Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

VisegrádMagyarországPest megyePest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye - Sibrik-domb, ispánsági vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

A vármegyék kialakulásával foglalkozó történészeink már egy évszázaddal korábban észrevették, hogy a középkorban a területünkön fennálló Pest és Pilis megye eredete nem vezethető vissza Szent István koráig. Mindkét megyét ugyanis elég későn, Pilis megyét 1225-ben, Pest megyét 1255-ben említik először az írott források, Felmerült tehát a kérdés, hogy milyen megye létezett a XI-XII. század folyamán az előbb említettek helyén.

A kérdésre a választ a veszprémi püspökség javára 1009-ben kiadott oklevélben találhatjuk meg. Ebben az oklevélben említik a püspök egyházmegyéjének részeként "Visegrád civitas"-t, azaz Visegrád vármegyét, vagyis a keresett közös őst. Ez a vármegye, hasonlóan a fölötte fekvő Esztergom, illetve az alatta fekvő Fejér megyéhez, a Duna két partján lévő területeket ölelte fel. Székhelye a Sibrik-dombon álló, késő római erődítményből átalakított vár volt, amely a környéken élő szlávoktól a X. század végén a Visegrád (magasabb helyen fekvő vár) nevet kapta.

A Nagy Constantinus császár uralkodása idején, a 320-as évek végén épült, szabálytalan alaprajzú, kb. 130x140 méter alapterületű erődítmény neve a Notitia Dignitatum alapján Pone Navata volt.

Az egykori római erődítmény történetének második, bennünket érdeklő szakasza valamivel az ezredforduló előtt, a 970-80-as években kezdődött. Géza fejedelem ugyanis 973 körül Székesfehérvárról a fejedelmi székhelyet az esztergomi Várhegyre vitte. A Duna-szoros felső végét ellenőrző esztergomi Várhegyről az országot kormányzó Géza fejedelemnek volt először szüksége a Sibrik-dombi várra, amely a szoros alsó, Buda felőli bejáratánál áll. A Géza-kori betelepülés bizonyítékait megtaláltuk a kaputorony-belsőben, illetve a vár DK-i részén, ahol kisebb kőházat építettek. A rendbe hozott és újra használatba vett, most már Visegrádnak nevezett vár ettől kezdve ellenőrizte a Duna-szoros szárazföldi és vízi útjait és a környéken levő átkelőhelyeket.

A fejedelmeink és első királyaink vadászó erdőjére, a Pilisre is felügyelő vár, Szent István uralkodásának kezdetén már megyeszékhely, ispáni vár lett.

A Sibrik-dombi várnak Várhegy felőli feltárt DK-i részében, az elpusztult római kori épületek romjain, a XI. század elején nagyobb méretű kőházat, valószínűleg ispáni lakot építettek. A 16,5 méter hosszú, oldalainál 10 méter, illetve 9 méter széles épületet, a belsőben válaszfal osztotta két egyforma helyiségre.

A K-re néző helyiség kőből rakott kemencével fűthető is volt.

Ebben az időszakban a várfal tornyain is változtatásokat végeztek. Elfalazták a földszinti bejárati ajtókat, a későbbiekben bejáratul a tornyokba az első szinten lévő ajtónyílások vezettek.

Az építkezések a XI. század második felében is folytatódtak: Szent László uralkodása alatt az egykori kaputornyon történt kisebb átalakítás.

A vár börtönében őriztette Szent László király 1083-ban fogolyként Salamon királyt.

Ma már, 900 év távlatából, nehezen állapítható meg, hogy Salamon börtöne a vár melyik részén lehetett. Arra sem könnyű magyarázatot találni, hogy László miért a visegrádi várban őriztette királyi foglyát. Elhatározásában talán az is közrejátszott, hogy ebben az időszakban Dömös, az Árpádok Béla-ágának a Duna menti birtokközpontja lehetett, a mellette fekvő Visegrád viszont az András-ágé, tehát Salamon a "saját" várába került fogolyként.

A visegrádi vármegye székhelye a XII. században osztozott a többi, gazdaságföldrajzi szempontból hasonlóan előnytelen fekvésű központ sorsában. Ezek a székhelyek romlásnak indultak mivel az ispán mind kevesebbet tartózkodott bennük, s mind többet a saját birtokán, vagy a király kíséretében. A falusi vásárhelyek szintjére lesüllyedő települések és a XIII. századra korszerűtlenné váló ispáni várak egy részének pusztulását a tatárjárás okozta.

A megszűnő visegrádi várispánsághoz tartozó népeket kivették a vár fennhatósága alól: a várnépek egy részét a királyi udvarhelyek (Visegrád, Óbuda) alá rendelték, másik részüket a XI. században Nyitra megyében alapított szolgagyőri vagy galgóci határvárhoz csatolták. Az egykori várjobbágyok a XIII. században kisnemesként tűnnek fel az Óbuda környéki falvakban.

A korai Visegrádot elpusztító tatárjárás után meginduló újjáépítés az új, korszerű vár emelésével kezdődött. A Sibrik-dombbal átellenben emelt lakótoronyhoz és a várfalakhoz elhordták az ispáni vár köveit és ott építőanyagként újra felhasználták.

A XIII. század elejére végleg megszűnt Szent István-kori vármegyéknek a Duna jobb partján fekvő felén létrejött királyi erdőuradalomnak, Pilis megyének ispánjai gyakran egy személyben a Fellegvár várnagyait is.

A Sibrik-domb az ásatások tanúsága szerint a késő középkorban nem volt használatban, az írott források sem tesznek említést az itt lévő várromokról.

GPS: É 47° 47.867 (47.797783)
K 18° 58.876 (18.981268)

INFORMÁCIÓK: Az Árpád-korban átépített római romok az Alsóvártól keletre fekvõ alacsony dombon találhatóak.

Új feltöltések, frissítések
25MájGaramszentbenedek - erődített kolostor  ▪  Gara - Jaics bég tornya
24MájGánt - Hajdúvár  ▪  Kisnána - Vár
23MájBükkszék - Pósvár  ▪  Mészkő - Kis- és Nagy Balika barlangvár
22MájBernecebaráti - templom  ▪  Szabolcs - Vár  ▪  Edelény - Borsod vára  ▪  Galgagyörk - Templomdomb  ▪  Galadna - Vár
Ajánlott látnivalók
Fejérkő
SámsonházaFejérkő