Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Virje, Prodaviz - VirjeHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös vármegye - Vár

  • Történelem
  • Alaprajzok
  • Térkép

PREDEUYCH – PRODAWICZ (Prodavíz)

Virje

 

Elhelyezkedése:

            A mai Virjét, a Zdela folyócska középső folyása mellé emelték fel, mely keresztül folyik az itt kiszélesedő Dráva menti síkságon, ami a Bilogore alacsonyabb dombjaitól nyúlik egészen a Dráváig.

            Ez a tájék, már az ősidőktől lakott volt. Ezt bizonyítják a neolit, a római és középkor korszakainak feltárt leletei is.

            Azonban Virje újabb kori története, csak a 12. századtól kísérhető végig, amikor is e tájékon kialakult a hatalmas komornicai nemzetségi megye, melynek központja Komornicában, a mai Novigradban volt. A korai feudalizmus, mely Horvátországban az első magyar-horvát királyok korában terjedt el, teremtette meg a feltételeket a várak és tornyok emelésére. Általában ezeket az ispánsági várak közelében építették fel.

            Virje, amit akkoriban „Predeuichnak” neveztek, valószínűleg a térség ispánjának, a székhelye volt, aki innen érvényesítette közigazgatási és bírói hatalmát.

            Prodavics, vagy később Prodavíz ősi várának nyomai, még ma is megfigyelhetők, a plébániatemplomtól északi irányba eső, kb. 500-600 méternyi távolságban lévő, Gradišćének nevezett helyen. Ezt a helyet a 6, 4, 2. házszámú, aztán a Felszabadulás téren (Trga Oslobođenja) lévő 18, 19, 20, 21, 22, 24, 25, 27, és 28. házszám alatti házak, továbbá a Vasútállomás utca (Kolodvorska ulica) 1, 213. házszámú házai határolják. Az északi oldalán kertek vannak és egy patak, mely a vár valamikori védőárkainak maradványain folyik keresztül. Maga a vár megközelítőleg kör alakú volt, kb. 100 méteres átmérővel. Valaha három kör alakú sánc védte, amelyekből egy, még az 1950-es években is látható volt a Signjar család telkén. A kertjükben pedig még ma is középkori edénytöredékeket és téglákat forgatnak ki. Itt egy olyan sértetlen téglára leltek, mely szokatlan alakja folytán, valószínűleg egy ősi gótikus templomhoz, vagy egy várkastélyhoz tartozhatott. Persze ennél a várnál is feltűnnek a földalatti folyosókról, katakombákról, stb. szóló legendák.

 

A vár múltja, története:

            Komarnica (Camarcha) óhorvát nemzetségi megyéjének egyik legfontosabb vára Perdeuych, a ma Virje, volt. E helynév első szótagjának magánhangzóját a királyi és a káptalani írnokok, nagyon gyakran cserélgették. Legelőször a „Pred” alak merült fel – mint az előbbiekben említett Predeuych-nál, aztán a „Prad” – mint Pradauiz, majd „Prod”, mint Prodavíz, stb. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a „Pred” szógyök, ismert volt néhány ősi dalmát patrónus és topográfiai névben is. Így például Predanus de Dragannus omisi herceg nevében, akit 1239-ben említettek meg1, vagy Pasque Johannis de Pred nevében, aki 1251-ben Raguza bírója volt2. A mai Virje, 1264-től viselte a Predeuych elnevezést3. Ezt IV. Béla azon okleveléből tudjuk, melyben az itteni birtokot Salamon fia Simonnak adományozta. A birtok egy másik részét Béla király, a Churla nembéli Joakim ispán fia Tamásnak ajándékozta. Ezeket a földeket akkoriban, 1244-től, Corrardus de Treun birtokolta. Talán érdemes külön is megemlítenünk, hogy abban az adománylevélben, melyet a fenti céllal 1267-ben adtak ki, ezeket a földeket „Praudauiznak” nevezték4, mely a „in ducatus Sclavoniae iuxta Drawam” volt megtalálható.

            Az 1270-es esztendőben5, V. István király megerősítette az előzőekben említett Simont, apja, IV. Béla adományában, de a birtokot most „Prodeuchnak” nevezték. Az továbbra is nyitott kérdés marad, hogy ennek a topográfiai névnek az írásalak változása, csak a királyi írnok felelősége e. Még meg kell említenünk, hogy 1273-ban6, IV. (Kun) László magyar-horvát király is megerősítette ugyanezt a Simont, azon birtokában, melyet ezúttal „Predeuechként” írtak le.

            Ezután, 1316-ban7, néhány komarnicai földbirtok felosztásának következtében, Beke körösi ispán határozata alapján, megkezdték a birtokhatárok újbóli kijelölését. Így például az új megyehatár egyik része, Jakab kenéz (knez) szőlője és a prodavízi vár – „…castrensium de Praduauiz” szőlői között állt fent, majd a régi római út – „ad magnam viam” mellett haladt tovább.

            Ez az okirat egyidejűleg arról is tanúskodik, hogy Virjének már akkoriban is volt valamiféle önigazgatása, azaz nem tartozott teljesen a komarnicai megye törvényhatósága alá.

            Az 1325-ös esztendőben8 Károly Róbert király, az észak magyarországi, ruszin származású Ákos nembéli Mikcs főurat nevezte ki egész Szlavónia bánjává. Ebből az alkalomból a király kiadott egy kiáltványt is, melyben megnevezte a neki hódoló államok minden népét. Kapronca és Prodvaíz, a mai Virje, ekkortól Mikcs bán alá tartozott.

            Ebben az időben Prodavízben már állt egy plébániatemplom is, ahogy az, az 1334-es9 egyházközségi összeírásból látható, melyben szó szerint ez áll: „26. Eccl. S. Marini de Prodauiz”. Hogy hol volt megtalálható ez a templom az ma már nem meghatározható. A legvalószínűbb mégis csak az, hogy az előbbiekben említett váron belül, a Šignjar család telkén volt, ott ahol a gótikus ablakhoz tartozó téglára leltek.

            Érdemes még egy okiratot megemlítenünk, amit 1341-ben10 Mikcs bán adott ki. A birtokainak fiai, István, Miklós, Ákos, László és Lóránd közti felosztása előtt a bán, már Lóránd fiának adományozta a Dráva menti Wyuart, azaz a mai Novgradot annak minden tartozékával együtt. Ezt az okiratot Prodavízben adták ki: „Datum in Prodauiz in dominica circumdederunt, anno domini M0CCC0XLmo primo”. Mellékesen említjük meg, hogy Mikcs bán, két évvel később halt meg.

            Aztán, az 1366-es esztendőben11 azt történt, hogy pereskedés tört ki komarnicai Jakab fiai és Mikcs bán István nevű fia közt, „Prodawyze, Molua (Molve) et Kamarcha” javaiért. Ebben az esetben újból megemlítették azt a „magna viát”, mely Komarnicába vezetett. Hasonló tárgyalást folytattak le 1378-ban12 Csázmában is, ahol olivrhai Ivanov Imbor, prodavízi (de Prodanyz) István fia, Ákos mester és komarnicai (de Kamarcha) István fia, Domokos megegyeztek az olivrhi birtok felosztásáról. Mikcs bán leszármazottjai ettől kezdve, azaz 1395-től13 viselték a „Prodavízi Ördögh” (Vrag de Prodavić) nemesi előnevet. Még ugyanebben az évben Prodavízi István összetűzésbe keveredett Zsigmond királlyal, aki Szentgyörgy várában ostrom alá fogta, ám Prodavízinek sikerült megszöknie14.

            A 15. század első felében, Horvátország nagy részét a Tallóczy fivérek, Péter Ferenc és Iván uralták. Közülük Matkónak voltak nagyobb birtokai az általunk tárgyalt vidéken, így 1435-ben többek között ő volt az ura Prodavíznek és Szentgyörgynek is15.

            Azonban erre az időre a törökök, egyre jobban kezdtek Horvátországra törni. A törökveszély miatt a nemesség szükségét látta várainak megerősítését, de maga Mátyás király is királyságának mind nagyobb arányú védelmébe kezdett. E célból 1473-ban16, új bánt nevezett ki Szlavóniába. A bán, a svéd származású Ernust Iván lett, aki már 1470-ben királyi kincstárnokként, az egész Muraköznek a tulajdonosa lett, Csáktornya várával együtt, mely vár után, nemesi előnévként a Csáktornyai nevet is megkapta. Ő és fivére, csáktornyai Ernust Zsigmond pécsi püspök, ezután Horvátországban, de máshol is kaptak még javakat, így többek között 1485-ben Kaproncát17 és még ugyanakkor Prodvaízt is.

            Erre az időre, a prodavízi öreg földvár már meglehetősen elavulttá vált a további ott lakásra de a lakosság védelmére is, mivel már nem lehetett hatékonyan megóvni se az új fegyverek, se az akkori új támadási stratégiák ellen. Ennek okán, és ez tény, az Ernustok elhatározták, hogy régi váruk közelében, az ősi római úttól nem messze, egy új, korszerű erődöt – várkastélyt emeltetnek. Az építkezések valószínűleg, Ernust Ivánnak bánná való kinevezése után kezdődtek meg. Ennek az erődítménynek az alakja szabályos téglalap volt, kb. 40x30 méteres kiterjedéssel. Belőle csak az északi fal egy részlete maradt fenn, kb. 12. méter hosszúságban és kb. 7-8 m magasságban. E fal mellé, annak északi oldalán, egy szintén szabályos téglalap alakú tornyot emeltek téglából és kőből. A tornyot és a falat, igen erős, meszes habarccsal kötötték össze. A magasságába azonban nem számítható be, a későbbi barokk ráépítés felmagasítása, így a tényleges magassága csak kb. 12 métert tett ki. A nyugati fala a lábazatnál 480 cm hosszú, a fal közepénél és a lábazat közelében, egy-egy gótikus ablaknyílás látható. Az egyik ablakokon megfigyelhető, hogy valószínűsíthetően egy románkori ablakot alakítottak át gótikus stílusúvá, a másikat pedig reneszánsz stílusúvá. A torony bejárata a földszinten található.

            Hasonló gótikus ablaknyílások találhatók a torony keleti és északi oldalán is. Az egész erődítést, még egy téglalap alakú, 8-10 méter széles árok is védte. Az biztosra már nem állapítható meg, hogy a várárok és az erődítés között volt e még valamiféle védőfal, paliszád, stb. Ezt csak egy külön ásatással lehetne megállapítani.

            Az itteni tornyot összehasonlítva a rácsai templom melletti toronnyal, melynek felső lakószintjére egy faragott, kőcsigalépcső vezet fel, feltételezhetjük, hogy a prodavízi torony felsőbb helyiségeibe, őrhelyére, stb. is ilyen kőlépcső vezetett fel. Mivelhogy a mai bejárat és a harangtér között csak, egy kissé korhadt, deszka létra látható, azt kell feltételeznünk, hogy a torony barokk kori kiegészítésekor a megelőző padozatokat, gerendázatokat, kő-, és téglalépcsőzeteket, stb. eltávolították. Mindenesetre ez az építmény egy állagmegóvásnál, külön figyelemre és egy részletesebb vizsgálatra is rászolgálna.

            Körülbelül e várkastély felépítésének idején, a törökök váratlanul rátörtek a Dráva mentére  és egészen Kaproncáig jutottak el. A törökök valószínűleg elhaladtak a prodvaízi várkastély mellett, mivel még 1496-ban is az Ernust család tulajdonaként említették meg. Néhány évvel később, Ernust II. Iván és Kanizsai György horvát bánokká lettek. A király az erről szóló határozatát, 1508. január 12-én18 tette közzé a zágrábi városi elöljáróságon. . Mind két bán,  1509. februárjában19 még hivatalban volt, amikor is Budán hoztak egy rendeletet Dalmácia felszabadításáról, ám erről az utóbbiakban többé nem tettek említést. Miután Szulejmán szultán abbahagyta Bécs 1532-es ostromát, a török sereg a Dráva mentén tért vissza20. Ekkor kifosztottak és romba döntöttek mindent, amit csak értek, továbbá rabságba vetettek 50.000 embert is. Az hogy az Ernustok prodavízi vára is ekkor dőlt volna e romba, az nem ismert. Az okiratokban csak arról történik említés, hogy a lakossága Magyarországra menekült.

            Prodavíz tulajdonosa Ernust Gáspár halála után, 1541-ben Keglevich Péter bán lett21, ám fiai 1546-ban22, Zrínyi Miklós bánnak adták át ezt a települést is. Az 1548-as esztendőben23, Székely Lukács foglalhatta el jogosan Prodavízt, aki Kaproncába, Prodavízbe és Szentgyörgyvárba, állandó helyőrséget helyezetett el. Az 1552-es esztendőben a törökök újra fenyegették a Dráva mentét, ahonnan Székely jelentése szerint, a lakosság újból Magyarországra menekült24.

            Az 1557-es25 esztendőben, Prodavíz helyőrsége 10 martalócból állt, ám az akkori okiratok a települést, mint „Brodariss” említették meg. Az 1597-es esztendőben, számos „vlach” népelem települt Rovistyébe (Rovišće), ahol határőri szolgálatot teljesítettek26. A tatároknak Magyarországról való Dráva menti betörésekor, ami 1603. VIII. 17-én történt, a horvát szábor hozott egy olyan határozatot, hogy Virjében, „amit annak előtte Prodavíznek neveztek”27 egy erősséget kell emeltetni. Valamivel később, azaz 1621-ben28, egy gradiskói török csapat – Weissethurm, azaz Virje alatt – rajtaütöttek öt határőrön, akiket egy Grujic nevű harambasa vezetett.

            Nem sokkal ezután, 1638-ben29, Szumer Mátyás tett jelentést, Vlahovich zágrábi püspöknek, a Dráva menti határőrvidék településeinek állapotáról. Jelentésének egyik szakaszában, Virjéről az alábbiak szerint beszél: „Sed fluvium Zdelia ambit castellum Virje”. Ez után, 1648-ban, Trautsmandorf Zsigmond hajtott végre egy szemlét a virjei erősségben, ami ekkoriban a „Weissenthurm” elnevezést viselte, ennek ellenére Mercator korabeli térképére, a települést. mint „Prodavitz” jelölték fel.

            Erre az időre a török veszély már elmúlt a vidék fölül és a lakosság visszatérhetett szülőföldjére. Virjét is újjáépítették, de a települést ekkor már egy új helyen, a régi toronytól nem messze emelték fel, melyhez 1764-ben30 egy új, Szt. Márton templomot is építettek, mint ahogy azt az előzőekben megemlítettük. Evvel egyidejűleg az iskoláztatás is előrehaladt. Legelőször is, 1759-ben31 egy-egy német iskola nyílt Virjében és Szentgyörgyön, majd Virjén 1802-ben egy általános iskola is, 65 tanulóval32.

 

A várhelyet beazonosította:

1984. VI. 14-én, István, Zlatko Novigradból, továbbá

   Lovrenčević, Zvonko, Zágrábból majd

1984. VI. 18-án, Lovrenčević, Zvonko, Zágrábból.

 

ADATOK:

 

1.      CD IV. No. 73. p. 77; 1239.

2.      CD IV. No. 394. p. 452; 1251.

3.      CD V. No. 789, 294; 1264.

4.      CD V. No. 905, 435; 1267.

5.      CD V. No. 4. p. 545; 1270.

6.      CD VI. No. 23, p. 21; 1273.

7.      CD VIII. No. 349. p. 425> 1316.

8.      Horvat, Rudolf, dr.: Povijest Hrvatske (Horvátország története I. 106. 1325.)

9.      Butorac, Josip: Popis župa zagreb. biskupije (A zágrábi püspökség egyházközségeinek leírása, „Kult. povj. zbor.” Zágrábi érsekség, 1944. 434. oldal).

10.  CD X. No. 422. p. 597; 1341.

11.  CD XIII. No. 399. p. 583; 1366.

12.  CD XV. No. 260. p. 353; 1378.

13.  Bösendorfer, Josip: Crtice iz Slavonske povijesti (Szlavónia történeti vázlata, 72. oldal, 1395. év)

14.  Smičiklas: Povijest Hrvatske (Horvátország története, I. rész, 460. oldal, 1395.)

15.  Horvat, im. 153. oldal, 1435. év.

16.  ua. 176. oldal, 1473. év.

17.  Bösendorfer: im. 72. oldal, 1458. év.

18.  Horvat, im. 199. oldal, 1508. év.

19.  ua. 201. oldal, 1509. év.

20.  ua. 225. oldal, 1532. év.

21.  ua. 232. oldal, 1541. év.

22.  ua. 236. oldal, 1546. év.

23.  ua. 237. oldal, 1548. év.

24.  ua. 238. oldal, 1552. év.

25.  Lopašić: Spomenici (Műemlékek, II. XXVI. 42. oldal, 1577. év, „Brodariss”).

26.  Horvat, im. 291. oldal, 1597. év.

27.  ua. 298. oldal, 1603. év.

28.  Mađer: Časti i dobru zavičaja, 110. oldal, 1621. év.

29.  Lopašić: Spomenici Hrvatske krajine (A horvát határőrvidék műemlékei, II. 200. oldal, 1638. év).

30.  A virjei templom kapuja fölötti kőtábla felirata szerint.

31.  Čuvaj: Povijest školstva (Az iskoláztatást története, I. rész, 422. oldal, 1759. év).

32.  Čuvaj: Povijest školstva (Az iskoláztatást története, I. rész, 783. oldal, 1802. év).

 

Forrás: Lovrenčević, Z.  (1985),  Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski   zbornik", 85: 168-199, Zagreb. /Fordította: Szatanek József/

GPS: É 46° 4.295 (46.071575)
K 16° 59.588 (16.993141)