Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csíkszentkirály - SâncrăieniRomániaErdély és PartiumCsík vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Csíkszentkirály (Sâncrăieni) falu 1333-ban jelentkezik először a pápai tizedjegyzékben: de Sancto Rege néven.

1566-ban Zent Kiraly formában fordul elő. 1567-ben a regestrum 23 kapuval jegyzi és külön 11 kapuval Poklandfalvát. 1570-ben Szentkirál, Szentkirálj, 1602-ben Szentkirály, 1695-ben Szent Király formában írják.

1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 4 banálist fizet, majd ismét 10 banálist, 1334-ben pedig 2 garast.

A falu neve (Szentkirály) azt igazolja, hogy Szent István tiszteletére szentelt temploma volt.

A XII. századi templom román kori emlékei: a torony alatti köríves, egyszerűen hornyolt kő ajtókeret, a déli kapu ehhez hasonló kőkeretének darabjai, melyeket a déli portikusz építésekor távolítottak el, és amelyek a plébánia javításakor kerültek elő. Ezeket a torony alatt helyezték el. Egy darab még bennmaradt a plébánia falában.

Ugyancsak a román kori templomból őrizték meg a mai napig a keresztelőmedencét.

A templom második korszakából való az a déli kapu, amelyet Orbán Balázs ír le: „átszelt lóherívvel záródó”. Felette csonkított felirat: ,,HOC OPUS FECIT MAGIS...” Maiusculum betűi alapján a XVI. század elejére tehető.

XVI. századi kisebb harangja is, melynek összevissza kevert maiusculum betűi értelmetlen szöveget adnak. Csak dátuma olvasható ki: 1562.

A XV. század végi a templom padlásán felfedezett Mária-szobor. „Falusias egyszerűség, erőteljes valószerűség jellemzi”, amint Balogh Jolán megállapítja.

A XVIII. századra a templom kicsinynek bizonyul. 1759-ben az egyházközség nevében Gáll Péter plébános és Léstyán József főmegyebíró szerződést kötnek Fogaras György pallérral; hogy a templomot a szentély megszélesítésével 6 öllel meghosszabbítsa, a tornyot pedig másfél öllel magasítsa, és az egész templomot bolt alá vegye. Az építkezést 1773-ban fejezik be. Ekkor távolítják el a középkori oltárt, amelyhez a szentkirályi Madonna tartozhatott.

A déli oldalbejáróhoz 1790-ben barokk előcsarnokot építenek, 1900-ban pedig az északi oldalon oldalkápolnát. A csarnok homlokzatán építési idejét felirat örökíti meg: „AEDIFIC TEMPORE BELLI TURCICI MDCCXC.„ A templomot erős kőfal veszi körül, mely egykor magasabb volt, és védelmi célokat szolgált. Északi oldalán, a falon kívüli kősíremlékek régi temető helyét jelölik.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 848.


GPS: É 46° 18.510 (46.308495)
K 25° 50.705 (25.845091)