Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagysáros - Veµký ŠarišSzlovákiaFelvidékSáros vármegye - Sáros

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Térkép

1200 körül – A sárosi királyi erdőispánság első írásban fennmaradt említése ez idő tájt történt. A Tarca és Tapoly folyók menti gyér szláv lakosságú erdős vidék az Árpád-házi uralkodók magán vadász területének számított, amit a királyi erdőóvók, erdőőrök felügyeltek. Ez ilyen típusú erdőispánságok a magyar királyság más ritka lakosságú vidékein is megtalálhatók voltak, példaként a Bakonyt és Zólyomot lehetne felhozni. A sárosi területtel D-felől határos Abaúj vármegyéből érkeztek a szláv lakosság közé a királyi várnépek. 

1241 – 1242 – Az országra zúduló tatárjárás ezt a vidéket is feldúlta, bár itt a gyér lakosság miatt nem tudott akkora rombolást okozni. 

1242 után – A horvát tengerpartról hazatérő IV. Béla király utasítására az udvari méltóságviselők, gazdagabb nemzetségek és várjobbágyok sorra emelték a birtokaik védelemre alkalmas helyein a kisebb-nagyobb erődítéseket. 

Az országos mérető várépítési programban maga az uralkodó mutatott jó példát, ekkoriban felépítve a Duna folyó mentén Budát és Visegrádot, míg Pozsony korszerű kővárrá alakítatta át. A Felvidéki területeken ekkoriban emelték Zólyom {ma Pusztavár – Felsővár} és Sáros királyi ispánsági várait. 

-- Az eddig végzett régészeti kutatások alapján a legkorábbi mag a magas hegy fennsíkjának közepén emelt 13,2 x 13,2 méteres külső méretű és 4,3 méteres falvastagságú többemeletes, 28 méter magas öregtorony volt, amihez D-felől egyemeletes palota csatlakozott. Ezt az ispánsági épületegyüttest 34 x 19 méteres területet erős várfal kerített. A toronyba az első emeleten vezetett a bejárat, majd tovább a falban egy lépcsőn a felsőbb szintekre. Az öregtoronyból 2 méteres fahíd vezetett a várfal gyilokjárójára a K-i oldalon. Az egész várat mély árok kerítette körül. A legújabb régészeti kutatások szerint ettől a kisméretű ispáni vártól DNy-i irányban 150 méterre, a hegyoldal szélén ekkoriban építettek egy önálló, 9 méter átmérőjű tornyot is, amely az erősségbe vezető utat őrizte. A torony kőfalába 90 x 16 centiméteres lőréseket vágtak, míg kívülről sánccal és árokkal védelmezték. Ezt a tornyot a XV. századi huszita bővítés idején belevonták a nagyméretű külsővár védelmi rendszerébe. 

1262 – A sárosi királyi erősség első, napjainkig fennmaradt említése szerint Mihály nevű férfiú volt a várnagya. 

-- Az uralkodó parancsára az ezen a vidéken élő Náta fia Gergely előkelőtől négy lakott falut, összesen 24 ekealja földet vettek vissza, mivel azokat Gergely úr a tatárjárás utáni zűrzavarban önkényesen vette használatba. Helyette a sárosi ispán, a király utasítására, 30 ekealjnyi lakatlan földdel kárpótolta a szomszédos Zemplén vármegye területén. 1262 ápr. – IV. Béla király fia István az elsőszülöttnek járó hercegséget követelt az apjától, mire az uralkodó mozgósította a csapatait. A hírre fia ugyanígy tett. A szembenálló felek ugyanekkor megkezdték a területükön élő ellenzékiek birtokainak elkobzását is. 

1262 nov. – Az elsőszülött István úr a csapataival Bars vármegyén keresztül Pozsony felé nyomult, ahol a megjelenő két érsek és a püspökök kérlelésére végül megbékélt az apjával. A megkötött egyezség szerint apa és fia megosztották az országot, míg Béla királyé a Felvidék Ny-i része, a Dunántúl és a Dráva folyótól D-re eső vidékek lettek, addig Istváné, aki felvehette az ifjabb király {„Rex Junior”} címet is, a Dunától K-re elterülő hatalmas föld urának mondhatta magát. 

-- A fennmaradt oklevél tanúsága szerint Sáros vármegyét {„comitatus”} már külön említették Abaújtól, tehát megtörtént a két terület szervezeti szétválása. 

1264 aug. 1 előtt – István ifjabb király megkapta Syr Wilamus udvari szállítótól, velencei kereskedőtől a neki járó jövedelmeket. A Sáros várában átadott 1485,5 márka finom ezüst értékével egyenlő árúk 35 %-át, 517,5 márka értékben az ifjabb király az őt támogató bárók és hívek között osztott szét. A szállítmány az egykori írás szerint a következőkből állott: flandriai és milánói textíliák 54%, ötvös cikkek 18 %, szőrmék 4 %, készpénz 15 % és 9 % egyéb holmi. 

1264 aug. 1 – Ezen a napon István ifjabb király még a sárosi erősségben tartózkodott.

1264 aug. 1 után – IV. Béla király támadást indított fia, István ifjabb király felségterülete ellen. Az uralkodót leánya Anna hercegnő is csapatokkal segítette. A támadók rövidesen bevették a pataki {ma sátoraljaújhelyi} várat és az ágasvári erődítményt, míg a fülekit megvédték István katonái. A szintén őt uraló Sáros várának ostromáról nem maradt fenn semmilyen adat, de az, biztos, hogy az ifjabb király egészen az erdélyi Feketehalom váráig volt kénytelen visszavonulni. 

-- A korabeli okleveleket átnézve, például a Vág folyó menti Temetvény őrsége is visszaverte IV. Béla király seregének támadását, ezért lehetséges, hogy Sáros is István ifjabb herceg uralma alatt maradt? 1265 eleje – Miután hívei felmentették a Feketehalom várába szorult István ifjabb királyt, az új erőre kapva megkezdte az ellentámadást. Erdély területéről kitörve csatát nyert az ellene küldött kunok, majd Ákos nembeli Ernye nyitrai ispán fegyveresei ellen.

1265 márc. – István ifjabb király hívei legyőzték Kőszegi „Nagy” Henrik nádorispán hadát.

1266 márc. 23 – IV. Béla király és fia István ifjabb király megkötötte a nyulak szigeti {ma Margit sziget} békét, amiben mindketten elismerték a háború előtt állapotokat. 

1269 dec. 12 – István ifjabb király követei szerződést kötöttek Károly szicíliai királlyal, hogy összeházasítják gyermekeiket, Lászlót {a későbbi Kun László királyt} és Izabellát {a magyar krónikákban Erzsébet néven szerepelt}. 

-- A történészek szerint a tervezetet István ifjabb király a sárosi várban véglegesítette.

1290 – Sáros erőssége és a hozzá tartozó jobbágyfalvak sora, közelebbről ismeretlen körülmények között, a Sóvári Soós nemesi család birtokába jutott. 

-- 1300 – Egy korabeli forrás említést tett Sóvári György báró sárosi várnagyáról. 

1299 jan. 28 – III. Endre király a sárosi hospeseknek {idegen ajkú telepeseknek} városi jogokat adományozott. 

1301 -- Mivel III. Endre király halálával magvaszakadt az uralkodói ágnak, az addig is már óriási befolyásra szert tevő bárók ragadták kézbe a politikai hatalmat. Az oligarchák igyekeztek minél nagyobb területekre kiterjeszteni a befolyásukat, maguk felett nem ismerve el senki felsőbbségét.

1306 tavasza -- Miután Krakkó városát Aba nembeli Amadé nádor, hatalmas tartományúr seregével elfoglalta a vele szövetségben álló Ulászló lengyel fejedelemnek adta át. Az oligarcha, bár színleg az itáliai trónkövetelő, majd királlyá koronázott Károly Róbert pártján állt, de a befolyási övezetéhez tartozó Felvidék minél nagyobb területeit igyekezett uralma alá hajtani. Valószínűleg ez idő tájt foglalta el az addig királyi kézben lévő Sáros, Lubló és Palocsa várait is. -- Más történészi elképzelés szerint miután Károly Róbert király 1310 jún. 11.-e előtt leváltotta Aba Amadé bárót a nádorispáni hivatalból, a felbőszült nagyúr csak ez időpont után foglalta el ezt a vidéket.

1306 – A Vág folyó mentén hatalmas tartományt kiépítő Csák Máté oligarcha fegyveresei elfoglalták a zólyomi erdőispánságot kormányzó Zólyomi {később Balassa} család várait, Zólyomot {ma Pusztavár – Felsővár} és Zólyomlipcsét. A birtokából kiostromolt és menekülni kénytelen Miklós fia Demeter ispán és testvére „Esze” Péter a K-re fekvő Abák felségterületére menekült, ahol meghódoltak Aba Amadé nagyúr előtt. 

-- 1307 máj. 28 – Ezen a napon egy fennmaradt oklevél tanúsága szerint Zólyomi „Esze” Péter viselte a sárosi várnagy tisztségét az Abák familiárisaként. 

-- Testvére halála után Demeter lett a sárosi ispán.

-- 1310 jan. 11 – Írásos forrás szerint a Zólyomi nembeli Miklós fia Demeter igazgatása alatt lévő Sárosnak Kellemesi Pós fia Miklós töltötte be a várnagyi tisztét. 

-- A régészeti kutatások szerint valamikor a XIV. század elején az addig 34 x 19 méteres területű várat jelentős mértékben kibővítették. A jóval, vastagabb kőfallal épült erődítmény már 50 x 32 métert kerített körbe. Kérdéses, hogy ezt az Abák vagy majd 1312 után a király utasítására emelték? -- Slivka szlovák régész szerint a bővítést még az Aba nemzetség hajtotta végre! 1311 szept. - A Kassa városában lakó szászok egy utcai összetűzés során megölték a zsarnok Aba nembeli Amadé bárót, míg a kíséretét, amelyben több fia is ott volt, foglyul ejtették. A nagyúr özvegye jogorvoslatért az uralkodóhoz fordult, de Károly Róbert király inkább a szászok mellé állt és nekik adott igazat. A kassai egyezségben kötelezte az Amadé-fiúkat, hogy a kassai lakosokat többé nem zaklatják, egyúttal visszaadják a bitorolt egyházi, királyi és világi javakat a jogos tulajdonosoknak. 

1312 tavasza – A végre kiszabadult Amadé fiak és familiárisaik sikertelen rablótámadást intéztek Sárospatak királyi települése ellen, amit a helybeli lakosság, Petenye fia Péter báró és a Baksa nemzetség közösen megvédtek. A csúfos kudarc után az Abák csapata a sárosi várba vonult vissza. 

1312 ápr. 10 – Károly Róbert király serege, Munkács megszállása után, ezen a napon már az Amadé fiúk által uralt Sáros vára körül táborozott. Mivel Zólyomi Miklós fia Demeter sárosi ispán és várnagy nem volt az erősségben, a nevében Tarkői Rikalf fia Henrik parancsolt a védőseregnek. Bár néhány hétig erősen védelmezték a posztjukat, de belátva a helyzetük tarthatatlanságát és mivel felmentő sereg sem volt várható Henrik várnagy titokban egyezséget kötött az ostromlókkal. 

1312 ápr. vége – máj. eleje -- Tarkői Rikalf fia Henrik várnagy és emberei kiverve az Abák fegyvereseit, kaput nyitott a királyi seregnek. Árulásának díjául azonban azt szabta meg, hogy továbbra is ő maradjon a sárosi ispán és egyúttal a várnagy, testvére Kakas mester pedig a szepesi élére állhasson. Sáros vára alól a győztes uralkodó Lubló erősségéhez vonult, amit időközben egy királyi csapat már megvívott.

1312 máj. eleje – Borsa Kopasz nádorispán nemesi közgyűlést tartott Sáros vára alatt, amin már az Amadé fiúk is képviseltették magukat, annak jeléül, hogy a nyílt ellenállást beszűntették és meghódoltak a király előtt. Ez a békés állapot azonban igen rövid ideig tartott.

1312 jún. 15 - Károly Róbert király serege a Kassa városának közelében lévő Rozgony falunál véres csatában legyőzte a fellázadt Amadé-fiúk csapatait, pedig azt még Csák Máté oligarcha segélyhada is támogatta. A véres közelharcban elesett Zólyomi Miklós fia Demeter, Nagy Aba bárók és az Amadé fiúk közül kettő Miklós és Dávid. 

1314 ősze -Károly Róbert király Sáros és Szepes vármegyékben végzett körútja során több birtok adományozó oklevelet adatott ki a mellette hűséget tanúsító híveinek.

1314 dec. 13 után – Károly Róbert király Szepesvárra érkezett ahol leváltotta Rikalf fia Kakas ispánt és vasra verette testvérét, Henrik sárosi ispánt, mivel a báró vonakodott neki átadni Sáros várát. 

1315 jan. eleje – Ákos nembeli Mikcs a királyi sereg vezére szabályszerű ostromban vette be Sárost az ellenálló Rikalf familiárisoktól. 

-- A megszállt erődítmény élére a Pest vármegyéből elszármazott Mikcs mester került, aki ekkortájt kezdte meg a szlavón bánságig ívelő karrierjét.

1315 után – Az elkövetkező évszázadban a hatalmas uradalom központjának számító Sáros vára mindvégig királyi kezelésben állt. Mivel az ispánjai általában más fontos udvari méltóságokat is betöltöttek, ők a visegrádi királyi udvarban tartózkodtak. Így Sáros vármegyében a helyettesük az alispán maradt, aki egyúttal a sárosi várnagy is volt, ő intézte az ügyeket. 

1315 – 1328 – Ákos nembeli Mikcs báró a sárosi ispán és várnagy is egy személyben.

1317 vége – Mikcs sárosi ispán a fegyvereseivel elfoglalta az uralkodó ellen újra fellázadt Amadé fia László nevickei várát. 

1328 – 1342 + – Drugeth Vilmos nádor viselte a sárosi ispán tisztét.

-- 1330 – Szinyei Petőc fia Domokos a sárosi várnagy.

-- 1337 – Egy korabeli oklevélben Valter mestert említették meg várnagyként.

1343 – 1346 – Ebben az időszakban Széchy Miklós báró töltötte be egy személyben a sárosi királyi ispán és várnagy hivatalát.

1346 – 1349 – Az egykorú forrásokból tudjuk, hogy a sárosi ispánságot Szécsényi Miklós báró igazgatta.

-- 1347 – 1348 – Rédei Kemény fia János a sárosi alispán egyben a várnagy.

1349 júl. – 1453 jan. – Ebben az időszakban Sáros vármegye az uralkodó testvéröccse Anjou István herceg irányítása alatt állt. 

1349 – 1350 – Dancsfi Miklós báró viselte az ispáni tisztséget, míg a várnagyi poszt betöltője ismeretlen.

1350 – 1351 – Meggyesi Simon báró állt a vármegye élén, míg a sárosi várnagyról nincs adat.

1352 – 1353 – Ismét Dancsfi Miklós báró a sárosi ispán, míg a várnagyról nincs forrás.

1353 – 1356 – A korabeli adatok szerint Czudar Péter báró töltötte be egyszerre a sárosi királyi ispán és várnagy hivatalát.

1356 – 1367 – Míg az ispán Raholcai Kont Miklós báró, addig a sárosi várnagyságot két személy is ellátta, Farkasfalvi Frank fiai Mihály és Jakab, egy 1356-os említés szerint.

1367 – 1369 – Újra Czudar Péter báró a sárosi ispán, míg helyettese Monoki Mihály alispán és várnagy {-- 1367 --}. 1370 – 1371 – Czudar György báró állt a vármegye élén, míg a helyettese Tarjáni Péter alispán és várnagy {-- 1370 --}. 1372 – 1373 – Írásos forrás szerint Czudar Péter báró viselte az ispáni hivatalt, míg helyetteséül Monoki Mihály alispánt és várnagyot szerepeltették {-- 1372 --}.

1373 – 1374 – Ebben az időszakban Czudar György báró volt egy személyben a sárosi ispán és várnagy is.

1374 – 1380 – Miklós fia Miklós viselte a sárosi királyi ispán tisztét, míg a várnagy ismeretlen {lehet, hogy egy személyben ő az?}.

1381 – 1382 – Czudar Péter báró töltötte be az ispáni tisztet, míg a várnagy kiléte ismeretlen.

1382 – 1383 – Szécsényi Frank báró a sárosi ispán, míg a várnagyi hivatal betöltője ismeretlen.

1383 – 1385 – Okleveles forrás szerint Bebek Imre báró a sárosi királyi ispán, míg a várnagy ismeretlen.

1387? – 1397 – Jolsvai Leusták báró irányította Sáros vármegyét, míg a várnagyról nem maradt fenn adat. 

1397 – 1401 – Rozgonyi Simon báró a sárosi királyi ispán. A várnagy ismeretlen.

1402 – Dobi Péter báró parancsolt a vármegyében, míg a sárosi várnagy kiléte ismeretlen. 

1403 – 1405 – Szécsényi Simon báró irányította a vármegyét, míg a várnagyi poszt betöltője ismeretlen volt.

1405 – 1406 – Perényi Péter bárót említették meg királyi ispánként, míg a helyettese alispánként és várnagyként Kalondai Bertalan mester volt.

1406 – 1409 – Ebben az időszakban Luxemburgi Zsigmond király sógora, az ország egyik leggazdagabb főnemese Garai Miklós nádorispán állt a vármegye élén, míg helyetteseként Zsörki György fia Demeter alispánt és várnagyot említették meg {-- 1408 --}.

1409 – 1435 – Rozgonyi János báró töltötte be a sárosi ispán hivatalát, míg a helyettesei, alispánként és várnagyként a következő férfiak voltak:


-- 1410 – A főnemes maga viselte a tisztségeket.

-- 1411 – Kellőc Miklós és Kamonyai Gergely ketten.

-- 1429 szept. 16 – Polyánki Benedek.

-- 1434 – Berzeviczi Tamás fia Detre.

-- 1435 – 1439 dec. 7 előtt – Írásos forrás szerint ebben az időszakban a sóvári Soós nemesi családhoz tartozó István és György ispán együtt voltak a várnagyai. 

-- 1437 szept. 11 – Bánó János és Roskoványi „Pálca” Pál ketten viselték az alvárnagyi tisztséget a Soósok familiárisaiként. 

1439 dec. 7 előtt – Habsburg Albert király a hatalmas területet magába foglaló sárosi várbirtokot az egyik nagyúri támogatójának Perényi János bárónak adományozta oda. 

-- 1439 dec. 7 – Egykorú adat szerint Roskoványi László fia Antal a sárosi várnagy.


-- Az új földesúr Perényi V. János báró életpályája a következő volt:


1420 – 26 udvari lovag, 1431 – 38 asztalnokmester, 1438 – 43 tárnokmester, 1446 – 56 zempléni ispán, 1445 – 58 + tárnokmester, 1456 ugocsai és abaúji ispán, meghalt 1458-ban.

1440 -- Habsburg Albert magyar király váratlan halála után az országban anarchikus állapotok törtek ki. Míg az özvegy Erzsébet királyné, másállapotban lévén, a megszületendő gyermekét akarta a magyar trónra juttatni, addig a bárók nagy része, köztük Hunyadi János szörényi bán is, egy felnőtt férfit kívánt uralkodónak, aki a legégetőbb veszedelem, a török elleni harcba tudja őket vezetni. Az özvegy királyné, hatalmának megtartása érdekében, az országba hívta Jan Giskra cseh zsoldosvezért és tapasztalt, harcedzett katonáit. Giskra megkapta Zólyom várát, egyben kinevezték Kassa városának főkapitányává. Legfőbb feladata lett, hogy megakadályozza az ellenkirály, Jagelló Ulászló híveinek közlekedését Lengyelország felé. A cseh vitézek rövidesen hatalmukba hajtották a Felvidék nagy részét, várakat és városokat foglaltak el, köztük Likavát is, sőt addig elhagyott erősségeket építettek újjá {ilyenek voltak például Csábrág, Murány, Csővár…stb.} valamint újabbakat is emeltek a tartományukban. Ugyanígy tettek az életüket és vagyonukat féltő, kisebb-nagyobb birtokos nemes urak is.

1441 – Korabeli oklevél tanúsága Giskra cseh harcosai a környező vidékkel együtt elfoglalták Sáros várát is a Perényi famíliától.

-- Az V. László király pártján álló Jan Giskra cseh huszita főkapitány váltakozó eredményű harcokat vívott az ellentábor Újlaki Miklós és Hunyadi János bárók vezette ligájával. Hunyadi a kormányzósága idején több hadjáratot is vezetett a Felvidék középső és K-i részeit hatalmában tartó csehek ellen, de nagyobb sikert nem ért el, általában vereséget szenvedett tőlük. 

1444 – Egykorú lista szerint Sáros erődítményében is a cseh husziták álltak őrséget. 

1446 és 1447 – Giskra főkapitány a békekötések alkalmával többször is megígérte többek között a sárosi erősség visszaadását a jogos birtokosának, de ezt nem teljesítette.

-- 1447 júl. 10 – Írásos forrás szerint milici Pasek {Péter} a cseh huszita bázis Sáros várnagya.

-- 1447 nov. 27 – Jan Lemmel cseh férfiú egyben a sárosi alispán és várnagy.

1452 – Egy korabeli oklevélből tudjuk, hogy itt tartották fogva a csehek {a losonci csatában?} foglyul ejtett Hédervári László püspököt.

1455 – Bár V. László király megerősítette {az időközben úgy látszik a pártjára állt} Perényi V. János tárnokmestert a sárosi uradalmában, de azt a főúr nem tudta visszaszerezni a fegyveres huszitáktól. 

-- 1456 márc. 1 – Knezicsi Mátyás a cseh huszita várnagy Sáros erődítményében. 

-- Nagy valószínűséggel az 1441 – 1461 között itt tartózkodó cseh huszitáknak köszönhető az addig viszonylag kisméretű Sáros várának kiépítése. Mivel ők köztudottan a harci szekerek nagyarányú alkalmazásával győztek a csatákban, a támaszpontjaikon nagy hely kellett az elhelyezésükhöz. Erre igen alkalmas területnek bizonyult a 4,5 hektár nagyságú fennsík, ami a sárosi erősség körül volt található. A cseh fegyveresek kőfalat húztak fel a meredek hegy peremén, amit kör és patkó alakú kisebb-nagyobb tornyok tagoltak. Az ovális alakú területet kerítő új várfal kapuját a Ny-i oldalon alakították ki. Valószínűleg a változatlanul hagyott belsővár K-i oldalához ekkoriban építettek egy kisebb tornyot is a husziták. 

-- Ugyanilyen nagyarányú építkezés történt Szepesvár esetében is. 

1458 – Miután Hunyadi Mátyás király a trónra került, minden erejével igyekezett megtörni a csehek felvidéki hatalmát.

1458 aug. -- A sárospataki ütközetben a királyi sereg teljesen bekerítette és szétverte Axamit {+ 1458} és Talafuznak {+ 1467} mintegy 2500 főnyi hadát. A véres közelharcban valószínűleg elesett Axamit volt palocsai várnagy is! 1461 jan. 10 – Hunyadi Mátyás király az észak-magyarországi városokat segítségnyújtásra szólította fel a husziták elleni harcban. 

1461 máj. 25 – A király a bártfai polgároknak megparancsolta, hogy a csehek által megszállva tartott Sáros és Újvár ostromához lőport, ágyúkat és nyílvesszőket szállítsanak. 

1461 máj. 25 után – Közelebbről ismeretlen körülmények {nagy valószínűséggel ostrom} után Sárost elfoglalták a királyi csapatok.

1461 júl. 4 – Hunyadi Mátyás király Hatvan városából személyesen indult a csapatai élén a cseh husziták elleni hadjáratra, de még a hónap vége előtt visszafordulva, Szapolyai Imre kincstartóra bízta a további hadműveletek irányítását. 

1462 tavasza – Szapolyai Imre királyi kincstartó győzedelmes hadjáratot vezetett a cseh husziták ellen a Szepesség területén, ami rövidesen a hatalmába került.

1462 ápr. vége – máj. első fele – Hunyadi Mátyás király kiegyezett a cseh Jan Giskra zsoldosvezérrel, aki a Szepesség elvesztése és Habsburg III. Frigyes császárnak a háborúból való kiválása után kénytelen volt meghódolni a magyar uralkodó előtt. Giskra vezér, a maradék várainak átadásáért cserében az Arad vármegyei Lippa és Solymos váruradalmait és 25 ezer aranyat kapott, a király pedig a zsoldjába fogadott csehekből megalakította az állandó zsoldos hadseregének a magját. 

1462 után – A sárosi birtokot visszakapta jogos ura, a Perényi család.

1471 nov. 8 után – A Mátyás királlyal elégedetlenkedők, Vitéz János esztergomi érsekkel az élen, Kázmér lengyel királyfit hívták meg a magyar trónra. Ő azonban sokat késlekedett, október 29.-én Sáros vára alatt táborozott. Itt csatlakoztak hozzá az erődítmény földesurai, Perényi István és Miklós bárók és familiárisaik. Innen a lengyel csapatok Hatvan felé indultak el, ahol ismét tábort ütöttek, de még csak Pestet sem merték ostrom alá venni. Végül a trónkövetelő lengyel hadaival együtt Nyitra várához sietett, aminek kapuját az esztergomi érsek parancsára megnyitották előtte. 

1471 dec. 26 – Kázmér herceg csapatai nagyobb részével elhagyta az országot, de Nyitra erősségében őrséget hagyott hátra.

1472 tavasza – Nyitra lengyel helyőrsége kaput nyitott az őket blokád alatt tartó királyi seregnek. A főnemesi összeesküvők felett ismételten győzedelmeskedő uralkodó kegyelmet adott az ellene fordult báróknak, így a Perényi család tagjainak is.

1483 nov. 15 – Hunyadi Mátyás király az É-Magyarországon hatalmaskodó Perényi István főúr elleni felkelésre szólította fel a szomszédos vármegyéket és szabad királyi városokat. 

1483 – A Both Lábatlani András vezetésével megérkező királyi sereg megostromolta és elfoglalta a rablólovaggá züllött Perényi IV. István báró felvidéki uradalmait, köztük Sárost, Füleket, Terebest és Újvárt. 

1483 után – Miután Hunyadi Mátyás király a törvényes felségétől Aragóniai Beatrix királynétól hiába várta a trónörökös megszületését, minden felszabaduló birtokot a házasságon kívül született fiának, Corvin Jánosnak adott. 

A gyermeket kinevezte Liptó hercegének és neki adta, más váruradalmakkal együtt Sárost is. Az uralkodónak ezzel az volt a szándéka, hogy Corvin János az ország leggazdagabb földesuraként eséllyel pályázhasson a magyar koronára. 

Bár utódjául az országgyűlés Jagelló II. Ulászló cseh királyt választotta, Corvin János volt továbbra is az ország leggazdagabb földbirtokosa maradt. Birtokában tartott 30 várat, 17 kastélyt, 47 mezővárost, 1000 falut, míg Szapolyai István nádornak (1492 - 1499 +) 18 vára, 4 kastélya, 17 mezővárosa, 240 faluja volt. Utánuk következett Újlaki Lőrinc herceg, bosnyák király 14 vár, 7 kastély, 17 mezőváros, 300 falu területet elfoglaló tartományával.

1490 után -- Corvin János herceg legnagyobb ellensége, Szapolyai István nádor volt, aki azokért az összegekért, amiket Mátyás király halála után Ausztria megvédésére kiadott, Corvintól követelt kárpótlást, és ezen a címen záloglevelet csikart ki Árva, Likava és Szklabinya várakra. De ennyivel nem elégedett meg, a herceg megöletése árán Bajmócot is meg akarta kaparintani. 

-- Közelebbről ismeretlen időpontban István nádor megszerezte Sáros erősségét is a hozzá tartozó jobbágyfalvak sorával együtt.

1499 – Szapolyai István nádor halála után a hatalmas váruradalmakat két fia György és János örökölte meg. 

1510 – Szapolyai János megszerezte az országos méltóságok közül az erdélyi vajda tisztségét, ezzel befolyása, amit a köznemesi táborban szerzett, még jelentősebbé vált. János báró többször is megkérte II. Jagelló Ulászló leányának, Annának a kezét, de mindig visszautasították. Ezzel meghiúsulni látszott a legfontosabb vágya, hogy megszerezze a trónt. 

1514 – Szapolyai János erdélyi vajda csapatai jelentősen hozzájárultak a Dózsa György vezette parasztfelkelés leveréséhez. 

1526 aug. 29 - A törökkel vívott vesztes mohácsi csatában elpusztult II. Lajos király, Tomori Pál és Szapolyai György seregvezérek valamint a magyar sereg jelentős része. Rövidesen a köznemesség a tokaji gyűlésén Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg magyar királynak, míg a főnemesség szűkebb csoportja Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget kívánta a trónon látni. A két uralkodó hívei között megkezdődött az országot romlásba döntő belháború.

-- János király a bizalmas hívének számító Perényi Péter temesi főispánt erdélyi vajdává nevezte ki, egyúttal neki adományozta Sáros várbirtokát. 

1527 ápr. – A Habsburg-párti „Fekete ember”, vagyis Cserni Jován rác vezér serege szétverte az ellene támadó Perényi Péter erdélyi vajda fegyvereseit. A csatavesztes Perényi rövidesen meg is hódolt Ferdinánd királynak. 

1527 júl. 8 -- Habsburg Ferdinánd király zsoldos serege hadjáratot indított a János király uralta vidékek ellen. Ennek folyamán Nicolaus Salm generális csapatai szeptember 17.-én a tokaji csatában legyőzték János híveit, maga az uralkodó is kénytelen volt Erdélybe menekülni.

-- Mivel ebben az időszakban Perényi Péter báró Habsburg oldalon állt, az idegen zsoldos csapatok elkerülték Sáros várát. 

1528 márc. 8 - A Kassa városának visszafoglalására indult Szapolyai János király csapatai Abaújszinánál ismét vereséget szenvedtek Katzianer Habsburg-párti zsoldosvezér hadától. Maga János király, csekély kíséretével Lengyelországba menekült el. Katzianer generális kétheti ostrom után a Szapolyaiak családi fészkét, Szepesvárt foglalta el, míg vezértársa petrovinai Pekry Lajos a lovasaival bevette Likava és Liptóújvár erősségeit. Ugyanekkor szállhatták meg a János király hívének számító Laszky Jeromos várát is Késmárkon. 

1529 aug. 18 – A támadásba lendült törökök elől a siklósi várából elmenekülő Perényi Péter koronaőrt elfogták János király hívei, és a nála talált Szent Koronával együtt átadták Szulejmán szultánnak. Ő azonban visszaszolgáltatta őket vazallusának, János királynak miután Perényi ismét hűséget esküdött neki.

-- Megállapítható, hogy országos jelenség volt a kisebb-nagyobb földbirtokosok pártállásának sűrű cserélgetése. Ez részben a mindenkori katonai helyzet, részben annak az oka volt, hogy a bárók igyekeztek minél nagyobb adománybirtokot kicsikarni a két szembenálló koronás főtől. Tehát ezek mozgatták Perényi Péter főnemes cselekedeteit is. 

1536 dec. – Szapolyai János király hadvezére Czeczey György fegyvereseivel megszállta a Felvidék kulcsának számító Kassa városát, ezzel a János-pártiak jelentősen megerősödtek ezen a vidéken is. 

1537 jún. 8 – Habsburg Ferdinánd király zsoldosvezére Leonhárd Vels generális hadjáratot indított a Felvidéken a János király oldalán lévő birtokosok ellen.

1537 jún. 25 körül – Az idegen zsoldos had ostrom alá vette Sáros erődítményét. Az egykorú források szerint 4 {más adat szerint 8} hétig tartó viadalban győzedelmeskedtek Ferdinánd király fegyveresei. 

1537 aug. körül -- Vels generális tovább indult Tokaj ellen, de a két folyó torkolatánál emelkedő várral már nem boldogult.

-- A sárosi erődítménynek nagy jelentősége volt a felső-magyarországi Habsburg uralom biztosítása szempontjából, mivel a környező kicsiny várakhoz képest rendkívül nagy területűnek számított a maga 4,5 hektárjával, így jelentősebb csapatok tudtak benne állomásozni. 

-- Valójában azonban a tényleges helyőrsége alig haladta meg a 100 főnyit, mivel a Haditanácsnak minden erejét lekötötte a török ellen kialakított végvárrendszer fenntartása, Sáros vára pedig már a békés hátországhoz számított. -- A várkapitányi tisztségre ekkor egy tudósnak is jeles férfiú, Werner György került. Ő írta meg a nevezetesebb gyógyvizeket ismertető „Magyarország vizeinek csodái” című könyvet is. Werner {+ 1567} egy ideig sárosi várkapitány volt, majd kinevezést kapott a Szepesi Kamara élére. 

1539 nyara -- Thomas Lascano az Eperjesen állomásozó Habsburg párti zsoldosvezér a János király által uralt Kassa városa ellen indult meg. Mivel túlnyomó erővel akart támadni, magához rendelte Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben szabad királyi városok felfegyverzett szász polgárságán kívül az Österreicher Lénárd sárosi várkapitány parancsnoksága alatt lévő zsoldosokat is. 

1539 júl. 22 – Czeczey Lénárd kassai városparancsnok katonasága meglepte és véres csatában szétverte az ellenük vonuló Habsburg-párti csapatokat. Maga Lascano parancsnok is elesett, míg sok szász polgárt a környékbeli jobbágyok vertek agyon. 

-- Míg Lénárd sárosi várkapitányt elfogták, addig a helyőrség katonáiból csak 20 fő tudott visszajutni az állomáshelyére, a magas hegyen emelkedő Sáros várába.

-- Eme győzelem után a Szapolyai párt kiterjesztette hatalmát a felvidéki szász településekre. A szepességi kereskedőket harmincad, rovás és tized fizetésére kötelezték Czeczey emberei.

1556 – Miután Kassa városában megüresedett a felső magyarországi főkapitány széke, Oláh Miklós esztergomi érsek a török elleni Eger védelmében híressé vált Dobó István erdélyi vajdát szerette volna a tisztségbe juttatni, akinek jutalmul a sárosi váruradalmat adták volna. De eme terv meghiúsult, miután Dobó vajdát az Izabella királyné pártiak Kolozsvárott elfogták. 

1557 – A várvizsgálatra kiküldött királyi biztosok elszomorító állapotokról számoltak be a sárosi várban. 

Jelentésükben többek között a következőket írták le: „Szeptember 17.-én Sárosba mentünk és a várba érkezvén legelsőben a lő és hadiszereket tekintettük meg, amelyeket mind rend nélkül szerte-széjjel szórva találtunk, minthogy a várban nincsen fegyvertár, sem más alkalmas hely, ahol jó renddel el volnának helyezhetők…henye és elnéző főnökük alatt maguk a puskaművesek is hanyagok lettek…A tüzérségi felszerelés minimális, egy ágyú, tizenegy kisebb-nagyobb tarack, 84 jó szakállas puska és még egy-két lövő szerszám. Lövedéket elég sokat, 3687 tarackhoz valót és 18427 szakállas puskához valót írtunk össze.”

-- A biztosok azt a veszedelmes és rossz szokást tapasztalták még, hogy az őrkatonák, akik jobbára mesteremberek voltak, a porkolábok engedelmével szabadon lejártak a városokba és falvakba, ahol folytatták a mesterségüket vagy kereskedtek. Néha több napig is távol voltak a posztjuktól. 

-- A sárosi királyi őrség létszáma a várkapitánnyal együtt mindössze 102 főt tett ki. A két puskaműves, egy kovács és egy poroszló mellett még négy élelmiszerosztó és egy kerékgyártóval kiegészülve is csak 111 ember lakott a magas hegytetőn. 

-- Magáról a sárosi erődítményről a következőket jegyezték fel az ellenőrző királyi biztosok: „Bár a vár magas hegyen áll és a hegy olyan meredek, hogy körös-körül egészen a falig nem megközelíthető, mégis maga a fal alacsony és gyönge és csupán ez gyönge fal övezi a várat. Azon kívül a hegy csaknem a falig be van fásítva, amely erdő az ellenség támadásait könnyen takarhatja, amiért is elrendeltük, hogy mihelyt az idő engedi, az erdőt ki kell vágni…” -- A falakról, tornyokról feljegyezték: „valamennyit igen romlott és elhanyagolt állapotban találtuk. A vár javítására és erősítésére semmi költség nem fordíttatott… -- Az utalványozott pénz és az építkezések mértéke között nagy a különbség. Ami keveset építettek azt sem fejezték be. Bár a régi kapu helyett újat emeltek és a régi helyén bástyát készítettek de tető nélkül az eső a falakat és a gerendákat úgy megrongálta, hogy félő az egész építmény összedől. Más jelentősebb épület néhány elhanyagolt házon kívül nem volt a várban. A belsővárban lévő nagy torony már évek óta tető nélkül árválkodott, pedig minden élelmiszert jól lehetne tárolni benne. Így viszont az udvarbíró hanyagsága miatt az élelmiszer jó része tönkrement. Megparancsolták ezért, hogy a torony tetejéről két „singnyit” hányasson le és fedesse be. 

-- A török csataterektől távol eső sárosi erősséget a Bécsi Haditanács nem tudta és nem is akarta az akkori korszerű haditechnikai követelményeknek megfelelően kiépítetni. Így az egyetlen, Ny-i oldalon a régebbi kapu helyén emelt ó-olasz bástyán kívül nem modernizálták, megmaradt a XV. századi külsőtornyos állapotában. Sokkal több hasznot hozott a Szepesi Kamarának, ha kiadták zálogba a váruradalmat. 

1560 – A Felvidék leggazdagabb főnemesi családjai közé tartozó Thurzó család vette zálogba. 

1560 után – Közelebbről ismeretlen körülmények között a Báthory família kezébe került át.

1605 – 1606 – Mivel a Bocskai István bihari főúr vezette Habsburg császár és király ellenes felkelés idején a fiatal Báthory Gábor főnemes Bocskai táborához tartozott, Sáros várát elkerülték a hajdúcsapatok. 

1608 márc. 5 – Rákóczi Zsigmond volt erdélyi fejedelem cserében, hogy lemondott Erdélyről, a trónusra lépő Báthory Gábortól megkapta Szádvár és Sáros váruradalmait. 

1608 dec. 5 – Meghalt a felsővadászi várkastélyában visszavonultan élő Rákóczi Zsigmond.

1609 – Apja halála után Rákóczi Pál báró vette át a sárosi váruradalom gazdálkodását. 

1613 -- A felsővadászi Rákóczi főnemesi család a magas hegyen álló Sáros vára alatt, a Tarca folyó közvetlen közelében felépítette a kényelmes lakhatást biztosító reneszánsz várkastélyát. 

1618 – 1623 – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratai idejéből nem ismeretes Sáros várának helyzete, mivel azonban Rákóczi György, aki Pál földesúr testvére volt, Bethlen fejedelem bizalmas emberének számított a Felvidéken, nagy valószínűséggel nem ostromolták meg a támadó erdélyi seregek.

1622 ápr. 29 – 1636 márc. 12 + – Ebben az időszakban Rákóczi Pál viselte Sáros vármegye főispáni hivatalát, aki 1631 nyarától már az ország harmadik legmagasabb méltósága, az országbírói is. A főnemes általában a sárosi várkastélyban lakott. Csak a korszak érdekességeként érdemes megjegyezni, hogy Pál úr testvére György, a török hűbéres Erdély fejedelmi székében ült ez idő tájt! 1636 márc. 30 – A Habsburg császár és király Pál úr fiát, Lászlót nevezte ki sárosi főispánnak. 

1644 jún. – Esterházy Miklós gróf, nádorispán a sárosi vár alatti táborában eredménytelen tárgyalásokat folytatott I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megbízottaival. 

-- Nem ismeretes, hogy a királyi serege megostromolta volna ekkor az erődítményt.

1660 – Egykorú adatok szerint ebben az esztendőben felrobbant a belsővár puskaporos tornya nagy pusztítást okozva a védőművekben. A detonációt emberi figyelmetlenség okozta, ami után a továbbiakban már nem használták a romos épületeket, míg a külsővárban továbbra is a Rákóczi família őrsége állomásozott. 

1664 máj. 27 – Ezen a napon Rákóczi László és Pethő Zsigmond főurak a fegyvereseikkel, egy hirtelen rajtaütéssel akarták visszafoglalni az Erdély kulcsának számító Nagyvárad erősségét. Tervük azonban kudarcba fulladt, a túlerőben lévő törökök legyőzték őket, magát László bárót is megölték. 

1664 szept. 14 – Habsburg Lipót császár és király I. Rákóczi Ferencet nevezte ki a vármegye élére, aki apja halála után, a töröktől megfélemlített erdélyi országgyűlés száműzetési rendelete miatt a felvidéki birtokaira költözött vissza. A korabeli adatok szerint általában Zborón és Sároson tartózkodott, míg anyja Bárthory Zsófia a munkácsi várban lakott. 

1670 – 1671 – I. Rákóczi Ferenc tevékenyen részt vett a Wesselényi nádor szervezte összeesküvésben, majd annak kudarca után anyja védőszárnyai alá menekült. Az özvegy fejedelemasszonynak igen jó kapcsolatai voltak a bécsi udvarral, így az összeköttetései és 400 ezer {!} forint váltságdíj ellenében a fia életben maradhatott. Viszont ennek ellenében kénytelen volt császári őrséget beengedni, Munkács és Regéc kivételével, a Rákóczi várakba. Ezek szerint tehát Sáros erősségébe császári zsoldosokból álló őrség került.

1671 után – I. Rákóczi Ferenc visszavonult gazdálkodni a birtokaira, főleg Zboróra. Ekkoriban született két gyermeke Julianna{*1676} és Ferenc{*1676}. 

1675 – Ferenc úr lemondott Sáros vármegye főispáni tisztéről, amit rövidesen a csecsemő fia örökölt meg. 

Természetesen, amíg az el nem érte a nagykorúságot, addig helyettesítője volt, mégpedig Kazinczy Péter nemes úr személyében. 

1676 vége – Meghalt I. Rákóczi Ferenc, akinek holttestét Kassán temették el. 

1682 jún. 15 – Thököly Imre a felkelő kurucok vezére Munkácson házasságot kötött I. Rákóczi Ferenc özvegyével, Zrínyi Ilonával. A frigy révén az óriási Rákóczi vagyon is a Habsburgok ellen vívott szabadságharcot támogatta. 

1682 aug. – Miután egy éjszakai rohamban a felkelők bevették Kassa citadelláját és rövidesen maga a szabad királyi város is kapitulált, Eperjes városa is kénytelen volt meghódolni Thököly előtt. Ugyanígy tett a katonai szempontokból már nem jelentős Sáros császári helyőrsége is.


Bizonytalan adat szerint:


1683 dec. 10.-e körül – A Bécs alatt győztes lengyel hadak, Eperjes sikertelen ostromával egy időben elfoglalták Sáros várát, amit a kivonulásukkor felgyújtottak.

1684 szept. 17 – A váratlanul támadó Schultz császári generális 5 lovas és 3 gyalogos ezrede {kb. 6800 fő} meglepte és szétverte Thököly Imre rosszul őrzött, alvó táborát, amely Eperjes mellett ütötte fel a sátrait. Maga a fejedelem is alig tudott elmenekülni az erős falakkal övezett városba, majd tovább egészen Regéc váráig.

-- A győztes császári had ekkor még nem vette ostrom alá Eperjest.

1684 nov. 5 – A városfalak alá érkező Schultz császári generális serege megkezdte a védőművek vívását, de a Tunyogi Sámuel vezette felkelők, sikerrel hárították el a rohamokat. 

1684 nov. 29 – A császári csapatok 24 napos hiábavaló ostrom után, az éhségtől és nagy hidegtől legyengülve kénytelenek voltak meghátrálni és elvonulni a fontos gazdasági központnak számító kereskedőváros alól.

-- Valamikor ebben az esztendőben a támadó császári katonaság elől Székely Márton sárosi várkapitány és fegyveresei kivonultak a gyenge védőművekkel rendelkező várból, amit előtte lőporral több helyen is megrongáltak és felgyújtottak. Sáros vára a továbbiakban már nem szerepelt a hadi krónikák lapjain.

-- Az a hír miszerint Sáros várát csak 1687-ben gyújtották fel, nehezen tartható valóságosnak, mivel a sokkal fontosabb stratégiai szerepű közeli Eperjes városát már 1685-ben bevették a császári hadak. Hogy bírt volna még két évet ellenállni akkor Sáros kuruc helyőrsége? -- A továbbiakban a híradások már csak a Várhegy alatti Rákóczi várkastély lakóiról számolnak be. {azt lásd külön!} 1972 – 1981 – Főleg a belsővár területén folytattak régészeti feltárásokat. Talán egy félbeszakadt helyreállításra utalnak a hatalmas kőhalmok ezen a részen.

2001 körül – A minden elborító bozóttengertől megszabadították Sáros várát, mely azonban azóta megint kezdi birtokba venni a várromot. 


Leírása:


A környező alacsonyabb dombos vidékből 570 méter magasságra kiemelkedő vulkánikus hegyre építették fel IV. Béla király parancsára a tatárjárás után Sáros várát. A napjainkban már szilárd burkolattal lefedett valamikori szekérúton szerpentinezve érjük el az É-i oldalon kialakított, barbakánnal védett várkaput. A mély szárazárokkal védett bejáratnál lovas és gyalogos kaput alakítottak ki az egykori építőmesterek. A bejáraton áthaladva az igen nagy, mintegy 4,5 hektárnyi területű fennsíkú külsővár udvarára léphetünk. A meredek hegy lejtőjének szélén kör és patkó alakú kisméretű tornyok jobb-rosszabb állapotú maradványai sorakoznak. Viszont a vékony és viszonylag alacsony várfal a legtöbb helyen már ledőlt. Mindezek a védőművek a XV. század közepén a megszálló cseh huszitáknak köszönhetően épültek meg. Mivel az ő harcmodorukban a harci szekereket nagy számban vetették be, szükségük volt a támaszpontjaikon ezek elhelyezésére a nagy terület. Ugyanezért célból épült meg Szepesvár nagyméretű alsóvára is. Az egykori metszeteken és leírásokban szereplő épületekre, gazdasági helységekre csak a földhalmokból következtethetünk. Szinte nyom nélkül eltűntek, csak néhány falcsonk vagy pinceboltív utal rájuk. Örvendetes hír, hogy az addig minden elborító bozóttengert {2001-es adat} kivágták, így már jobban szemügyre vehetők az egyes védőművek. A Ny-i oldalon áll a korábbi kapu, amit az 1537-es ostrom után ó-olasz bástyává alakítottak át. A hatalmas fennsík közepére érve pillanthatjuk meg Sáros korai magját, a belsővárat. Az eddig végzett régészeti kutatások alapján a XIII. század közepe táján emelték 13 x 13 méteres külső méretű és 4,4 méteres falvastagságú többemeletes, egykor 28 méter magas öregtornyot, amihez D-felől egyemeletes palotát csatoltak. Ezt az ispánsági épületegyüttest 34 x 19 méteres területet erős várfal kerített. A toronyba az első emeleten vezetett a bejárat, majd tovább a falban egy lépcsőn a felsőbb szintekre. Az egész várat mély szárazárok kerítette körül. Valamikor a XIV. század elején az addig 34 x 19 méteres területű várat jelentős mértékben kibővítették. A jóval, vastagabb kőfallal épült erődítmény már 50 x 32 métert kerített körbe. Kérdéses, hogy ezt az Abák vagy majd 1312 után a király utasítására emelték? A K-i oldalon emelkedett a puskaporos torony, amit az őrség vigyázatlansága folytán 1660-ban felrobbant, ledöntve a belsővár épületeit. Ezeket már nem is állították helyre, mivel a nagyterületű külsővár elegendőnek bizonyult a katonaságnak. Végül 1684-ben ezt is elérte a végzete, az utolsó kuruc parancsnoka a közeledő császáriak elől kivonult, de előtte megrongálta a védőműveit. Ennek ellenére még sok helyen magasan állnak a tornyai és falai, amik mielőbbi régészeti feltárást és helyreállítást igényelnének.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 403. 405. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 209. 211. old.

Legeza László Szacsvay Péter: Felvidéki utakon I. {1994} 59. 60. kép.

Ludovit Janota: Slovenské hrády III. {1935, hasonmás 1996} 128. 139. old.

Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 289. 290. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 193. old.

Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 47. old.

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. {1996} 73. 78. old.

Csorba Csaba: Regélő váraink {1997} 206. 206. old.

Veresegyháziné: Magyarország történeti topográfiai kislexikona {1996} 216. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 146. 147. old.

Engel Pál: Az ország újjáegyesítése {Századok 1988} 101. és 109. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 594. old.

Kónya Péter: A Sáros vármegyei várak és más erődítmények {1995} 224. 225. old.

Kisari Balla György: Törökkori várrajzok Stockholmban {1995} 97. old.

Kisari Balla György: Száz várrajz Württembergben {1998} 116. old.

Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából {2000} 570. old.

Műemlékvédelem {2001}A sárosi vár Werner György idején 167. 171. old.

Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955} 346. old.

Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpátmedencében {2001} 101. kép

AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} 119. 121. old.

Varjú Elemér: Magyar várak {1932, hasonmás 2004} 112. 114. old.

Végvár és környezet {Studia Agriensia 1995} 224. 225. old.

/Szatmári Tamás/ 

GPS: É 49° 3.164 (49.052738)
K 21° 10.527 (21.175453)