Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gyergyótölgyes - TulgheşRomániaErdély és PartiumCsík vármegye - szorosvédő sáncok

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Gyergyószentmiklóstól északkeletre, a Csalhó és a Besztercei-havasok között zúgó Kis-Beszterce folyócska kb 3 km-es szakasza a Tölgyesi-szoros. Ez a szoros volt a legjobban védhető és ellenőrizhető völgyszakasz a Kis-Beszterce mentén. Itt vezetett át a Keleti-Kárpátokon Moldvába az a kereskedelmi útvonal, amelyen az erre irányuló kereskedelmi forgalom nagy részét bonyolították a 18-19. században. Az útvonal Erdély felé eső részén az első község Gyergyótölgyes volt, ahol az 1806-ban létrehozott tölgyesi vám és vesztegzár ellenőrizte a forgalmat.

A község keleti szélén - amely Tölgyesi-szoros nyugati végéhez közel esik – a folyóvölgyet az északi és a déli oldalon is egy-egy zártsánc erődítménnyel védték a 19. század közepén.

Az északi oldalon, közvetlenül az itt elhaladó 15-ös számú út mentén épült fel az „északi” erődítmény. Az eredetileg földből és fából épített szabályos ötszög alaprajzú, nyílt területen fekvő zártsánc ma is kiváló állapotban van, a sáncok megfigyelhető magassága 2 és 5 méter között változik. Az erődítmény teljes területe elfér egy kb 100 m átmérőjű körbe a külső sáncokkal és építményekkel együtt. Az ötszögű zártsánc egy oldalának hossza 30 és 40 m között váltakozik a sánc tetején mérve. Az észak felől kissé lejtő terep miatt a zártsánc északkeleti és északnyugati oldalán a sánc előtti árkot mélyebbre kellett ásni. Azok ma megfigyelhető szélessége a legszélesebb részen 20 m körüli, mélysége 3-4 m. A délnyugati és a déli oldalon a terepadottságok miatt a sáncok előtti árok sekély, csak mintegy 1 m mély a külső oldalon levő sánc felső éléhez viszonyítva. Az erőditmény délkeleti külső sarka előtt, az árkon túl egy külső ütegállás nyomát találjuk. A délnyugati külső oldalon, ott, ahol a közeli házhoz vezet egy szekérút, egy sáncon kívüli építmény nyomai figyelhetöek meg. A zártsánc belső területén az egykori belső harántsáncok, üteg és munícióvédő belső sáncok dombocskáit láthatjuk. Az „északi” erődítmény mindössze 10-15 m-el magasodik a Kis-Beszterce vízszintje fölé, tehát szinte a völgyben vezető útra épült. A szorosvédő ütegek és harcoló csapatok elhelyezésére szolgáló zártsánctól északra, kb 200 m-re emelkedő Veres-kő-bütü (Piciorul Runcului) nevű hegy 721 m magas csúcsára gerendákból készült megfigyelő és szálláshelyet építettek a lenti erőd kiszolgálására.

Erre húzódott a második világháború során épített Árpád-vonal is, amelynek egyik felrobbantott betonépítménye az „északi” erődítménytől kb 100 m-re északra, a Veres-kő-bütü aljában látható.

A „déli” erődítmény az előbb tárgyalt zártsánctól délre 700 m-re, a Kis-Beszterce déli partja fölé emelkedő Kerek-domb egyik, a Kis-Beszterce felé néző teraszára épült. Ez az erődítmény a folyó vízszintje fölött kb 650 m magasságban, tehát az „északinál” jóval magasabban épült. Innen jól belátni a keletre húzódó Tölgyesi-szorost és felülről rálátni az „északi” erődre. A „déli” zártsánc alaprajza eltér az északiétól. Ez is ötszögletű, azonban északi és déli oldala közel párhuzamos, valamint a várható támadási iránytól távolabbi, nyugati oldalán a sáncsíkból kinyúló, közel téglalap alaprajzú egykori barakképület helye figyelhető meg. Az erőd területe nagyobb részben fás ligettel, kisebb részben bozóttal borított. Ez az erőd kisebb az északinál. A külső árkokal együtt értve a köré írható kör átmérője kb 70 m. A külső árok a zártsánc körül mindenhol jól látható, azonban az északi oldal a leglátványosabb. Itt az árok szélessége 10 m, mélysége 2-3 m. Az erődítmény az északihoz hasonló módon földből és gerendákból épült. Belső területét a második világháború alatt jelentős részben átalakították, ezért az eredetileg kiépített erődelemek csak részben ismerhetőek fel. Látszik egy belső védődomb a középső részen és egy rámpa a délkeleti sarokban. A „déli” erődítménytől délre kb 150 m-re, a Kerek-domb 743 m magas csúcsára itt is gerendákból készült megfigyelő és szálláshelyet építettek, éppúgy, mint az északi oldalon.

A Kerek-dombon több helyen, főként a keleti és az északkeleti oldalon, de a zártsánc közvetlen környezetében is megfigyelhetőek az Árpád-vonal lövészárkai és betonépítményeinek felrobbantott maradványai.

Az 1849-es Magyarország elleni orosz intervenció és a rákövetkező évben a háborúval fenyegető osztrák-porosz konfliktus során az Ausztriának nyújtott orosz támogatás szivélyessé tette az osztrák-orosz viszonyt. Az orosz cár azonban viszontszívességet és támogatást várt 1853-tól kezdve, amikor lépésekett tett a Balkán és Konstantinápoly (Isztanbul) meghódítására. A hódítási elképzelések része volt az akkor még török fennhatósag alatti önkormányzatban élő Moldva és Havasalföld orosz megszállása is. Az addigi baráti osztrák-orosz viszony ellenére a Osztrák Birodalom nem tűrhette az említett területek orosz megszállását és az Orosz Birodalom balkáni terjeszkedését, ezért 1854 augusztus 8-án csatlakozott a már korábban, 1854 március 14-én megkötött oroszellenes angol-francia-török szövetséghez. Ezután az Osztrák Birodalom csapatai az erdélyi szorosokon átkelve 1854 augusztusában megszállták a román fejedelemségeket abban a reményben, hogy azokat a háború befejezése után is megtarthatják. Ferenc József 1854 októberében a birodalom egész haderejét mozgósította, és ezzel megakadályozta az addigra a Krímben összevont orosz haderő balkáni bevetését. Az Osztrák Birodalom a teljes hadsereg hadiállapotban tartását csak 1855 júniusáig bírta anyagi erővel, ekkor vissza kellet állni békelétszámra és csak a román fejedelemségek megszállását voltak képesek továbbra is fenntartani. Az oroszok vereségével végződő 1855 nyár végi hadműveletekben az osztrák hadsereg már nem vett részt, így az 1856 március 30-án kezdődő párizsi békekongresszuson az Osztrák Birodalom tárgyalási pozíciója kedvezőtlen volt. Mivel Ausztria nem számított győztes hatalomnak, Moldvát és Havasalföldet ki kellett ürítenie és azok visszakerültek a szultán fennhatósága alá. Az osztrák hadvezetés a fenyegető orosz támadás miatt 1854-ben elhatározta az erdélyi szorosok védelmének megerősítését. A Tölgyesi-szorost védő erődrendszer terveit még abban az évben elkészítették. A zártsáncok és a kiszolgáló épületek 1854-55 fordulóján épülhettek meg.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 219-221.


GPS: É 46° 58.085 (46.968075)
K 25° 46.371 (25.772842)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Új feltöltések, frissítések
15DecTesány - Tesány
12DecMagyaregregy - Márévár
10DecPécs-Jakabhegy - megerősített pálos kolostor
07DecAba - Bolondvár
06DecAba - Ebvár
Ajánlott látnivalók
templom
Kóbortemplom
Földvár
VerpelétFöldvár