Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kassa - KošiceSzlovákiaFelvidékAbaúj-Torna vármegye - fellegvár ()

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

KASSA - KOŠICE, fellegvár


Kassa – Košice

Vármegye: Abaúj-Torna

Ország: Szlovákia

Régió: Felvidék

Helységnév 1: Kassa

Helységnév 2: Košice

Az alábbi írás megjelent a Várak, kastélyok, templomo c. folyóirat 2008/1 számában:

KASSA - KOŠICE, fellegvár

Az egykori erődítmény a Kassai-medencében, a mai Kassa város belterületén helyezkedett el, kb 250 m-re délkeletre a történelmi belváros védőfalakkal megerősített központi részétől. Tipológiailag a mai Szlovákiában található kisszámú, sík területen épült sokszögű alaprajzú, kora-újkori bástyás erődök közé tartozik. 

Az ötszögletű, (olasz) bástyás citadellát a Wesselényi-összeesküvés lelepleződése után, 1671 körül kezdték el építeni. A munka valószínűleg Germanico Strassoldo vezetésével készült. Az fellegvár kialakítása és elhelyezkedése lehetővé tette, hogy harci események alkalmával együttműködjön a város erődítményével, de önálló erődként is megállja a helyét. Úgy tervezték, hogy a benne elhelyezett tüzérség ellenőrzése alatt tarthassa a város területének nagy részét a városhoz vezető déli és keleti utakat is. Az egykorú leírások szerint a citadella helye kissé kiemelkedett környezetéből.

Az erődítmény szabályos ötszög alaprajzzal épült, amelynek oldalhossza 203 m volt. Az alaprajzi csúcsokon épült bástyák homlokvonala 90.5 m, a visszahúzott, oldalazó szárny hossza 24,5 m volt. A bástyákon belül boltozott kazamaták épültek. A kazamaták teteje fölé 6 m-el emelkedett a rá épített magas ágyúállás (cavalier) , bár ez az építési mód csak a Montecuccoli-bástya esetében valósult meg. A fő védvonal (maga a bástyák közötti kötőgát) a külső és a belső oldalán is kőfallal megerősített földsánc volt. Ezt kívülről, hozzá közel építve, a főfalnál alacsonyabb, lőréses mellvéddel ellátott fal (fausse-braie) vette körül.

A citadellát körülvevő sekély vizesárok 37 m széles volt a bástyák, és 54 m széles a kötőgátak előtt. A vizesárkot a Hernád folyóból egy malomárkon keresztül töltötték fel. Az várárok külső oldalán, az ellenlejtő (contre-escarpe) mentén épült ki a fedett út (Chemin couvert) öt fegyvertérrel (Place d’Armes) (más néven gyülekezőtérrel), amelyet kívülről enyhe lejtésű vársík (glacis) vett körül. 

Az összes tervezett erődelem azonban csak a nyugati és a déli oldalon készült el. A tervezett öt fegyvertér közül is csak kettőt fejeztek be. Az erődítmény teljes épületegyüttese, beleértve a vizesárkot is, valamint az átépített terepszakaszt, 25,4 ha területet foglalt el.

Két kapu vezetett a fellegvárba, mindkettő az érintett kötőgát közepén épült. A felső kapu az északi oldalon volt a Claudia- és a Leopold-bástyák között, szemben a várossal. Az alsó kaput, amely a Pest felé vezető útra, délnyugat felé nyílt, a Temető- és a Montecuccoli-bástya közé építették. A kapukhoz szilárdan megépített hidak vezettek, amelyek két felvonóhíddal készültek, ezek közül az egyik a hídak középső részén, a másik közvetlenül a kapuk előtt volt. A további három kötőgát közepére belső osztófallal ellátott téglalap alaprajzú kőtornyot terveztek építeni azzal a céllal, hogy ott lőport tároljanak. Azonban csak a Malom-bástya és a Montecuccoli-bástya közé tervezett 5,7 m magas torony készült el. A Leopold- és a Malom-bástya, valamint a Claudia- és a Temető-bástya közti tornyoknak csak az alapozásuk történt meg. 

A megmaradt terveknek köszönhetően az erődön belüli ötszög alakú tér számos befejezetlen építkezéséről kaphatunk képet. A térség belső kerülete mentén barakkokat építettek a kötőgátak mentén, kivéve a keleti oldal egy rövid szakaszát, ahol őrházak is álltak. A déli sarokban lehetett a citadella temploma amelyet két oldalról a várparancsnok és a tisztek lakóházai vettek körül. Az északi oldalra volt tervezve a tágas fegyvertár, a barakkokal párhuzamosan elhelyezve. A nyugati oldalon pedig, mintegy tükörképként egy ugyanakkora raktár épült, ahol a pékség is helyet kapott. Az erődítmény 1,95 ha nagyságú maradék belső területe gyakorlótérként szolgált.

A nagy területű kora-újkori erőd története meglehetősen rövid és dicstelen volt. 1682 augusztus 15-én foglalta el Kassa városával együtt a török csapatok és Thököly hajdúinak egyesített serege. Körülbelül két évvel később Kassa kuruc helyőrsége átépítette a fellegvárat, hogy elkerülhessék a város oly módon történő elfoglalását, ahogyan azt ők tették korábban. Az átépített erőd ezután előretolt tüzérségi bázisként szolgált. Ekkor bontották le az északi kötőgátat és a hozzá kapcsolódó mindkét bástya felét. Ezzel elkezdődött a nem sokkal korábban, nagy költséggel felépített citadella korai pusztulása. 

Később, a Rákóczi szabadságharc idején a fejedelem szolgálatában álló francia hadmérnökök tettek sikertelen kísérletet arra, hogy az erődöt bevonják a város körül kiépített modernizált városerődítés rendszerébe. A már károsodott erőd utolsó hasznosítási tervezete 1712-ben készült. Ekkor két meghosszabbított kötőgát-fallal szándékoztak összekapcsolni az erődítményt a városerődítés Bethlen-bástyájával, de az időközben stabilizálódott katonapolitikai helyzet a tervek megvalósítását már nem tette szükségessé. 

A Habsburg-ellenes felkelések leverése és a törökök kiűzése után III Károly király attól tartva, hogy a citadella ismét felkelők támaszpontja lehet, 1713-ban elrendelte az erőd azonnali lebontását. Az elbontott építőanyagot később a városi járdák kikövezéséhez használták fel. A fellegvár teljes elbontása a 19. század elején fejeződött be. Bár a felszínen ma már semmilyen maradványt nem láthatunk, Kassa délkeleti városrészének utcarendszere egészen a jelen időkig részben megőrizte az erőd alaprajzát.

/Rastislav Tóth/ 

Košice Castle II 

The castle used to be situated in the intravillan of the present-day Košice, approximately 250 m southeast of the town´s historical fortified centre. It typologically belongs to a not numerous group of Renaissance starlike citadels in Slovakia utilizing broad plain terrain; in this case it´s Košice Lowland of the geomorphological unit Košice Basin. From the point of view of administrative division of the former Hungarian Kingdom it fell under Abov County. 

They started to build it after 1671 in consequence of the anti-Habsburg rebellions, and it was a product of the New Italian School. The construction works were probably led by fortification expert Germanico Strassoldo. The composition and location of the castle enabled it to cooperate with the fortified town whilst they simultaneously maintained the castle´s independence. It was designed in order that its artillery range might cover majority of the town and keep both southern and eastern access to the town under control too. The chosen position of the castle used to be, as mentioned in contemporary records, slightly elevated. 

Basic ground plan shape of the castle was represented by an equiangular pentagon with side 203 m long. From each quoin projected a bastion with frontage 90.5 m long and flank 24.5 m long. Inside the bastions should be present vaulted masonry casemates protruding above their top by 6 m as cavaliers, realized only in case of Montecuccoli Bastion. The principal rampart, consisting of a bilaterally armoured earthwork bank, was closely surrounded by an outer parkan wall with embrasures. The width of the shallow water moat around the building showed 37 m before the bastions and even 54 m before the curtains. It was all supplied by the millrace of the Hornád River. Along the counterscarp there could be found covered way with five mustering places and a very slight glacis. All these elements, however, were finished merely in the western and southern sides; from that it results just two of the mustering places actually existed. The entire castle premises including the water moat as well as adjusted terrain features covered 25.4 ha. 

There were two gates leading to the castle, each placed in the middle of the particular courtain: the upper one situated northwards opposite to the town, being planted between Claudia Bastion and Leopold Bastion, and the lower one which ran southwestwards into the former Pest Road, being planted between Cemetery Bastion and Montecuccoli Bastion. The gates were accessible via solid bridges that also used to have two drawpoints: in the middle part and right before the gate itself. In the centre of the three residual curtains they planned to build masonry towers of rectangular ground plan with interior dividing wall, meant to be a gunpowder stores. Only a single tower, 5.7 m high, got finished again – the one planted between Mill Bastion and Montecuccoli Bastion. The others, standing between Leopold Bastion and Mill Bastion, or Claudia Bastion and Cemetery Bastion, just remained incomplete at the level of foundations. 

Thanks to the preserved copies of the castle´s projects we can also have an impression of several unfinished facilities within its central pentagonal space. There should be positioned barracks along the whole interior perimeter of the courtains except for a short segment in the east curtain and passages coming off the gates, where guardhouses used to stand as well. In the south corner should be placed church surrounded on both sides by apartments of the commander and officers. On the east side there were planned capacious arsenals parallel to the barracks, and on the west side, in a reflect image, equally large storerooms with bakery. The rest of the area was a marshalling ground that took up 1.95 ha. 

The fate of this extensive Modern Age castle was rather transient and inglorious. It was defeated together with the town by Thököly´s heyduck troops and the Ottoman army on 15 August, 1682. Approximately two years later the kuruc garrison of Košice modified the castle in order to avoid recapture of the town in the same way they had managed to do so (the defeated castle then served as a base for massive cannonade). They removed the north curtain and halves of both adjacent bastions, due to which a premature doom of the costly building got actually initiated. During the next rebellion the French engineers at the service of Francis II Rákóczi made an unsuccessful attempt to subsume the castle complex into the new system of ravelins and forelands built by them around the town. The last effort to utilize the damaged castle was the intention from 1712 to connect it by a couple of lengthened curtains directly with Bethlen Bastion of the municipal fortification, but stabilized military-political situation didn´t demand the realization already. 

After definite suppression of the anti-Habsburg uprisings and after permanent departure of the Ottomans from Hungary, King Charles III, apprehensive that the castle might become a strategic support for the rebels again, ordered its immediate demolition in 1713. The dismantled masonry was posteriorly used as a street pavement. The clearance lasted up to the early nineteenth century and even though there are no observable debris of the castle, part of its ground plan has been vaguely preserved within the urban structure of the southeast Košice suburb until the present.

Literature 

DANGL, Vojtech: Bitky a bojiská. Od Wogastisburgu po Lamač. First edition. Bratislava: Mladé letá 1984. 256 pp (re: 146). 

DANGL, Vojtech – KOPČAN, Vojtech: Vojenské dejiny Slovenska II (1526 – 1711). First edition. Bratislava: Ministry of Defence of the Slovak Republic 1995. 228 pp (re: 172). 

DUCHOŇ, Jozef: Košická citadela. In: Pamiatky & múzeá, 1993, no. 3, pp 6 – 7 (passim). 

DUCHOŇ, Jozef: Naše mesto v 18. storočí (part 1). In: Košický večer, 2001, no. 3, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Naše mesto v 18. storočí (part 2). In: Košický večer, 2001, no. 4, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Naše mesto v 18. storočí (part 3). In: Košický večer, 2001, no. 5, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Z pokladov múzejnej knižnice. In: Košický večer, 2001, no. 20, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Komentáre k zaujímavej talianskej knihe. In: Košický večer, 2001, no. 21, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Pohnuté dejiny mocnej pevnosti (part 1). In: Košický večer, 2001, no. 38, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Pohnuté dejiny mocnej pevnosti (part 2). In: Košický večer, 2001, no. 39, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Pohnuté dejiny mocnej pevnosti (part 3). In: Košický večer, 2001, no. 40, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Pohnuté dejiny mocnej pevnosti (part 4). In: Košický večer, 2001, no. 41, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Pohnuté dejiny mocnej pevnosti (part 5). In: Košický večer, 2001, no. 42, p 13. 

DUCHOŇ, Jozef: Najrozsiahlejšia séria pohľadov na Košice (part 5). In: Košický večer, 2001, no. 49, p 5. 

DUCHOŇ, Jozef: Najrozsiahlejšia séria pohľadov na Košice (part 6). In: Košický večer, 2001, no. 50, p 5. 

DUCHOŇ, Jozef: Najrozsiahlejšia séria pohľadov na Košice (part 7). In: Košický večer, 2002, no. 1, p 5. 

HAVIAROVÁ, Darina – UHRIN, Pavol: Vlastivedný sprievodca po Slovensku. First edition. Bratislava: Slovenské pedagogické nakladateľstvo 1978. 392 pp (re: 283). 

KOPČAN, Vojtech – KRAJČOVIČOVÁ, Klára: Slovensko v tieni polmesiaca. First edition. Martin: Osveta 1983. 230 pp (re: 143, 144). 

LICHNER, Ján: Stavebný charakter mestských hradieb a opevnení za čias tureckého nebezpečenstva na Slovensku. In: Vlastivedný časopis, 1964, no. 1, pp 1 – 12, 49 (re: 10, 11, 49). 

MAGGIOROTTI, Leone Andrea: L´opera del genio italiano all´estero. Vol. II. Architetti e architetture militari. First edition. Rome: State Library 1936. 482 pp (re: 341 et ult.). 

PAČAJ, Peter: Kurucký kráľ Imrich Thököly. In: Košický Korzár, 2003, no. 69, p 3. 

Vlastivedný slovník obcí na Slovensku. Vol II. First edition. Bratislava: Veda 1977. 528 pp (re: 65).

/Rastislav Tóth/

GPS: É 48° 42.904 (48.715073)
K 21° 15.886 (21.264765)
Új feltöltések, frissítések
18NovGímes - Gímes, Gimes, Ghymes
13NovVárna, Óváralja - Óvár  ▪  Murányalja - Murány
12NovMelegföldvár - Vár
Ajánlott látnivalók
Idecs vára
AlsóidecsIdecs vára
Keresési előzmények
Kassa - fellegvár