Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Érsekújvár - Nové ZámkySzlovákiaFelvidékNyitra történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Érsekújvár, vár, erődváros

Az első várat Várday Pál esztergomi érsek parancsára kezdték meg kiépíteni, a török hódítók által elfoglalt Esztergom várának ellensúlyozására, miután II. Szulejmán török szultán hadai 1543-ban elfoglalták a Duna folyó menti fontos erődítést.

Alig két esztendő múltán már ott emelkedett a négy sarokbástyás kicsiny palánkvár, a Nyitra folyó keleti (bal) partjának közelében. A palánkvár, azonban már elkészültekor is elavultnak számított, így Várady halála után Oláh Miklós eszergomi érsek a várat tovább építette és megerősítette.

A benne állomásozó helyőrségnek elsődleges feladatául szabták a felvidéki területekre rablóportyákat indító török lovascsapatok visszaverését. A korabeli krónikákban rengeteg kisebb-nagyobb összecsapásról maradt fenn leírás. Ugyaninnen tudni, hogy az 1570-es évekre a palánkvár szinte elsüllyedt a mocsaras altalajba. Mivel az erődítmény, nagyobb katonai támadásnak már nem tudott ellenállni, illetőleg további megerősítése nem volt ésszerű, ezért új erődítés építését határozták el.

1571 nyarán Verancsics Antal és a király biztosai jelölték ki az építendő új vár helyét a Nyitra folyó jobb partján elterülő Györök érseki birtokon. Az akkori időszakban legmodernebbnek számító hadmérnöki módszerek szerint, egy erődvárost hoztak létre az itáliai Baldigara fivérek tervei alapján, amelybe a katonaság mellett polgári lakosság is költözött. Az 1573-ban kezdődött építkezést Zserotin Frigyes vezette. A munkálatokkal 1580. októberében készültek el, majd ezt követően a régebbi várat lerombolták.

A hatszögletű, sarkain új-olasz bástyával épült erősség mintegy 27 hektár területet vett körbe, ebből 13 hektár belső, szabad terület volt. Alaprajz szerint a katonai épületek az egész végvár 53%-át tették ki. Polgári lakosságát hat közeli faluból telepítették be, akiknek házai a szabályos mértani egyenesek szerint létesített utcákban álltak.

A hat bástyából 3 kő és tégla, míg a másik 3 bástya föld alapanyagú volt. A részben égetett téglából épített várfalak külső kerülete 3 km, a falak 10 m vastagságúak voltak. Az erődítést övező 35 m széles és 4,5 m mély vizesárkot a Nyitra folyó vizével töltötték fel. A vár első kapitánya Forgách Simon gróf lett.

A korabeli forrásokból ismert az egyes bástyák nevei: Serédy, Frigyes, Császár, Forgách, Cseh és Bécsi bástya, míg a két kapu elnevezése: Esztergomi és Bécsi kapu volt.

Érsekújvár a rendi felkelések ideje alatt is a törökellenes harcok védelmi rendszerének központját képezte. Egy időben itt székelt a főkapitányság is. Az 1621. december 31-én megkötött nikolsburgi béke értelmében Érsekújvár királyi erőd lett. Szerepet vállalt a Bocskai-féle felkelésben, illetve Bethlen Gábor és csapatai is tartózkodtak a várban. Az érsekújvári erőd 1663. szeptember 4-én került török kézre, majd 22 évi oszmán uralom után szabadult fel.

Hadi dicsősége az 1700-as években újra felragyogott, mert a Rákóczi-szabadságharc egyik legfontosabb katonai fellegvára lett. 1710. szeptember 24-én a vár elvesztésével a kuruc világ megszűnt a vármegyében. Ezt követően Érsekújvár hadi szerepe is megszűnt.

Az 1725-ös esztendőben a Bécsi Haditanács úgy döntött, hogy a Duna folyó vonalát védelmező Komárom mellett Érsekújvár szükségtelenné vált, ezért parancsot adtak a lerombolására. A nagyméretű olaszbástyák anyagát a környékbeli lakosság bontotta el, a kinyert téglákat az új lakóházaik építésére használva fel. Csak egyetlen bástya maradt meg viszonylag épségben, a DK-i Forgách bástya, amelyre a helybeli lakosság 1779-ben egy barokk stílusú káplnát és kálváriát építtetett.

Azonban az utcákon sétálva még napjainkban is felismerhetőek a hatalmas földtöltésű bástyák kiemelkedő sáncainak maradványai. A történelmi idők emlékeként az egyik várkaput a komáromi református templom udvarára vitték el.

Az erődváros részletes története:

Az 1580-ban elkészült új erődítményre, mint fontos végvárra a korabeli adatok szerint gondosan vigyáztak, éjjelente 200 hajdú mindig fegyveresen aludt a falak mentén. Minden bástyán 2-2 gyalogos őrszem időközönként a szokott őrszavakat kiáltozta, egy tizedes pedig az embereivel egész éjjel sorba járta az őröket. A kapitányok és porkolábok is kötelesek voltak vigyázni az éjjeli rendet.

Az újvári királyi őrség összefogva a komáromi é surányi katonasággal gyakran csapott le az esztergomi és budai törökök területére, elhajtva onnan az állatállományt, foglyul ejtve a gazdag kereskedőket, akik szabadon engedéséért magas váltságdíjat követelhettek. 1589-ben nevezték ki a hadászati fontosságú végvár főkapitányának erdődi Pálffy Miklóst, a korszak egyik legvitézebb főnemesét.

A nagyterületű erődítményt az első komolyabb ostrom 1605. nyarán érte, amikor a Habsburg császári ház zsarnoki önkényuralma ellen felkelt Bocskai István erdélyi főnemes szolgálatába lépett hajdúsereg vette körül. Annak várkapitányi tisztségét Thury Ferenc látta el, mintegy 1500 gyalogos és 500 lovas tartozott a parancsnoksága alá, főleg németek és kevesebb magyar végvári zsoldos. Az ostromlók fővezére Rhédey, a helyőrség magyar részét megpróbálta magának megnyerni, mivel ostromágyúi nem voltak. Nem is cselekedett hiába, mert a várbeli magyarok bíztató szót adtak ki neki. Július 11.-én a hajdúsereg gyalogsági rohamot intézett a Frigyes bástya, valamint a Bécsi és Esztergomi kapuk ellen, de a támadást még sikerrel verték vissza a német zsoldosok.

Július 24.-én a várbeli magyarok fellázadtak a német katonaság ellen és követelték a hadászati fontosságú végvár átadását. Miután a várkapitány ezt nem teljesítette, véres közelharc bontakozott ki az őrség eltérő nyelvet beszélő tagjai között. Az ostromlók vezére, Rhédey a zűrzavart kihasználva újabb rohamot indított a Frigyes bástya ellen, de a német zsoldosok most is bátran ellenálltak. A harcok elültével 21 kocsi elesett vagy sebesült hajdút vittek el a várfalak alól. Az újvári magyar védők nagy része elhagyta a posztját, csatlakoztak a hajdúkhoz. Az ostromlók rövidesen nagy erősítést kaptak Bocskai fővezére Homonnai Drugeth Bálint országos főkapitány és a Szinán egri pasa vezette török – magyar seregben, akik újult erővel támadták az erődvárost. Végül október 17.-én a felmentő seregben hiába reménykedő Strein ezredes feladta Érsekújvár királyi végvárát a túlerővel szemben. Homonnai Drugeth Bálint hajdúvezér azonban a királyi várparancsnokkal egyetértésben, erővel megakadályozta a törökök bejutását az erődítménybe, félve, hogy azok megszállják, a muzulmán had nagy bosszúsággal elvonult a várfalak alól.

1607-ben Bocskai István erdélyi fejedelem halála után Érsekújvár, a bécsi béke rendelkezései szerint, ismét visszajutott a Habsburg uralkodó hatalmába. Egykorú források szerint helyőrsége ekkor magyar végváriból 300 huszárt, 400 gyalogost valamint 300 német gyalogost és 16 pattantyúst {tüzért} tett ki, akik közül a magyarokat az esztergomi érsek fizette.

A jelentős számú itt állomásozó katonaság ellenére is megállapítható, hogy a törökök portyázásait nem tudták hathatósan megakadályozni. Így például 1615-ben Koháry Péter újvári főkapitány levélben intette meg Bars vármegye nemesi elöljáróit, hogy mivel nem tud kellő védelmet nyújtani, a jobbágyok adózzanak a töröknek is, ha nem akarnak pusztulásba jutni. Négy esztendő múlva az érsekújvári királyi helyőrség ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadvezére Rhédey Ferenc serege előtt, míg az egyedüli ellenkezőt, Koháry Péter főkapitányt fogolyként adták át a hódítóknak. A következő évben Bethlen Gábor fejedelem, akit a Besztercebányán összegyűlt felvidéki nemesség megválasztott magyar királynak, Újvárba érkezett.

Bethlen fejedelem Horváth István vezetésével 2300 lovas hajdút küldött az őrség megerősítésére. Ekkoriban a hadászati fontosságú végvár parancsnokságát Thurzó Szaniszló főúr látta el, aki – bár színleg Bethlen pártján állt -- titokban tárgyalásokat folytatott a bécsi Habsburg udvarral. Ezért a fejedelem, a biztonság kedvéért, melléje rendelte a sokat próbált, öreg katonáját, Csathy Gáspárt, akinek az őrség előtti nagy tekintélye biztosíték volt az árulás ellen.

1621. május végén az ellentámadásba lendült Habsburg zsoldossereg vette ostrom alá. Sáncárkot ástak, lőtték a falakat, de az őrséggel, fegyverrel és élelmiszerrel jól ellátott erőséget nem tudták elfoglalni. A védők többször is kicsaptak a Habsburg táborra. Július 10.-én egy élelmiszert rekvirálni akaró lovascsapat indult ki a császári táborból, amit észrevéve a várbeliek, 1200 lovassal kicsaptak rájuk. A császáriak rövidesen meghátráltak, pedig 300 muskétás szapora sortüzekkel védelmezte őket. Mindhiába, az ellenállhatatlanul rohamozó lovas hajdúk egészen a Habsburg tábor széléig üldözték őket. Ezt látva maga BouÐuoi fővezér indult segítségükre 300 főnyi vezérkarával. Rövid küzdelem után azonban ők is megfutottak, míg a körbekerített, kiváló stratégának számító generálist levágták a hajdúkatonák. A vezérét vesztett császári sereg rövidesen tábort bontott és elvonult Újvár alól. A következő esztendőben azonban a nikolsburgi béke pontjai értelmében, ismét visszakerült a Habsburg király fennhatósága alá.

A korabeli források tanúsága szerint a Bethlen-féle hadjáratok olyan nagy pusztítást végeztek az esztergomi érsekség birtokain, hogy II. Ferdinánd király kedvelt hívét, Pázmány Péter érseket egyszer és mindenkorra felmentette az őrség zsoldjának kifizetése alól. Az erdélyi fogságból 1623-ban kiszabadult Koháry Péter ismét elfoglalta a főkapitányi tisztét, utána 1641-től Esterházy Pál a parancsnoka. Persze a török hódítók is mindent bevetettek a fontos erődváros megszerzésére, így 1643-ból maradt fenn az, az eset, hogy nagyszámú muzulmán katona magyar ruhába öltözve a várkapuhoz nyomult, azzal a szándékkal, hogy megölje a kapuőröket. Azonban a német zsoldosok éberen figyeltek, ezért idejében közbe tudtak lépni. A törökök egy részét elfogták, míg a többiek elmenekültek.

1645. tavaszán az uralkodó Forgách Ádám főurat nevezte ki érsekújvári főkapitánynak. Parancsnoksága idején esett meg a híres vezekényi csata. 1652. augusztus 25.-én az esztergomi Musztafa bég 3 ezer főnyi lovassággal Nyitra vármegye területén portyázva 11 jobbágyfalut felégetett, több száz foglyot ejtett és rengeteg szarvasmarhát rabolt össze. A dúlás hírére Forgách Ádám újvári főkapitány vonult fel ellene 600 huszár, 150 hajdú, 150 német lovas és 150 német gyalogosból álló hadával. A keresztény csapatokra a török bég ezer lovassal támadt rá. Este hatig tartott a véres viadal, mikor is a törökök szaladásra vették a dolgot. Elesett a hatvani Omár bég és ennek fia Musztafa, más főemberekkel együtt. A győztes királyi katonák még üldözés közben is sokat levágtak, így a muzulmánok vesztesége mintegy 800 főnyi lehetett. A magyarok is sok vitézt vesztettek, köztük a nádorispán fiát, Esterházy Lászlót és három unokatestvérét, akiket nagy pompával a nagyszombati székesegyházban temettek el. A győztes keresztények kiszabadítottak 150 rabot is.

A diadalok mellett bőven akadtak vereségek is a hivatalosan béke korszakában, így 1654-ben az esztergomi törökök kicsaltak 300 újvári katonát a végvárból, majd lesből rájuk támadva szinte mindannyiukat levágták. A következő évben Érsekújvár környékén a török három jobbágyfalut rabolt ki, lakóit levágta vagy fogságba hurcolta. A királyi helyőrség tüzérségi felszerelését ez időben 54 ágyú és 505 puska alkotta.

1661. novemberében történt meg egy balul sikerült vállalkozása az újvári katonaságnak. Történt ugyanis, hogy 27 keresztény rab valahogyan kitört az esztergomi börtönéből és megszökött. Újvárra érkezve, híresztelni kezdték, hogy kevés a török Esztergom várában, most könnyen be lehetne venni. A hírre Forgách főkapitány összegyűjtött 5 ezer huszárt és elindult Esztergom felé. Útközben azonban viszály támadt a vezérei között, Batthyány, Esterházy és Nádasdy is másképp akart támadni. Ezért november 30.-án szétválva, külön indultak tovább. A külön utakon haladó keresztény katonák éjjel véletlenül egymásba botlottak, és a másikat töröknek nézve, harcba kezdtek. A harci zajra kitörtek a közeli Párkány török védői is. A szép hadnak végül is csak a roncsai jutottak vissza Érsekújvárba, a muzulmánok pedig okulva az esetből, erősíteni kezdte Esztergomot.

Forgách Ádám főkapitány 1663. augusztus 6.-án azt a hírt kapta, hogy néhány ezer török átkelt a párkányi hídon, ami hirtelen szétszakadt. Nem ellenőrizte le a híradás hitelességét, hanem azonnal elindult a szétverésükre. Seregében 4 ezer huszár, 600 német vértes, 500 német muskétás és 400 hajdú sorakozott fel. Párkány palánkja alá érve éjfélkor, megtudta, hogy újra kész a híd és a török nagyvezér serege özönlik át rajta. Ekkor érkezett meg Komáromból Elky Ferenc 100 hajdújával, aki azt jelentette, hogy még sincs kész a híd, így támadhatnak nyugodtan. Forgách főkapitány bizonytalankodott, majd végül rohamot rendelt el. Bár 10 huszárt előreküldött, de nem várta meg a felderítésüket. Valójában a török nagyvezér serege egész éjjel csatarendbe sorakozva várta a támadásukat. Kora reggel megkezdődött a párkányi csata, amiben a török túlerő győzedelmeskedett. Forgách Ádám főkapitány mindig a veszélyeztetett pontokra száguldott, de csak jó lovának köszönhetően menekült meg, míg a királyi katonaság fele ott veszett.

A győztes Köprülü Ahmed török nagyvezér rövidesen megindult seregével a hadászati fontosságú Érsekújvár bevételére, előtte felégetve Surány és Szőgyén kicsiny palánkvárait, így teljesen elvágta az újvári védősereget a külvilágtól. 1663. augusztus 16-án a török nagyvezér csapatai megkezdték a Habsburg hatalom fontos magyarországi végvárának ostromát. A támadók rövidesen aknák fúrásával és felrobbantásával védhetetlenné tették a földalapú bástyákat. A védők mindhiába reménykedtek felmentő sereg közeledtében, így Forgách főkapitány 40 napi ostrom után kénytelen volt feladni a romos erősséget.

Szeptember 25.-án a diadalittas törökök bevonultak a hadászati fontosságú Érsekújvár várába. A sérülések kijavítása után elfoglalta posztját az átlag 5 – 5,5 ezer főből álló helyőrség. Újvár első parancsnoka a kurd származású Mehmed lett, akit Kücsük Mehmed követett e tisztségben. Megalakult a környék behódoltatott településeinek adózási körzete is, az újvári vilájet.

A török megszállás idején történt, hogy az ifjú Bottyán János végvári vitéz belopózott Újvárba és ledobta a mélységbe a minaretben imádkozó müezzint {török papot}. Ép bőrrel sikerült kijutnia az erősségből is, majd a falak előtt párviadalra hívta ki a török helyőrség bátrabb tagjait. Kihívására azonban a több ezres muzulmán katonaságból senki sem mert ki válaszolni.

Mivel a franciák elleni háborúra készülődő Habsburg kormányzat nem használta ki a török nagyvezéren aratott szentgotthárdi csata diadalát, a sietve megkötött vasvári béke értelmében a pogányok kezén maradtak a hódítások, így Érsekújvár, Nagyvárad, Nógrád várai is. Mintegy húsz esztendőn át az újvári török lovasportyák rablásai állandóan fenyegették a felvidéki vármegyék lakosainak életét és vagyonát.

1683. május végén a Lotharingiai Károly herceg vezette császári csapatok ostrom alá vették, de két heti hiábavaló viadal után kénytelenek voltak a török nagyvezér által fenyegetett Bécs városának védelmére visszavonulni. 1683. szept. 12.-én török nagyvezér sereg katasztrofális vereséget szenvedett Bécs alatt az egyesített császári – lengyel hadaktól.

Ezzel megkezdődött a török megszállók kiűzése a Magyar királyság területéről. Újvárt 1685. július 7.-én fogta ostrom alá a Lotharingiai Károly herceg vezette császári seregek. Korabeli forrás szerint a támadó csapatok létszáma 80 ezer volt, ebből a császári hadak 22 ezret, a magyar nemesi fölkelés 25 ezret, míg a német birodalmi segítség 33 ezret tett ki. Rövidesen Sátán Ibrahim budai pasa a császáriak által védelmezett Esztergomot kezdte el ostromolni, hogy ezzel elvonja a keresztény hadat Újvár alól. Terve azonban nem vált be, mivel Károly herceg vezetésével csak a keresztény katonaság egyik fele indult a megtámadására, míg az újvári ostromzár továbbra is fennmaradt. A táti mocsaraknál vívott ütközetben a császáriak diadalmaskodtak, aminek hírére az elcsüggedt újvári török helyőrség is megadta magát.

Néhány esztendő alatt a török hódoltság messze déli irányban szorult vissza, Érsekújvár ennek ellenére sem vesztette el katonai fontosságát, a védőművei között állomásozó idegen zsoldosok vigyázták a Habsburg hatalom elleni lázadásra hajlamos vidék lakosságát. Így elkerülte a feleslegessé váló magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot is.

A II. Rákóczi Ferenc vezette felkelés idején először 1704. áprilisában vették blokád alá a kuruc felkelők, de felvonuló Heister császári generális zsoldosai visszaszorították őket. Novemberben ismét körülfogták a kurucok, akiket a legendás Bottyán János generális vezetett. A korabeli források szerint alig egyheti ostrom után, egy vakmerő éjszakai rohamban vették birtokukba a támadók.

A továbbiakban Újvár képezte a felkelők egyik legfontosabb katonai és utánpótlási bázisát. Állandó veszélyt jelentett rá azonban a császáriak hatalmában álló, soha el nem foglalt közeli Lipótvár császári katonasága. Két nap múlva már maga II. Rákóczi Ferenc is bevonult kíséretével, hogy szemügyre vegye az elfoglalt erődvárost. A nagyságos fejedelem a szabadságharc alatt sokszor megfordult falai között, itt ülésezett a legmagasabb testület, a Szenátus is. 1707. decemberétől Bottyán apót nevezték ki parancsnokául, aki a helyőrséggel a következő év nyarán rohamban elfoglalta és lerombolta a közeli gútai palánkvárat, amit császári zsoldosok őriztek.

A trencséni vesztes csata után a felkelők szerencsecsillaga is leáldozott, egyre nagyobb területeket voltak kénytelenek feladni. A Felvidék legfontosabb hadászati pontjai közé tartozó Érsekújvár védői azonban még sikerrel verték vissza szeptember végén Heister császári generális hadának háromhetes ostromát. Mivel a tavaszra fordulván, a helyőrség minden élelmiszerkészletét felélte, már a környékbeli falvakat rabolták az éhező katonák.

1710. nyarán Heister generális ismét ostromzár alá vette, bár a korabeli feljegyzések szerint elég gyenge tüzérséggel. A felkelők hadi helyzetének országos méretű hanyatlása előrevetítette Újvár kapitulációját is, amit végül 1710. szeptember 24.-én Nagyszeghy Gábor brigadéros tett meg.

A szatmári békekötéssel elcsitult a harci zaj az országban, majd 1725-ben a Bécsi Haditanács úgy döntött, hogy a Duna folyó vonalát védelmező Komárom mellett Érsekújvár szükségtelenné vált, ezért parancsot adtak a lerombolására.

Források:

Ludovit Janota: Slovenské hrady II. {1935, reprint 1996} 229. 236. old.

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 190. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 102. 103. old.

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. {1997} 163. kép

Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti… kislexikona {1996}72. 73. old.

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra II. {1996} 23. 28. old.

Révai Nagy Lexikona 6. {1912, hasonmás 1997} 677 old.

Kisari Balla György: Törökkori várrajzok Stockholmban {1996} 87. és 110. old.

Kisari Balla György: Száz várrajz Württembergben {1998} 104. és 129. old.

Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából {2000} 189. – 191. kép

Takács Tibor: Felvidéki várak {1999} 76. 82. old.

Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955} 395. old.

Kaderábek Péter - Érsekújvár története

Összeállította: Szatmári Tamás

GPS: É 47° 59.165 (47.986076)
K 18° 9.834 (18.163900)

Információk: Szlovákia DNy-i részén, a Nyitra folyó jobb partján terül el Érsekújvár (Nové Zámky) városa. Ide vezetnek a 64-es és 75-ös főútvonalak, de fontos vasúti csomópontnak is számít.

Az évszázadokkal ezelőtt véres ostromokat kiállt erődváros maradványaiból legjobban a DK-i Forgách bástya tömbje maradt meg, amelyen egy barokk kálvária emelkedik.

A történelmi belváros utcáin sétálva még több helyen is felfedezhetjük a védőművek lassan elhalványuló nyomait.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció