Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

MarkazMagyarországHeves megyeHeves vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Térkép

Markaz vára

Markaz községtől északnyugat irányában, kb. 1,5 km-re emelkedik a Várbérc, amely a Hegyes-tető (628 m) délnyugati nyúlványát képezi. A Várbérc keskeny gerinc, kissé bemélyedő nyereg után emelkedik ki a várat magába foglaló vége. A hegynyúlvány oldalai meredekek, különösen az északnyugati oldal, amely szinte megmászhatatlan, sziklás, görgeteges. A vár szabályos téglalap alaprajzú, szélein kőfal maradványa fut körbe. Csak az észak-keleti oldala pusztult le szinte nyomtalanul a felszínen, de két végének indítása itt is jelzi a fal irányát. A falmaradvány belső és külső falsíkja többnyire ép, csak az északkeleti belső széle nem állapítható meg pontosan ásatás nélkül. A fallal kerített terület hossza, belső mérete; kb. 26, szélessége 21,5 m. A fal szélessége a   délnyugati oldalon 2 m, az északnyugati oldalon pedig 1,5 m magasságban a falrom tetején mérve 1,7 m. Utóbbi helyen azonban a fal külső oldala ferdén támaszkodik a hegyoldalnak, lefelé tehát szélesedik.

A déli és északi falsarok ép, a nyugati már hiányos, azonban a mellette húzódó ép falsíkok alapján pontosan meghatározható a helye. A legrosszabb állapotban a keleti falsarok maradt fenn, de a kőomladékban ez is megállapítható. A fal legmagasabb része a délkeleti oldalon van, a déli saroktól mérve 20 m hosszan, belső magassága 6–6,5 m. Külső oldala keskeny párkány után kissé ferde síkban támaszkodik a várárok szélére, külső magassága a talajszint fölé 9 méterre magasodik. Az északnyugati fal 29,5 m külső mérettel végig jól követhető, magassága átlag 2 m, de az északkeleti végén egy nagyobb és egy kisebb része teljesen lepusztult. A délnyugati fal két vége viszonylag ép, középső része azonban ma már nem látható a felszínen. Az északkeleti falnak ugyancsak semmi nyoma, csak a két vége alapján sejthető a vonala. A helyén kb. 2m magas töltés emelkedik. Lehetséges, hogy ez utólagos feltöltést jelent. A várbelső délnyugati fele viszonylag egyenes felületű, 4 méterrel magasabban van, mint az északnyugati, folyosószerű széle. Utóbbi jelenleg kb. 2–3,5m széles, a két rész között meredek rézsű emelkedik.

Az 1978-ban Kozák Károly által közölt régi felmérés szerint utóbbi „folyosó” hosszában egy belső fal futott végig, délnyugati végében pedig egy lépcsőt is ábrázol. Ezek ma már nem láthatók, a belső falnak csak a délnyugati körítő falból kiinduló kezdete maradt meg. A falakon lőrés, vagy ablak nincs. Néhány kis lyuk látható, de ezek vagy gerenda fészkek, vagy építési állványrögzítések helyei. A várbelsőn néhány kisebb bolygatás gödre látszik, egyedül a nyugati sarokban van egy kisebb, de mélyen kiásott gödör.

A várfalakat kívül árok kíséri, ilyen csak az igen meredek délnyugati oldalon nem volt. Az északkeleti oldalon, a feltételezhető bejárata felől, két mély árok védte, szélességük 12–13 m. A belső árok belső szélén emelkedik a már említett magas töltés. E két árok egyesül és ennek folytatásaként a délkeleti oldalon már csak egy, 9 m széles árkot találunk, amely átkanyarodik a délnyugati oldalra. A hegygerinc délnyugat irányába enyhe lejtéssel folytatódik, ezért itt is találunk egy rövid külső árkot, de ez igen sekély, szélessége pedig 7 m. A falak alatt, a várárok belső oldalát vastag faltörmelék borítja. Különösen sok törmelék van a keleti sarokban, ahol a várárok teljesen fel is töltődött.

Pásztor József 1933. évi leírásában, majd később Kozák Károly munkájában is, a „nyugati” (pontosabban az északnyugati) oldalon „csigás szerkezetű” víznyerő helyet említenek, ahol állítólag a vizet a mélyen fekvő patakból nyerték volna. A közölt régi alaprajzon meg is jelölték ennek helyét. Ilyennek azonban a leggondosabb vizsgálódással sem találni nyomát. Sem a falon nem látni bármilyen nyílást ezzel kapcsolatban, sem az igen meredek, sziklás hegyoldalon nincs nyoma bármilyen mélyedésnek, járatnak. A korai ország ismertető munkák közül először Bél Mátyás foglalkozott a várral az 1730–1735 között készült munkájában, amelyben azt közli, a helyi lakosok elmondása alapján, hogy soha el nem készült vár volt.

Néhány későbbi említés után Pásztor József többször is foglalkozott a várral. 1910-ben arról tudósít, hogy többedmagával elkezdték Heves megye várainak a bejárását, így jutottak el Markaz várába is. Az eredményeket nem sokkal később munkatársa, Vargha Tivadar ismertette, a vár rajzát is ő készítette. Pásztor 1929-ben a vár rövid leírását adta és a vár alaprajzát, valamint a látképét is közölte. 1933-ban részletes leírást és történeti adatokat is közreadott. Leírása szerint a várról egykorú írás közvetlenül nem emlékezik meg, de Markaz falura több adatot ismerünk és így közvetve némi ismeretünk a várról is van.

Később Kozák Károly ismertette részletesen a várral kap csolatos történeti adatokat. Eszerint feltehetően a tatárjárás után épült, Kozák feltételezése szerint azonban már a 14. században. Építését a környék legnagyobb birtokos családjával, a Kompoltiakkal hozza összefüggésbe. A családra és Markaz falura a 14–16. század között több adatot ismertet. A falu 1552-ben elnéptelenedett, a vár is legkésőbb ekkor elpusztult. Kozák a várat részletesen leírta, de ebben úgy tűnik, főleg Pásztor munkájára támaszkodott.

Röviden ismerteti Kiss Gábor is, a régebbi irodalmi adatok alapján. Később Dénes József foglalkozott a várral, amit „Aba Sámuel vára”-ként szerepeltet; és annak bejárása során területéről fehér színű, késő Árpád-kori cserepeket említ. A vár leírásában egy lényeges dologban tér el az fent ismertetett megállapításoktól, ugyanis ő a körítő falat trapéz alakúnak mondja.

Legutóbb Nováki Gyula foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, amikor az általa 1992-ban készített felmérését is közölte. Ez az új felmérés azonban Vargha Tivadar felmérésével egybehangzóan szabályos téglalap alakot eredményezett.

A várat magát okleveles forrás nem említi. Markaz az 1333–1334. évi pápai tizedjegyzékekben szerepel először, majd ezt követően 1358-ban tűnik fel a forrásokban, amikor az [Aba nembeli] Visontaiak osztoztak rajta, de ekkor már csak mint falubirtok szerepel. A Visontaiak kihalásával (1421) valószínűleg a rokon Kompoltiak kaphatták, mivel

1467-ben már ők voltak a falu birtokosai.  A vár építése – a területén előkerült Árpád-kori fehér kerámialeletek alapján a 13. század második felére tehető. Pusztulása talán már a 14. sz. elejének harcaiban bekövetkezhetett.

Források:

NOVÁKI GYULA – BARÁZ CSABA – DÉNES JÓZSEF – FELD ISTVÁN – SÁRKÖZY SEBESTYÉN:

HEVES MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG

MAGYARORSZÁG VÁRAINAK TOPOGRÁFIÁJA 2. kötet

PESTY F., 2005. 148.; KÖNYÖKI J., 1905. 285.

PÁSZTOR J., 1910. 52. sz.

VARGHA T., 1913. 185–190.

PÁSZTOR J., 1929. 103–107.

PÁSZTOR J., 1933. 103–107.

KOZÁK K., 1978a. 407–408.

KISS G., 1984. 236–238.

DÉNES J., 1985. 86–87.; DÉNES J., 1990. 44–45, 53.

NOVÁKI Gy., 1997. 13–14.

DL 4732.; AO. VII. 61.; GYÖRFFY GY., 1987–1998. III. 115.

DL 64417.

GPS: É 47° 50.217 (47.836948)
K 20° 2.339 (20.038977)

Információk: Markaztól északnyugatra fekvő várromot a községből induló jelzett turistaúton kb. 1 órás, közepesen nehéz túrával érhetjük el.

Nógrád Megye Várai
NVA