Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SzegedMagyarországCsongrád megyeCsongrád vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsőtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült.

A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg.

A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Később puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett.

A délkeleti, a Tisza partján álló kör alaprajzú torony a többinél lényegesen nagyobb volt. Később víztoronynak is nevezték. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt, és a bevezető ajtaja sem a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagságára tekintettel a középkori öregtorony lehetett.

A várat a XVIII. században 18-19 m széles és 3-3,5 m mély vizesárok vette körül, melynek vizét a Tisza táplálta A vár tervezője- Cs.Sebestyén Károly szerint - feltehetően Villard de Honnecourt francia mérnök lehetett, akit IV. Béla király hívott 1244 körül az országba, ez azonban nem bizonyított.

A vár építése IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adott kiváltságai alapján kezdődött meg, valószínűleg a korábbi föld-, illetve favárnak kőfalakkal, bástyákkal, tornyokkal történő átalakításával. Első okleveles említése azonban csak Károly Róbert király idejében történt. 1321-ben, amikor a Dorosma nemzettségből származó Dénes fia Pál mester a várnagya, aki egyben ezt a tisztséget az ó-budai várnál is betöltötte. Királyi vár, s mint ilyet 1437-ben Gúthi Országh János és Káthay László szerezte meg, kiktől Albert király váltotta vissza. Két év múlva Erzsébet királyné, 1456-ban V. László, majd 1458-ban Mátyás király kezére került, aki aztán fiának, Korvin Jánosnak adta, ő viszont Kinizsi Pálnak engedte át. Ennek halála után, 1494-ben ismét Korvin Jánosé, és tőle jutott 1502-ben 9000 forintért II. Ulászló király birtokába.

Szeged várát II. Lajos király 1518-ban Báthori Istvánnak zálogosította el, majd 1524-ben 2000 forint lefizetése után visszakerült a királyhoz, de még ebben az évben az esztergomi érsek birtoka lett.

A XVI. század elején 1528-ban a török által lerombolt várat János király javíttatta ki. A törökök 1542-ben foglalták el a várost és az ostrom során súlyosan sérül vár helyreállítását azonnal megkezdték. Magasították és erősítették falait, az árkokat kitisztították, mélyítették, szélesítették, a vár déli oldalán levő várost hatalmas földbástyákkal és árkokkal vették körül. A várban tartózkodó őrség létszáma 1545-ben 323, 1552-ben pedig 348 fő volt. Szeged szandzsákszékhely lett, az élére kinevezett bég kormányzásával. Az első ilyen bég Musztafa, aki II. Szolimán szultán parancsára, a török kincstár költségén a vár helyreállítását végrehajtotta.

A vár visszavétele 1688. október 5-én indított ostrommal kezdődött meg. Az ostromlók parancsnoka - az ekkor Bécsben tartózkodó hírhedt Caraffa tábornok helyett - De la Vergne altábornagy lett, aki azonban az ostrom során szerzett súlyos sérülés sebeibe belehalt. Utóda a skót származású báró Wallis György tábornok lett, a sereg vezérei pedig többek között Barkóczy, Petneházy, az ifj. Bercsényi és báró Károlyi István volt. Mivel a védők számára segítség nem érkezett, a várat október 23-án feladták, amely így I.Lipót király birtokába került.

A kuruc szabadságharc idején 1704-ben Andrássy István és Vass Ádám vezetésével mintegy 8000 főnyi sereg ostromolta eredménytelenül. Ez év júniusában II. Rákóczi Ferenc vezetésével is támadták a várat, de elfoglalni most sem sikerült.

A szatmári békekötés után De le Croix Paitis mérnökkari ezredes tervei alapján 1714-1716 között erősítették a várat és egy új, 6 m széles, palánkkal ellátott földsáncot is építettek az erősség körül.

Az 1879. évi nagy árvíz erősen megrongálta a várat is, ennek során keleti fala és az északkeleti saroktorony a Tiszába dőlt. Miután a romos vár jelentősége megszűnt, 1883-ban megkezdték a még megmaradt falak lebontását.

A Tisza parti sétányon ma látható kazamatasor emlékeztet a várra, ez azonban nem középkori eredetű, hanem Mária Terézia korából való.

(Kiss Gábor)

A vár újkori történetéhez:

A vár hadi jelentőségét 1786-ban veszíti el, mikor is ezen év nyarán Szegedre érkezik a „kalapos király” II. József, aki az erősséget Zwinger néven fenyítőházzá alakíttatja, börtönné szervezteti át. Az olasz hazafiság 500 politikai foglya is itt őriztetik mindaddig, míg 1848. október 4-én Kossuth Lajos, itt jártában őket szabadon bocsáttatni nem rendeli.

(Ekkor hangzik el egyébként híres beszéde:”Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám oszlopa!) Mivel az alföldi betyárvilág felszámolása a kiegyezésig (már csak politikai okokból is) nem sikerült, a szegedi várba, mint akkori fenyítőházba kvártélyozza be magát 1869-ben Ráday Gedeon királyi biztos, hogy a közháborító gyilkosok, rablók és egyéb orzók ellen a törvény teljes szigorát alkalmazván, azoktól a békés közönséget véglegesen megszabadítsa. Még ugyanebben az esztendőben Laucsik Máté székesfehérvári ügyvéd, hírhedett vizsgálóbíró lépre csalja az Alföld ma is legismertebb nevű betyárját, Rózsa Sándort, akinek 1872-ben, a szegedi várban kimondott halálos ítéletét a legfelsőbb kegyelem hosszas megfontolás után életfogytig tartó fogságra változtatta. (Rózsa Sándor egyébként már 1857 és 1859 között is lakta a vár börtönét, de onnan Kufsteinbe, majd Theresianstadt-ba szállították, és 1867-ben amnesztiával szabadult.)

A vár hasznosítására már a XIX. század elején keletkeztek polgári célúbb elképzelések, köz-tük különösen kitűnik Vedres Istvánnak (aki 1786 és 1821 között sz. kir. Szeged Város „eskütt földmérője” mai szóval főmérnöke) elgondolása, miszerint a vár falaira az elképzelése szerint országos kiterjesztésű gabona tárházak egyike telepítendő. Mint sok más gondolat, ez is hamvába holni kényszerült. A nagy víz után (1879 márc. 12.) erősen megrongálódott várat, (mely időközben a felséges akarat legkegyelmesebb megnyilvánulása által a város tulajdonába ajándékoztatott) elbontották. A Nemes Város így legjelentősebb épületét veszítette ugyan, de áldozata hiábavaló nem volt, hiszen az újjáépítéshez nagy mennyiségű építőanyagot és nem csekély szabad területet nyert.

A ma még álló, 1751-ben épült Mária Terézia kapu maradványa sokáig kioszk-ként szolgált, látogatta azt Móra és Tömörkény is. Régóta a helyi Móra Ferenc múzeum kiállító csarnoka és rendezvényterme, itt láthattuk a vár bontásából megmaradt lapidáriák gyűjteményét. Az utóbbi években (egy többek szerint eléggé szerencsétlen) felújításon, bővítésen esett keresztül, melynek hasznossága nem, de esztétikai megjelenése bizony megkérdőjelezhető. Környezetében az idei nyár (2006) folyamán jelentős mértékben kutatták a régi vártemplom még fellelhető fal-maradékait, melyek konzerválása és a nagyközönség elé való tárása a jövő esztendő feladata lesz.

A vár vízi bástyájának ma is látható első rekonstrukciója igen gyengén sikerült. A zajló jég tönkre tette az egyébként sem fagyálló téglaburkolatot, így mára inkább szégyen, mint látványosság. Teljes újjáépítésére (egykorú hadmérnöki ábrázolások alapján!) grandiózus tervek születtek, melyeket a helyi napilap útján a nagyközönség elé tártak. Az építésre szánt összeg azonban a városi költségvetésen időközben keletkezett horpadások kitöltésére folyt el, így a tervlapok az irattárak polcain várják jobb sorsukat.

Bízom abban, hogy egyszer majd számunkra is eljön a gazdagabb (és emiatt vélhetően boldogabb) jövendő, ami újra feléleszti a várost szerető képviselők buzgalmát e szép terv megvalósítására.

Lejegyezte különböző források és saját emlékei alapján: Frankó Attila

Lejegyezte különböző források és saját emlékei alapján: Frankó Attila

GPS: É 46° 15.109 (46.251816)
K 20° 9.168 (20.152800)

INFORMÁCIÓK: .A Tisza parton alacsony vízállásnál a Vízi-torony alapfalát könnyû felismerni. A kazamatarom éppen felújítás alatt volt amikor ott jártam, úgyhogy egyszerûen bekéredzkedtem.

Nógrád Megye Várai
NVA