Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bács - BačSzerbiaVajdaságBács-Bodrog vármegye - Bács

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

A vajdasági területek felett a középkorban gyakorolt uralom fenntartásában jelentős szerepet játszó Bács várának ötszögletű tömbjét még napjainkban is körbeveszik a Mosztonga-patak vizéből táplálkozó vizes árkok, amiket a középkorban széles mocsaras vidék övezett. A teljes egészében téglából emelt várfalak sarkait vastag falú tornyok tagolják, ebből négy kerek, míg egy négyszögletes alakú védőmű. Bejáratát a D-i oldalon létesítették az egykori építőmesterek. Napjainkra ez a rész már teljesen elpusztult, tégláit régen elhordták a környékbeli népek. Korabeli adatok szerint még egy barbakán {elővédmű} is vigyázta a bejáratát. Belépve a nagy területű várudvarra, az É-i oldalon láthatjuk a lakóépületeket a várfalhoz tapadva, míg a DK-i részen emelkedik a napjainkban is teljes épségben fennmaradt hatemeletes lakótorony. Mögötte kút és ciszterna mélyül a talajba. Eddig kétszer végeztek kisebb mértékű régészeti kutatásokat a történelmi emlékhely területén. Megállapították, hogy az É-i négyszögletes saroktorony emeletén rendezték be a várkápolnát. Bács erősségének várfalai napjainkban is emeletnyi magasságban állnak, de megóvásukra egy 2006-ös terepbejárás tanúsága szerint még nem történtek lépések.

Megközelítése:

A magyarországi Tompa határátkelőnél átjutva Szerbia állam területére haladjunk Szabadka {Subotica} és Zombor {Sombor} városokon keresztül majd D-i irányba fordulva a 18-as számú mellékúton egészen Bács {Bač} községéig. A település Ny-i oldalán, erdős-bokros területen emelkedik a középkori téglavár elhanyagolt tömbje, amit szabadon bejárhatunk.

Története:

A Szent István király alapította Bács vármegye székhelyén először valószínűleg földvár épült, ami az országosan feltárt és megismert ispánsági központokhoz hasonlóan gerendákból rekeszes szerkezetűre megépített és földdel töltött erődítmény lehetett Miután 1072-ben a magyar királyi sereg elfoglalta a bizánciaktól Szerém várát, ide telepítették át a görög keleti ortodox püspökséget. A feljegyzések szerint eleinte még görög papok végezték az istentiszteleteket is a bácsi egyházban. A jelentős forgalmú, virágzó településről Idríszi arab világutazó számolt be az 1154-es élménydús feljegyzéseiben. A magyar-bizánci háborúk során többször is elfoglalták a görög seregek, így például 1164-ben maga Mánuel bizánci császár vonult be csapataival. A XIII. század elején került egyesítésre a kalocsai érsekség a bácsival, aminek székhelyéül a gazdag kereskedővárost, Bácsot jelölték ki. A forgalmas vásárairól híres települést az 1241 – 42-es tatárjárás idején felégették, elpusztították a tatár lovas hordák. A következő évtizedekből nem maradtak fenn adatok, hogy a lerombolt földvár helyett valamilyen erősség működött volna. A történészek álláspontja szerint csak Anjou Károly király parancsára emeltek 1338 – 1342 között újabb erősséget a mocsarak közül kiemelkedő földháton. Az első, napjainkig fennmaradt írásos említése viszont jóval későbbről, csak 1435-ből származik, amikor a kalocsai érsekség mondhatta a magáénak. A környező jobbágyfalvak alávetett népessége ide hordta be a földesúrnak járó szolgáltatásokat és adókat. Az 1514-es Dózsa György vezette parasztháború idején a környéken jelentős számú keresztes hadak gyülekeztek, előlük a rettegő Frangepán Gergely kalocsai érsek bemenekült a bácsi erődítménybe. Rövidesen azonban a harcedzett nándorfehérvári helyőrség katonái szétverték a blokádot fenntartó fegyveres parasztokat. A törökkel vívott 1526-os sorsdöntő mohácsi csatában a magyar sereg fővezéri tisztét Tomori Pál kalocsai érsek látta el, aki odaveszett az öldöklő küzdelemben. A győztes szultáni sereg rövid időre megszállta szeptemberben, majd kivonultak falai közül. Az állandó oszmán jelenlétre majd 1529-ben került sor, de a hódoltság északabbra terjedésével egyre kevesebb létszámú fegyveres állomásozott falai között. Így egy 1543-ból származó lajstrom szerint mindössze 106 főnyi zsoldos vigyázta falait, akik közül sokan a törökkel szövetséges rácok {szerbek} közül kerültek ki. Nincs pontosabban részletezve, de 1604-ben rövid időszakra elfoglalták a keresztény csapatok, aminek visszafoglalására csak két esztendő múltán indultak el a muzulmánok.

Beérkezésüket azonban nem várták meg a várbeliek, hanem a védőműveket több helyen is puskaporral felrobbantva, elmenekültek a várból. A megszálló oszmán sereg rövidesen helyreállítatta a romos részeit. 1628-ben már mindösszesen 6 topcsi {tüzér} és 10 főnyi gyalogos strázsálta falait, amit ismeretlen létszámú délszláv martalóc egészített ki. A Buda várának véres ostrommal való visszafoglalása után déli irányban előretörő Habsburg sereg 1686. második felében kardcsapás nélkül vonult be a török által kiürített téglavárba. A következő időszakban a császári szolgálatba szegődött rácok fegyveresei állomásoztak falai között. Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kezdeti szakaszában játszotta, amikor 1704. júliusában az ostromló kurucok felgyújtották az épületeinek tetőzetét, de elfoglalni nem tudták a hevesen védekező osztrák és rác helyőrségtől. A következő esztendőben azonban a hadi helyzet romlása miatt a német várkapitány felrobbantotta a védőműveit, majd elvonult. A továbbiakban már az időjárás könyörtelen vasfoga társulva a környékbeli lakosság bontásaival fogyasztotta a téglavár falait és épületeit. Egyedül a magas lakótorony maradt meg teljes épségben, mivel azt termények tárolására használták. Korabeli adatok szerint csak 1842-ben a bácsi főispán szigorú tiltására hagytak fel a várrom tégláinak elhordásával, de azóta is gazdátlanul pusztulnak a történelmi viharokat látott épületrészek. Két ízben végeztek területén régészeti ásatásokat, de megóvása még a jövő feladatai közé tartozik.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 270. old.

Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 166.-- 167. old.

Csorba Csaba: Regélő váraink {1997}30.-- 33. old.

Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona {1996}15. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 73. old.

Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955} 304. old.

Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}182. kép

Winkler Gusztáv: Reneszánsz erődépítészet Magyarországon {2004} 150. old.

Várak – kastélyok – templomok {2006 / 2. szám} Csorba Csaba cikke 25. old.

{Szatmári Tamás} 

GPS: É 45° 23.582 (45.393028)
K 19° 13.295 (19.221579)

A ma Szerbia-Crna Gora területén lévő, vajdasági, Duna melléki vár legkönnyebben, Hercegszántó határátkelőhelyi átlépéssel közelíthető meg: Hercegszántó – Bezdan – Zombor (Sombor) – Stapar – Doroslovo – Srpski Miletić – Odžaci – Deronje – Bač útvonalon . Maga a vár a település belterületén található, a Mosztonga patak mentén, attól körbeölelve. A vár romjai a sík terep miatt már messziről láthatók, így a megtalálása nem ütközik nehézségekbe. (teljes táv Hercegszántó átkelőhelytől: 81 km. ).