Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SzadaMagyarországPest megyePest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye - Várdomb, Rákóczi sánc

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Mellékletek
  • Térkép

Szada – Földvár

A vár-domb a falu felett, az Ék-i oldalon, a településtől számított harmadik Ény–Dk-i irányú, hosszan elnyúló domb. Ezen helyezkedett el egy kisméretű földvár. Az I. katonai felmérésen vár-hegy felirat jelzi.

Első rövid leírása 1833-ból származik: „… nevezetes egy régi mély árokkal körülvett földvára napkelet felé a hegytetőn, melynek eredetét homály fedi ugyan, de régiségét a benne talált szer felett nagy buzogányok, rozsdás kard darabok, s apró garas nagyságú ezüst pénzetskék nyilvánosítják.”

1864-ben Szappanos Sándor református lelkész várhegy vagy várdomb néven a nevezetességek között ismerteti: „…földből magosra hányt nagy domb, körül sánczoltatva széles és mélly árokkal, mellynek sánczaiból valamelly pénzt kereső, ez előtt nehány évtizeddel égett búzát hányt ki …” Feltételezi, hogy a protestánsüldözéskor építették, s az üldözöttek itt találtak menedéket.

1868-ban rövid újságcikket közöltek a szadai Rákóczi-sáncról, amelyet a szerző kuruc kori-nak tart, és szerinte „több is volt egyszerű sáncnál, hanem redout-ul használták, kivált a gazdanép rejté bele gabonáját, amint azt még mai nap is mutatják gabonavermek, miket ásáskor földjében találni szoktak”. A cikkhez tartozó rajzon a háttérben a falu felett – alig kivehetően – látszik a földvár, amely ekkor még épségben lehetett, erős sánccal körülvett mesterséges dombnak látszik

Gerecze Péter szerint a várdombon törökkori romok voltak. Reiszig Ede feltételezi, hogy a körsánc között emelkedő várdombon látható romok a törökkorból származnak.

1932-ben tervezték a sánc maradványainak elegyengetését. Márton Lajos rögzítette a lelőhely akkori állapotát: „A földvár sáncok által körülzárt középső kerek magoslata amely eredetileg kb. 16–16 m. átmérőjű lehetett, csaknem teljesen megsemmisült, úgy hogy abból mindössze egy kb. 6m széles 8.5 m hosszu szabálytalan négyszög alaku földtömb áll fönn. Maguk a sáncok, amelyek kör alakban zárták körül a magaslatot részben már egészen elsimultak az észak-nyugati és kelet, dél-keleti irányban huzódó hegyhát hosszanti oldalain és csupán a hegyhátat keresztbe metsző részeik vannak valamennyire épségben. Arról lehetne tehát csupán szó, hogy az épen maradt földtömb mintegy 50 m területéről a kulturréteget, amely 50 – mintegy 150 cm. között váltakozó vastagságunak látszik lehántsuk. Ez annyival fontosabb volna, mert a kulturréteg egyik helyén oly féle átmetszetet mutat, aminöket őskori lakóházaknál szoktunk észlelni. A báró Vécsey család birtokában néhány középkoru vassarkantyut láttam erről a helyről, a cserepek, amelyeket a helyszinén felszedtünk kivétel nélkül középkorinak látszanak.”

Cziberéné Szító Mária közöl egy fényképet, amely a XX. század első felében vagy közepén készült. A képen jól látszik, hogy a mesterséges domb déli és keleti oldalát erősen megfaragták, legalább két beásás sötét foltja is jól megfigyelhető.

Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa és Torma István 1976-ban és 1977-ben több alkalommal végezett terepbejárást. A földvár az Ény–Dk-i irányú domb gerincén helyezkedett el. Tengerszint feletti magassága kb. 267 m, relatív magassága a falu felett kb. 30 m. ezen helyezkedett el egy kisméretű földvár, amelynek relatív magassága felmérésünk idején mintegy 3 m volt. Az 1970-es években állapota nagyjából azonos volt a Márton Lajos által jellemzettel. A középső magaslat kb. 12x12 m területű, teteje és oldala is erősen bolygatott volt, több mély gödröt láttunk benne. Ék-i szélén sok, nagy követ figyeltünk meg, habarcstörmeléket azonban nem találtunk. A sáncot és az árkot már nagyrészt elegyengették, csupán a keresztirányban haladó sánc és árok vonalát lehetett nagy nehezen követni. Az egész területen igen sok paticsot figyeltünk meg és néhány XIII. századi edénytöredéket találtunk.

1978-ban Miklós Zsuzsa szondázó ásatást végzett a földvárban. Kutatóárokkal feltárta a letompított v alakú, 260 cm mély, kb. 10 m széles árok egy részét, valamint a homokkőből épített sánc részletét. A kősáncot 260 cm hosszúságban tárták fel, a lazán egymásra dobált kövekből álló kőréteg 40 cm vastagságban mutatkozott. A földvár központi részén az egykori épület maradványait már korábban elpusztították a XX. század eleji talajegyengetéssel és a kincskereső gödrökkel. A felszínen nagyobb homokkövek hevertek, de habarcsos kőépítkezésre utaló nyomot nem találtak. Az előkerült sok paticstöredék alapján feltételezni lehet, hogy esetleg faépület, ill. részben faszerkezetű épület állt ezen a területen. A kutatóárokkal a domb tetején egy paticcsal, faszénnel, égett gabona magvakkal, néhány nagyobb, behullott kővel és edénytöredékekkel telt gödröt, valamint néhány kisebb gödröt tártak fel. Az I. árok mellett nyitott kisméretű, 1,80 × 3,80 m-es szelvényben is feltártak egy gödröt, amelyben paticsot, néhány cserepet és állatcsontot is találtak.

Az ásatás jellemző kerámialeletei a kavicsos anyagú fazéktöredékek: a peremek többnyire kettősen tagoltak vagy ferdén levágottak, az oldalakat vízszintes bekarcolások díszítik. A cserepekből egy fazekat lehetett összeállítani. Ezeken kívül egy fedőtöredék és néhány vastárgy bukkant elő: utóbbiak közül említést érdemel az erősen átégett lánctöredék, egy hiányos kulcs és egy enyhén ívelt kaszapenge töredék. Az ásatás eredményei szerint a lelőhely a váraknak ahhoz a típusához tartozott, ahol a központi lakóterületet mesterségesen felhányt domb képezte, amelyen eredetileg toronyszerű épület állt. Ezt a területet árok, és annak külső oldalán sánc övezte. A leletek alapján a vár a XIII. században épült és még abban a században el is pusztult. A kutatástörténetet és a feltárási eredményeket Miklós Zsuzsa közölte. Ismérvei alapján a lelőhelyen tehát motte állt. Horváth Lajos szerint a Szada-i család lakhelye volt, a család kihalásakor, az 1340-es évek végén szűnt meg benne az élet. Utóbbi feltevést a régészeti leletek nem támasztják alá.

A vár-dombot és környékét a feltárás után felparcellázták és – bizonyára ezzel egy időben – eldózerolták a földvárat. Minderről a területileg illetékes váci múzeumot nem értesítették. 1984-ben, amikor Basa István, az egyik telektulajdonos megvásárolta földjét, már nem látszott a földvár dombja.

1994. évi terepbejárásunk során mi sem találtuk a nyomát. (Kővári–Miklós 1994.) ezért, amikor 2005-ben felmerült a környék belterületi lakóterületté nyilvánítása, az elpusztult erődítés helyének megállapítása is nehéz volt. Az azonosítás érdekében Miklós Zsuzsa 2006. március 22-én légi felderítést is végzett. Az immár beépített, és többnyire füvesített területen azonban még az egykori árok sem mutatkozott. Végül térinformatikai módszerekkel sikerült pontosítani a lelőhelyet: a vár központi része az 1249/37. helyrajzi számú telken állt, a sáncárok az 1249/37–38. számú telekre terjedt ki.

 

Forrás: Dinnyés István, Kövári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa, Tettamanti Sarolta, Torma István (egyben szekesztő):

Magyaroroszág Régészeti Topográfiája 11. kötet

GPS: É 47° 38.276 (47.637939)
K 19° 19.064 (19.317739)

Információk: A szadai vár mára sajnos a tejlesen elpusztult váraink sorát gyarapítja, pedig kis jóindulatal megmenthető lett volna az utókor számára. A 80-as években a helyi tanács önkényes döntését követően, az illetékes múzeum tájékoztatása nélkül dózerolták el a vár maradványait.

Amikor 2005-ben felmerült a környék belterületté nyilvánítása, az elpusztult erődítés helyének megállapítása is nehéz volt. Végül térinformatikai módszerekkel sikerült pontosítani a lelőhelyet. A vár központi része az 1249/37. helyrajzi számú telken állt, a sáncárok az 1249/37–38. számú telekre terjedt ki.

Mára egy 1996-ban állított emlékoszlop mutatja a vár emlékét, melyet sajnos a tényleges helytől távolabb sikerült csak felállítatni az Önkormányzatnak. Az emlékmű baloldalán fekvő, üres telekről átnézve, a következő dombhát legmagasabb pontján állt valaha a szadai vár.

Nógrád Megye Várai
NVA