Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kővárhely - PodhradieSzlovákiaFelvidékNyitra vármegye - Tapolcsány

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Kövárhely, Tapolcsány

A Nyitra folyó völgyében fekvő, a középkori erősségnek nevét adó Nagytapolcsány városától ÉNy-i irányban mintegy 15 kilométerre, a hegyek között bújik meg a tapolcsányi vár. A meredek, ÉNy – DK-i irányú sziklagerincen felépült vár egyetlen fokapuja az erdok felől, az ÉNy-i oldalon nyílik, de napjainkban a legrövidebb út a községből a DK-i részen vezet fel, a hatalmas sziklák oldalában kanyargó szekérúton. Itt egy nagyobb területu elővár udvarára érünk, melynek D-i oldalán két kisméretu rondella alapfalait fedezhetjük fel. A barbakánnal védelmezett DK-i kapun keresztül jutunk a hosszúkás téglaalap alakú alsóvárba, melynek D-i oldalához egykoron gazdasági és lakóépületek simultak.

Az erős kőfal közepe táját egy ó-olasz típusú ágyúbástyával tagolták, melynek helyreállítása a 2002-es esztendoben is tartott. Az ÉNy-i oldalon jutunk el az eredeti külső várkapuhoz, melyet szintén elővédőmű {barbakán} biztosított. Az alsóvár ÉNy-i és DK-i sarkán egy-egy ék alakú tornyot képeztek ki a XVI. században. A hegygerinc középső szakaszán, az É-i sziklaszakadék felől támadhatatlan helyen létesült a XIII. század második felében a félkör alakú felsővár, ennek legkorábbi építménye a négyzetes, több emelet magas öregtorony, ami napjainkban is – restaurált állapotban – épségben emelkedik.

A felsovárba a középkorban a K-i oldalt kialakított szárazárkon átívelő fahídon keresztül lehetett bejutni, amelyet 2017-ben helyreállítottak. A félkörívű külső várfal mögötti falszorosból nyíló gyalogoskapun át érjük el a felső várudvart. Az elmúlt esztendő munkálataival a palota külső falazatát teljes ívében megerősítették és szépen rekonsruált állapotban várja a belsővár a látogatókat. Az É-i oldalon emelkedik az égbolt felé a hatalmas, igen jellegzetes fűrészfogas oromzatú, öregtorony, amihez félkörívben kapcsolódtak a palotaszárnyak. Az eddigi kutatások szerint a tapolcsányi vár korai magja a 10 x 10 méteres öregtoronyból és mellette egy kisebb palotából állt mindössze, amit a D-i irányba nyúló 50 x 35 méteres területet kerítő várfal övezett. Napjainkban {2017-es adat} a tornyot zárva tartják, nem utal rá semmi, hogy belsejében történeti kiállítás lenne. A nagy területet magába foglaló tapolcsányi vár külső falai és védőművei – kisebb helyreállításoktól kivéve – továbbra is várják, hogy a helyreállítási munkálatok folytatódjanak ezeken a szakaszokon is.

Története:

Egykorú oklevél szerint 1235-ben a trónra lépő Árpád-házi IV. Béla király az egyik legbelsőbb párthívének számító Türje nembeli Dénes lovászmesternek adományozta oda a névadó Tapolcsány településtől É-ra, a hegyek között fekvő birtokot, a közeli Tárnok, Rasic és Illouch falvakkal együtt. A területet 1283 körül Csák nembeli Máté nádorispán ragadta magához, aki minden alkalmat megragadott magánbirtokainak gyarapítására. Neki tulajdonítható a vár korai magjának felépíttetése.

Halála után vagyonát unokaöccsei örökölték meg, akik közül a „trencséni” Máté báró a XIV. század elejének korlátlan hatalmú oligarchájának számított. Mindössze két évtized alatt – békés úton vagy erőszakkal – a Felvidék óriási területeire terjesztette ki az uralmát. Mintegy 13 vármegye lakossága vallotta urának Máté nagyurat, aki, egy rövid ideig tartó szakasz kivételével, amikor a cseh Vencel királyt támogatta, ellenszegült a sorra érkezo idegen trónköveteloknek. Hatalmát a fegyveres szolgálatra kényszerített kisebb-nagyobb familiárisok ezreinek serege biztosította.

A kővár első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1318-ból származik, ekkor a Csákok várnagya parancsolt benne. Miután 1321-ben utód nélkül meghalt a nagyúr, tartományát rövid ido alatt megszállta a nápolyi trónkövetelőből magát a magyar trónra felküzdő Anjou Károly Róbert király serege. A további évtizedekben királyi várnagyok igazgatták a váruradalmat, melynek a környező jobbágyfalvak sora tartozott a különböző szolgáltatásokkal. 1372-ben Oppelni László nádorispán honorbirtokát képezi, vagyis a nagyúr, amíg betöltette a hivatalát, addig megkapta a várbirtok összes jövedelmét. Természetesen mivel a báró általában a királyi udvarban tartózkodott, szükséges volt egy tényleges várnagy is a helyszínen. Ez ebben az idoszakban Korompai János fia János nevu férfiú volt, aki Oppelni nádor szolgálatában állt.

A magyar főnemesek által trónra jutott Luxemburgi Zsigmond kénytelen volt 1389-ben eladományozni Szécsényi Frank és Simon fouraknak, jutalmul a segítségükért. Egy 1411-bol származó birtokosztály szerint Frank fia László nemes úr kezébe jutott. Az ő fia 1434-ben a felét elzálogosította Lévai „Cseh” Pére bárónak. 1440-ben Habsburg Albert király váratlan halála után özvegye, Erzsébet királyné – fia, az utószülött V. László hatalomra segítése érdekében – az országba hívta a cseh Jan Giskra huszita zsoldosvezért és embereit. A harcedzett katonák rövidesen uralmuk alá vonták a Felvidék középső és K-i vidékeit, az elfoglalt várakat és újonnan kialakított kisebb-nagyobb erődítéseiket bevehetetlen támaszpontokká alakítva.

A királyné táborába sorakoztak még fel a nagyhatalmú Cillei Ulrik és Garai László bárók is, míg a legnagyobb ellenfeleik Hunyadi János és Újlaki Miklós főurak voltak, akik rövidesen, a győztes bátaszéki csata után Ulászló királytól elnyerték az erdélyi vajda méltóságát. Ennek a területnek a legjelentosebb egyházi méltósága, Csetneki László nyitrai püspök Erzsébet királynét támogatta a belháborúban. 1447-ből ismeretes, hogy Tapolcsány várát rövid ideig Giskra cseh huszitavezér tartotta megszállva, aki – ismeretlen okból – azt visszaadta ifjabb Szécsényi Lászlónak.

Késobb eladás útján Guti Országh Mihály nyitrai ispán szerezte meg, aki Hunyadi Mátyás király országlása idején a nádorispáni méltóságig emelkedett. Ebben az időszakban a tapolcsányi váruradalomhoz mintegy 18 kisebb-nagyobb mezőváros és jobbágyfalu tartozott a szolgáltatásokkal. A XVI. században, a török hódoltság idején a véres hadszínterektől távoli, a Nyitra folyó völgyének hegyei között megbújó Tapolcsány várának nem volt jelentősebb katonai szerepe. Bár próbálták megerősíteni falait, felépítettek egy ágyúk számára alkalmas tüzelőállású ó-olaszbástyát, de ennek ellenére sem számított fontosabb katonai helynek, megmaradt másodrendu magánvárnak.

1567-ben férfiágon kihalt az Országh család, a királyi Kamara kezelésébe került vissza a várbirtok, amit 1595-körül a Forgách főnemesi família szerzett meg. Késobb az Erdődyek birtokolták, akik rendíthetetlenül támogatták a Habsburg császári és királyi házat. Valószínuleg ennek köszönhetoen túlélte a kuruc felkelések után a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot, még a XVIII. században is lakták az épületeit. Közelebbrol ismeretlen idopontban hagyták el, miután a földesúri család leköltözött a nagytapolcsányi várkastély sokkal kényelmesebb lakhatást biztosító falai közé.

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 274. old.

Legeza László Szacsvay Péter: Felvidéki utakon I. {1994} 27. 36. kép.

Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 302. 303. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 195. 198. old.

Veresegyháziné: Magyarország történeti topográfiai kislexikona {1996} 22. 23. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 84. old. 

Kónya Péter: A Sáros vármegyei várak és más erődítmények {1995} 231. 232. old.

Slovakia {1995} angol nyelvű könyv 191. 202. old. 

Jarmila Lalkova: Bardejov {1991}

Mikulás Lovacky: Okres Bardejov {1988} 

Jalsovszky Katalin Tomsics Emőke: A tegnap világa {1992} 164. 167. old.

Száraz Miklós György Tóth Zoltán: Emléklapok a régi Magyarországról {2002} 37. old.

Ludmila Jászayova: Bardejov {1995}

{Szatmári Tamás}

GPS: É 48° 39.502 (48.658360)
K 18° 2.945 (18.049086)

Információ: A vár a faluból 5 perces könnyű sétával megközelíthető.

NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban