Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Stijena, Sztenna - StijenaBosznia-HercegovinaBoszniaBosznia vármegye - Öregvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

Milan Kruhek adatai szerint (Krajiške utvrde… .Zagreb, 1995.): 


Az 1559. május 21-én megtartott horvát szábor egyik fejezete azzal foglalkozott, hogy az Una menti dombvidék (Pounj) népeit segíteni kell abban, hogy a maguk kicsiny települését jobban megerősíthessék, hogy ezzel is gátat vethessenek a vidék teljes elnéptelenedésének, ami tovább gyengítené a Kulpa (Kupa) folyóig nyúló térség védelmét. A szábor e témában hozott határozata, Prekoversác, Terzsác , Szluin, Busevics és Sztenna váraira vonatkozott (184. oldal); Lenkovich Iván 1563-as jelentése alapján, Sztenna vára a Blagaji grófok birtokában volt. A várban ekkoriban 6 fonyi, királyi hópénzt húzó őrség volt. A jelentés, a vár lerombolását javasolta (190. oldal); Egy 1570-es évek eleji bizottsági bejárás, az igen öregnek leírt várat, már a Keglevicsek birtokában említi, akik ez idáig sem adták át várukat a végvidéki parancsnokságnak, így a meglehetősen lepusztult állagú és gyenge védelmi képességű vár fenntartási költségei a tulajdonost terhelték. A jelentés megemlíti még, hogy az erdőkkel övezett Sztenna vára, a Krupába vezető út mentén fekszik. A bizottság javaslata szerint, a várba legalább egy 50 főonyi horvát gyalogoscsapatot kellene elhelyezni, egy vajdával, egy zászlóssal és 5 tizedessel az élén (214. oldal); Ugyancsak az 1570-es évek elején , Sztenna vára a horvát határvédelem első vonalát képező várrendszer várai között említődik meg (225. oldal) 1575. körül (elején?), ismét egy bizottság látogat Sztennába és tesz jelentést a vár állapotáról. A jelentés szerint Sztenna a környék egyetlen olyan vára, melyen keresztül kapcsolatot lehet tartani a biztonságosabb Csazin (Cazin) mögötti térség és a lángba borult bihácsi vidék között. Ám a vár állapota addigraúgy leromlott, hogy kijavítását reménytelennek ítélték, így a helyőrségét is kivonásra javasolták. A javaslat szerint, a helyőrség egy részét az Osztrozsác mezei Szt. Györgybe (ma Vrelo és Osredak falvak között, Gradina név alatt, a Bihácsi kanton területén, a csazini közigazgatási körzetben található), a másik részét Toplicski Turanjba (ma Brekovica és Bihács városa között, Pokoj név alatt, a Bihácsi kanton területén, a Bihácsi közigazgatási körzetben található) kellett elhelyezni. A bizottság véleménye szerint, ha mégis a vár fenntartása mellett döntenének, úgy elegendő a várban 6 embert hagyni, a szükségleteik ellátását pedig Bihácsból kell megoldani (257. oldal). 

A törökök végül az 1575. környékén, Ferhád pasának a környéket érintő 1577-78-as hatalmas offenzívájának előkészületeként foglalták el. 


Sztenna /Sztijena/Sztina (Stena /Stijena/Stina) vára

E bosnyák nemzeti műemléki egységet az alábbi részek képezik: a középkori periódushoz tartozó Ó-, vagy Öregvár (Stari grad) falai, s azokon belül egy dzsámi egy fából épített minarettel és egy kisebb fészerrel, valamint az oszmán periódushoz tartozó Újvár (Novi grad) falai. E műemlékek egyikén sem hajtottak még végre régészeti kutatásokat, így potenciális régészeti lelőhelyeknek számítanak. 


Elhelyezkedésük: 

Mindkét vár Sztijena településén található, a Cazin - Krupa (Bosanska Krupa) közti út bal oldalán, Cazintól kb. 10 kilométerrel keletebbre. A várak a település nyugati végén, annak legmagasabb részén fekszenek, mégpedig egy délről északnak nyúló dombhát egy részét elfoglalva. A várdomb északi felén található platóra, amit északról egy meredek lejtő, míg nyugatról a Horljave patak folyómedre határol, építették fel a várat. A várat legkönnyebben keletről és délről lehet megközelíteni. A vár régebbi és újabb részének a kapuja is délen található, melyekhez egy földesút vezet a faluból. A vár közelében található a sztijenai lakosok hitéleti központja, egy újonnan épített dzsámi is. 


1. Történeti adatok:

A település, mint „Villa Stina” említődik meg eloször Károly Róbert király 1330. 12. 09-én kiadott oklevelében. Az elnevezés alapján megállapítható, hogy Sztijena vára akkoriban még nem létezett, sőt a település időközben el is néptelenedethetett, melynek okán nevezték „Puszta Sztinának” (impopulosa) is (Truhelka, 1904. 58. oldal; Vego, 1957. 109. oldal.). Magáról a várról egyébként nagyon kevés történeti adatunk van, mely a szakirodalomban gyakran Sztina név alatt jelenik meg. 

Sztijena urai 1483-1553-ig, a blagaji Babonics comesek voltak, legalább is az ez időben megjelent történeti források szerint. A Babonicsok lakhelye azonban Osztrozsácon volt, míg Sztijenát várnagyok irányították. A ferencesek már 1514-ben egy kolostort építettek maguknak Sztijenában (Lopašić, 1943. 22, 102. oldal; Vego, 1957, 110. oldal). 

Sztijena várában, 1563-ban nyolc, 1572-ben tizenkét, királyi fizetést húzó katona/őr volt (Lopašić, 1943. 103. oldal; Truhelka, 1904. 58. oldal). Kb. ebben az időben rendelte el Ernő főherceg, hogy Sztijena várát le kell rombolni, mert a kapuja könnyedén megközelíthető, és mert a környező vidék mindenünnen magasabb, így egy kisebb csapattal is ostrom alá fogható (Truhelka, 1904. 58-59. oldal.). 

A törökök a fentiek okán, 1575-ben könnyedén elfoglalták Sztijenát, a cazini körzet első váraként, aztán rá két évre elesett Buzsim (Csáva), Cazin és végül Osztrozsác is. A fenti időponttól, Sztijena várában egy dizdári rangban lévő török székelt (Lopašić, 1943; Kreševljaković, 1953, 32. oldal, Vego, 1957. 110. oldal). A korai foglalás miatt, feltehetően Sztijenában emelték fel, a környék legelső dzsámiját is (Kreševljaković, 1934. 15. oldal). 

Kb. 1570. körül alapították meg a Bosnyák szandzsáki, Szána folyó menti nahijéhez tartozó, Kővári (Kamengradski) kadilukot. A következő évtized folyamán, a törökök elfoglalták Bihácsot és az Una folyó túlpartára eső Una menti dombvidéket (Pounj), amit közigazgatásilag egy kadilukhoz csatoltak, melynek része lett Sztijena vára is (Šabanović, 1982. 175, 181. oldal). Ezután megalapították a Bihácsi szandzsákot és a Bihácsi kadilukot, melyek fölé, azonban mindig a török végvidéki kapitányság hivatala kerekedett. A 17. szd. folyamán, aztán az összes elfoglalt Pounj vidéki várat is a Bihácsi kapitánysághoz csatolták. A 18. században, a Bihácsi kadilukot Bihács környékére korlátozták, melynek okán, az összes Una folyón túli, azaz az Una bal, északi partjára eső térség várait a Kővári kadilukhoz csatolták (Šabanović, 1982. 228, 230. oldal.). A 19. században Sztijena vára, a Bosnyák pasalikon belül, a bihács kajmekamluk (közig. körz.), Cazini, vagy Osztrozsáci mudirluk-ához (járás) (Šabanović, 1982. 233. oldal). 

A török és a szomszédos horvát végvidéki helyőrségek közötti, a határról szóló szerződés szerint, az oszmánok a végvidék összes várában, melyeket a kezükben tartottak, többek között Sztijenában is, rendes helyőrséget tarthattak (Lopašić, 1943. 31. oldal.). A törökök az 1626-os év folyamán, felújították Sztijena várát. 

Abáz Mehmed pasa, bosnyák vezír 1629. 03. 03-án kelt „bujruldijájában” (??? rendeletében) Sztijenát, kapitánysági székhelyként említi meg, ami azt jelenti, hogy a megelőző években, ezen a vidéken egy új kapitányságot alakítottak ki, mégpedig sztijenai székhellyel (Kreševljaković, 1991. 109. oldal). 

A Porta és Ausztria között 1635-ben megkötött béke után, „Bila Stina” a Porta kezén maradt (Truhelka, 1904. 58. 

oldal.). 

Az 1641-es esztendőben, Sztijena egy bizonyos Muharem nevű ember kezén volt, aki a hírnevét haramiavezérként (harambasi) szerezte (Kreševljaković, 1953, 32. oldal). 

A horvát végvidéki csapatok 1687. végén összefogtak és felperzselték Szijena és Jezerszki várait (Truhelka, 1904. 58. oldal). 

A károlyvárosi katonaság, az 1685-ös és 1687-es évek folyamán, jó néhányszor rátámadtak a török végvidék eme részére, melynek során, nyilvánvalóan megrohanták Sztijenát és Cazint is (Lopašić, 1943. 104. oldal). 

Az 1694-es esztendőben, Sztijena és Krupa várait, a krupai kapitányok és várparancsnokok családjából származó, Badanjkovics, vagy Badnyevics (Badan-zade) Ramadan aga parancsnokolta. Ebben az időben Sztijena a krupai közigazgatási körzet része volt. A 18. századtól egészen 1835-ig, az osztrozsáci kapitánysághoz tartozott, amit a 17. szd. második felében alakítottak ki. 

AZ 1756-os esztendoben, Sztijena helyőrsége egy „azap-ot” tett ki, melynek élén egy bizonyos Saban (Šaban) aga állt (Kreševljaković, 1953, 32. oldal, u.e. 1991. 97. oldal.). 

A sztijenai Újvárat, 1771-ben építették fel. Ez volt a legerősebb vár, amit az oszmánok Boszniában építettek (Kreševljaković, 1953. 32. oldal.). 

Sztijena várának 1833-as katonai felszerelési jegyzéke szerint, a várban 7 ágyú és némi tűzkézségek voltak. A listára azt is feljegyezték, hogy a fegyvertárat (magazin) a helyiek lerombolták, és a muníciót elhordták (Kreševljaković, 1952. 177.). 

A 19. szd. végén (1890.) Lopašić azt jegyezte meg a várról, hogy „nagyon romos állapotban” van (Lopašid, 1943. 

102. oldal.). 

2. leírása:

E műemléki egységet, két vár képezi: egy középkori és egy oszmán kori. A két várat, egy köztük lévő, kapuval ellátott rekeszfal fűzi egybe úgy, hogy a jóval kisebb, tüzérségi szempontoknak is megfelelő, későbbi oszmán várat, a régebbi várhoz köti. A két vár teljes területe, 6.086 négyzetméter foglal el. Ebből az Óvár területe kb. 4.522 nm-t, az Újvár területe, 1.564 nm-t tesz ki. Az Óvárat közvetlenül a Horljave patak medre fölé építették, míg az Újvárat ettől keletebbre emelték fel. 

Az oszmánkor előtti időszakban felépített Óvár nak, szabálytalan hatszög alakja van. Az északi falak hossza kb. 113 métert, a nyugatiak kb. 100 métert, a déliek kb. 70 métert, míg a keletiek kb. 30 métert, tesznek ki. A vár délnyugati sarkában egy szabálytalan, négyszög alakú bástya található, míg az északnyugati sarokban egy bástyaszerű kiomlás látható. Az alaprajz és a várfalak törései alapján az állapítható meg, hogy ezt a várat, más határőrvidéki várakhoz képest, meglehetosen későn építették fel. A vár az írásos okiratokban csak a 15. szd. vége előtt jelent meg. Az Óvár falai, Truhelka megállapításai szerint (Truhelka, 1904. 59. oldal), sem erősek, sem magasak nem voltak. A falak vastagsága, még ma is vékonynak tűnnek (kb. 1,5 méter vastagok). A délnyugati torony sarkai élesek, függőlegesek és finom kidolgozást mutatnak. A bástya legmagasabb részén válaszfalak látszanak. Ezen a részen egy vékonyabb kőlapokkal keretezett, ötszögletű nyílás is látható. Ugyanilyen nyílás található az Újvár délnyugati sarkában lévő bástya belső felén is, ami azt jelenti, hogy az Óvárban található nyílás, egy későbbi (18. századi) átépítés következménye lehet. 

Az Óvár fenti bástyájától keletebbre, azaz a déli falban található az íves boltozású várkapu. A várkapu alsó részét nagyobb, jól kimunkált tömbökből alakították ki. Az egyik tömbre, egy valamiféle madáralakot véstek. A délkeleti torony melletti fal néhány helyén, de magában a toronyban is, jó néhány olyan utólagosan felhasznált kőtömb található, amit más korábbi építményből szállíthattak ide. Ezekről, a kőtömbökrol Bešlagid (1971. 72. oldal) azt állítja, hogy valamiféle síremlék maradványai voltak. 

Az Óváron belül, a déli fal mentén egy, két osztófalas épület romjai találhatók, mely feltehetően a 19. szd. végéig a belső várban álló dzsámi maradványa lehet. Az északi fal mentén, sorban egymás mellett, három, kisebb épület maradványai vannak. A 20. szd. első felében, a várban még egy dzsámi, egy mekteb és egy 1929-ben megnyitott iskola volt megtalálható (Kreševljaković, 1934. 14. oldal). 

A vár 2004. decemberi bejárásakor, az Ó várban két épület volt megtalálható: a felhagyott dzsámi maradványa és az északi fal menti hármas épület egyike. Az Újvárban lévő egykori iskola helye, csak egy kopár folt alapján sejthető. Az Újvár , a nyugati fallal, a kapuval és egy bástyával kapcsolódott az Ó várhoz. Az Újvárnak szabálytalan négyszög alakja van, az övező falak 25x30x30xx24 métert tesznek ki. A vár, falakon belüli területe 1.564 négyzetméter . A vár mindegyik sarkán, egy-egy „tabija” (ágyutorony) található. A keleti oldal két bástyája nyolcszögletű, a délnyugati ötszögletű, míg az északnyugati hatszögletű. A bástyák mindegyike boltozott. A vár kb. 3 méter vastag falait, szépen faragott kövekből építették. A várfalak teteje egyenes volt, melyek külső felére egy puskalőrésekkel ellátott mellvédet emeltek. A szokásos ívvel beboltozott várkaput, a várfalban nyitották meg. A kaput szabályos négyszög alakúra faragott kőkeretezéssel látták el. A kapu fölött egy „maskula” (? őrtorony) volt, ami ma már nincs meg. A kapuív fölött egy 30x50 centiméteres, (török-nyelvű) feliratos kőtábla található, mely alapján a várat, moszlimszámítás szerint 1185-ben (1771. 03. 18.), Musztafa, Allah akaratából emeltetett (Mujezinović, 1982. 78-79. oldal). A kapu belső oldalát szintén faragott kövekkel keretezték, de csak olyan módon megfaragott kövekből, amilyenekbol a falakat is építették. A kapu fölötti fal csúcsán, mind a külső, mind a belső oldalon, látszanak a mára leomlott őrtornyot hordozó konzolok. Az északnyugati bástya melletti, északi fal aljában, egy jó módra eltömedékelt, kisebb nyílás volt, melyen keresztül a helyőrség a lejtő lejjebb lévő részérről a várba menekülhetett, ha erről az oldalról veszély fenyegette volna. Az Újvár legjobban fennmaradt részét, a délkeleti tabija képezi. E bástyába a vár belsejéből lehetett bejutni, mégpedig a talajtól jó néhány méter magasságban. A várnak ez a része mára teljesen feltöltodött de úgy, hogy ma már meg sem lehet állapítani, hogy juthattak a magasban lévő bejárathoz. A bástya belső része kupolaboltozattal fedett. A bástya udvari homlokzata úgy fordul, hogy a várkapu belső oldalának a védelmét is el tudta látni. Itt egy ötszögletű ütegállás is található. A bástya belső oldalán, más osztófal maradványok is láthatók. A vár többi bástyája java részben feltöltődött, így bármit is nehéz róluk mondani, ám ezek is a boltozatuk fölötti magasságban maradtak fenn. 

3.  mai állapota: 

A műemlékileg védett egység állapota nagyon rossznak mondható. A várfalak egyes részeken csak sejthetők. A nagyobb faldarabokat takaró faragott palástkövek eltávolítása, illetve lehullása ma is folyik. Feltehető, hogy a település régebbi házait is ezekből a faragott kövekből építették fel. Az Óvár déli falának, a délnyugati saroktornyától számított kb. 30 méteres szakaszán, a faragott kőlap burkolat azonban máig fennmaradt, a többi, 15 méternyi falszakasz Újvárig érő részét már lekopaszították. Itt a falmag, mintegy 10 méteres szakasza látható. Az Újvár déli, azaz a legjobban megközelíthető része maradt fenn a legjobban, legalább is a többihez képest. Az Újvár bástyáinak egyes részei, még mindig kőlapokkal burkoltak. A felhagyott dzsámi és a belső ház tovább pusztul. 

Forrás:

1904. Truhelka, Ćiro, Naši gradovi, opis najljepših sredovjećnih gradova Bosne i Hercegovine , Sarajevo, izdanje knjižare J. Studnicka i drug., 1904. 

1934. Kreševljaković, Hamdija, Cazin i okolina , Sarajevo, 1934. 

1943. Lopašić, Radoslav, Bihac i bihacka krajina , II izdanje, Zagreb, 1943. 

1952. Kreševljaković, Hamdija, Prilozi povijesti bosanskih gradova pod turskom upravom , Prilozi za orijentalnu filologiju i istoriju jugoslovenskih naroda pod turskom vladavinom, II/1951, Orijentalni institut u Sarajevu, Sarajevo, 1952,119-184. 

1953. Kreševljaković, Hamdija, Stari bosanski gradovi , Naše starine I, Sarajevo, 1953, 7-45. 

1957. Vego, Marko, Naselja srednjovjekovne bosanske države , 1957. 

1971. Bešlagić, Šefik, Stecci, kataloško-topografski pregled, IRO "Veselin Masleša", Sarajevo, 1971. 

1982. Mujezinović, Mehmed, Islamska epigrafika BiH, knjiga III, IRO „Veselin Masleša”, Sarajevo, 1982. 

1982. Šabanović, Hazim, Bosanski pašaluk , "Svjetlost", Sarajevo, 1982. 

1991. Kreševljaković, Hamdija, Kapetanije u Bosni i Hercegovini u Izabrana djela I, IRO "Veselin Masleša", Sarajevo, 

1995. Popović, Marko, Srednjovekovne tvrđave u Bosni i Hercegovini , Zbornik za istoriju Bosne i Hercegovine 1, 

Srpska akademija nauka i umetnosti, Odbor za istoriju Bosne i Hercegovine, Beograd, 1995, 33-55. 


GPS: É 44° 56.800 (44.946671)
K 16° 0.979 (16.016310)
Nógrád Megye Várai
NVA