Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Karácsonkő - Piatra-NeamţRomániaMoldvaNemc vármegye - Bâtca Doamnei

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Karácsonkő


Karácsonkő (Piatra-Neamţ) városától délnyugatra kb 4 km-re, a felduzzasztott Beszterce folyó déli partján kialakított üdülő és sportcentrum közelében emelkedik a 457 m magas Bâtca Doamnei nevű várhegy.

A hegy lábához a városközpont közelében a Besztercén átívelő hídon áthaladva, majd nyugatnak fordulva juthatunk el kényelmes, jól járható autóúton.

Az észak-déli irányba kb 25 m hosszúságban elnyúló keskeny hegygerinc az északi részén kissé kiszélesedik, platójának mérete 50 x 15 m. A hegy északi és keleti oldala olyan meredek, hogy itt külön védősáncokat nem építettek. A nyugati oldalon azonban - ahol a domb lankásabban ereszkedik alá, a régészek gerendavázzal erősített sáncok nyomait találták. Ennek nyomai ma is jól látszanak a terepen. A dél felé csökkenő magasságú gerincet az aljában álló elektromos távvezetéki oszlopig több helyen is védőárokkal vágták át. A hegygerinc platóhoz közeli részén egy 15 m-es szakaszon kb 0,6 m magasságban helyreállított dák-kori kőfal egy darabja látható.

A vékony földtakaróval fedett sziklaormon a román régészek több alkalommai is végeztek ásatásokat ( 1928, 1957, 1958, 1961, 1962, 1965). A feltárások elsősorban a várhegyen épült dák vár és a közelében levő telep maradványait és leletanyagát vizsgálták. Azonban az 1965-ös ásatás során a dák-kori vár középkori használatát bizonyító leletek kerültek elő. Ezek közül különösen érdekes egy III. Béla korából (1173-1196) származó pénzérme, valamint 2 db, a korabeli Erdélyben használtakhoz nagyon hasonló kard. A nyugat-keleti irányba folíó Beszterce völgyére igen jó kilátás nyílik a várhegy tetejéről. Az ókori várat valószínüleg mint megfigyelő helyet, a Magyar Királyság előretolt katonai telepét használták a 12-13. században. A rövid életű középkori várat az ásató régész véleménye szerint a tatárok pusztították el a Tatárjárás során. A Bâtca Doamnei-n későbbi használatot nem mutattak ki a feltárások. 


Melléklet:


A BÂTCA DOAMNEI-I HORODISTEA (Vár) 


Vladimir Agrigoroaiei 

(Jakab Emese fordítása) 


A XII-XIII. sz-i Bâtca Doamnei-i Horodistea jelentősége hosszú ideig háttérbe szorult az ókori vár fontossága miatt, melynek romjaira épült. Az 1928-ban elkezdett és 1957-ben újrakezdett (majd 1958-ban, 1961-ben és 1962-ben folytatódott) régészeti kutatások szinte kizárólag a lelet dák vonzatával foglalkoztak, miután az ókori Petrodavát a Piatra-Neamt melletti hegyen levo várral azonosították. Mégis 1962-ben a középkori vár iránti érdeklodés megnott, miután egy sor „középkori” felfedezés történt. Ezzel kapcsolatban a legtöbb adatot C. Scolpan közölt az 1965-ben megjelent cikkében. A Scolpan által publikáltaknak egy részét 1976-ban V Spinei tágabb kontextusban újraértelmezte, és az 1982-ben megjelent XI-XIV. sz-i Moldváról megjelent részletes monográfiájában is elemezte. 


A 457 m magas hegy, melyen a lelet található É-Ny-ra van Piatra-Neamt-tól, a Beszterce jobb partján, a Doamnei patak forrásánál, és az azonos nevu duzzasztó Ny-i végében. A hegyre csak hátulról lehet felmenni, megkerülve azt Ny-ról, vagy a Doamnei patak völgye mentén. Mindkét oldalról egy alacsony nyergen keresztül visz az út, mely egy keskeny gerinchez vezet, és innen lehet továbbmenni a dák várhoz. A várrom homlokzati oldalát 3 védelmi sánc választja el a hegy lábától, míg a hegy többi oldala természetes teraszos kiképzésu.(1 terasz a K-i, 4 terasz a Ny-i lejton). A nyeregben levo 3 sáncot az ókorban használták. A régészeti ásatások nem tudták bizonyítani, hogy a középkorban közülük hányat használtak. Napjainkban egy villanyoszlop felállításával a sáncok zónáját megbolygatták; a munkálatok során géta kerámiák kerültek a felszínre. A középkori erodítményt csak egy palánk képviselte, melyet a régi dák falra emeltek 200 m-re É-ra a sáncok zónájától, lezárva a hegycsúcsot D-i irányból. A Ny-i teraszokon folytatott 1965. évi kutatások igazolták, hogy ezen az oldalon is volt egy palánk, valószínuleg a déli oldali palánk folytatásaként; de az É-i és K-i oldalról nem lehet állítani semmi biztosat, mivel itt nem sikerült azonosítani semmiféle palánk maradványait. A D-i és Ny-i oldalon a felásásban egy réteg vörös revesedés (pörk, cunder, reve) jelzi a palánk voltát, mely egy sárgás, agyagos földréteg felett helyezkedik el Ebben az agyagos rétegben középkori leleteket fedeztek fel. Az agyagos réteg alatt található a dák fal. 


A sziklát borító földréteg vékony (0,60-0,80 m), amelyhez képest a középkori szintnek –melyet egy fekete földréteg képvisel –a mélysége csekély (0,05-0,20 m). A középkori leletek a központi platóra és több teraszra koncentrálódnak, a vastag, dák korból származó rétegen elhelyezkedve. A vár belsejének szondázására sáncot ástak a Ny-i lejton levo két platform közé. Egyetlen középkori lakószintet találtak, melyet valamiféle faépítmény maradványai jeleztek. Az 1962-es ásatások során 3 keresztény sírhelyet találtak, 3 fiatal férfi csontvázával, a sírok semmiféle mellékletet nem tartalmaztak. Az egyik csontváznak hiányzott a feje és a nyaki csigolyák egyikén kardcsapás nyoma volt látható. Két Ny-i teraszon (a 2-es és 4-es terasz), 0,70-0,80 m mélységben, az ókori tuzhelyek szintje alatt, két egyszeru tuzhely nyomait találták meg. A két tuzhelyet középkori kerámia fedte, ill. vette körül. Másik két tuzhelyet az 5-s számú kazettában leltek, ahol ezen kívül egy kalyiba nyomait is felfedezték (kb. 2,10 m hosszú és nagyjából ovális alakú). Az 1965-ös ásatások során találtak 10 sírt a Ny-i teraszokon, melyekben egy noi- és két gyerek csontvázára is rátaláltak. Ezek a sírok egy fa építmény közelében voltak, ezért N. Gostar (Moldvai dák várak; 1969; 12. old.) azt feltételezte, hogy ez egy templom és a körülötte levo sírkert maradványai. Ezzel a feltételezéssel nem foglalkoztak azok a középkort kutatók, akik ezen a helyen kutattak. 


A Bâtca Doamnei-en talált kerámia fazekas korongon, homokot és csillámot tartalmazó pasztából (pépbol, keverékbol) készült, színe szürke és téglavörös között változott. A legsurubben eloforduló forma a köcsög (kancsó) alak, kiszélesedo szájjal, rövid nyakkal és lapos aljjal. De találtak körte alakú és gömb alakú edényeket is. A megtalált kerámia darabokat egy vagy több párhuzamos egyenes vagy hullámvonal, ill. ovális foltok (pecsétek) díszítik övszeruen. Az edények profilja a régi orosz térségben találtakéhoz hasonló, de ugyanez a típus található meg Moldva több részén is, sot a Bâtca Doamnei leletek hasonlóak a Piatra- Neamt-i fejedelmi udvar legrégebbi rétegeiben találtakéhoz, a Lutarie-ben talált kerámiákéhoz, ill. a Darmanesti-i temetoben (mindketto Piatra-Neamt-hoz tartozik) leltekéhez. (C.Scolpan, 1965, 442-445 old.) 


A legjelentosebb Bâtca Doamnei-i lelet, melynek alapján a komplexum kormeghatározása történt, egy III. Béla (1173-1196) korából származó érme. Szintén a középkori rétegben, a fekete földben, találtak egy keresztet ( enkolpion), amely a bizánci keresztekhez hasonló, egyenes szélekkel és emberi alakokkal, ill. vázlatosan bemetszett motívumokkal díszítve. Méretei: 9,30 *6,30 cm, berakásos (in niello) díszíto elemekkel és az egyik oldalán a keresztre feszített Jézus Krisztus látható Szuz Mária és Szt. János kíséretében (mellképek), akik a feliratok alapján azonosíthatók (MP Ð Y < M [ HTH ] P Ð [ EO ] Y; és HON < HO [ A ] N [ NHC ] ). A Megváltó keresztre feszített teste fölött egy másik kereszt látható egy nap és egy hold kíséretében. Jézus Krisztus lábainál Ádám fejét ábrázolták. Az enkolpion másik oldalán egy kereszt látható és a kereszt felso szárainál egy-egy szent mellképe van (Szt. Péter, Szt. Pál és Szt. Miklós). Ez a kereszt (enkolpion) része annak a sorozatnak, melyet Moldva területén találtak, ehhez csatlakoznak az Enyeden (Adjud) és Danesti-Vaslui-on találtak, igazolva -talán- hogy a helyiek keleti hitvallásúak. 


A Bâtca Doamnei-i leletek között van két szablya is: az egyik teljesen épen-, a másiknak csak a lapja maradt meg. Az épnek egyenes markolatkosara van, teljes hossza 118 cm, melybol a lap hossza csak 97 cm. A lap 5 cm széles, és a szablya lapján két hosszanti irányú bevágás látható (mindkét felületen) és két jel (az egyik fenyo-, a másik nyíl alakú).A markolatkosár hosszúkás és egy lapos, rombusz alakú gombban végzodik. A másik szablya, melynek csak a pengéje maradt meg, 94 cm hosszú és lapjain csak egy-egy sánc található. Ezen kívül a két szablyán kívül találtak még két penge darabot és egy egyélu penge darabot is. Ezeket a darabokat 1965-ben összehasonlították a Miclousoara-n, Selimberen és Ghiris-Sâncrai-on talált hasonló leletekkel, melyeket a XII: sz. vége és XIII. sz. eleje közöttire datáltak. Z.K. Pintér (A középkori szabja és kard Erdélyben és Bánátban. IX-XIV. század, 2001, VI. fejezet) a Bâtca Doamnei-én talált ép szablyát az erdélyi szablyák tipológiája alapján a VII. típusba sorolja, és felhívja a figyelmet a Coroi-on (Târnava Mica – Kis-Küküllo) talált szablyával való hasonlóságra. A szerzo feltételezi, hogy a Bâtca Doamnei-i szabja erdélyi eredetu lehet. C. Scorpan a lándzsa végeket keleti eredetunek tartja. A többi fegyvert (nyílvég, harci fejsze, balta, egy buzogány) nem lehet egy adott térséghez kapcsolni, hasonló képen a lószerszámokat és a katonai felszerelést (kengyelek, zablák, patkók, sarkantyúk, derékszíj csatok ,egy ütközo fém závárzattal?). Ezen kívül még találtak szegeket, kampókat, sarokvasakat, reszeloket, fúrókat, egy kicsi üllot, egy fogót, ollókat, téglalap alakú fenoacélokat, vaskapcsokkal ellátott sínt jégen való közlekedéshez, horgászfelszerelést és két hengeres la katot , mind a XII-XIII. sz-ból valók. Az egyik darabról azt tartották kezdetben, hogy alabárd, de kiderült, hogy egy egyszeru ács szekerce. Ezeken kívül egy csomó mezogazdasági eszközt is találtak: egy ekevasat, egy hosszú rudat, egy csomó sarlót és kaszát. (C: Scorpan, 1965, 446-451. old.) Ami a erodítmény rendeltetését illeti, Al. Andronic (1970, 405. old.) a XII-XIII: sz-ra datálja és véleménye szerint a középkori palánk egy katonai tábor létére utal, semmiképp sem egy szociális -politikai prestatális szervezodésre. 


Victor Spinei (1974-1976, 128. old) úgy véli, hogy a Bâtca Doamnei-i erodítményt bizonyos külso tényezok következtében emelték. C. Scolpan szeretett volna egy prestatális szervezodést a Kárpátoktól keletre beazonosítani, de az írásos emlékek szegénysége túlzásokra késztette, adott volt ugyanis egy kitalált moldvai kenézség vagy vajdaság Fundu Hertii székhellyel, és C. Scolpan egy elhamarkodott következtetést vont le azt hívén, hogy l'épé a garde droite, a signe distinctifs incisés sur la lame, les éperons a 100 ou 132 pointes en argent ont certainement apprtenu a un chef féodal pourvu d'une grande puissances économiÐue et dont la domination s'exerçait dans ctte région sous – carpatiÐue, du mont Ceahlau jusqu'au loin, le long de la vallée de la Bistrita (1965, 453. old.). A Fundu Hertii erodítménynek kétpalánkos foldhányása volt sáncokkal határolva, melyek egy oldal földhányásban egyesültek és palánkkal voltak ellátva, létrehozván egy tulajdonképpeni belso teret és egy mellék teret. Ezért lehetett ez az erodítmény állandó székhelye egy helyi hatalmasságnak. Ezzel szemben a Bâtca Doamnei-i erodítménynek csak egy palánkos földhányása volt és az is csak két oldalát védte a négybol, a dák erodítményt is csak részben hasznosították, mert ahogyan azt a nyugati terasz rétegtana igazolja az ókori sánc már nem létezett a középkorban, egy barnás, agyagos földréteg –melyben a dák régészeti leletek találhatóak - betemette. 


Victor Spinei úgy gondolta, hogy az erodítményt a tatárok rombolták le, ez teljesen egybevág a régészeti kontextussal (a palánk felgyújtása, az élet nyomainak hiánya a XIII. sz. második felébol, plusz a lefejezett csontváz). Ennek ellenére nem minden a környéken bekövetkezett gyújtogatást lehet a tatároknak tulajdonítani, és nem minden 1250 elott elnéptelenedett helységet ok romboltak le. Nincsenek erre vonatkozóan komoly bizonyítékok, pláné, hogy tudjuk, hogy a tatárok Radna felé és nem Gyergyószentmiklós felé keltek át. Másrészt, mivel III: Béla uralkodása utánra datálódik a telep, és nagyon rövid ideig lakták (használták), egy másik, D. Gh. Teodor által megfogalmazott feltevés is szóba jöhet, mely a teutonok jelenlétét feltételezte. A történészek, régészek által annyira keresett Crucebugr sokkal jobban elképzelheto Bâtca Doamnei-en, mint Cetatea Neamtului-on. A két hipotézis csupáncsak feltételezés marad, semmi több. Szemszögünkbol nézve ugyanazon a telepen felfedezett bizánci enkolpion , helyi kerámia, III: Béla korabeli érme és két nyugati típusú szablya azt igazolja, hogy az általunk ismeretlen nyelvet beszélo helybéliek együtt éltek a hegyeken túlról jött katonákkal (de nem feltétlenül románokkal, mint ahogyan azt C. Scolpan hiszi, 1965, 453. old.: … au moment ou l'expansion hongroise atteignait les Carpates orientales vers l'année 1200, la culture materielle de la Moldavie était déja mise en train. Nous ne pouvons cependant ignorer l'apport de la composante trassylvaine, conséÐuence de la retraite par- dessus les montagnes de la population roumaine, devant la poussée de l'État féodal hongrois, a la fin du XII e siecle et au debut du XIII e siecle). Ha hozzátesszük, hogy az egyetlen védelmi erosítése egy fapalánk, és, hogy abszolút minden építmény fából készült és idoleges jellegu volt, Bâtca Doamnei csak a Beszterce völgye egy megerosített pontjának tekintheto, semmi többnek. Hasonló képen, a sok fegyver, mezogazdasági eszköz, horgász felszerelés, ács- és fémmegmunkálási eszköz nem feltétlenül többségi bennszülött lakosságot igazol. Mindezen eszközök jelenléte kapcsolatba hozható egy kampányszeru fából való építkezéssel, melyben természetesen részt vett a bennszülött lakosság és az idegen katonák is, de azt, hogy milyen mértékben vette ki részét az építkezésbol az egyik és a másik fél, nem lehet megbecsülni. Másrészrol, a Bâtca Doamnei-i erodítmény, mely valószínuleg a magyar királysághoz tartozott, nem cáfolja a helybéliek ottlétét – legyenek románok vagy szlávok - , akik ezen eroközpont körül gravitáltak, mindaddig míg védelmet biztosított számukra a vándor népekkel szemben. Érdekes megfigyelés, hogy elég közel, a Beszterce bal partján, szintén Piatra Neamt központjában (közepén) a Cuejd patak mindkét partján a népvándorlás idejébol származó ittélésre utaló leleteket találtak: a Cozla hegy lábánál, a Lutarie- n (a Pietricica hegy mögött) és a jelenlegi Darmanesti lakónegyed irányában (MCA, VI, 1959). Addig, amíg a környék bennszülöttek által lakott övezet volt, a Bâtca Doamnei-en létrhozott erodítmény vonzotta vagy akár polarizálta is a helybélieket. Az a feltételezés, hogy ezt az erodítményt a románok építették, csak akkor lehetett volna igazolni, ha azt a bizonyos kenézséget védte volna meg keleti irányból, de elhelyezkedése csak egy Erdélybol a Kárpátokon keresztül jövo út védelmét biztosította K-i irányból. A hegy kb. 150 m-rel emelkedik a Beszterce szintje fölé, és egy nagyszeru megfigyelési pont É.-i ,K.-i és Ny-irányba. A Bâtca Doamnei-i magaslatról sokkal jobban megfigyelheto a teljes völgy, mint a közeli Cemegura hegyrol. Ma a látótávolság csökkent a keleti oldalon levo erdok miatt, de annak idején a csúcs körüli erdok letarolása következtében, nagyon jól megfigyelhetok voltak a Békási-szorost megközelíteni szándékozó csapatok. 


Visszatérve C. Scolpan érveléséhez, ha egy fecske nem csinál tavaszt, akkor egy szablya sem hoz létre (alapít) egy kenézséget. Figyelmesen elemezve, megállapíthatjuk, hogy a két megtalált szablyától indul ki, megáll az egészben talált szablyán levo két jelnél, és kapcsolatot teremt egy „feudális fonokkel”, említést teszt a prestatális Moldva-i lovasok jelentoségérol, és felhívja a figyelmet a Bâtca Doamnei-en talált lószerszámokra, hivatkozik egy írásos forrásra (már elemeztük az idézett helyen), hozzátesz egy enkolpiont és az egyenletet úgy zárja, hogy egyenlové teszi azt egy vajdasággal. A túllicitálás csak akkor volna lehetséges, ha a szablyákat egy temetkezési kontextusban találták volna meg. Ebben az esetben egy olyan személy tulajdonát képezték volna, aki elég fontos lett volna ahhoz, hogy különleges temetési szertatásban részesítsék. De a szablyákat nem a 13 sír valamelyikében találták meg, hanem a „megerosített” övezetben. Mi több, nemrégiben I. Cereteu (Moldvai templomok és kolostorok -XIV.sz. és a XV. sz. elso fele – Braila, 2004, 43. old.) „ engolpion - keresztecskék” létezésérol beszél, melyek „a Kárpátoktól keletre levo, románok lakta területeken élok keresztény hitéletének bizonyítékai, valamint az egyre növekvo tendenciának, hogy bizánci stílusú egyházi intézményeket hozzanak létre, vagy olyanokat mint a szomszédos szláv államokban. Továbbá ugyanaz a szerzo azt írja, hogy „létezett egy saját rangsorral rendelkezo ortodox keresztény élet”, melyet egy a Bâtca Doamnei-en (Neamt megye) levo fatemplom, egy Vasiliu-ban ( Cernauti-i tartomány) lévo kultikus építmény és egy másik templom Vicna-n (u.a. tartomány) bizonyít. Ilyen feltételezésekkelszembesülve, nem mondhatunk mást, mint azt, hogy ha az a bizonyos fecske nem csinált tavaszt, és a szablya sem alapította meg a kenézséget, hasonlóképen az ekolpion sem alapítja meg az érsekséget…A túlzások, melyek az évente nagy számban megjeleno tanulmányok egy részében fellelhetok, bátorítják, elosegítik a jövobeni túlzások megjelenését, és ez nem vezet jóra. Ezek az elképeszto feltételezések nevetségessé válnak abban a pillanatban, amikor szembe állítják oket a helyszíneken a valósággal. 

Ahányszor a Bâtca Doamnei-i erodítményrol írunk, illik, hogy eszünkbe jusson, hogy ott nem volt csak egy hegy , néhány kis méretu gerenda építmény, néhány szórványosan talált fegyver és eszköz, egy leégett palánk, és három árok, melyekbol nem tudjuk, hogy még hányat használtak a XIII. sz.-ban. A bemutatás végén visszatérünk Alexandru Andronic által 1970-ben megfogalmazott feltevéshez: Bâtca Doamnei valószínuleg rövid ideig fennálló katonai tábor, és nem egy moldvai prestatális képzodmény. Hasonló képen az itt talált leletek azt igazolják, hogy itt a magyar királyságnak egy helyorsége lehetett, az Ungra- ihoz hasonlóan (A. A. Rusu, 2006, 460. old.), melynek a feladata a keleti határok védelme volt, és esetleg a Kárpátoktól keletre levo területeknek magyar befolyás alá vonása (V. Spinei, 1974-1976, 145. old.). Emellett a feltételezés mellett szól az, hogy a hely egyetlen dokumentumban sincs megemlítve, és a helyi néphagyomány egyetlen egy meséjében sem szerepel. Ezen kívül Bâtca Doamnei-en az ókori település nyomain és a rövid XII-XIII. sz-i intermezzón kívül nem találtak késo középkori vagy modern kori leletet. Az erodítmény rövid életu volt, és semmiféle formában nem befolyásolta Piatra Neamt városának keletkezését és fejlodését. Ami a dák erodítménnyel való esetleges kapcsolatokat- és a helyi lakosság folytonosságát illeti, ugyanazokkal a tényekkel lehet cáfolni: az ókori- és a XII-XIII. sz-i rétegek között nincs semmiféle nyom, lelet, és a két réteg teljes szeparálása azt igazolja, hogy úgy ahogyan a géto-dákok a hegyet vár építésére szemelték ki, ugyanúgy a középkoriak is hasonló célra használták. A Bâtca Doamnei-ról nem lehet egy vajdaságot igazgatni. Innen csak a Beszterce völgyének biztonságát lehet felügyelni. 

Forrás:


Karzcag Á. – Szabó T.: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 244.

Ion Horatiu Crisan: Burebista és kora. Bukarest, 1980. 272

Adian Anrei Rusu: Castelarea Carpatica. Cluj-Napoca, 2005. 460.624.

Vladimir Agrigoroaiei: Horodistea de la Bâtca Doamnei