Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Brkići - BrkićiBosznia-HercegovinaBoszniaBosznia vármegye - Obrovac

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Brkići (Grmuša), gradina Obrovac – Obrovác vára


Brkići, gradina Obrovac – Obrovác 

Vármegye: Zágráb vármegye, Krupai kerület (? 1514-ig)

Ország: Bosznia és Hercegovina

Régió: Bihácsi (Una-Szána) kanton, Bosanska Krupa város közigazgatási körzet

Helységnév 1: Brkići

Helységnév 2: Grmuša

Várnév 1: gradina Obrovac 

Várnév 2: Obrovác vára

A vár története:

XIII. Obrovac

Obrovác várának és településének nyomai. Az Obraváci  nemzetség (pleme Obrovačko). Nemes Szladovics György (plemić Juraj Sladović). A törökök 1514. után elfoglalják és lerombolják Obrovácot

Az Una menti Obrovác a török hódítás után tűnt el, noha annak előtte jelentős településnek számított, várral, ferences kolostorral, plébániával és az Obrovác nemzetség számos házával. Obrovác várából némi romokon kívül már semmi sem látszik. A vár az Una jobb partján, Osztrozsác (Ostrožac) és Krupa (Bosanska Krupa) között, egy Miostrah településének irányába néző, csúcsos hegyen állt. 

Annak ellenére, hogy Obrovác több tekintetben is jelentős helynek számított, a fennmaradt okiratok csak igen kevéssé említik. Ennek az lehet az oka, hogy Obrovác igen korán, már az első török támadások során elpusztult, s többé már soha nem is épült fel. Obrovác vára, minden bizonnyal jóval régebbi, mint ahogy a fennmaradt okiratokban említik. Az obrováci plébánia alapítása is a múlt ködébe vész, mivel 1403-ban már, Obrováci (Obrivalski) György pap, Mavre osztrozsáci plébánossal és Medvejszki György pappal (az osztrozsáci Szt. Katalin egyházi közösség (bratstvo) testvére) egyetértésben, eladták az osztrozsáci Szt. Katalin egyházi közösség tulajdonában lévő „Polača” nevű helyet, Csávai János főúrnak. 

Az Obrováci nemzetséget és a nemzetség egyes, kiemelkedőbb tagjait a Blagaji grófok levelezéseiben, már a 15. szd. kezdetétől említik. Az Obrováci nemzetség, mindig is Krupa várának védelme alatt állt. Az levelekben, az Obrováciak földjei, szinte mindenütt a Busevicsek tágas birtokainak falvai után jelennek meg. A nemzetségi földek felosztására, 1435-ben Cillei Hermann gróf, horvát bán adott utasítást, Krupa akkori birtokosaként. Sőt, obrováci nemesekként, magát Bušević várát is több évig (1404-1413) a Sztrizivojicsok (Strizivojići) tartották birtokukban [1]. A Sztancsicsok (Stančić) ősi famíliája is obrováci származású. E család szülötte a hírneves hős, „Horvát” Sztancsics Márkó, aki közvetlenül Zrínyi Miklós elődjeként Szigetvár kapitányaként szerzett érdemeket. Sztancsics Stefka fia Jurkó, Japrica Györgytől megvásárolta az obrováci járásban lévő Černisa, Kozareva, Grmusi és Šćira javakat, majd ezekre a birtokokra, Mátyás király is megerősítést adott ki 1488-ban. 

Miután a török veszély folyamatossá vált, az obrováci várat a király vette át. Mátyás király, Krupa és az Una vonalának védelmére zenggi kapitányát, Tárnoki Péter küldte, aki familiárisát, Kerncsics Pált (Pavao Krnčić) tette meg Obrovác várnagyának. A törökök ebben az időben, egyre borzalmasabb ütéseket mértek Horvátországra. Az egyik ilyen támadásukat, 1488-ban Bartalova, de valójában inkább már Obravác környéke ellen vezették. A török csapatok öt napon át fosztogatták a szerencsétlenné vált földeket. Kerncsics, mi jobbat tehetett, a vár és a környék védelmében megütközött a törökökkel. A csatában sok ember veszett oda, és sokukat rabságba vetették a törökök. A horvát előkelőségek, a hősök dicséretére ekkor Bihácsban gyűltek össze és Kernčić hőstettéről egy tanúsítványt adtak ki [2].

Miután a 15. szd. végén Corvin János herceg a báni posztot is betöltötte, Krupa mellett Obrovác is az irányítása alá került, így Obrovác várnagyának, a Szladojevicsnek (Sladojević) is nevezett, Szladovics (Sladović) György obrováci nemest tette, aki a maga korában igen figyelemre méltó és híres ember volt. Szladovics a már meglévő birtokai mellé, az Una-hát vidékén további birtokokat is örökölt, mint, Gostanja-t, Ponikvah-t, Vhkrupja-t, Sela-t és Česinca-t, melyekben Ulászló király 1493-ban meg is erősítette. Szladovics 1497-ben, ispánként a likai Mogorovics nemzetség emberei közt található. Utóbb, a király és az udvar kedvenceként, számos birtokhoz jutott. Ulászló király 1503-ban, a japrai Havcsics Istvánnal (Stjepan Havčić) együtt, Szladovicsnak adományozza Hvojevec birtokát, majd ugyanezen évben, neki és Dragosics Illésnek (Ilija Dragišić) a királyi kancellária írnokának adja Gaj birtokát. 

Még 1501 előtt, Ulászló király királyi jogán, Szladovicsot Obrovác várának birtokosává tette. A királyi adománylevélben megemlítik, hogy Obrovác Zágráb vármegyében, a megye török határán fekszik, s már korábban is a Szladovicsek birtokában volt, ám a királyt ez ügyben nyilvánvalóan megtévesztették, lehet, hogy maga Szladovics, aki Obrovác várnagyaként, kezdte a várat sajátjaként kezelni. Négy évvel később, 1505-ben maga Szladovics is elismerte, hogy nem birtokosa Obrovácnak, hanem csak várnagya és kérte a királyt, hogy bírja rá Corvin János herceg özvegyét, hogy egyenlítse ki várnagyi fizetségét, ami Obrovác és Japra után illette. Ez után, Török Imrét, a Corvin javak kezelőjét bízták meg azzal, hogy elégítse ki Szladovics követeléseit.

A 16. szd. elején, néhány ádáz támadás után a törökök elfoglalták Obrovácot, mely ennek utána, már puszta maradt. A vár elfoglalása mindenképpen 1514 után történhetett, mivel ekkoriban még egyben állt az obrováci ferences kolostor, mely talán az Unától nem messze, Miostrah irányában található, Crikveni nevű topográfiai ponton állhatott.

A törökök a foglalás után is védelmi pontként vették számításba Obrovácot, ezért 1530-tól törekedni kezdtek arra, hogy a várat kijavítsák és újra katonai felszereléssel lássák el. Ezt különösen Malkocs bég akarta, aki ez időben a likai Perusicsban is komoly erődítésbe kezdett. Ám 1576-ban Cazin és Buzsim is elesett, így nem törődtek tovább Obrováccal, amely ettől az időtől kezdve, a mai napig az enyészetnek lett átadva. 

[1] A Blagaji grófok levéltárában őrzött levelek alapján, az alábbi, obrováci kitűnőségeket említik meg:

1411-ben obrováci Balša-t; 1435-ben Nikola Novačić, Juraj Stojmilić és Marko Santić nemeseket; 1482-ben obrováci Luka Milčić-et és Mate Ciavić-et, aztán a Miostrah-i Marko Brlobožić-ot és Luka Karlović-ot; 1488-ban Lőrinc bírót és Pavao Sandalić-ot, a Miostrah-i nemesek egyikét; 1503-ban élt még az obrováci Stjepan Meničić, aztán a Miostrah-i Benko Karlović, és Petar Darginić. 

[2] A tanúsítvány korabeli másolatát, a zenggi káptalan levéltárában őrzik. A tanúsítványt az alábbiak írták alá: Balázs, bihácsi plébános és humi archidiakónus, Radosevics Benkó bihácsi bíró, Simon pap udvari kápolán, Jurkó vicekastellán, a nemes Kobasics Matkó és Jurkó fivérek, Stefkovics Antal és Márkó fivérek, Martinusevics Jakab, Horcsics Péter, Budisics Márkó, a lapaci Csusics Pál, a nebljuhi Miholic, a koszovói Bezovinics Vuk, a vrhrikei Vladihovics Iván, és más, bihácsi tekintély és polgár. 

Forrás:  Radoslav Lopašić:

Bihać i bihaćka krajina, Matica Hrvatska, Zagreb, 1890. 229-231. oldal. 

A vár mai állapota:

A vár felkeresése 2011. 04. 01-én sikertelen volt, a várhoz felevezető út aknaveszélyre figyelmeztető táblái miatt, így a hely lokalizálásán kívül, a romok állapotáról nem tudunk semmit közölni. 

/Szatanek József/

GPS: É 44° 54.517 (44.908615)
K 15° 59.343 (15.989049)

Obrovác várát, a Bosanska Krupa és Bihács közti főúton, az Una folyó jobb partjáról lehetne megközelíteni, ha a várhoz vezető út nem lenne aknaveszélyt jelző táblákkal teletűzdelve. Így a vár helyének felkeresése nem ajánlott, jóllehet, a helyiek közül voltak olyanok, akik szerint nincs aknaveszély, de a táblák ennek ellentmondtak, így a vár bejárása jelenleg nem lehetséges.

Nógrád Megye Várai
NVA