Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Keresztvár , Nyén - TeliuRomániaErdély és PartiumHáromszék vármegye - Nagyvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Brassótól K–ÉK-re, a Brassói-havasokhoz tartozó Bodzai- (Csukás-) hegység É-i lábánál, a Barcaság síkságának K-i szélén, a Nyén-patak mellett fekszik a kb. 6 km hosszan elnyúló Keresztvár (Teliu) község. A község határában két várhely is található, egyikük a most tárgyalt Nagy-Várhegyen terül el. 

A település elsődleges magyar neve Lélfalva, amelyet ebben a formájában 1361-ben említenek először. Lélfalvából idővel Nyén lett, 1403-ban már így nevezik a helységet. A 19. század második felében úgy gondolták, hogy a könnyen elírható Nyén helynév postai bonyodalmakat okozhat, ezért Nyén falu német nevének, a “Kreuzburg”-nak magyarra fordításával Keresztvár lett a község neve, 1898-ban már így szerepel. 

A község német elnevezése (Kreuzburg) korábban sokáig annak a téves feltételezésnek adott alapot, hogy a település melletti vármaradványok azonosak a német lovagrend által épített, oklevélben is említett “Kreuzburg” nevű erősséggel. A 19. század számos szakírója, többek között Orbán B., Kőváry L. is így gondolta ezt. A Nagy-Várhegyen és a vele szemközti hegytetőn álló Kis-Várhegyen épült vár azonban nem tulajdonítható a kereszteseknek, hanem korábbi időből származik. A lovagrend által 1212-ben emelt Keresztvár erődítményét a magyar és erdélyi szász kutatók (Győrffy Gy., Pósán L., W. Horvath, K. Horedt, E. Jekelius, stb.) a Bodzavám (Vama Buzăului) falutól D-re, 30 km-re, a Tatárhágón álló rommal azonosították, melyet támogat a romnak Marienburggal egyező alaprajza és az 1222-i határleírás, mely a keresztesek havasalföldi területének K-i oldalát Kreuzburgtól vezeti le a Brodnikok földje felé. 

Ami a Nagy-Várhegyen lévő várat illeti, egyes vélekedések szerint valószínűleg egy őskori erődítmény helyén az Árpád-korban keletkezett a 12. század környékén. Dr. Dénes József véleménye szerint talán a brassai Teel család építhette, kiknek emlékét a falu román neve (“Teliu”) őrzi. Pusztulásának ideje és körülményei ismeretlenek, a tatárjárás (1241/42) idején feltehetően már nem használták. 

A Nagy-Várhegyen Orbán Balázs is járt, melyről 1873-ban így írt: Itt a hegynek körded idomú (ovalis) terjedelmes fennlapja egészen be volt épitve, két tojásdad idomú erőd volt itt testesebb bütüjével összefordítva, melyek mindenike 95 lépés hosszusági, 53 lépés szélességi átmérettel és 280 lépés kerülettel bir. A kettőt mély átmetszet különiti el, s körültök mindenütt széles, mély sáncz vonul el, mely csak is a függélyesen lehanyatló déli foknál van megszüntetve. Az északi oldalon, hol a bejáratnak is kellett lennie, s hol a hegy fennlapja legkönnyebben megközelithető, az egybekeskenyedő hegynyak, 50 lépésnyire a vár északi fokától, egy külső védsáncz által van átszelve”.

Az É–D-i irányban húzódó kétrészes vár É-i része 80 m, a déli oldalon pedig kb. 70 m hosszú volt. A Ny-i és a K-i oldalon mindkét várrészt csak perem és lejjebb kis terasz határolja. Sáncai ma is jól kivehetők az erdő sűrűjében. 

A község K-i végéhez közel, a Prázsmártól Bodzafordulóra vezető út É-i oldalán egy É felé induló erdei út Ny-i oldalán található a Nagy-Várhegy. Az erdei út K-i oldalán a szintén Árpád-kori, kőbányászat által megcsonkított Kis-Várhegy magasodik (ennek leírását ld. “Keresztvár – Kis-Várhegy”-nél).


Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 250-251.

Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1963. 822-824, 830. 

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. VI. Pest. 1873. 65-66.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. Bp. 1988. 720.

Dr. Dénes József szíves szóbeli közlése.

GPS: É 45° 41.923 (45.698711)
K 25° 51.612 (25.860193)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban