Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szulyóváralja - Súµov-HradnáSzlovákiaFelvidékTrencsén vármegye - Szulyó

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Videók
  • Térkép

1242 – A pusztító tatárjárás viharai elmúltával, IV. Béla király ösztönzésére, az országban nagymérvű várépítkezések kezdödtek el. Ennek keretében emelték a vadregényes sziklavidéken valószínüleg magánbirtokosai Szulyó várát. Mint nehezen megközelíthetö helyet, általában csak veszély esetén lakták urai, igazi menedékvárnak számított. 

1300-as évek eleje – A Vág folyó völgyének más váraihoz hasonlóan, Szulyót is megszállták a trencséni oligarcha, Csák Máté katonái. 

1321 – A tartományúr halála után királyi kézbe került. A kicsiny méretu erösséget szinte alig említették meg a középkori oklevelek {sem Engel Pál, sem Kristó Gyula történészek nem említik listáikon}. 

1529 – Amikor Szulejmán török szultán hatalmas seregeivel Bécs városát ostromolta, a vele szövetséges Szapolyai János magyar király dunai naszádosaival támogatta a hadmüveleteket. Ennek parancsnoka Szirmiai Sebestyén azonban átállt a Habsburg király pártjára. A továbbiakban a nemesúr bátor tettekkel – amiket a német vallásháború a „schmalkaldeni” hadjárat idején hajtott végre – elnyerte V. Károly német-római császár kitünteto figyelmét. Így Sebestyén úr a császár ajánlólevelével tért vissza a Magyar Királyság földjére. Itt a császár öccse, Habsburg Ferdinánd király kamarai tanácsosává tette meg, egyúttal neki adományozta a szulyói váruradalmat is. A nemes úr alapította meg a Szulyovszky nemesi famíliát, akik az egész középkoron át birtokolták a kisméretü erösséget. 

1703 – 1708 – Egész Trencsén vármegye – az erös trencséni és beckói várak kivételével – a felkelö kurucok ellenörzése alatt állt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. 

Csorba Csaba várkutató szerint Szulyó várát is sikerült a birtokosainak megvédeni II. Rákóczi Ferenc „a nagyságos fejedelem” katonáinak támadásával szemben. 

1708 – A vesztes trencséni csata után a kurucok kénytelenek voltak kivonulni a vármegyéböl. 

Mivel a szulyói vár urai hüségesek maradtak a Habsburg császárhoz, az erösség elkerülte a környék legtöbb várát lerombolásra ítélö parancsot. 

1730 – Szulyó vára még ebben az idöben is lakható állapotban volt. Az ekkor történt birtokfelosztás alkalmával a rokonság tagjainak külön-külön lakosztályokat {szobákat?} jelöltek ki a középkori erösségben. A felügyeletére közösen tartottak ört, aki egyúttal erdöcsösz is volt, közösen fedezték a fenntartási költségeket. 

A kényelmetlen sasfészek romló állagát helyreállítani egyre többe került, a völgybeli jobbágyfaluban megépült reneszánsz stílusú kastély pedig, ami napjainkban is megvan, alkalmasabb lakásul kínálkozott, tehát a földesurak inkább ott laktak. 

1763 - Az elhagyott Szulyó várának sorsát bevégezte egy pusztító tüzvész. A romokat azóta az idöjárás viszontagságai igen nagymértékben megrongálták. Sürgös régészeti feltárásra és helyreállításra lenne szükség a kirándulók által szívesen felkeresett Szulyó {Súlov} várában. 

2002 – A legutóbbi terepbejárás szerint az várromban egy kisméretu helyiséget boltívvel fedtek le, míg a legmagasabb sziklatetore való feljutást vaslétra beépítésével oldották meg. 2005-ben az említett vaslétra már nem volt megtalálható. Leírása: A Vág folyó völgyének legvadregényesebb vidéke a szulyói sziklavilág. A fantasztikus alakú mészkösziklák között 652 méter magasságban, szinte felismerhetetlenül elbújva állnak a XIII. században épült szulyói menedékvár egyre fogyatkozó omladékai. Az erösségbe kanyargós sziklalépcsön tudunk feljutni. A kapun belépve egyre magasabb szintekre érünk. Az ég felé törö sziklák közül, három a többiek fölé magasodik, az ezek közti réseket fallal zárták le, így alakítva ki a kisméretü várudvart. Jobb kéz felé még látható egy köfal, benne ablaknyílásokkal. Ez a szulyói menedékvár legjobb állapotban megmaradt részlete. Tovább haladva egy szük nyíláshoz érkezünk. A kaput úgy alakították ki, hogy egyszerüen elfalazták a két szikla közti hasadékot. A köfalak – napjainkra már nehezen kiismerhetö szövevénye – egy meredek sziklacsúcsra vezet. Itt valószínüleg egy torony állhatott, de a csupasz sziklán semmi nyoma nem maradt. Az egyik helyiségben kisméretü restaurálás nyomai látszanak, mivel helyreállították a boltíves tetöt. Ennek ellenére a szulyói erösség jó része elpusztult az évszázadok során, az ide látogatók csak nehezen képzelhetik el, hogy milyen lehetett az egykori vár. 

A Könyöki József által 1880-ban felvett alaprajz igen megbízhatatlan, részleteit a helyszíni terepbejárás alkalmával kell pontosítani! A szintén a XIX. század során itt járt Divald Kornél írta róla: „A fantasztikusan szép, sziklás szulyói völgy egyik hármas szirtjén, félkörívesen hengeres bástyákkal bíró, félkör alakú udvar, DK-i sarkában kisebbfajta, földszintjén és emeletén három-három helyiségböl álló köház romokban.”

Forrás:

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 169. 170. old. 

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvü 188. 189. old. 

Mednyánszky Alajos: Festöi utazás a Vág folyón…{1825, reprint 1981} 61. 63. old. 

Ludovit Janota: Slovenské hrady III.{1935, reprint 1996} szlovák nyelvü 109. 127. old. 

AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 118. 119. old. 

/Szatmári Tamás/

GPS: É 49° 10.475 (49.174580)
K 18° 35.001 (18.583344)

Szulyó várának megközelítése: A csodálatos szépségű sziklarengetegben megbújó szulyói várat a Vág {Váh} folyótól K-re, Nagybiccse {Bytca} városától D-i irányban találhatjuk meg. Az autóval érkezök az E 50-es föúton, Peredmér {Predmier} községnél forduljanak K- felé, ahol egy bekötö úton át érhetik el Szulyóváralja {Súľov-Hradná} települést. A kicsiny faluban rövidesen szemünkbe tűnik a piros turistajelzés, amit követve mintegy 1 órányi erősen emelkedő, a hatalmas sziklalépcsőkön igen fárasztó hegymászás után a fenséges szulyói sziklarengeteg egyik csúcsára jutunk fel. Az igen népszerű kirándulóhelyet mindig sok turista keresi fel. Magából a szulyói erősségből csak kevés részlet maradt fenn, amiből igen nehéz elképzelni eredeti középkori formáját. Vigyázva lépkedjünk a romok között, mert mindenfelöl mély szakadék tátong körülöttünk.