Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dragovići, Babolc, Bobovac - Dragovići, BobovacBosznia-HercegovinaBoszniaSzreberniki bánság vármegye - Babolc, Bobovac (Bobovac)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Babolc (Bobovac) vára a Föderációs (bosnyák) Bosznia Zenica-doboji kantonjában, Vares (općina Vareš) közigazgatási körzetében, Mijakovći és Dragivići falvak közelében fekszik. A várat a Dragovskih és Mijakovskih poljica-nak nevezett ősmasszívum déli lejtőjén eredő Mijakovsi patak fölé emelték. A várat kétfelől is meg lehet közelíteni, Kraljeva Sutjeska és Vareš irányából.

A környezetéből kiemelkedő várhegyet (a keleti, Visz-i torony, Gradinának is nevezett részét) már a bronzkorban és a kora vaskorban (ie. 2000-400) védelmi célokra használták. Az ókorból az egész hegyen találhatunk tetőcserepeket, de a királyi palota melletti nagytorony északi fala mellett még római kori épületmaradványok is megfigyelhetők.

A várat és környékét érintő írásos dokumentumok csak a középkori bosnyák királyság korából (1350-1463.) és az oszmán periódusból maradtak fenn (1463-1626.).

Így tudható, hogy Babolc királyi várrá történő átalakításához Kotromanics II. István bosnyák bán tette meg az első lépéseket, valamivel a 14. század első fele előtt. A vár kiépítését aztán már a bosnyák királyok folytatták egészen a bosnyák királyság 1463-as megszűnéséig.

Dusán István szerb cár, az 1350-es bosnyák-szerb háború idején megostromolta a várat, de nem sikerült elfoglalnia.

A magyarok 1402-ben elfoglalják a várat és egy ideig a kezükben is tartják. A vár helyőrsége, 1404-től, a trónjától megfosztott Osztoja István bosnyák király visszahelyezését támogatta (1410-ig).

Babolc Osztojka után is a bosnyák királyság adminisztratív-katonai centruma maradt, sőt itt őrizték a bosnyák koronát is, de ide temették Osztoja, II. Tavrtkó és Osztojics Tomás István bosnyák királyokat is.

Az utolsó bosnyák király, Tomasevics István a törököktől veszélyeztetett Babolcból 1463-ban Jajcába teszi át a királyi székhelyét, ahol Mohamed szultán elfogatta királyt és lefejeztette.

A törökök Babolcot 1463. május 19-én ostrom alá fogják, majd háromnapos ostrom után, május 21-én a vár védelmét vezető Radak várkapitány a várat föladta, de sorsát ő sem kerülhette el, mert a vár átadása után kivégezték.

A törökök a romba dőlt királyi paloták és épületek helyére a helyőrség számára szükséges épületeket emeltek.

A török helyőrség a stratégiai jelentőségét teljesen elvesztő várat 1626-ban végleg felhagyja, s a vár az óta pusztul.


Bosnyák bánok, királyok:


Kotromán István bosnyák bán (1272-1298.)

Subics Pál bosnyák bán (kb. 1298-1302) Subics Mladen bosnyák bán (1302-1322.)

Kotromanics II. István bosnyák bán (1322-1353.)

I . Tvartkó István első bosnyák király (1353-1391.)

Dabisza István bosnyák király (1391-1395.)

Gruba Ilona, Dabisza özvegye (1395-1398.)

Osztoja István bosnyák király (1398-1404.)

II. Tvartkó bosnyák király (1404-1408.)

Osztoja István másodszor bosnyák király (1408-1418.)

Osztojics Pál bosnyák király (1418-1421.)

II. Tvartkovics Tvartkó István bosnyák király (1421-1443.)

Osztojics Tomás István bosnyák király (1443-1461.)

Tomasevics István utolsó bosnyák király (1461-1463.)


A vár, három jellegzetes terepalakulatból áll:


1. a relatív 30 méter magasságú, Visznek (Vis) nevezett hegy északakon,

2. a „Szentély” (Crkvica) terasz a várhegy középső részén,

3. a várhegy déli része, a legkorábbi erődítési elemekkel és a királyi palotával.


A kápolna platója és a királyi palota között található a várhegy legmélyebb, Babolci lejtőnek (Bobovačka Kosa) nevezett pontja az un. főkapu, melynek a helyen állt egykor a kaputorony a főkapuval.


A vár-település típusba sorolható Babolc alapvetően az alábbi elemekből áll:


1. város-/várfalak;

2. a királyi palota együttese

3. főutca;

4. a „Szentélyterasz” szakrális és kísérő épületei;

5. a templom előtti kis tér a közepén ciszternával;

6. a falakon belüli település lakóházai a kápolna környékén és a Visz csúcs oldalában;

7. a kistelepülés/külsővár (manja naselja/predgrađa) a Babolci lejtő délnyugati részén;

8. a falakon kívül, a babolci vár északi kapuja előtt, az un. Város (Grad) külön települése/alsóvárosa (podgrađa), . melynek alapvetően kereskedelmi, iparos jellege volt.


Babolc minden elemével együtt egy különleges középkori, urbánus, agglomerációs település példáját adja, melynek jellegzetességei az egész kontinentális Európában is megtalálhatók.

A várba nagy valószínűséggel az északi Visz csúcs aljában lévő felvonóhídon keresztül lehetett bejutni, ahonnan az út a Szentély tér fennsíkjára vezetett, majd tovább a főutcán a hegynyeregben lévő főkapuhozés a vár öregtornyához, melyek már akkor elvesztették jelentőségüket, amikor felépítették a Szentélyterasz és a Visz hegy épületeit. A főkaputól tovább kellett menni ahhoz, hogy először a fölső-, majd az alsóvárba lehessen jutni.

A babolci vár védelmi építményei: A magát a várat övező szabálytalan vonalvezetésű fal a Babolci lejtő karsztsziklás végét fogja körbe. A keleti oldalon húzódó fal a vártól kapaszkodik felfelé a Szentélyteraszig, ahol keletnek, lefelé megy tovább a lejtőn a kb. Vöröskőnek (Crvena stijena) nevezett sziklahátig. A nyugati fal a Visz csúcsától halad - magába foglalva a Szentély teraszt is - egészen a vár Öregtornyáig. Az összességükben 1.100 méter hosszúságú, átlag 100-110 cm vastagságú övező falak nagyon rossz állapotban maradtak fenn, s csak helyenként, rövid szakaszokon haladják meg az egy méteres magasságot. A falakat itt-ott támpillérekkel erősítették meg.


A vár 11 tornya között minden olyan toronytípus képviselteti magát, melyek valaha is feltűntek a középkori Boszniában:


1. az öregtorony, négyzetes alaprajzú (8x8 m), s egyik oldalával a vár legrégebbi, ókori építményére támaszkodik. A . torony belsejében egy ovális ciszterna került kialakításra;

2. az öregtoronyhoz egy másik, szabályos téglalap alaprajzú, valószínűleg lakótorony csatlakozik;

3. a Visz csúcson található, az északi falba illesztett, másik torony, mely alaprajzában szabálytalan hatszögletű. Az . alapfalak vastagsága 3-4 métert tesznek ki.. A torony omladékai között nagyszámú kerámiatöredéket, állatcsontot találtak.

4. a Szentélyterasz kápolnája melletti temetőnek támaszkodó torony kör alaprajzú.

5. az un. babolci nyergen (Bobovačka sedla) található kapu melletti két torony is más-más szerkezetű. A tornyoknak . kaputorony, kapuvédő szerepük volt.

6. a Visz csúcs keleti oldalában, a faltól 15 méterrel kijjebb, egy előretolt torony áll, mely jellegzetességei alapján, a . nyugat európai tornyok típusához sorolható.

7. A fenti, speciális funkciójú tornyokon kívül van még öt másik is, melyek a falrendszer részét képezik.


A királyi palota:


A királyi udvar épületegyüttese Babolcnak a természettől legjobban védett területén helyezkedik el. Az épületeket, a három horizontvonalnak megfelelően, öt kasztsziklagerinc közé illesztették be. A vár területe, tehát északról délnek, lépcsőzetesen halad lefelé. A palota-együttesbe vezető út, először a palota első kapujához, illetve a palota előudvarához vezetett. A mészkőből, felső részén ívesre épített kapu előtti tér, kaputorony funkcióval bírt. A palota déli végében egy figyelőtorony található, melynek előterében több kisebb építmény volt, melyek egyikében, egy kovácsműhely került kialakításra. Különös, felülmúlhatatlan látvány a palota második kapujához vezető lépcsőzet, melyen át az alsó palotaépület előterébe lehetett jutni. Ide egy reprezentatív bejáratot állítottak, melynek kapuját, gótikus díszítésű portállal látták el, Tvartkovics II. Tvartkó király címerével és mécses tartó fülkékkel. A palota udvarának három teraszán helyezték el a magtárat, a koronaházat, a nagy ciszternát, a kovácsműhelyt (?pénzverő), egy meszesgödröt és egy kisebb lakóépületet.

A szabálytalan téglalap alaprajzú (25x10 m) alsó-, vagy nagypalota épület déli falát a karsztszikla gerincére alapozták, míg az északi oldalát egy sziklafal alkotta. A fennmaradt falmaradványokból megállapítható, hogy az épület legalább négyszintes volt. A palota főkapuját precízen faragott, gótikus profilozású blokkokból alakították ki. A kapuszár oszlopfőjét, negatív faragású liliom motívumokkal díszítették. Az épület déli szárnyának külső homlokzata előtt, egy román-gótikus ikerablak profilozott szárköveit találták meg, valamint ablakkeretezéseket, amiket sekély-domború, nagyleveles szőlőindákkal díszítettek. A palota belső kinézetéről, nem sok adat maradt fenn. Az épület északi szárnyának sarkában egy cserépkályha maradványaira leltek. A cserépdarabokba Tvartkovics II. Tvartkó király címerét és titulusait préselték. A romok legalsó rétegében egy nagyobb, sast ábrázoló kőhasábot találtak. A palota régészeti rétegződése megegyezik az udvaron talált rétegekkel: legalul fekete réteg, aztán a középső, középkori törmelékréteg, s végül a legfelső 1463-1626. közötti réteg.

A felső palota s udvara a palota-együttes legmagasabb pontján, közvetlenül a főtorony/„ciszternatorony” mellett található. A felső palota keleti oldalához még egy, un. „kapcsolt” (anex) palotát ragasztottak. A felső palota előtti udvarból lehetett a főtoronyba és a palotaépület elnyújtott belső terébe (18-19x5-5,6 m) lépni. A határoló falak vastagsága 150-140 cm. A palota második szintjére, egy falépcsőn és galérián keresztül lehetett jutni. A palota északi helyiségében, egy négyzetesre faragott, mészkő zárókövet találtak, ami azt bizonyítja, hogy a helyiség boltozott volt. Valószínűleg, ez lehetett II. Tvartkó feleségének, Garai Dorottyának a kápolnája. Ezt megerősíti az is, hogy találtak itt egy aranyozási nyomokat mutató oszloptöredéket is. A palota kettős és hármas ikerablakait, gazdag ornamentikával díszítették.

A felső palotához ragasztott palota méretei 18x6 méter tesznek ki. Az épület egyik oldalával a felső, a másik oldalával az alsó palotának támaszkodik. Az épületben a finom kézművesek műhelye volt.

A királyi palota-együttes három palotaépületén kívül a Szentélyteraszon van még egy 11x6 méteres, legalább kétszintes lakóépület, mely a ferenceseké volt.

A babolci vár falain belül jó néhány lakóházakból álló csoportot számlálhatunk össze, amelyeket feltehetően a királyi udvartartás használhatott, de vannak lakóházak a babolci lejtő délnyugati oldalán, az un. kistelepülés/külsővár területén és a Visz csúcs északi oldalánál, de már a falakon kívüli, az un. Város területén is. A lakóházak kizárólag fából épültek és az építésüknél a legnagyobb mértékben kihasználták a sziklás terep adottságait. Az udvar nélküli lakóházak, általában 4x4 méteresek voltak, egy ház kivételével, mely feltehetően az udvari kápláné lehetett, s mely kivitelezésében és belső felszereltségében is eltér a többitől.


A Szentélyterasz kultusz együttese:


a nagytemplom, és a bosnyák királyok temetkező kápolnája: Feltehetően, Osztoj király adhatott utasítást arra, hogy a régi babolci templomot egy királyi temetkezési kápolnává alakítsák át. A kápolnát kelet-nyugati irányba tájolták. A kápolna két részből áll: egy hajóból (7,70x6,45 m) és egy apszisból (4,48x3,30 m). A templomhajót egy fa rekesztékkel, két részre osztották. Az apszisra néző részt, a királyi család tagjainak temetkezési helyének rendezték be, míg a mellső részt szabadon látogathatták. Az apszis padlószintje, 10 centiméterrel magasabban van a hajó padozatánál. Az apszis és a templomhajó mellső részének padlózata „estrih”(?) kialakítású, míg a hajó másik része lekövezett. A gótikus hajóboltozatot tartó falak 140-150 cm vastagok és hasábokra faragott mészkőből építettek. A kápolna északi falának ablakai, félkörív záródású ikerablakok voltak. A legkülönbféle motívumos épületplasztikák gazdagon kivitelezettek és hibátlanok. Találtak liliommintás maradványokat, sakktáblamezős ajtó szemöldökköveket, egy ablak szemöldökkövet, keresztes medállal, benne egy koronával és „ST” kezdőbetűkkel (Tomás István), egy oroszlánalakos fél-oszloptöredéket, emberfejes konzolokat, egy szentet ábrázoló szobor részletét és egy feliratos zárókőtöredéket az apszis boltozatából. A kápolna belsejének egészét kifestették. A megtalált vakolattöredékeken, két festett réteg figyelhető meg: az alsó rétegre vörös vonalakat húztak, melyeket a festett drapériák és a templomkapu jobb oldalán látható alakos kompozícióhoz használtak. A drapériát két, sötétbarnaszínű rozettafülkével díszítették. A templom felső részeit is dúsan kifestették, a vörös, az arany, a sötétszürke és a sötétbarna legkülönbözőbb árnyalataival. Az ikonografikus motívumokat emberalakok, növényi és geometriai motívumok jellemzik. Az architektonikus motívumok, leggyakrabban plasztikusan jelennek meg, nagyobb falfelületek osztójaként.

A kápolnának három bronzharangja volt. Az egyiknek román stílusú formája volt, s a 14. szd. közepén készítették. A másikat gótikus felirattal látták el: készítette Pribiszláv Márkó mester, az úr 1410. esztendejében (azaz, Osztoja király második uralkodásának idején). A harmadik harangra, Szt. Mihály alakját rajzolták, s egy felirattal is ellátták: készítette Vendramusz Márkó mester 1396-ban. A kápolnában három királysírt és két sírgödröt találtak. A királyi sírban egy összetett szarkofág volt, amit egy sírkőfedéllel fedtek le. A sírkőfedelet vörös, pannon (siklósi, esztergomi, vagy erdélyi) márványból faragták ki, a megboldogult domborművével és a peremén feliratokkal. A sírkőfedelek az alábbiak voltak: Osztoja, II. Tvartkó és Tomás királyoké. A fedél feliratait kalligrafikus betűkkel készítették. Úgy tűnik, hogy mind a három sírkövet ugyanaz budai műhely készítette, de Tomásét más mester. A művészeti értékét az adja ennek a három sírkőnek, hogy saját kategóriájában is felette áll a korabeli Európa átlagának, de a magyar-horvát királyságban is a csúcsot képviseli.

A nagy templom épülete, mintegy 12 méternyire van a kápolnától, s azzal párhuzamos. A templom építését, Tomás István király és felesége Katalin idejében kezdték meg, de az alapoknál nem jutottak tovább. A templom teljes hosszúsága 23,10 méter, A hajón belül egy kórus és egy presbitérium volt, a szentélyzárást három apszis képezte.

Megjegyzés: tekintettel arra, hogy a kápolna rekonstrukciójánál az építkezéseket csak analógiák és feltételezések alapján végezték el, így a kápolna művészettörténeti értéke csekély.


Babolc várának és környékét átvizsgálva megállapítható, hogy öt helyen található temető, vagy sírkert:


1. maga a királyi kápolna a király és családtagjaik részére;

2. a temető kápolna előtere és udvara;

3. a Branič nevű topográfiai pont temetője;

4. a Crkvica nevű topográfiai pont, a Sutjeska felé vezető úton;

5. a várhegy alatti temető.



(Szatanek József)

GPS: É 44° 8.159 (44.135975)
K 18° 14.306 (18.238434)

Bobovac, Babolc várának megközelítése: Kakanj városát Szarajevó irányába hagyjuk el, majd kb. 3 km után elérjük Čatiči települését, ahol a főútról balra, északnak kell letérnünk Kraljevska Sutjeska falva felé. A falut Poljani falu felé hagyjuk el, majd kb. 2-3 km után egy kitáblázott pihenőhelyhez érünk, ahonnan már gyalog kell továbbmennünk a Bukovica patak mentén, a folyással szemben. A jelzett gyalogúton, nagyjából másfél órás túrával érünk a várhoz. A másik megközelítés: Kraljevska Sutjeska falut az R466-os úton hagyjuk el és haladunk felfelé míg el nem érjük az R444a jelzésű utat. Ott jobbra fordulva Dragovići település felé ereszkedünk lefelé. Dragovići-t elhagyva Mijakovići irányában az út felkapaszkodik a várhegy gerincére. Itt az útfordulónál van hely parkolni, majd a gerincet követve 500 méteres sétával érjük el a kápolnát, majd a várat. Hegyi utakról lévén szó, nem túl szélesek és az időjárási viszonyoknak kitettek. Célszerű ezt figyelembe venni az útválasztáskor!

Nógrád Megye Várai
NVA