Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Liptóújvár - Liptovský HrádokSzlovákiaFelvidékLiptó vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Annak a helynek a közelében, ahol a Béla patak beletorkollik, a Vág folyóba, emelkedik egy kisebb dombon Liptóújvár. Bár tőle D-re, egy 796 méter magas hegy tör az ég felé, mégsem ide, hanem egy kicsiny sziklára építette az erősség legkorábbi magját a XIV. század elején az Anjou király hűségére tért Doncs mester. Eleinte mindössze a Ny-i, négyzetes és a K-i, patkó alakú toronyból állt, amik a hosszúkás palotaépületet fogták közre. Az egész csak egy 40 x 10 méteres területet foglalt el, tehát a kisméretű várak közé tartozott. Az évszázadok múltán kényelmetlenné és szűkössé váló rideg erődítményt Zay Magdolna úrnő utasítására bővítették ki egy nagyméretű, reneszánsz stílusú várkastéllyal. A továbbiakban itt laktak a környék jobbágyfalvainak uradalomi központjául szolgáló Liptóújvár földesurai, míg a középkori erődítmény romossá vált. A főnemesi lakószárnyakban az 1970-es években a környező vidék lakóinak népviseletét bemutató kiállítást rendeztek be, majd 1990-ben kiürítették termeit. Az épület rövidesen romlásnak indult, aminek csak 2001-ben vetett véget, az hogy magánbefektetői társaság megvásárolta és terveik szerinti kényelmes vendégfogadót alakítottak ki az évszázados falak között.

Története:

Az Árpád-házi királyok uralkodása idején szláv ajkú népességével gyéren lakott területnek számított Liptó vidéke. Az óriási erdőségekkel borított hegyek között a völgyekben létesültek az első falvak, melyek a zólyomi királyi erdőispán igazgatása alá tartoztak. A XIV. század elején Trencsén várából kiindulva hatalmas magántartományt hozott létre Csák Máté oligarcha, aki előtt kénytelen volt meghódolni Csorba Domokos fia Dancs mester zólyomi ispán. Korabeli oklevél szerint Dancs 1314-ben látta elérkezettnek az időt, hogy a Rozgonynál vívott vesztes csata után meggyengült Máté nagyúrral szakítva az egységes királyság visszaállításáért harcoló Anjou Károly uralkodó zászlaja alá álljon.

Katonaságával felszabadította a későbbi Árva, Liptó, Turóc vármegyék vidékét. Eme hűséges szolgálatokért jutalmul az uralkodó Dancs mestert megerősítette zólyomi erdőispáni tisztségében, egyúttal nagy földbirtokokat adományozott neki. Egy 1316-os forrás szerint megkapta „Belezk” birtokát, ahol a báró rövidesen felépítette Lipóújvár erősségét. Az „Újvár” megnevezés arra utalt, hogy a közelében emelkedett a még a tatárjárás viharának elmúltával emelt Liptóóvár királyi erődítménye. Újvár egészen 1341-ig képezett magánbirtokot, mikor is cserével a királyi Kamarához került. Irányítójának a liptói királyi ispán számított, aki többször is oklevelet keltezett falai között. 1430-ban Zsigmond király a feleségének, Cillei Borbálának zálogosította el. Három esztendő múlva egy rövid időszakra, a területre betört zsákmányoló cseh husziták foglalták el Holy Prokop vezetésével. 1440. decemberében várnagya, Tarkői „Rikalf” János a lengyel származású Ulászló magyar király zászlaja alatt harcolt az ellentáborhoz tartozó Erzsébet királyné híveivel. Ulászló király a győzelme után jutalmul neki is adományozta a váruradalmat, melyhez a környező jobbágyfalvak lakói tartoztak földesúri szolgáltatásokkal. 1449-ben azonban meg kellett hajolnia a Felvidék középső területeit megszálló Jan Giskra cseh huszita zsoldosvezér előtt. Liptóújvár leghírhedtebb időszaka 1450-ben következett el, amikor a lengyel Peter Komorowsky rablólovag hatalmába került közelebbről ismeretlen módon. A korszak hírhedt fosztogatójának számító báró emberei álltak őrséget Likava, Blatnica és Liptóóvár erősségeiben is, így a messzi vidékek korlátlan hatalmú urának számított. Fegyveresei dúlták-fosztogatták a környékbeli településeket, kirabolták az utakon közlekedő kereskedőket. Jellemző a hatalmára, hogy bár 1453-ban V. László magyar király egyik kedvelt hívének, Szentmiklósi Pongrác bárónak, adományozta oda Liptóújvár, Liptóóvár és Likava birtokokat, de a főnemes ezeket nem tudta elhódítani Komorowsky harcedzett embereitől. Komorowsky uralmának csak 1462-ben szakadt vége, mikor Szapolyai István királyi hadvezér csapatai foglalták el más várakkal együtt. Hunyadi Mátyás király a környék jobbágyfalvainak birtokközpontjául szolgáló várat Rikalf Zsigmond nemes úrnak adományozta oda.

Rikalf báró azonban rövidesen az időközben újra rablólovaggá züllő Komorowsky táborába állt és együtt dúlták-fosztogatták a környék kisebb birtokosait. Sőt rövidesen csatlakoztak az uralkodó politikájával elégedetlen főnemesek összeesküvéséhez, akik Kázmér lengyel herceget hívták be trónkövetelőnek. Tervük azonban csúfos kudarcot vallott, a haragra gyulladt Mátyás király pedig sereget küldött, amely sorra megostromolta és elfoglalta Komorowsky várait. Így került Liptóújvár ismét királyi kézbe. Miután Mátyás királynak nem született utóda feleségétől, Beatrix úrnőtől, elhatározta, hogy törvénytelen fiúgyermekét, az 1479-ben mindössze hat éves Jánost nevezi az újonnan felállított liptói hercegség élére és egyúttal Hunyad grófjának is kinevezte. A következő években az uralkodó minden felszabaduló birtokot {legyen az kihalás, hűtlenség miatti} Corvin Jánosnak adományozott, hogy ezzel a királyság legnagyobb földesurává téve, minden esélye meg legyen a trón elérésére. Korabeli forrás szerint 1490-ben már a herceg magánvagyonát 30 vár, 17 várkastély, 47 mezőváros és kb. 1000 jobbágyfalu jelentette. A főnemesek által félve tisztelt Mátyás halála után azonban nem Corvin János liptói herceget, hanem a gyenge akaratú, cseh származású Ulászlót választották meg magyar királlyá. János herceget pedig ellenlábasai igyekeztek minél több váruradalomtól megfosztani, peres úton vagy nyers erőszakkal. Így 1496-ban már Liptóújvárt is magának kaparintotta meg a korszak legnagyobb birtokgyűjtője, Szapolyai István nádor. Halála után két fia, György és János örökölte meg, akik közül az előbbi elesett 1526-ban a törökkel vívott vesztes mohácsi csatában, míg az utóbbit a köznemesség magyar királlyá választotta. Rövidesen azonban a hadiszerencse ellenfelének Habsburg Ferdinánd osztrák főhercegnek kedvezett, akit szintén magyar uralkodóvá koronáztak. Zsoldos seregei több ütközetben legyőzték János király híveit és megszállták a Felvidéket. Korabeli forrás szerint Liptóújvár erődítményét Pekry Lajos katonaságai foglalta el, aki 1533-ban vitézsége elismeréséül neki adományozta a közeli Likava várával együtt. Négy esztendő múltán azonban koholt vádak alapján Pekryt letartóztatták és bírósági tárgyalás nélkül az ausztriai Grác városában börtönözték be. Innen csak a magyar országgyűlés többszöri követelésére 1544-ben engedték szabadon a beteges, megtört egykori vitéz katonát. Mivel Liptóújvár még elfogatása kezdetén elkobozták, a likavai várába vonult vissza. A következő időszakban Balassa János főnemes vette zálogba, akit később szintén ártatlanul vetettek fogságba Pozsonyban. Miután az uralkodó kegyelmében részesítette, továbbra is a magáénak mondhatta, majd 1577-ben bekövetkezett halála után fia, Bálint örökölte meg. Balassi Bálint a korszak híres reneszánsz költőjeként viharos élete során többször is járt itt, sőt egy 1587-ből származó feljegyzés szerint a királyi Kamara segítségével, 3300 forint értékben, erős kőfallal vetette körbe a dombon álló korai várat. 1589. szeptemberében azonban Bálint úr átadta összes birtokát testvéröccsének Ferencnek, majd egy éjszaka lóra ülvén eltávozott Lengyelországba. Csak a török elleni háború kitörésének hírére érkezett vissza, majd az Esztergomot ostromló seregben harcolva esett el. Birtokait kiskorú fia János örökölte meg, aki azonban 1601-ben meghalt, így a nagynevű família ezen ága férfiágon kihalt. Liptóújvár váruradalma visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. Rövidesen Sándorffy Miklós nemes úr 33 ezer aranyért zálogba vette a birtokot, kinek felesége, Zay Magdolna a szűkös, lakás célra már alkalmatlanná vált középkori erősség lábánál egy reneszánsz stílusú várkastélyt építtetett fel. A korabeli feljegyzések szerint 1603-ra már lakhatóvá vált a kényelmes főúri szállás. A török hódoltság véres csatamezőitől biztonságos távolban meghúzódó épületet a magáénak mondhatta még az Ostrosith família, akik közül Mátyás úr belekeveredett a Habsburg Lipót császár és király elleni összesküvésbe. Miután tervük kiderült, a megtorlás részeként zsoldos katonaság foglalta el Liptóújvárt. 1678 őszén rövid ideig Thököly Imre kuruc felkelői tartották hatalmukban. Miután 1703-ban fiú utód híján kihalt az Ostrosith família, Habsburg Lipót császár a hűséges udvari emberének számító Liechtenstein Jánosnak adományozta oda. A rövidesen kitörő II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején nem játszott semmilyen szerepet a katonai szempontból jelentéktelen várkastély, amit a „nagyságos fejedelem” 1706-ban vitézségükért Radics Andrásnak és Ordódy Györgynek adományozta oda. Radics András brigadéros ezen év szept. 30 és okt. 14.-e közötti időszakban a Rabutin császári generális serege által ostromolt Kassa városának kuruc parancsnoka volt. Valószínűleg az ekkor kivívott győzelemért jutalmazta meg az uradalommal Rákóczi. A vesztes trencséni csata után előretörő Tollet császári generális zsoldosai ezt a vidéket is elfoglalták Csajági János hátráló kurucaitól. A háborús idők után visszatért Lichtenstein János báró helyreállítatta az épületet. 1731-ben bekövetkezett halála után örököse Emánuel herceg 170 ezer aranyért eladta a hatalmas uradalmat a királyi Kamarának. 1762-ben megalakították a liptóújvári és likavai királyi kamarauradalmakat, ahol a környék hegyeiből leúsztatott fákat dolgozták fel. A romossá vált középkori erősség lábánál emelkedő várkastélyban az uradalom tisztségviselői laktak, ezért mindvégig jó karban tartották, gondozták.

1802-ben jelentős mértékben átalakították az eredetileg reneszánsz stílusú várkastélyt. Az 1970-es évektől a Liptói múzeum szlovák népművészeti kiállítását lehetett megtekinteni termeiben, ami 1991-ben elköltözött innen. A magára hagyott épület pusztulni kezdett, vandálok és tolvajok rongálták a műemléket. Szerencsecsillaga 2001-ben ragyogott fel ismét, amikor egy magántársaság vásárolta meg és szépen helyreállítatva vendégfogadót nyitott a több évszázados egykori főúri várkastélyban. Az udvarán emelkedő középkori vár még romos, restaurálása nem történt meg.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 452. 453. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 165. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarorsz. {1977} 208. 209. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 127. 128. old.

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon II. {1995} 20. és 22. kép.

Ludovit Janota: Slovenské hrády II. {1935, hasonmás 1996} 128. 132. old.

Csorba – Marosi – Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 186. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 99. old.

Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 72. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 698. old.

AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} 75. 76. old.

Takács Tibor: Felvidéki várak {1999} 123. 127. old.

Csorba Csaba: Legendás váraink {1999} 196. 197. old.

Veresegyháziné: Magyarország történeti – topográfiai kislexikona {1996} 142. old.

Ján Hajduch: Slovenské hrady {1972} 230. – 231. – 232. képek

Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpátmedencében {2001} 530. kép

Mednyánszky Alajos: Festői utazás a Vág folyón {1825, hasonmás 1981} 18. 22. old.

{Szatmári Tamás} 

GPS: É 49° 2.752 (49.045864)
K 19° 43.978 (19.732973)

Szlovákia középső vidékén, a Magas és Alacsony Tátra hegységek között, a Vág folyó völgyében, Liptószentmiklós {Liptovský Mikuláš} városától K-i irányban, autópályán vagy az E 50-es főúton érkezhetünk meg Liptóújvár {Liptovský Hrádok} településére, ahol az alacsony sziklán emelkedő vár és azt övező, szépen helyreállított várkastély emelkedik. Ez utóbbiban napjainkra {2005} egy minden kényelemmel ellátott, romantikus vendégfogadót rendeztek be új tulajdonosai, míg a középkori kővár még romos állapotú.