Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Őribükkösd - BuchschachenAusztriaBurgenlandVas vármegye - Sah-Taborriegel

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

A Taborhöhe csekély maradványai a falu északkeleti szélén, az utolsó házak fölött emelkedő kis dombon találhatóak.

A valamikor kettős árokkal körülvett kis plató (kb 30 x 15 m) védelmi rendszeréből a nagyobbik, külső árok mai világosan látszik. Az árok szélessége kb 10-15 m, ma látható mélysége 1-1,5 m. A várat az északnyugati részen meredek, kb 15 m relatív magasságú emelkedő határolja, ezért ezen az oldalon az árok megszakad.

Az alábbi, Harald Pricklertől vett idézet nem foglalkozik külön a Taborhöhe-vel és a a tőle kb 300 m-re északkeletre levő Schlossriegellel, ezért csak a birtoktörténeti részt másoljuk ide, mert az valóban mindkét várra vonatkozik. Nem tudunk arról, hogy volt-e ásatás a területen, ezért csak a felszíni jelenségek alapján tartjuk valószínűnek, hogy a Taborhöhe kb a 13. sz. második felében, de még a Schlossriegel-en található nagyobb kiterjedésű vár előtt épült.

1263-ban ajándékozta IV. Béla a „kietlen és már rég elnéptelenedett birtokot” Tybának, Köveskuti György comesnek bátyjának . Peter de Sah (Schachen) Friedbergnél igéretet kapott az uradalomra, mivel csatlakozott a cseh király, II. Przemysl Ottokár ellen felvonuló csapatokhoz. IV. László megerősítette 1274-ben a birtokjogot. Nem sokkal később a németújvári (Güssing) grófok tulajdonába került. Állandó birtokukká tették, de az úgynevezett németújvári viszályban (Güssinger Fehde) I. Albrecht Ausztria hercege 1289-ben elvette tőlük. 1291-ben a Németújváriak visszakapják a várat, majd a 14. sz.-ban bevövetkezett hanyatlásuk után ideiglenesen a Csorna család tulajdonába került, akik az osli nemzetség leszármazottjai. Mátyás király 1469-ben az uradalmat Schlaining-i Baumkircher Andrásnak ajándékozta, aki ezt saját birtokához csatolta. A várat ez időben már nem említik. Baumkircher fia György 1497-ben elzálogosította a régi uradalmat, az úgynevezett külső részeket Georg Rottaler von Thalberg-nek, de a birtok már 1532-ben újra a Schlainingieké.

Ehez a külső részekhez, ami a régi őribükki uradalommal megegyezik, tartozott Árokszállás (Grafenschachen), Lipótfalva (Loipersdorf), Őribükkös, Vasfarkasfalva (Wolfau), Neustift,Kickéd (Kitzladen) és Vaskomját Kemeten).

Forrás:

Harald Prickler: Burgen und Schlösser im Burgenland

A vár maradványait a falu északkeleti végén, közvetlenül az utolsó házak fölött találjuk.

NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban