Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Revistyeváralja - Revištské PodzámčieSzlovákiaFelvidékBars vármegye - Revistye (Revištský hrad)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Revistye vára:

A Garam folyó völgyében megbújó kicsiny Revistyeváralja {Revištské Podzámčie} település feletti 305 méter magas hegyen árválkodnak Revistye középkori várának omladékai. Innen a meredek sziklacsúcsról a Garam folyó mellett vezető kereskedelmi utat kitűnően ellenőrizhették az erősség földesurai. Az erősség alakja É – D-i irányú, hosszan elnyúló, követi a hegycsúcs alakját. Az ÉNy-i sarkában létesítették a bejáratát, amely egy falszoros kapunyílásán át vezetett az alsóvár udvarára. A középkorban itt állt egykori gazdasági épületekből, raktárakból és istállókból napjainkra semmi sem maradt fenn, a várfal K-i sarka pedig a föld felszínéig leomlott. A hosszúkás sziklagerincen emelkedő felsővárba egy kör alapterületű kaputornyon keresztül lépünk be. Ez az épületrész szinte teljes magasságig fennmaradt, sőt még a vakolatának nagyobb darabjai is dacolnak az évszázadok mindent elpusztító időjárásával. A több méternyi magasságig még fennálló D-i és K-i palotaszárnyak romjait egy 2004-es adat szerint megtisztították a bozótos növényzettől, így észrevehetjük a ciszterna négyzetes üregét is. A hegygerinc É-i végén a hosszúkás palotaépület két oldalfala mered az ég felé. Egyre jobban leomló kőfalában a nagyméretű ablaknyílások felett kisebb lőrések sorakoztak egykoron. A felsővár legmagasabb pontját, a Garam folyó melletti szédítően meredek oldalú sziklacsúcsot a négyszögletes öregtorony napjainkig fennmaradt két oldalfala tölti be. Régi fényképek tanúsága szerint az 1900-as évek elején még viszonylag épen állt a felsővár tömbje, de régészeti feltárás és restaurálás nélkül a revistyei vár egyre romosabbá vált.

Néhány éve rekonstrukciós munkálatok kezdődtek el a várban és a 2017 tavaszi bejárás alkalmával láthattuk, hogy Uniós források mentén, nagyon szépen haladnak a munkálatokkal.

Története:

A Garam folyó kanyargós völgyében lévő termékeny birtokot Árpád-házi II. Endre király 1228-ban adományozta oda a Miskolc-Bés nemzetséghez tartozó Vezekényi-Palásti családnak. Engel Pál történész szerint Revistye várának korai magját Miskolc nembeli Bés {-1258 – 68 -} pohárnokmester, vagy unokatestvérei, Brézó és Péter építették fel.

A XIV. század elején, Csák Máté tartományúr uralma idején is eme Péter úr fiáé, Vezekényi Péter birtokát képezte a váruradalom. Mivel a Felvidék leghatalmasabb oligarchájának számító Csákok uralta vidék egészen a Duna folyóig és Nógrád vármegyéig húzódott, a kisebb nemes urak csak úgy maradhattak meg a tulajdonukban, hogy meghódoltak az erősebb Máté oligarchának.

Nagy valószínűséggel így tehetett Vezekényi Péter is. 1321 márciusában meghalt a hatalma csúcsán álló Csák Máté tartományúr. Röviddel ezután az uralkodó híve, Gutkeled nembeli Amadé fia Miklós csapataival betört a Csák tartományba, és elfoglalta Appony, Ugróc, Privigye és Bajmóc erődítményeit.

Eme sikerek láttán maga a király, Károly Róbert is hadba szállt. A királyi sereg Trencsénhez vonult felé, aminek várát véres ostromban, végül egyezség után, feladtak a védői. A Csák birodalom szívének eleste után a többi vár helyőrsége is feladta a posztját.

Valószínűleg a győztes uralkodó előtt időben meghódolt a Vezekényi család, mivel továbbra is megtarthatta a revistyei váruradalmát. Ebben az időszakban már Vezekényi Péter unokaöccse, egy Csopay nevű nemes mondhatta a magáénak.

1330 ápr. 17.-én az egykoron Csák Máté familiárisaként szereplő, majd a király hűségére tért Zách Felicián nemes úr a visegrádi királyi palotában, az ebéd ideje alatt, sikertelen merényletet kísérelt az uralkodói család ellen. A feldühödött férfi kardjával Károly Róbert király jobb kezét sebezte meg, míg Erzsébet királyné jobb kezének négy ujját levágta. A merényletet az, váltotta ki, hogy Erzsébet királyné öccse, Kázmér herceg, a későbbi lengyel uralkodó, erőszakot tett Zách úr leányán, Klárán. Az őrjöngő nemest végül az ott szolgálatot teljesítő udvari emberek tették ártalmatlanná, felkoncolva őt. A feldühödött Károly Róbert király által összehívott rendkívüli bíróság rövidesen meghozta az ítéletét, miszerint a Zách nemzetség tagjai harmadíziglen a halál fiai. Az e körön kívül állókat örökös szolgaságra vetik, teljes vagyonelkobzás mellett.

A borzasztó ítélet vonatkozott Zách úr vejére Csopayra is, akitől elkobozták a revistyei váruradalmat, őt, magát, pedig a haláláig börtönbe zárták, míg feleségét, Zách Felicián nagyobbik leányát Sebét, Becsei Imre lévai királyi várnagy az uralkodó parancsára Léva erőssége előtt lefejeztette.

A királyi Kamara birtokába jutott Revistye várát egy 1331-ből származó oklevélben „Ricse” várának említették. 1391-ben, oly sok várbirtokhoz hasonlóan ezt is magánföldesúrnak adományozta el a magyar trónra jutó Luxemburgi Zsigmond, így Revistyét Sárói László temesi ispán szerezte meg. Ez a férfiú volt a későbbiekben igen magas tisztségeket elért Lévai Cseh főnemesi família őse. 1442 körül Sárói László unokája, Lévai Cseh László bárótól Revistye várát elfoglalták az özvegy Erzsébet királyné {+1442} által az utószülött fia védelmére az országba hívott cseh husziták. A harcedzett katonák előbb Erzsébet királyné, majd annak halála után V. László király szolgálatában álltak, de vezérük Jan Giskra zsoldosvezér igazából nem ismert maga felett el senkit.

A felvidéki cseh uralom egyre nagyobb vidékekre terjed ki uralmuk alá hajtva a kisebb-nagyobb egyházi és világi földesurakat. Velük szemben I. Jagelló Ulászló ellenkirály, majd Hunyadi János kormányzó tehetetlennek bizonyult, ez utóbbi serege többször is vereséget szenvedett az ide vezetett hadjárataiban. 1449. július elején egy magyar sereg meglepetésszerű támadást intézett a huszita zsoldosok kezén lévő Körmöcbánya ellen.

Bár az ostrom sikertelen maradt, de foglyul ejtették Kollár Péter revistyei és saskői kapitányt, Giskra hívét. A várnagy, később kiszabadulhatott a fogságból, mert még 1456-ig ő parancsolt abban a két erősségben.

1462-ben Hunyadi Mátyás király kiegyezett a cseh Jan Giskra zsoldosvezérrel, aki a Szepesség elvesztése és Habsburg III. Frigyes császárnak a háborúból való kiválása után kénytelen volt meghódolni a magyar uralkodó előtt. Giskra vezér, a maradék várainak átadásáért cserében az Arad vármegyei Lippa és Solymos váruradalmait és 25 ezer aranyat kapott, a király pedig a zsoldjába fogadott csehekből megalakította az állandó zsoldos hadseregének a magját.

A királyi Kamara 1466-ban zálogba adta a revistyei váruradalmat Vitéz János esztergomi érdeknek, de az uralkodó elleni összeesküvést szövő Vitéz János esztergomi érsek 1472-ben kénytelen visszaszolgáltatni.

1477-ben Hunyadi Mátyás király a házasságkötése után feleségének, Aragóniai Beatrix királynénak adományozta többek között Revistye és Saskő váruradalmait. Férje halála után Beatrix, hogy elérje a királynővé való koronázását, Revistye és Saskő várait a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt, Nagylucsei Orbán egri püspöknek, a nádori jelenlét bírájának adományozta oda. 

Terve azonban nem sikerült, mert bár a püspök elfogadta a bőséges adományt, de ennek ellenére II. Jagelló Ulászló cseh királyt támogatta a magyar trón megszerzésében. 1490 után a Nagylucsei család megszerezte a Besztercebányától K-re emelkedő Zólyomlipcse várát is, aminek uradalmához tartozott Breznóbánya települése. 

Hamarosan, azonban birtokviták és egy malom tulajdona feletti per miatt feszültté vált a viszony a földesúr és alattvalói között. A főnemesi család több breznói bányászt is a zólyomlipcsei váruk börtönébe vettetett, ahol ketten az életüket vesztették. 1517. ápr. 30.-án a Nagylucsei famíliából Domján, László, Gergely és rokonuk Dóczy Ferenc a 600 főnyi lovasból, gyalogosból és felfegyverzett jobbágy élén megtámadta Breznóbányát. A katonaság lerohanta és kifosztotta a templomot, ahonnét a plébános elmenekült, de két káplánját halálra szúrták, és testüket lefejezték. A támadók kifosztották a házakat, a plébániára menekült emberekre pedig rágyújtották a tetőt. Ott is vesztek mind. 

Jagelló II. Lajos király rövidesen elrendelte a botrányos hatalmaskodási ügyben a vizsgálatot. Az elhangzott tanúvallomások alapján a Nagylucsei bárói családot hűtlennek és felségárulónak nyilvánították, és mint összeesküvőket fej és jószágvesztésre ítélték. Az uralkodó idéző levelét, mint azt a garamszentbenedeki konvent jelentette, Nagylucsei Gergely Saskő várában még a köteles tisztelettel vette át, de László úr a revistyei erődítménybe már be sem engedte a király emberét. Még cifrábban járt az a megbízott, aki Nagylucsei Domján zólyomlipcsei sasfészkét kereste fel. Őt, az apátság hiteles emberét, már a vár közelébe sem engedték, sőt, ocsmány, gyalázkodó szavakkal illették! Az 1519-es esztendőben Selmecbánya szabad királyi városa az uralkodótól okleveles adományt szerzett a közeli Szénás és Vihnye nevű jobbágyfalvakra. Nagylucsei István revistyei birtokos azonban erőszakkal is megakadályozta a helyszínen a királyi megbízottakat a birtokjog beiktatásában. A báró minden vele ellenkezni próbálót megfenyegetett, hogy a revistyei vár börtönébe záratja. 1523 szept. 21.-én az uralkodó a Breznóbánya felgyújtása miatt indított eljárást megszüntette a Nagylucsei bárói família ellen. Ez az eset is csak az uralkodói hatalom teljes hanyatlását jelezte a magánbirtokosokkal szemben.

A XVI. – XVII. század folyamán a Garam folyó völgyét ellenőrzése alatt tartó Revistye földesurai mindvégig a Nagylucsei Dóczy főnemesi család tagjai voltak. Az ágyúkkal vívott hadviselés idején sem alakították át a kicsiny belsőtornyos erődítményüket, így az megmaradt harmadrendű magánvárnak.

A Habsburg császári ház önkényuralma elleni hadjáratok idején kardcsapás nélkül kaput nyitottak a folyó völgyében felvonuló hadaknak, így 1605 végén Bocskai István hajdúcsapatainak, 1619 – 1623 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem seregének, majd 1644-ben I. Rákóczi Györgynek.

Korabeli forrás szerint 1647 tavaszán egy portyázó török sereg a Garam folyó völgyében dúlva-fosztogatva megrohanta és elfoglalta Revistye várát. A támadók kifosztották a kisméretű erősséget. Mivel még ebben az esztendőben férfiágon kihalt a dúsgazdag Nagylucsei Dóczy família, minden vagyonuk a selmecbányai kincstári bányakamaráé lett.

Viharos időszaknak számított 1664 májusa, mikor Souches gróf, császári generális seregével a töröktől visszafoglalta Nyitra várát, majd a Zsarnóca és Garamszentbenedek melletti csatákban legyőzte Kücsük Mehmed pasa török katonaságát. Revistye várbirtoka ekkoriban már a Lippay családé, kiktől 1676-ban megvásárolta a királyi Kamara.

Thököly Imre felkelő kurucainak hadjárata miatt, a bányavárosok védelmére, Revistye és Saskő várait erős császári őrséggel rakták meg, de a zsoldosok 1678. szeptember végén elszöktek a közeledő felkelők elől. Miután november 1.-én Wrbna császári generális a garamszetkereszti csatában legyőzte a francia segédcsapatokkal együtt támadó kuruc felkelőket, Thököly kiszorult a bányavárosok térségéből.

A területet ellenőrzésük alá vonó császári katonaság felrobbantotta Saskőt, míg Revistyét – nem tudni mi okból – továbbra is épségben hagyták. Az 1703 – 1711 között lezajló II. Rákóczi Ferenc által vezetett Habsburg császári ház elleni szabadságharc idején nem játszott semmiféle katonai szerepet a kicsiny erődítmény.1711 után sem rongálták meg falait, laktak benne, bár fokozatosan romlott az állapota.

Korabeli feljegyzés szerint 1792 körül az utolsó lakosai is kiköltöztek a roskadozó vár falai közül. A magára hagyott épületek és kőfalak egyre jobban pusztulásnak indultak.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 13011457 {1996}400. old.

Ludovit Janota: Slovenské hrady II.{1935, reprint 1996} 300.306. old.

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III.{1983}214. 215. old. 

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 216. 217. old. 

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}575. old. 

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon II. {1995}185. kép 

Csorba Csaba: Legendás váraink {1999}218. 220. old. 

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIIIXIV. századi Magyaror.on {1977} 181. 182. old. 

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond k.{1977} 145. old. 

AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 104. 105. old. 

Gerő László: Magyarországi várépítészet{1955} 210. old. 

Ján Hajduch: Slovenské hrady {1972} 161. 162. old 

/Szatmári Tamás/ 

GPS: É 48° 31.295 (48.521587)
K 18° 43.358 (18.722635)

Szlovákia középső részén, a Garam folyó völgyében vezető 65-ös és E 571-es főútvonalakon érhetik el a személygépkocsival közlekedők Zsarnóca városát, melynek közelében É-felé egy mellékút vezet Revistyeváralja (Revištské Podzámčie) községbe. Már messziről látható a közvetlen közelében emelkedő erdős csúcs a várrommal, amihez egy jelzett túristajelzésen jutunk fel a DK-i oldalon, nyílegyenesen a romokhoz. Az elmúlt években aszfaltozott, bár keskeny autóút és parkoló várja a vár látogatóit. A parkolótól negyedórás könnyű sétával érhetjük el a várat.