Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

GoraHorvátországHorvát-SzlavónországZágráb vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

„…Gorában is volt egy vár, ám mára semmi sem maradt belőle. G o r a, egy plébánia és egy nemzetségi megye (vármegye) székhelye is volt, ami már 1200-ban, mint Terram Gora említődik meg. András király, 1205-ben a topuszkói apátságnak adományozta, majd 1211-ben, a templomosok javain kívül, a vármegye egészét is. Castrum de Guora-t, már 1242-től, egészen 1578-ig említik. Ez időben Gora is a törökellenes védelmi vonal része volt…” Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi… Zágráb, 1920.

Engel Pál adatai szerint:

Gora (Zágráb m., ma HO.)

A település Szt. Mária plébániatemplomát, 1334-1501-ig említik a források. A gorai főesperesség székhelye.

GORA, egy történeti és búcsújáró hely, az Utinje patak partján, Petrinjától 8 kilométernyire, délnyugatra. A település a Petrinja – Glina közti főút északi oldalán helyezkedik el. Gorát először 1201-ben említik meg, majd 1334-ben, a zágrábi püspökség plébániáinak összeírásakor, amikor is a helyiség már négy templommal bírt (Szt. Mária, Szt. Kelemen, Szt. Péter és a keresztes rendi kolostor temploma). Hogy Gora mennyire jelentős hely volt, arról az is tanúskodik, hogy a templomosok már a 12. századtól jelen voltak itt, akiknek III. Béla (1172-1196.) adományozta ezt a birtokot. A templomos rend feloszlatása után, a birtokaikat, kolostorukat és templomukat a johanniták vették át, akik egészen a törökök hódoltatás kezdetéig maradtak Gora birtokában. Gora falu területén egy középkori vár is maradványai is megtalálhatók. A várat 1242-1578-ig említik. A törökök egy 1591-es támadás során, teljesen megsemmisítették a gorai plébánia területét a környező vidékkel együtt. A templomokat lerombolták, a lakosságot leölték, száműzték, vagy rabságba vetették. A plébániát csak 1705-ben szervezték újjá, de ettől kezdve az első plébánosa Mijo Podvorec már anyakönyvet vezetett, melyből máig végigkísérhető a plébánia élete. A törökök kiűzése után, Gora birtokát 1650-ben a zágrábi káptalan prépostjai vették át, akik rögtön megkezdték az Istenanya templom felújítását. A munkálatok előrehaladtával, a templom 1705-től, már plébániatemplomként szolgálhatott. Sinersperg archidiakónus idejében (1724-1755.), a templom hajója és szentélye boltozatot kapott, s egy barokk harangtornyot is emeltek. A templomot 1736-ban, Branjug György zágrábi püspök szentelte fel. A felújított gorai templom hamarosan búcsújáróhellyé vált, így a templom elé, 1781-ben a búcsújárók számára egy átriumot és egy előteret építettek (1863-ban bontották le). A templomot utólag két keresztboltozattal meghosszabbították, egy sekrestyét is hozzáépítettek, valamint a harangtoronnyal szembeni oldalra egy Szt. Annának szentelt oldalkápolnát is felhúztak.

Az 1991 őszén, a horvát Honvédő háború idején, a plébánia területéről 2500 főnek kellett az otthonát hátrahagyva elmenekülnie és az összes egyházi épületet lerombolták, többek között a gorai plébániatemplomot is. A lerombolt Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom felújítása a vidék egyik legnagyobb kihívása, különösen azért, mert a templom egy kivételesen értékes műemléke a horvát kulturális örökségnek, mely a kora gótikus egyházi kőépítészet magas szintjét bizonyítja. A templom a második emelet magasságáig maradt fenn.

A templom mai állapota:

A templom bejárása 2009. 03. 20-án történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A Szt. Mária templom felépítését egyes források a johannitáknak tulajdonítják, de a hozzáférhető adatok csekélysége okán, bővebb anyagot nem sikerült kikeresni. Igen érdekesnek tűnik Lojzo Butorac monográfiája, de ennek beszerzése még hátra van. A templom romjai az 1991-es rombolás utáni helyreállítás fázisában találhatók. Az biztos, hogy a 19. századi bővítményeket teljesen elbontották, s csak a 13. szd-i építmény restaurációjára koncentrálnak. A templom épületét egy, nagy területű, négy saroktornyos, négyszög alakú cinterem veszi körbe, melynek északkeleti és délkeleti sarkain található tornyait elbontották. A nyugati övező fal fennmaradó tornyai földszintesek, ötszögletűek, a külső oldalaikban lőrésekkel. Az ötödik, udvarra néző oldalukon található a bejárat. Az övező fal vastagsága kb. 50 cm. A fal északon eltűnt, keleten csak nyomokban látható. A nyugati fal csak részben áll, a déli falszakasz közepén egy lépcsővel ellátott bejárat van.

A templom erődített volta, kétségesnek tekinthető. A várszerű erődítési elemek, akár a 18. szd. elején is keletkezhettek, amikor már csak az emléke élt a török veszélynek. Hasonló kialakítású cinteremre számos példa található Zagorjében (pld. Belec – plébániatemplom), melyek bizonyíthatóan nem a védelmet szolgálták.

/Szatanek József/

Forrás:

Lelja Dobronić: A templomosok, a johanniták és a szentsír lovagok horvátországi rendházai és birtokai, „Rad” JAZU, Zagreb, 1984.

http://www.petrinja.hr/dokumenti/2007/razvoj_turizma/03_03_analiza_kulturni_resursi.pdf

Lojzo Buturac: Osam stoljeća župe Gore, izdavač: Matica hrvatska Ogranak Petrinja, Petrinja, 2004.

GPS: É 45° 25.096 (45.418262)
K 16° 11.571 (16.192850)

Gora települése, illetve a plébániatemplom romjai Petrinjából közelíthető meg a legkönnyebben úgy, hogy a várost Glina irányában hagyjuk el, s alig 10 kilométernyi autózás után, már is Gora területén találjuk magunkat. A romokhoz a főútról északnak, közvetlenül a délnyugati saroktorony mellett kell lekanyarodnunk. A romok bejárása ezután már a lehetőségek függvényében lehetséges, tekintettel arra, hogy régészeti, műemlékvédelmi, építési terület.

Nógrád Megye Várai
NVA