Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

CsévharasztMagyarországPest megyePest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Térkép

A pótharasztpusztai földvár és templom Csévharaszt határában


  Dr. Varga László kakucsi állatorvos tájékoztatása alapján, Czagányi László inárcsi kutató, helytörténész hívta fel Kulcsár Gabriella (MTA Régészeti Intézet) figyelmét a Pótharasztpusztán található objektumra.

 Előzőleg, 1986-ban – szintén – Czagányi felhívására a Nagykőrösi Arany János Múzeum

munkatársa, dr. Simon László muzeológus szállt ki a helyszínre. Véleménye szerint föld-

határjel maradványát lehet látni.(1)


 1) A pótharaszti földvár D-DNy felől



   A birtok vagy falu határát – nemcsak a kora Árpád-korban, de – a 13.-14. sz.-ban is gya-

korta határjelekkel biztosították. E határjelek árokkal övezett, védhető területeket mutat-

tak, melyek biztonságot jelentettek az idegenek és az állatok ellen. A határjelek általában

12x72 öles, azaz 864 négyszögletes területet jelentettek.(2) A környéken több határjelet emeltek, ezekből Újlengyel térségében kettő – egyikőjük megbontva, részben széthordva 

látható. Az ún. „hármashatár” – három falu határának találkozása – mesterséges dombja a

méreteit tekintve jóval szerényebb a pótharaszti objektuménál.

  A kérdés tisztázása végett, 1992-ben Czagányi javaslatára, a kakucsi Balla-dombon bronzkori telepet ásató Kulcsár Gabriella és kollégái tekintették meg a helyszínt. Inspirá-

lásukra a tárgyban szakértő Miklós Zsuzsa (MTA-RI) 1992. október 23-án terepbejárást végzett a területen s várként definiálta az objektumot.(3) Földvárként, megnyugtatóan Miklós Zsuzsa 2000 m-ről készített légifelvétele azonosította. A fotókon jól kivehetőek a vár kontúrjai.(4)

 

2) Az ingoványos területből – a Vajkóból – kiemelkedő földvár


 A hozzávetőlegesen 30 m átmérőjű, a környező ingoványos területből 2 m-re kiemelke-

dő, 1,5 m mély és több méter széles körárokkal övezett kisvárat Miklós Zsuzsa a jellege alapján Árpád-korinak határozta meg. Érdekessége, hogy a Duna-Tisza közti síkságon ed-

dig még nem figyeltek meg hasonló földvárat.(5)

  A kisvár környékén végzett szántások nagy tömegű középkori kerámiatöredékei közt Bicskei Ferenc újlengyeli műgyűjtő számos fémtárgyat, így nyílcsúcsokat, lándzsahegye-

ket, de még a 15. sz.-ra jellemző láncosbuzogányt is gyűjtött össze.(6)


 

3) A pótharaszti földvár ÉNy-i részlete


  Czagányi, majd Kulcsár terepbejárásai során a mocsaras területből kiemelkedő dombo-

kon a 14-16. sz.-ra keltezhető kerámiatöredékek mellet, 12-13. sz.-i körbefutó vonaldíszes

fazéktöredékeket is találtak.(7)

  A kisvárral sem a korabeli, sem az újkori forrásokban nem találkozhatunk, még a kör-

nyező falvak lakói sem őrizték meg emlékét. E területen az Árpád-korban – ma még csak

sejtett elhelyezkedésű – kis települések, így Foncsol, Szentlászló, Bödre, Fileharasztja, Pótharasztja feküdtek. Ezek a falvak vagy elpusztultak a tatárjárás során vagy ezt követő-

en pusztásodtak el, ugyanis a 15. sz. elejére már csak, mint dűlőnevek szerepelnek a mezővárossá fejlődött Pótharaszt határán belül.(8)


 

4) A pótharaszti földvár ÉNy-i részlete É-ról


  A Nagykőröst Pesttel összekötő forgalmas kőrösi útnak köszönhetően Pótharaszt virág-

korát élte a 14-15. sz.-ban. A települést először határjárás kapcsán említik 1280-ban. 1284-ben pereskedik Guleus három fia, és Miklós vajda (vajon a nádorispán Kőszegi Miklósról van szó?) fia Miklós Pótharasztja és Fileharasztja birtokok miatt. Az ügyet IV. László király – aki ismerte a környéket, gyakran tartózkodott a kőrösi út mentén élő kedvelt kunjaival – döntötte el, Pótharasztot Miklós, Fileharasztot a Guleus fiak kap-

ták. Azonban a világi nagybirtok térhódítását meghiúsította az egyre duzzadó közne-

mesi rétegek ellenállása. E régióban mindössze két falucsoportot tudunk pontosan nagy-

birtokos kezén azonosítani. Tördemic és a kőrösi út mentén fekvő Vacs az Igmánd nem-

beli Miklós és Lőrinc birtoka. Közülük Miklós részt vesz a Borsa Kopasz-féle lázadásban s ezért 1316-ban vagyonelkobzásra ítéli Károly Róbert. Pótharaszt átmenetileg királyi kéz-

be kerül, majd csak 1404-ben lesznek csere révén a Haraszthyak az új földesurak. A birto-

kon 1415-től kezdődően már osztozni kénytelenek a Kapyakkal, s később sem szerepelnek

egyedüli birtokosként.(9)

 

5) Pótharaszt mezőváros gótikus templomromja a konzerválás előtt


 Ekkoriban – 1416-ban – említik egyházát, melynek romjai mai napig láthatóak a kőrösi út és az Újhartyán-Vasad közötti, ún. monori út kereszteződésétől keleti irányban, a felszín-ből kúpszerűen kiemelkedő akácfákkal benőtt dombon. 1997 nyarán Fülöp András veze-tett itt ásatást, amely fényt derített arra, hogy a jelenleg felszínen látható romtemplomnak


 

6.) A „via magna ad Keurus”/Kőrösre vezető nagy út/ mellett álló templomrom


ugyanitt állt Árpád-kori előzménye. Belső hosszúsága 8,5 m volt, szélessége meg-

egyezett a későbbi gótikus temploméval, ám – attól eltérően – szentélye félkörívesen záró-

dott. A későbbi templomé viszont négyzetes volt. E templom belül 13 m hosszú és 4,6 m

széles, falvastagsága 74 cm-es, északról pedig még egy téglalap alakú kápolna is csatlako-

zott. A templom építőanyaga a természeti hatásoknak nehezen ellenálló homokkő, ezért feltételezhetően vakolt lehetett. Az ásatáson előkerült két vörös vakolattöredék a fal belső

feléről származhat. A körülbelül 5 m magasan álló nyugati falat körablak töri át, melynek

tölcsérbélletét középkori téglákkal falazták ki. Megtalálták az erősen feltöltődött temetőár-

kot, amely a templomot övező középkori temetőhöz tartozott. Bár több kutatóárokkal vizs-

gálták, a templomot övező kerítésfalat nem sikerült felfedezni. A magasan álló nyugati fal

konzerválását Albert Tamás, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ munkatársa végezte el.(10) 


   

7.) A pótharaszti templom konzervált nyugati, támpilléres homlokzata


  A földvárat a térképek nem jelölik, megtalálása izgalmas feladat. Csévharaszton a puszta-

templom felé útba tudnak igazítani. Újlengyel fő utcája a régi kőrösi út egy szakasza. A 405-ös főúton átkelve érintünk egy panziót, rövidesen elhaladunk a földúttól kissé bentebb álló vadászház (hajdani betyárcsárda) mellett. Hamarosan a beszédes nevű Akasztó-domb kiemelkedése kísér bennünket jobbról, majd megérkezünk a kőrösi-monori utak találkozá-

sához. Könnyen felismerhető egy vízelvezető csatorna árkáról, ill. az útszéli fa-feszületről.

Itt jobbra, a monori útra fordulva kisvártatva meglátjuk a szántók között az akáccal benőtt

kiemelkedést, melyhez öreg nyárfák szegélyezte bekötőúton érve megpillanthatjuk a templom romját.

  A földvárhoz az újlengyelből jövő kőrösi úton kell tovább haladni az útelágazást követően. A baloldalt legelső, alig járt földúton, amely öreg nyárfa tövében vezet a szántóra, térünk le. Bokrok és sás kísér néhány méteren, majd a szántásra kiérve, annak túloldalán lévő turjános-bozótos területen öreg vadkörtefa lesz az ismertetőnk. A földvár előterében állat-etető helyet látunk, a füves földváron pedig fém magasles rejtőzik a körtefa lombjai között.


 

8.) A kőrösi-monori utak környékének topográfiai vázlata


  Az Újlengyel felől érkező kőrösi út kiadós távon lakatlan területen, javarészt erdőben vezet, majd csak Alsópakonynál keresztezi az Ócsa-Üllő utat. A térkép-vázlaton a barna szín a szántót, a sötétzöld a vegyes, felnőtt erdőt, a világoszöld a kaszálót, bokros, gyér

növényzetű területet, a kék pedig az ingoványos, sással benőtt részt jelöli.


Irodalom:

(1) Czagányi 1995.I./3.178.

(2) Czagányi 1995.I./3.103.

(3) Czagányi 1995.I./3.178. Kulcsár 1995.I./2.73.

(4) Czagányi 1995.I./3.170.

(5) Kulcsár 1995.I./2.65.

(6) Czagányi 1995.I./3.178.

(7) Czagányi 1995.I./2.64. Kulcsár 1995.I./2.73. Az 1989. évi terepbejárási eredmények.

(8) Czagányi 1995.I./3.100-101;108; Bába 1989.24.

(9) Czagányi 1995.I./3.108; Uő: 1993.42; Bába 1989.21-22;33;202; Méhész 1996.15.

(10) Fülöp 1998.VIII/3.6.


Dr. Bába József – Adatok Nyáregyháza, Csév, Pótharaszt történetéhez 1989

Nyáregyháza, 1997

Czagányi László – A régió kalendáriuma. Dabas, 1993.

Uő.                      - Inárcs története 1263-1993. I. kötet 3.fejezet: A község kialakulása.

                                     Inárcs, mint a köznemesi falvak jellemző típusa

      Fülöp András      - Ásatások a csévharaszti templomromnál

                                     Inárcsi Hírmondó VIII. évf. 3. sz.

      Kulcsár Gabriella- Inárcs története 1263-1993. I. kötet. 2. fejezet: Régészeti emlékek 

                                     Inárcson és környékén. Inárcs, 1995.

      Méhész György   - Újlengyel  Újlengyel, 1996. 


GPS: É 47° 15.712 (47.261864)
K 19° 25.090 (19.418167)