A 16. szd. elején, Hreljint a modrusi gróf, Hromčić György nevű familiárisa irányította (Lopašić: Hrv. urbari, 41), aki 1493-ban a török támadás elől megszökött Modrusból. A Bernát gróf fiai által még közösen élvezett Frangepán javak, Hreljinnel együtt, Bernát unokájának, a még fiatalkorú Frangepán Istvánnak jutottak. Az I. Ferdinánd király gyámsága alá került Frangepán István gróf, fel sem kereshette várait, melyeket idegenek irányítottak. Majdnem ugyanígy járt akkor is, miután a nagy kínkeservvel visszaszerzett javai legfőbb kormányzójává Gusics Jánost tette meg, aki számos tanúvallomás szerint, erőszakos és lelkiismeretlen ember volt, sőt gyakran rossz hatással volt saját urára is. Miután István gróf sógorságba került Zrínyi Miklós gróffal, 1544-ben birtokegyesítési szerződést kötöttek, mely alapján István gróf, 1550-ben Zrínyi Miklósnak és utódjainak adta Hreljint, Dubovacot, Novigradot, Skradot, Grobnikot és Bakart, azaz leánytestvére, Frangepán Katalin részét, majd István gróf a saját részéről is rendelkezett, azt meg unokaöccseinek, Zrínyi Györgynek, Kristófnak és Miklósnak szánta. 

Így 1550-től Zrínyi Miklós gróf uralta Hreljint. Mindenesetre, Hreljin várként is figyelemreméltónak számított az ország védelmében. Ennek okán, Lenkovics Iván tábornok is kiemelte az 1563-as, a horvát végvidék várairól készített jelentésében, hogy a Zínyiek birtokában található Hreljin várát érdemes őriztetni és fenntartani (Lopšić: Act. coniur. III. 432.). Zrínyi Miklós bán halála után Hreljint, a már említett fiai, a legidősebb fiú György irányítása alatt birtokolták tovább. Zrínyi György 1599-ben, a tengermelléki Zrínyi javak vezetését, Csikulin Lajosra bízta, akit már a következő évben saját fivére, Csikulin Gyula követett. 

Zrínyi György halála után, a javak irányítását fivére, Miklós vette át, s az ő idejében, 1605-ben készült el az első ismert hreljini urbárium, mely szerint a hreljiniek a várbeli „bérleményük” (? bir) után 424 librét tartoztak fizetni készpénzben, ezen kívül más természetben fizetendő adójuk is volt, mint pld. a „sulj” (a legelő jövedelme utáni, vagy legeltetési illeték), amit marhában kellett fizetni, hasonlóan a grobnikiakhoz. A „bir” megfizetése alól mentességet kapott Zebić György, Basan (Kukuljević) ispán, Kos György, Pušić Gáspár, Bukara Gáspár, Stanić, Hrabar Máté, de ahogy más adótól is, így ettől is mentesek voltak a nemesek. Akinek lova volt, annak érdemes volt vadászokat szállítani Bakarból Javornikba. A boradót „patakban” fizették, stb. Hreljinben is szedtek kereskedelmi illetéket az áruk után, ahogy Bakarcban is kikötői illetéket kellet leróni az áruk után. Hreljineben a legnagyobb áruforgalmat a szekereken szállított, fűrészáru jelentette. A hreljini vára alá tartozott néhány vlach is, akik a legelőhasználatáért (sulj/suljavina) a birkáik egy részével tartoztak fizetni. Eezek a pásztorok a hegyekben éltek. A „patakban” fizetendő boradót a grascsiknak (grašćik= adószedő segéd) kellett a várba fuvaroztatnia, aki ezért 2 szpuda (spuda=48 l) bort kapott. A kereskedelem Bakaracnak, Bakarnak, Javorniknak és Lokve-nek irányult, így azok a fuvarosok, akik a bakari úton áthaladtak Lokve-n, kereskedelmi illetéket fizettek Hrelnjben és Bakarban. Érdemes felsorolni azon hreljini valchok nevét akik un. „vlach bír-t” fizettek:… (Laszowski: Urbar vinodolskih imanja).

Zrínyi Miklós 1612-es halála után, Hreljint és a többi Zrínyi javakat fia, ifjabb Miklós vette át, aki a birtokot a maga és fiatalkorú György öccse nevében irányította. A fivérek sohasem osztották fel javaikat. Miklós 1625-ben halt meg, Györgyöt pedig Vallenstein mérgezte meg 1626-ban, így a Zrínyi javakat, György fiatalkorú fiai, Miklós és Péter örökölték meg. Míg nagykorúak nem lettek, addig a birtokaikat a gyámjuk irányította, de nagyon rosszul. Miután a Zrínyi fivérek átvehették javaikat, 1638-ban fel is osztották azt egymás között, ám Hreljin és a tengermelléki javak, közös irányítás alatt maradtak 1649-ig, amikor is újra osztoztak és Hreljint a többi tengermelléki birtokkal Zrínyi Péter gróf kapta meg. Amikor 1655-ben Pétert horvát bánná választották, a javait felesége, Frangepán Anna Katalin irányított nagy gonddal. Összességében Zrínyi Péter bán és felesége gyakran tartózkodott Hreljiben, de ez így volt a többi, vinodoli váruk, különösen Kraljevica esetében is. 

Az 1670-es év kezdete a dicső Zrínyi és Frangepán család bukását hozta. A javaikat 1670. június 27-én, a kamara elkobozta, amit küldöttjei, Prašinski Péter és Špoljarić Ferenc és Znika hreljini (városi és vár) bíróval hajtottak végre. A lefoglalásról készített jelentésükben leírják, hogy a várhoz 180 jobbágy tartozott, s városnak fizetendő, „bir”-nek nevezett adójuk évente 200 forintot tett ki. Borból 200 dézsányi (kabla), birkából 24, marhából 10 forintnyi jövedelem jött be évente. A jobbágyok és a polgárok a földesúrnak szokásos robot fejében az uradalom szőlőit kellett megművelniük. Az alávetetteknek fegyveres szolgálatot is kellett teljesíteniük, mely során a végekre kellett menniük, vagy ahová parancsolták őket. A bizottság Grubešić Máté atyát nevezte ki a birtok irányítójának (Rački: Acta coniur. 580.). Szinte csoda, hogy a Zrínyiek eme vára érintetlen maradt a német katonák fosztogatásától, noha a többi várukat őrült mód kirabolták. A dúlás elmaradása alapján feltehető, hogy Hreljin vára viszonylag alacsony felszereltséggel bírt, miután a Zrínyiek inkább Grobnikban és Kraljevicában éltek. A néhai Zrínyi Péter kiskorú fia Ádám számára 1672-ben készített értékbecslés, más várakkal ellentétben, nem is tartalmazza Hreljin leltárát, csak a várost és a kastélyt említik, melyeket 400-500 forintra értékeltek. Ez pont annyit tett ki, amennyit a kicsiny Grizsane vára ért. A birtokhoz 170 jobbágy és 10 inÐuilinus (bérlő) tartozott, akik a legkülönbözőbb adót fizettek természetben és robotban. Különadóként, un. „podsnježnaka” fizettek kecskéből. A várhoz tartozott még a Knežija szőlőbirtok, valamint némi szénakaszáló. A vámilleték Hreljinben és Bakaracban évente 255 librét tett ki. A Rakovac patakon volt egy városi malom. A várban egy, évente 39 forintot húzó kastellánus volt. Ekkoriban még Hreljinhez tartozott Lič falu is, így mind összesen az uradalmat 16.257-23.421 forintra értékelték. (Aestimatio bonor. Zrin.-Frangep. a zágrábi Állami levéltárban. – Lič faluról e könyv egy külön fejezete beszél.).

Zrínyi Ádám gróf egészen az 1691-es haláláig, csak birtokainak felét élvezhette, míg a másik fele a magyar kamaráé maradt. A bécsi kamara 1692-ben elutasította az özvegy igényét férje birtokaira, sőt azokat a magyar kamarától is elvonta, így Hreljin az udvari kamara irányítása alá került. 

Miután 1726-ban megkezdték az új, Károlyváros és Fiume közti Károly főút építését, a hreljiniek megkezdték átköltözésüket a közeli Piketbe. A hreljini várkastély ekkoriban már üres és romos volt, de az embereknek is nehéz volt élni a romok között és Hreljin körüli pusztaságból. 

Az 1789-es esztendőre hreljini káptalant is felszámolták, majd 1790-ben a hreljini pap is a piketi Szt. György templomba költözött, mely utóbb a hreljini plébánia temploma lett. Ettől az időtől Hreljin teljesen elnéptelenedett. Még érdemes megemlíteni, hogy 1757-ben Zandonatija Antal megpróbált egyezséget kötni a hreljiniek és az uradalom irányítását a kamarától átvevő banki küldöttség között, hogy az adót és a robotot természetben róhassák le. Miután 1778-ban Bakar szabad királyi várossá nyilvánították, alárendelték az egész, Terszáttól Kraljevicáig terjedő vidéket, s így Hreljint is. Utóbb ez változott, s Hreljin jelenleg önálló közigazgatási körzet (općina) bír a szusáki járáson belül. 

povjesne crtice, Zagreb 1923. (151-163. oldal) /Szatanek József/


Forrás:

Gj. Szabo: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 181-182. oldal.)

EMILIJ LASZOWSKI, Gorski kotar i Vinodol dio državine knezova Frankopana i Zrinskih, mjestopisne i 

GPS: É 45° 16.468 (45.274467)
K 14° 36.155 (14.602582)
Új feltöltések, frissítések
26JúnBernecebaráti - templom
19JúnSopron - Vár
18JúnHybbe - templom  ▪  Hrvatski Čuntić - Čuntić, Csuntics  ▪  Hreljin - Vár  ▪  Hrastovica - Hrasztovica  ▪  Hosszúpereszteg - Dénesdi vár  ▪  Hosszúaszó - templom  ▪  Hőnig - Újvár  ▪  Homoródújfalu - unitárius templom  ▪  Homoródszentpéter - templom  ▪  Homoródszentmárton - templom  ▪  Homoródjánosfalva - templom  ▪  Homoróddaróc - templom  ▪  Homoródbene - templom  ▪  Homoród - templom  ▪  Höltövény - templom  ▪  Hollólomnic - Vár  ▪  Holics - Újvár
Ajánlott látnivalók
Béla várkastélya 1
BélaBéla várkastélya 1
Somlyó, Şimleu, Magura hegy
SzilágysomlyóSomlyó, Şimleu, Magura hegy
Keresési előzmények
Hreljin - Vár