Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Komlóskeresztes - ChmeµovSzlovákiaFelvidékSáros vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Komlóskeresztes – templom

Az egykori Sáros vármegyében, Eperjes városától ÉK-re, 20 km távolságban fekszik Komlóskeresztes (Chmeľov) falu. 

A község ÉK-i részében emelkedő középkori erődtemplom nevezetes műemlék.

A templom 1300 körül már állt, sorsa az évszázadok során természetszerűen összefonódott a körülötte fekvő Komlós falu történetével. 

A templom építése a Szent Sír keresztesrendjéhez (mai nevén: Szent Sír Kanonokrend) köthető. A Szent Sír keresztesei már Imre király (1196 – 1204) uralkodása óta rendelkeztek birtokokkal Szlavóniában és a Szerémségben. II. András király Sáros vármegyében 1212-ben adományozta nekik Komlóst, Hidegkút és Medgyes földekkel együtt. 

Egy 1264-es oklevélben is említik a komlósi kereszteseket („cruciferi de Cumlouch”). A korábbi szakirodalom úgy tartotta, hogy Komlóson állt a Szent Sír kereszteseinek Szent Kereszt patrocíniumú prépostsága. A helyi hagyomány szerint ezt a mai templom és a mellette álló épület alkotta. Bár a napjainkra fennmaradt oklevelek Komlóst, mint földbirtokot említik, és a komlósi rendház egyetlen prépostjának, vagy más tisztségviselőjének neve nem maradt fenn, figyelemre méltó azonban, hogy a rend miechowi prépostságának vezetője, Henrik, 1313-ban Komlóson lakott egy ideig száműzött rendtársaival, tehát nem zárható ki itt egy udvarház, vagy akár a prépostság megléte sem. 

Henrik itteni tartózkodásában a lengyel belpolitikai események jelentősen közrejátszottak: 1313-ban Krakkóban felkelés tört ki Lokietek Ulászló ellen, s ennek a mozgalomnak volt egyik vezetője Albert, a város bírája. Ulászló leverte a felkelést, résztvevőit megbüntette, száműzetésre ítélte. Erre a sorsra jutott a Szent Sír rend miechowi prépostságának irányítója, Henrik prépost is, Albert fivére, akiről a lengyel király azt hitte, hogy szintén részt vett a felkelésben. Kolostora javait elkobozta, Henrik pedig néhány szerzetestársával Magyarországra jött, és a rend birtokán, Komlóson telepedett le. Komlós azonban valószínűleg nem tetszett Henriknek, mert távol esett Miechowtól, ill. a rend más birtokaitól, amelyek a Szepesség szomszédságában – de Lengyelországban – feküdtek. Ezért 1313-ban elcserélte Komlós birtokát Szepesi (Tarkői) Rikolf fiainak, Kakasnak és Jánosnak Landek nevű birtokáért (a rend Landeken épített rendháza még a 19. század közepén is állt). 

Mielőtt a komlósi templom történetében továbbhaladnánk, érdemes megemlíteni, hogy a templom keletkezését egyes régebbi sáros megyei monográfiák a templomos lovagrenddel hozták kapcsolatba. A hazánkban II. Géza király (1141 – 1162) által letelepített templomos lovagok eredetük közös gyökerei miatt a Szent Sír kereszteseivel szoros kapcsolatot tartottak fenn, és szlavóniai ill. magyarországi letelepedésükben is kétségkívül fontos szerepet játszottak. Ezt követően a Szent Sír rend birtokainak közelében többször is találkozhatunk a templomosok házával vagy birtokaival, így pl. a Szent Sír kereszteseinek glogoncai háza vagy Novák nevű földje mellett. Mindebből kifolyólag feltételezhetnénk, hogy Komlóst is közösen birtokolták, és a templom, valamint a mellette fekvő (állítólagos?) rendház esetleg az ő építkezéseik eredménye. A korai monográfiák azonban – mint leírásukból kitűnik – összekeverik a két rendet egymással és tévesen értelmezik az okleveleket, így a templomosok itteni birtoklásának csekély a valószínűsége. 

1313-ban tehát Komlós uradalmát birtokcserével megszerezték Szepesi (Tarkői) Rikolf fiai a Szent Sír rendjétől, majd Kakas mester – a Tarkői és Berzeviczy családok őseinek testvére – néhány évvel később, 1319-ben eladta (Somosi) György fia Jánosnak. Az uradalom a Somosiak eme ágáé maradt a család kihaltáig (1439). Rajtuk kívül birtokoltak itt még 1351-ben Komlóssy Adrián fiai, 1391-ben a Liptay nemzetség, 1427-ben a Széchy és Somosy nembeliek, 1435-ben a Zudarok után a Homonnay család. 

A huszita időkben Komlós és környéke hosszabb ideig a csehek uralma alá került, akik a falutól K-re, 1,5 km-re felépített várukból zaklatták a környéket. 1460-ban megegyeztek Mátyás király vezéreivel, hogy pénzért lerombolják várukat és elvonulnak. 

Ezután a falu földesurai 1470-ben a Szirmay, 1511-ben az Aba nb. Báthory családok voltak. 1570-ben a Fejérváryak kapták meg Miksa királytól Komlóskeresztest és a 20. század kezdetéig birtokolták. Felvették a „Komlóskeresztesi” előnevet és ők lettek a templom kegyurai is. 1601-től egy évszázadon keresztül a Butkay család, valamint 1478-tól egészen a 19. század végéig a Semsey család kisebb birtokait is említik az oklevelek. 

A falu temploma keletelt, sokszögzáródású szentélyéhez É-ról sekrestye csatlakozik. A templomhajót fafödém borítja. A gótikus szentély jó állapotban megmaradt. A szentélyből nyíló, csúcsíves középkori sekrestyeajtó kőkerete is eredeti. A templomtornyot 1634-ben reneszánsz stílusban részben átépítették.

A templomot szabálytalan alakban erősen lepusztult, középkori erődfal övezi, mely kb. 35 x 60 m-es területet zár körbe. A napjainkra megmaradt falmagasság 1-2 m között váltakozik. Az omladozó falkoronát több helyütt növényzet borítja, mely a fal további, lassú romlását eredményezi. A kerítőfal K-i, külső oldalát támpillérek erősítik. A fal É-i és D-i oldalán egy-egy fedett kaputorony van, mindkét kaputoronyban megfigyelhetők a keskeny, téglalap alakú, kifelé szűkülő lőrések. A kerítőfal lőrései ma már nem láthatók. 

A templom hossztengelyétől D-re, a templom körül asszimetrikusan elhelyezkedő kerítőfalak egy kb. 30 x 30 m-es nyílt területet kerítenek. Elképzelhető, hogy régen temető terült el ezen a helyen, de az is lehet, hogy a régebbi szakirodalomban emlegetett és a helyi hagyományokban is ismert rendház épülete állt itt. Minderre csak egy ásatás nyújthatna pontosabb információkat, melyre napjainkig még nem került sor.

Forrás:

Damian Fuxhoffer: Monasteriologiae Regni Hungariae. átdolg.: Czinár Mór. Pest, 1885. I. 186.

Balics Lajos: A római katolikus egyház története Magyarországon. Budapest, 1885. II. 285.

Liszkay Károly: Egyházrégiségi töredékek. Religio 1853. (57) 450.

Kurecskó Mihály – Stossek Balázs: A Szent Sír Kanonokrend története Magyarországon. In: Koszta László szerk.: 

Capitulum I. Tanulmányok a középkori magyar egyház történetéből. Szeged. 1998. 86, 89-90, 96, 108-109, 119-120. 

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. Bp. 1988. 773-774. 

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I. Bp. 1996. 345.

Soós Elemér: Magyarország várai. 1889-1928. Sáros vármegye. XIX. 150-151. OSZK. Kézirattár. Fol. Hung. 3105. 

Tóth Sándor: Sáros vármegye monografiája. II. Bp. 1910. 424-425, 244.

Potemkin Ödön: Sáros vármegye leírása. Pest. 1863. 41, 69, 71, 89. 

Jurej Majernik komlóskeresztesi lakos szóbeli közlése.

/Karczag Ákos/ 

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 49° 4.148 (49.069126)
K 21° 26.487 (21.441444)
Nógrád Megye Várai
NVA