Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BlatnicaSzlovákiaFelvidékTuróc vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

Az 500 méter tengerszint feletti magasságban csobogó Blatnica patak völgye fölé emelkedik a 685 méteres hegycsúcson álló Blatnica vára, amit sűrű erdők öveznek. Rövid, de meredek gyalogúton jutunk fel a községből az alsóvár kőfalában nyíló kapuhoz, amelyet a Ny-i sarkon egy félkörös torony védelmezett. Ennek udvarán, mint az egész vármaradványban is, sűrű bozót nehezíti a tájékozódást és a fényképezést. Nem maradt fenn semmi nyoma az esetlegesen itt emelkedett hajdani lakó és gazdasági épületeknek vagy istállóknak. Utunk egyre feljebb vezet, a középsővár szabálytalan területet övező udvarába. A romos várfalak mindenütt követik a meredek sziklaperem szélét.

Az ÉK-i oldalon egy talán a XVI. században emelt védőművet figyelhetünk meg. A Ny-i sziklagerincen 6 – 8 méterre fölénk magasodik a felsővár tömbje. A kutatók feltételezése alapján a keskeny sziklagerinc legmagasabb pontján emelkedő É-i, nagy kerek torony és a hozzá csatlakozó keskeny, mintegy 14 méter hosszú, falaival ma is magasan álló palota származhat a XIV. század elejéről. A felsővár kapujával szemben a külső falat egy kis négyszögletes torony oltalmazza. Blatnica vára, azon erősségek közé tartozik, amit az ágyúk XVI. századi tömeges alkalmazása után már nem építettek át a hadviselés korszerű elveinek megfelelően, hanem megmaradt hadászati szempontból harmadosztályú főnemesi menedékvárnak. Miután az 1790-es esztendőben a Révay család kiköltözött a kényelmetlenné vált középkori erősségből a faluban emelt barokk stílusú kastélyába, azóta rohamosan pusztulnak a falai. Feltárása és restaurálása még a jövő feladatai közé tartozik.

Története:

Egy 1272-ből fennmaradt oklevél, még mint „villa” {terület, föld} említette meg Blatnica vidékét de nem szerepel a XIV. század elején a Felvidék jelentős részeit elfoglaló Csák Máté oligarcha háborúiban sem. A nagyúr 1321-ben bekövetkezett halála után az összeomló tartományát Anjou Károly király serege foglalta el. A győztes uralkodó Domokos fia Doncs magisztert {mestert} nevezte ki a zólyomi erdőispánság vezetőjének. Ebből a hatalmas területből, amely kezdetben a Garam folyótól a Tátra hegységig ért, vált különálló vármegyékké a későbbi Zólyom, Turóc, Árva és Liptó vidéke. Doncs mester a korszak nagy várépíttetői közé tartozott, így az ő nevét kell megemlíteni Liptóújvár, Likava és Blatnica erősségeinek létrehozásánál. Blatnica várának első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1341-ben történt, amikor az uralkodó a valkói váruradalomért cserében megszerezte. A további évtizedekben a turóci királyi ispánok viselték egyben a blatnicai várnagy tisztségét is. Magánkézbe Luxemburgi Zsigmond király trónra lépte után került, aki megerősítendő a kezdetben csekély számú támogatóinak táborát 1389 után Pogány Domokos nemes úrnak adományozta oda. De már a következő esztendőben visszacserélte és Oppelni László hercegnek zálogosította el a kővárat minden hozzá tartozó jobbágyfaluval egyetemben. 1415-ben Zsigmond az időközben elhunyt Oppelni László nádorispán unokáit, a glogaui hercegeket megerősítette a blatnicai várbirtokra érvényes zálogjogukban. 1421-es visszaváltása után Berzeviczy Péter tárnokmester {+1433} birtokolta élethossziglani adományként. Az egykorú források szerint 1434-től Cillei Borbála királyné élvezte a váruradalomból befolyt jövedelmeket. Az úrnő rövidesen elzálogosította 2300 aranyért Szentmiklósi „Liptói” Pongrácz nemesnek, aki ez időben a blatnicai várnagy tisztét viselte. 1441-ben Pongrácz úr továbbadta 9 ezer aranyért Necpály László főnemesnek, majd később az ő veje, Szentmiklósi Pongrác István vehette a birtokába. Blatnica várának legsötétebb időszakát az 1450 – 1470-es évek közötti időszak jelentette, amikor a lengyel származású Peter Komorowsky uralta fegyvereseivel. Ez a rablólovag eredetileg Jan Giskra cseh huszitavezér szövetségeseként került a Felvidékre, de amikor a csehek 1462-ben kiegyeztek Hunyadi Mátyás királlyal, ő is kegyelmet kapott. 1471-ben viszont csatlakozott az uralkodó politikájával elégedetlen, összeesküvést szervező magyar főnemesekhez, akik trónkövetelőként behívták az országba Kázmér lengyel herceget. Tervük azonban csúfos kudarcot vallott, majd 1474 tavaszán Mátyás bosszúja következett. Parancsára királyi katonaság fogta ostrom alá Komorowsky várait, köztük Blatnicát, Likavár, Liptóújvárt és Liptóóvárt. Sorra megostromolták és bevették a rablólovag erődítményeit, aki végül Árvába szorulva kegyelmet kért és kapott Hunyadi Mátyástól. Az uralkodó nagylelkűségére jellemző, hogy a nyolcezer arannyal megfizetett egykori rettegett nagyúr a továbbiakban békésen élhetett halála napjáig. A királyi kezelésbe került váruradalmat a XVI. század közepén a Felvidéket megszálló Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg majd magyar király feltétlen hívének számító Révay família kapta meg adományul. Ismerjük, hogy ebben az időszakban mindössze öt környékbeli jobbágyfalu tartozott hozzá földesúri szolgáltatásokkal. A török háborúk vérzivataros csatamezőitől távoli erősség mindvégig megmaradt főúri birtokközpontnak, a meredek hegycsúcsot koronázó vár épületeiben a családtagok laktak a szolgaszemélyzetükkel együtt. Idővel kibővítették falait, de nem létesültek korszerű, az ágyúkkal vívott hadviselésnek ellenálló védőművei, bástyái. Így persze kis létszámú helyőrsége harc nélkül megnyitotta kapuját 1606-ban Bocskai István felkelő hajdúserege, majd később Bethlen Gábor erdélyi fejedelem katonasága előtt is.

Írásos adat szólt arról, hogy 1678-ban leégtek a vár épületei, ami talán a kuruc felkelők támadására utalhat. Rövidesen helyreállítatja a Révay família, mert 1687-ben Permay András zsolnai harmincados összeírta a várban található javakat, a ládák sorában birtokjogi okleveleket, könyveket és ruhaneműket őriztek. 1703 végén a Habsburg császár és király önkényuralma ellen felkelést szervező II. Rákóczi Ferenc kuruc vitézei kardcsapás nélkül szállták meg az erősséget. Falai közül 1708 őszén, a vesztes trencséni csata után kénytelenek kivonulni. Ismét visszakapta a jogos tulajdonosa, a Révay família. Mivel ők a kuruc szabadságharc alatt rendíthetetlen Habsburg-hűségükről tettek bizonyságot, blatnicai váruk megmenekült a feleslegessé vált magyar erődítményekre kimondott felrobbantási parancstól. Így 1711 után is lakták épületeit, bár egyes családtagok már kényelmesebb barokk stílusú kastélyaikba költöztek le, amiket a völgybeli falvakban építettek fel. Korabeli forrás szerint még 1744-ben Révay József örökös főispán kijavítatta a középkori vár roskatag falait, de 1790-ben utolsó lakosai is kiköltöztek Blatnica várából. A gazdátlanná váló erősséget az időjárás viszontagságai az eltelt évszázadok alatt erősen megrongálták, kőfalai és épületei részben ledőltek. Egy 2005-ös adat szerint még nem történt meg a régészeti feltárása és restaurálása sem.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 13011457 {1996} 382. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 115. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond…{1977} 98. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyar. {1977} 110. 111. old.

Csorba – Marosi – Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 180. – 181. old.

Burgen ind Schlösser Slowakei {1990} 42. old.

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. {1996} 18. – 20. old.

Ludovit Janota: Slovenské hrady I. {1935, hasonmás 1996} 51. 57. old. 

AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} 14. 16. old.

{Szatmári Tamás} 

GPS: É 48° 56.832 (48.947205)
K 18° 56.836 (18.947262)

Megközelítése: Szlovákia középső területén, a Nagy és Kis Fátra hegységek által közrefogott Turóci-medencét déli irányból a 65. számú főúton közelíthetjük meg. A főútról keleti irányban letérve Mosócz {Mošovce} községből vezet egy mellékút Blatnica {Blatnica} településére, ahonnét rövid de meredeken emelkedő gyalogösvényen kapaszkodhatunk fel a fákkal, bokrokkal benőtt középkori várromhoz.

Nógrád Megye Várai
NVA